ATLÉTIKAI SZAKOSZTÁLY

 

Mirabilandia

 

Lágy, kora tavaszias nap volt.
A nap sugarai szelíden melengették a part menti platánokat, a szél meg-meglebegtette zöld leveleiket.
A természet monoton, harmonikus nyugalma áradt a hatalmas fákból.
Mígnem hirtelen vad, éles süvöltés zaja zavarta meg a táj csendjét. Úgy tűnt, mintha egy eltévelyedett, óriás, lángoló napkorong indulna égi útjára a fák mögött. Föléjük érve megannyi, élénk színekben pompázó társa szegődött a vöröslő hőlégballon nyomába. Ettől kezdve együtt emelkedett a tucatnyi ballon birtokba venni a halovány kék égboltot. 
Hirtelenjében két láb és egy ziháló mellkas kanyarodott a végtelen hosszú platánsor elejére.
A futó jól ismerte ezt a helyet. Sok-sok éve minden reggel épp ekkor ért a töltésre, hogy azon végigfutva visszaérjen falujába. Akár törhetetlen jégpáncél, nyári zápor utáni párás, fojtogató levegő, őszi, zörgő avar, vagy friss, tavaszi virágillat borította be a töltést, mindig erre futott.
Rögtön megpillantotta az eget ostromló ballonkavalkádot.
A megszokott napi látványtól megfosztott futó olyat tett, amit még soha ezen a helyen: a megdöbbenéstől tágra nyílt szemekkel – megállt. Tüdeje ritmikusan emelkedett és süllyedt. A mozgásnak még csak az emléke is egy pillanat alatt elillant lábaiból. Percekig dermedten figyelte az egyre távolodó, furcsa égi hadsereget. Aztán egyszer csak – elindult. Futott végig a töltésen. Egyre gyorsabban és gyorsabban. Már majdnem az összes ballont maga mögött hagyta, de végtelenbe nyúló kifutójának még a felénél sem volt. Futott, futott, s végül megpillantotta a legutolsó versenytársát, egy kanárisárga ballont. Képzelete szárnyalni kezdett. Nem látta már a töltést, a tavat, nem érezte a napfény melegét, sem a hűsítő szelet. Csak a távoli, magasba törő hőlégballont nézte.
És akkor egyszerre beléhasított.
A talaj megszűnt a lábai alól. A teste fáradtságát sem érezte többé. Hallotta, valahonnan nagyon messziről a lélegzetvétele hangját, s érezte, hogy végtagjai egymással tökéletes harmóniában mozognak. De mindez fényévnyire volt a lelkétől.
A lelke a hőlégballonokkal együtt repült el a végtelen kék égbe.

 

Kenesei Zsanett