BEAC Atlétikai szakosztály

ATLÉTIKAI SZAKOSZTÁLY

Bajnai Nóra

Mentés másként



MINDEN ELŐZMÉNY MEGJELENÍTÉSE

SZODO-MA

Ne higyj semmi kételynek,
gyere hozzám ételnek.
Megfoglak és felfallak,
odacsapunk hajnalnak.

Ez volt Péter és egy részlet.
Felet kaptál, nem egészet.
Ha nem elég, és kell még mára,
biggyeszd ajkad, s kapsz a szádra.

Na ne higyj semmit Péternek,
gyere hozzám ételnek.
Megfoglak és felfallak,
odacsapunk hajnalnak.

Ez volt Kornél és egy részlet.
felet kaptál, nem egészet.
Ha nem elég és kell még mára,
könyörögj és jöjj szobára.

SZÍVSZŐTTES

(Ma már nem tudom mióta, de úgyis nagyon
lejtenek az arctánclejtéseink. És nem tudom
te mért hagyod, hogy én nem hagyom ezt?)

Szívszőttes.
Hát szépen összekarcoltuk a jeget.
Tetvekkel belülről át.
Egymásra kitett egymásnak
egyre másra tettetett, ólmos
és kies kitekintetek a kincseink,
tessék a tied. Örökbe adom
magad neked.

Szívemet u-lakattal zárom, a lombfűrész
hiába. Csak a tenyeremet nyithatom ki
neked. Azt engedem, azt feszegetheted.
Tüntesd el szívemből a cókmókjaid.
(Mert szőrtüszőgyulladásos, magmagadon
lógsz, magaddal vagy csak cimbora,
már régen nem velem. A közösségünk )

peremén a botorkálás csak. Illemből azért
eltévedsz mindig, és mindig újra elvékonyodott
testemen. Ugyanott akadsz el. Amikor mi kellenénk,
csupasz te és a rikácsoló én belém botolsz.
Elegáns, értelmiségi cselgáncs.
Mert befelé szőrösödő, száraz,
veremszivedben vérrög én: az érfalaidat ütöm,
átütöm, széjjelverem, vagy viszérként látsz viszont.

Tétova ujjaidból kidoboltatom magunk.
Orrodból kitrombitálok. Fújj ki. Ördögöd.
Túlhevülök minden álmatag jégvirágidegedben.
Egri nőkként egy személyben én tüzelek.
Én, minden ideged.
Lelohadt ó hold, felriadó félig éjjelek.
Hangulat kirakatod árad, eressz ki, eressz.
Rámtehénkedik nehézkes szellemed
és mint a rossz ereszből homlokomra csöppen

ökördrapp és jéghideg, nagybeteg szívtejed.
Homlokomra csapok. Nem is tudom már mióta
nem a tied vagyok. De másé sem.
Jó, hát karamellizáljuk és igyuk ki, ami még "mi".
Töredezett tükrökbe ütközöl, én látom ezt.
Szilánkjaidon töprengek, tündérfajzat én.
Szilánkjaink hegyén a földre tán letáncolok.

ELVÁLTOZÓDÁS

Belsejét ő tavi széllel,
neki bélelte ki régen.
Ma azonban tavi szellők
zivatarként riogatnak.
Neki meg már csupa ködben,
angolosan öltözötten
kedve foszlik, elcsatangol.

Visszatérvén, fals a dallam
lehangol-t-a-nő, elh-angol-ódott
de tán valahol, a távolban most
a sírfal túloldalán,
két néhai talán közös dalán
sírnak együtt.

SZÉT(H)

Szemmozsdatás ez, habár a könny.
Helyett szemedbe mostanra rozsda.
Szúrok, eddig futotta lomha.
Empátiádból tekintetembe.

Csellóhang cseng alig szinte néma.
Üres teret szel ketté hiába szárnyas.
Halként amíg eloxidál az.
Enyém hiánya, de téged ez

nem, a húrok téged sosem, te általad.
Tudom, mert szövegeid helyett már túl.
Régóta súglak, téged, sajátom helyett.
Kiállak, besúgok, kiáltalak neked.

*

Megkésett ónoseső:
A "késő bánat" túl korán deres haja
hullámokban zubog rám.
Az összerázódott idő súlyával nyakában hanyatlik.
Egy férfi. Város a táj.

Pesti magukat kitagadva széjjelesett.
Koraestek szépre sápadt zúzmarát és rozsdamarást.
Ígértek. A villamoson időtlenül zötykölődő,
pesti magukat és szerelem megmaradást.

CIGARETTA PAPÍR

Ahogyan a
cigarettapapírt
megnyalod,
már tudom.
Tedd,
nem érdekelsz.
Elegem lettél.
Elegem vagy.
Tűnj el, szűnj szét.
Lehetsz bárki, vagy:
bárki vagy
sose szerettél.
Puszta nemiség az
szent neved és oly
mindegy, hogy nagy.
Légy bárkié csak-
tőlem szakadhat minden
egyes inad
- az enyém
soha ne legyél.

BUDAPEST

Kondenzcsíkok az égen,
Alattam már Párizs.
Föléd kerültem és nézem
ahogy egy egész város ásít.
Tágra meredt szemmel,
a pokol tüzén, s mégis
a tűz felett feketedem meg,
ti meg távol, alant feküdtetek el,
s feketedtek mindannyian el velem.

Egy repülő az éjbe távozik.

ELNYOMÁS

A nők, csak a nők.
A nők alig.
Képtelenek elnyomni.
Még egy cigarettaszálat se.
A tűzhöz nincsen pedig,
logika kellene.
Elnyomni, de maradjon
némi parázs.
Szöszmötölés a csikkel
Csak a borostáidba tudok
kapaszkodni.
Sajnos az is inda.
Koszosak a körmeim.
Indakötélen lengünk, nők.
Az eső kidomborítja a tavaszillatot.
Az eső, alatta nők, ő alattuk
furcsa pillanatok.
Indavilág.
Szöszmötölés a tűzzel és
talán felakasztatás.

ABORTUSZ UTÁN:ÉRZÉS

Kitépődött belőlem más.
Hűtlen a csend.
Furcsa lett a tenger,
a fák - mind üres.
Protoszavakká vinnyogom magam.
Gyerekkoraimba vakulok. Bele.
Én szerettelek téged.
Egy életig, most magam.

Abortusz után
Hiába vártalak, mert
Úgyis kitépődött belőlem,
S belőled a csend.
Most ordít, ordít ugyanaz
A csend.

Alak nélkül,
Egymás vérét ontják, halrajok.
Befurcsásodott a tengerünk.
Protoszavakká vonszolod, magad,
(te is).
Nem olyan költői
Szeretni engem egy életig.
Te inkább, csak magad.
Csak magad.

DANAIDA-SORS

Tézis, antitézis, szintézis.
Tézis, antitézis.
Tézis, antitézis, antibébi.

Antitézis, tézis.
Antitézis, tézis.
Koszosak a körmeim.
Már azok is.

KAPCSOLATUNK ALAPHELYZETBE ÁLLT

1.
Ketten fekszenek
az ajtó előtti gangon.
Nem tudnak már beszélni.
Nekem elment a szavam és
a hangom.
Eltávozott a hallásom,
pár pukedli.
Ő nem akarja, hogy
bármit is lásson
belőlünk, akár egyetlen
hokedli.

Behúnyjuk a szemünk,
fogjuk egymás kezét.
Aztán megszállott nyugalomban várjuk,
hogy mikor szakad ránk az ég.

2.
Először egyedül feküdtem,
én, egy rőt alak.
Zárt ajtó előtt.
Aztán- már éppen mentem volna,
útnak állni-
de tétován odajött.
S maradt.
Most megint egyedül fekszem.
Birkózás magammal
az ajtaja előtt.
És pillanatonként kimerevítem,
milyen volt mikor
tétován odajött.
PEDIG A BUSZON LÁTTALAK

Ültem a villamoson,
te a buszon.
Csak én láttalak.
Kukkolok.
Elindult Veled.
Továbbment velem.
De a járat
- elment-
sohasem egy.

NOKEDLI, SZÉJJEL

Hátam mögött híd, hidak.
Valahol, valakik
felégettek egy hidat.
Aztán derült ki;
én voltam pedig
rajta álltam.
Most a hátam mögött
nincsenek hidak, híd sincs,
csak a hátam.
Azóta minden éjjel
az eleve töredezett szivem
szakad széjjel,
pedig nem nokedli.
Szaggatják, szaggatják.
Talán lehet, hogy mégsem.
Mégsem lehet szeretni.

TIZENKÉT CENTIMÉTER

Én tűsarok, te macskakő.
Alattam vagy, s én
magam alatt vagyok.
Én tűsarok, te macskakő.
Nehéz, testeden,
nehezen haladok.
Tűsarok, és macskakő.
Tőled 12 centiméterre vagyok,
magasodom, elhagytalak. Sok.
Inkább toljanak végig a Louvre-on,
Kerekesszékben, mint, hogy veled,
mert Én tűsarok, s te macskakő.
Hányszor mondjam el neked?
Ez voltam és ez vagyok.

AZ EGYSZER HASZNÁLATOS
BOROTVA DALA

Megvágtalak, eldobtál.
Nem akartalak eléggé,
lám te se.
Ahogyan a szösz az ablakon,
s mögötte a tető,
futni látom a pormacskákat,
játszanak.
Pormacskák játszanak a tetőcserepeken.
Leborotváltuk egymást,
leborotváltuk magunkat.
Begyulladt a helyed.

MEGNYITÁS

TAVIRÓZSÁK

PUSZIK

Azok a régi puszik.
A borostás arcoddal.
Már akkor lehetett tudni.
A puszik elbeszélnek felettünk, rólunk,
Mint a téli fák.
Leplek alatt árulók. Fák.
De tőlem már kettérághatna bennünket
Minden egyszerre:
A gyomor, a mell, s a vastagbélrák.

MACSKÁK KÖZÖTT

Macskák a dáliák közt.
Én a macskák között.
Macskák a dáliák közt. Élet.
Én csak macskák között élek.
Fuvolaszó és ugrándozás.
Megbolondult dorombjáték.
Ez betáncoltatás.

OXIGÉN, MAX

Életem. Pofon kaptalak.
Ahogyan nézem a videót
És lehullik az oxigénmaszk,
Vagy megmutatják milyen lenne
Ha lehullana.
Oxigénmaszk? Kellene.
Illatos, bordázott, díszes a kelleme.
Kotongumiként azt, az életemre.
Az élet ellen védekezem.
Mert talán félreélek,
Másodpercenként vétkezem.
Nézem a videón, ahogy
Az arcokra esik egy-egy
Oxigénmaszk, egy kis élet.
Én pofon kaptalak téged.
És boldogan gondolok a temetésemre,
Mert most sokan ott lennének.

VÍZILILIOMOK

KALANDORTENDENCIÁK

Meleg, frissen kisült orcádra
(porcelán darab)
Kihűlt, kihempergett a híg tetszés, amit
Aztán egymagam learattam.
Magunkba folynánk így bele, temperák,
Ahogy összelavíroz bennünket az élet.
Jobban is kérethetné magát, semmi tartása.
Azt mondom, ha meleg orcáidra nézek,
Betoppanhat már bármi, sőt talán
majd a hererák radíroz ki téged.
Radírozni, hova lehetne kiradírozni a
festéket?

HÁZTETŐK

Mióta megismertelek
Megnézem a házak homlokzatát.
Mint te a nők fenekét, csak addig.
Én fel, s te le, járunk, aratni.
Férfiak, akik a nők fenekét.
És nők, akik valamit.
Érdekelnek a tetőteraszok,
Örökké megfigyelek.
Minden kémény mintha
Elszívnánk egy cigaretta, szálat.
Ahogy nézem Párizsban nem erektálnak
az utcatáblák, sem a nyilaik,
bár a férfiak.
Most a jégeső mossa széjjel
a macskakövek közti koszt,
s az összekerül a szeméttel.



RAJZ MAGAMRA

Jeggyűrűket rajzolok magamnak.
Pár év és egyszerűen elveszem magam.
Bárkitől, mit bánom honnan.
Meggyűrűzök, összegyűrődöm,
jól, bele magamba.
Milyen megható sérült embereket
figyelni a tárlatvezetésen.
Eddig még egyszer sem sikerült
a tárlatot. Valahogyan hiányoltam
a távlatot. A távlatokat.
Sosem a képeket, inkább arcokon,
ami a képekből közénk született.
Gyűrűket rajzolok magamra.
Falrahányt borső, hogy
elköteleződnék már.
Magamba gyűrődöm ahelyett és
Köszönöm, hogy még megvagyok,
az sem kevés, hajadonok.

JÁNOS

Keresztelő Szent János,
Keresztbevetett lábbal, karokkal.
A 19. század festékei.
Eszembe jutsz ahogyan, bezzeg,
Kitárod karodat, combjaid
és én nem visszakozom. Sosem.
Hajszálrepedések egy
19. századi festményen,
fénylenek, mint a tekinteted,
az a néha gyilkos,
amikor pont
ölni siet.



PÁRIZS, FÁRADT RÓZSASZÍN

Párizs, fáradt rózsaszín, Párizs.
Egy kávézóban rádöbbenni hirtelen, hogy
egyáltalán nem értem magam.
Párizs, fáradt rózsaszín, Párizs.
Espresso illat függöny mögött, cigaretta
(Vogue) füstben.
Óarany árnyékok, súrlófényben úszik
Egész Párizs.
Itt minden nap súrlófény van, vagy
Mindig éppen átlibeg, átriszál
az árnyékban előttetek.
Világos lehetne most minden,
de amíg a szemem ellát opálos.
Opálos a közel, opálos a távol,
Rövidlátó sem vagyok.
Párizs surlófényben, távol,
s a menyasszonyon
Esküvői fátyol.

TAVIRÓZSÁK, NÁRCISZOK HELYETT

Nimfahaj és nimfalevelek.
Egy fűzfa hajlik a tóba és
Mellette a Nap is lemegy,
Ez volt a próba.
Fűzfasorok imbolyognak
Az alkony szelében, amilyen
enyhén, finoman én annyira
beleremegek.
Nimfahaj és nimfalevelek.
Hullanak.
Egy fűzfa hajlik csendesen a tóba
És mellette, meg fölötte meghajolva
elmerül a Nap, helyből a végtelenbe
hull alá.
Elmehetnek már a kitömött darvak,
Szálljanak északnak.

SÁRBÓL ÁGY
(Bereményi Géza nyomán)

Mi ketten összetapostuk az árnyékomat.
Lefotózta még elhalóban a mellemét.
Összehemperegtük, ketten, cinkosok
az árnyékom belsejét.
Árnyékomon ágyéka lapult és birkóztunk
rajta, meg.
Alattunk hernyózik a hatos a hídon.
Ő nem bírja sokáig, de.
Semmi gond: én sokáig bírom.
Meddig épül még a szerelem?
Már tiszta opál a Hold, mert körbeleheltem,
Belehalhatunk annyira beleheltük.
Mostanra dombjairól minden ruhát letolt.
És alatta ahogy nézem őket, erektálnak az utcatáblákon
a nyilak. Oda-oda pillantok.
Hová tűnt az a nulla egész hat, tudod?
Az ami nekem, lám nő vagyok,
mindig csak egyhatod.

DELETE

Hamarosan törlöm magam.
Iwiw, fészbuk, dzsímél.
Közösségi portálok.
Otthagyok mindenkit, magányok.
Rajzolj magadra fekvő feleséget.
Arcok, arculatok.
Dehogy kelletek.
Mindenhonnan továbbállok.

Hamarosan törlöm magam.
Iwiw, fészbuk, dzsímél, guillotine.
Közösségi portálok.
Én?
És én az vagyok, hogy
mindenhonnan továbbállok.
Az életetekbe törtem,
s most legalább tör(l)öm magam.
A bitó lett egyetlen szerelmem,
már ha van.

A DUNA MEDDIG?

Vajon meddig érnek le a
víztükrében a házak fényei?
Meddig boltosulnak felettünk
e dombok
- mellek?

Meddig tornyosulnak, az égre
is megvető árnyékot vetve
a röghegyek?

Mikor omlanak ránk a
kilátók
-mellbimbók?

És engem meg miért nem
vált már meg egyetlen
cigarettaszál?

EGY PORCELÁNFENÉKRE
fogni,
markolni
szeretni
élni
benne
rajta
elbújni,
elmúlni
kimúlni
CSAK
NE
HAGYD
ABBA

JELNYELV
-ennyi a világ?

Nyelvi tervezés.
Nyelvellés.
Nyelvmegőrzés.
Nyelvcsere.
Nyelvirtás.
Nyelvhalál.

Nyelvi revitalizáció.

LOTTÓ ÖTÖS

A napfény vagyok,
könnyű és forró.
Nem lottóötös, hanem
mintha elmentél volna
pókerezni,
nem magaddal, sem velem.
Ám pénz nélkül elnyerted,
kártyán, s utána gyorsan
elkártyáztad a szívem.

HAJ FENÉKIG 2.

Nekem fenékig érő hajam lesz.
Meghúzhatjátok legalább majd
-hogy kegyes halál-
hirtelen hasadjak sokrét.

KUBIZMUSON INNEN, KUBIZMUSON TÚL
csak egy csak egy

Csak az egy.
Csak egy élet.
Csak egy sors.
Csak egy férfi.
Csak egy gyerek.
Csak egy bűn.
Csak egy halál.
És egy férfi.

MENTÉS MÁSKÉNT

"János arca"

Sétálok az utcán és pusztán kellek.
Neki is, íme egy újabb (példány), akinek.

S szétszakadt férfilelkek, puha lépteim alatt,
levelek, majd strigulák. Hogyan magyarázhatnám el,

hogy két lépés után, ahogy a macskaköves utcán
csak sétálok, akarva vagyok, és pusztán kellek

sajnos, mint mindnek, neki is János.
A saját, rendes arca helyett hirtelen János arca lett.

*

A szememben János arca van ma betyárnak és szentnek.
Ma, vagy mindig, kóbormacskáknak, minden férfinek.

Tudom, sejthettem volna, hogy a macskák és a férfiak csak
maguk mögött bujdosva dorombolnak, vannak, dorombolnak.

Mint egy nemzeti jelkép, nagy arckokárda, mindenkinek elöl a maszk,
a sajátja. S mögötte lapul, nekem János,

bár tudom más ezt- hát
Janus arcú tömegek- úgyse látja.

FÚGA

Smseket akarok írni Neked.
Smsekben, a szavakban akarlak.

Hogy betűkben hatolj belém.
Úgyis mindegyikben te laksz.

Csak magánhangzók lehetünk mi.
törpülünk, de egyre nagyobb Ókat markolj, kérlek.
Mellek.

Smseket akarok írni neked.
Ma kellek. Úgy, hogy mindegyik

az egész éjjelt döfje át, ékezeteivel
s az elektron sugárzással, amit

kibocsát.
Tudom, nem bolondulhatok meg,

már rég bolond vagyok, tudod.
És a mennybemenetelem közben is

a pokol invitált.
A telefon kezemben lemerült.

Én pedig ígyis smseket akarok írni,
Neked.

A halott billentyűkön, direkt hiába
koptatni fogom ujjbegyeimet

s amputálhatjátok a lelkem utána.
Kereskedjetek vele, Smseket írni rád, akkor is

addig nyomom a gombot amíg át.
Átfúródunk, ezen az egész (kibaszott)

éjjelen át.

SÁRBÓL ÁGY
(Bereményi Géza nyomán)

Mi ketten összetapostuk az árnyékomat.
Lefotózta még elhalóban a mellemét.
Összehemperegtük, ketten, cinkosok
az árnyékom belsejét.
Árnyékomon ágyéka lapult és birkóztunk
rajta, meg.
Alattunk hernyózik a hatos a hídon.
Ő nem bírja sokáig, de.
Semmi gond: én sokáig bírom.
Meddig épül még a szerelem?
Már tiszta opál a Hold, mert körbeleheltem,
Belehalhatunk annyira beleheltük.
Mostanra dombjairól minden ruhát letolt.
És alatta ahogy nézem őket, erektálnak az utcatáblákon
a nyilak. Odapillantgatok.
Hová tűnt az a nulla egész hat, tudod?
Az ami nekem, lám nő vagyok,
mindig csak egyhatod.

BÁBJÁTÉK

Teremtés történik,
a teremtő kezeink között.
Bármi történik.
Legyenek a kezeink is ott.
Danaidává dobáltam magam
az éjjel.
Hánykolódtam paplanok
dús tengerén.
A délibáboddal bábozom,
hatalmas paplanok közt,
mint esély.
Reggel anyám arcára néztem.
Arcéleiben téged láttalak.
Tükröződtél a szoba
mind a négy falára.
Kiskoromban nem használtuk
a diavetítőt. Esetleg nem eleget.
Tedd a kezed a kezemre,
s én majd elhelyezem.
Ölünkben bízzál, meg a kezeimben,
bennem már ne.
Volt egy szobor amin
a teremtő kezében estek bele
a szerelembe.

JÁNOS ARCA
-mentés másként-

A festők tudnak
Jánosról valamit.
Arcuniformis díszeleg,
feszít képeiken.
János mindenütt lapul,
nekem üzen.
Valamit és közben siet.
Le kell még aznap fotóznia,
amit az idő magából éppen
kivet.
Gyér alamizsna, a partravetett
idő emberének.
Minden fájltípust, lementi.
Mentés másként.
Engem kellene már.
Mentsél engem,
de valahogy másként,
vagy máshova.
Ha már a nőd helyett is,
nőd vagyok, mert
az idő éppen engem adott oda.
Körülöttem csupa nő.
Nagyon nők, kicsit nők, régiek
és újak. Hová kerültem?
Régiek, újak, csupa másolat.

HAJ FENÉKIG

Az enyém fenékig.
A tied derékig.
Neked a nyakadig.
Nekem teig.
Nekem hozzád.
Hozzád tőledig.
Belémfonódik
hajad, s össze,
belém egy életig.

JÁNOS ARCA 112

Egy folyó tükrén levél.
Úszik, üzenet.

A semmitmondásig óvatos.
Egyre mélyebbre süllyed.

IDŐMENTÉS

Az időt markolja bennem.
Az időt általam és engem.
Szúrják őt a pillanatok.
Szúrják a másodpercek,
nélkülem.
(Jánost) meggyilkolnák
az orvpercek, amik
nélkülem vannak.

DANAIDA-SORS

Tézis, antitézis, szintézis.
Tézis, antitézis.
Tézis, antitézis, antibébi.

Antitézis, tézis.
Antitézis, tézis.
Koszosak a körmeim.
Már azok is.

TENYÉRLÉT

Arculatokat tartani.
Arculatokat tartani meg.
Arculatokat egy tenyérben.
Megkaparintani, hordani.
Pedig én semmi ilyet
nem kértem.

Arculatokat tartani
egymás elé.
Képeket lógatni be.
Mint lábak a vízben.
Pont bele.
Arculatokat egymás mellé,
(libasorba).
A szerelem amiben eddig
úsztunk- és most dől
szájba, orrba
-kiszáradt zselé.

ENNYIT A PORCELÁNFENÉKRŐL

Eleinte még a nők fenekét.
Most már csak homlokzatokat.
Porcelánvakolat.
Eleinte még fenék.
Később már csak homlokzat.
Kérlek szépen: porcelánból legyél
és húzz minden fenékre
homlokzatokat.

A FÉRFIHEZ

Ugyanolyan bútorai voltak,
mint régen, vidéken
a nagymamámnak.

A színhőmérsékleted felszökött.
Lázmérővel próbáltalak felérni.
Próbáltalak. Próbáltalak. Próbáltalak.

Mást nem tudok mondani.
Láttam benned azt, amit
ember láthat.

TENYÉRLAK

Tenyérlakó vagyok.
Tenyér. Tenyér. Tenyér.
Tenyerekről tenyerekre.
Vándorolok.

Csontszínű, csontszagú csend.
Bőrtelen arcok és tenyerek.
Tenyerekről tenyerekre.
De én egyikben sem vagyok benne.
Futóhomok.
Ki leszel? Ki leszel?
Ki leszek.

VÁLLGÖDÖR

Vállgödrödön keresztül
fúródnék beléd.
A csontodon át,
ahol az izzadság vízszintje
szinte még csekély.
Megpihennék ott.
Akkor is, ha tudom
a szíved lejjebb süllyedt
- majdnem el.
A szíved, amelyik
miattam megkopott.
Vállgödrödön keresztül
fúródnék beléd.
Bele a figyelmedbe.
Izzadságodban,
fürdés, kettőnk igazsága felé.

ÖRÖM

Örülök, hogy mióta ismersz
kevésbé szeretsz
önkielégíteni.
Örülök, hogy
sem velem.
Se nélkülem.
Teljes testemmel
örülök Neked.
A lelkem lopva figyeli.
Örülök, hogy mióta ismerlek egyre,
egyre kevésbé szeretsz
önkielégíteni.

MADÁRLÁTTA

A vállgödrödben már
madarak laknak.
Márciusban,
most április van.
Odafészkelik magukat.
Egy fészekbe látok,
ha beléd. Nézek.
A testeden ide-oda
szállnak. Kapkodok.
Kicsiripelik magukat
nekem és a világnak.
Kitátják minden vágyad.
Amikor ezt hallom át,
magamba, el, hallgatok.
Magamba rád.

TÁRSKERESŐ

Ha nagy dolog nézni
(sőt ha kéj)
egy férfinak,
hogyan alszom, el.
És hogyha ő
nem alszik el,
ha két napon át
egereket itatok,
oda-vissza,
vagy magamon át.
Örömmel
képzi fénnyé
a hajam egy szál kunkorát.
Ha nagy dolog nézni
(sőt ha kéj)
egy férfinak ahogy alszom
és jól vigyázni
az álmaim minden darabjára.
Aki nem alszik el, ha sírok.
Aki körülöttem van
és a kuplerájt se bánja.

ÚT ÉS TEST

Az úttestét taposom össze.
Vissza.
Minden férfi és nő
benne lakik, bejárta már
néhány borissza.
Örök lábnyomok.
Eszi szemeimet valami
régi-régi árpa.
Egyszerre fújjuk, ki és be
a szánkba.
Cigarettafüst, mintha a
burkunk körül szállna.
Kilégzés.
Szívesen és akárhányszor
elmosogatok Nálad.
Csak kérlek;
ha szakítunk is,
hát ne legyen
semennyire se hirtelen.
Vagy ne legyen.

PISLOGNI

Imádom amikor pislogsz.
És mondd, mikor ehetlek meg?
Szeretlek.
Szeretlek,
mint a pinty.
És deszeretlek,
deszeretlek,
deszeretlek.

ÁRNYÉKAID

Nagyon élesek azárnyékaid.
Aggódom érted.
Én sose láttam még ilyet.
Inkább örökre bennem

- maradj,

már ha szabad ilyet.

MAMA

Szeretkeztünk,
amikor meghalt az
édesanyád.
Miattam hagytad őt ott.
Magára.
Nem érdemes ezek után
arról faggatnom téged;
árulás-e ez,
vagy mi az árulás.

ÚGY-DAL

Annyira szeretnék
csak vigyázni rád.
Amennyire csak tudok.
Úgy.
Duplán és triplán
szeretni téged.
Minden bolygó
összes lakója helyett.
Vigyázni.
Mint a frissességre,
vagy tavaszra

- ahogy csak én

tudhatok-
az áprilisi zivatarok.

GÖMBHUROK

1.
Minden kialszik.
Mindenki alszik.
mindenkialszik@
frímélponthu.
Letiltottál.

Nincsen piszkozat.
Önnek nem érkezett
új üzenete.

2.
Szippantás, égett szag.
Maradt valami parázs
a hamutálban?
Talán az utolsó szerencse,
hogy bénán nyomtad el.

RÚZSOZOM MAGAM

Körülbelül 3 hét alatt
ürül ki teljesen a lélek.
A Lelkem és az agyam.
Körülbelül 3 hét és
lomtalanítás következik be
emlékeid között a szivembe (ha van).

Kilakoltatom emlékedet,
lehetsz bárki, vagy
bárki vagy.
Rúzsozom magam.
Hiába! A szivem szakadatlan
nem szakad.

Rádkenődtem,
elkentél.
Rúzsozom a szám,
rúzsozom magam.

GÖMBHURKAID

Hányszor még hányszor?
Burkolódzik ködzivatarok
mögé holdszínű szellemed?
Csak az agyad borul el,
csak félsziget.
de-hisz tudod- felkötsz,
kettészel a szilánkjaival
engem ez.
Nap, mint nap.
Megsebez.
Napra Nap.
Sebre seb.

Csatározunk, sakkfigurák.
Pedig az idő már vagy ezeréve matt.
Lejárt és minket magunkra hagytak
már a magukra maradottak.

ÉN ÉS TE
-Sakk-matt

"Hogy te miért nem és én miért?"
"Hogy én miért nem és te miért."

ÉN ÉS TE

"Patt patt. Patt patt."
"Patt."

ÉNTEŐ
- búvárének

Te miért nem
és én miért?
Szeretlek téged,
míg te bennem magadat,
mélyedet nézed.
Közös burokban,
ikrek, én, és te.
Néha majdnem átdöföd.
Néha majdnem kifutok.

Te azért nem,
mert én miért.



NÉGYKEZES
Rondó

Az smseidet várom hiába.
Holmidra pokrócot terítek.
Ebben a hónapban jött tőled.
Három.
Helyettem újabban
egy fésűt dobálsz.
A szerelmem- mondod.
Letöröltél a fészbukról.
A lelked- mondom
(és magamban lebontom).

FURFANG

"Moss arcot hideg vízzel."
"Nem értem. Nem értem,
hogy nyál mért nem,
mért nem elég jó."

ÁLOMVIZSGA

Lovasi András nyomán

vedd fel a szépruhád az államvizsgára,
ma éjjel nem alszol, más se csinálja.

vedd fel mackógatyád,
vagy menj pizsamába,
nappal álmodjon rémet ... Bővebben
p...l bizottsága

mindegyik ipse beteg,
aki vizsgáztat máma,
a szemük nagyot csillan,
de a szívük sárga.

UJJAK

Attól, hogy már nem az ujjain,

még számol azért ma az ember.

Egy nagydarab vak lány a minap

majdnem felborított engem.

Ledöntött, mint az áradó Duna a

képzeletembe a Lánchidat.

Mezítláb járok és harisnyába.

Van cipőm. Fáj is benne

a lábam.

Elcsavartad a fejem,

aztán most meg lecsavarod.

Angyal és tündér

voltam neked, most már

csak halott.

Halott néhai angyalod.

Meztelen súlyommal nehezedem rád.

Meztelen vagyok.

Az egész testem mezítláb

                           -ragyog.

És a járdán lépkedek így

                     -feléd vagyok.

FÉLVÉGTELEN

Fél 10 van.
Van már félszáz közös napunk.
Mögöttünk koslatnak.
Vágyak- félezer szeretkezés.
Hogy a félvégtelen szerinted
véges-e, válaszolj, nagyon érdekel.
Azért mert nekünk ez, ennyi
jutott.
A közös időnk.
Osszuk el testvériesen,
én kitaláltam, te szabdalod.

TÖMÉNYET!

Erős paprikát ettünk, vajaskenyeret.
Néztük ahogyan a macskám
vadászatot imitál.
Erős paprikát (életemben először)
és vajaskenyeret. Veled.
(kutyapózban akár, is)
Csak örökké veled.
Tarr Béla filmeket néztünk és,
kívül, belül, az emberi horizontokat meghaladva
aznap nagyon
esett.

NE FÉLJ

Ne félj,
viszek neked rántott párizsit,
ne félj.
Esetleg kirántom a zsebemből párizst.
És végigrepüljük az Eiffel toronytól
a Notre Damig.
Ne félj,
viszek neked a zsebemben
rántott párizsit.
Párizsi, szárnyasokból,
szárnyakkal Párizsig.
Mi meg az orrunkat fújjuk Párizsba bele.

SÍRVERS

vidd hírül vándor a hekkereknek:
számítástechnikai analfabéta
volt.
...De erején túl küzdött,
lám bele is holt.