Balaton Bajnokság 2013

 

5 éve vettem részt utoljára a Balaton Bajnokságon, a veszprémi pályához viszont csak jó emlékeim fűződnek. 2008-ban itt futottam először 2 perc alatt 800 méteren, 2010-ben itt nyertem válogatott viadalt, tavaly pedig a MEFOB-ot. Idén 1500 méteren álltam rajthoz, és noha csak második lettem, életem egyik legfelszabadultabb versenyét tudhatom magam mögött.

"Az első két kör a Gregor Laci mögötti helyem megtartásával telik, elé ugyanis - a váltott vezetésben haladó Kállay-Takács-Matkó triót leszámítva - senki sem akar beállni, mögé viszont már annál inkább. Futás közben többször is botlok egyet-egyet, mintha lassú lenne a tempó, pedig nem az, - a részidőket be-be kiabálták, onnan tudom hogy - a 60-61 másodperces körök azért megvoltak. 500 méterrel a vége előtt aztán a fiatalabbak elkezdtek izgulni, és felfutottak, így történt meg, hogy lényegében a boly legvégére kerültem, de valahogy mégsem aggódtam. Annak ellenére is nagyon magabiztosan és könnyedén szedtem a lábaimat, hogy az elmúlt két hetet az akadállyal való gyakorlással, és a MEFOB fáradalmainak a kipihenésével töltöttem, nem készültem erre a versenyre - de szinte viszkettek már a talpaim, hogy induljunk meg. Nagyon ritkán érzek ilyet, de nagyon jó érzés. 1200 méternél általában szokott lenni valamiféle robbantás, de most semmi. Látom, hogy Laci lassan húzódik kifele, készül a legvégére, én meg csak mosolyogva követem, tudom mi következik, tudom hogy jó helyen vagyok. Elérjük az 1300 métert, és még mindig semmi, de érzem magamban az erőt, csak most kezdődik a verseny. Maradok belül.

Aztán jön az egyenes, Laci megindul, én meg követem. Meglepően gyorsnak érzem magamat: Laci régebben állva hagyott a hajrákban, most viszont nem is nagyon nő közöttünk a különbség. Annyival ér előbb célba, mint amennyivel egyébként is előttem volt már. A többieket pedig mind megelőzzük. Soha ilyen hajráélményem még nem volt, mert persze volt már rá példa, hogy lehajráztam embereket, de hogy ilyen könnyedén, zsibbadás nélkül, na olyan még nem volt."

Tavaly amikor 52-t, 50-et majd 47-et futottam, eléggé ki voltak hegyezve a versenyek. Ennek ellenére most úgy tűnik, hogy rutinból megy az 50 alatti futás, mintha átléptem volna egy gátat, ahonnan sokkal könnyebb tovább haladni. Úgy mentem le Veszprémbe, hogy ha van iram, a rákészülés ellenére is tudok futni 3:50 alatt, és ez sikerült is, de hogy ilyen könnyedén fog menni, arra nem számítottam. Rendkívül feldobott ez a verseny, jobban mint az utóbbi időkben bármi. Persze ott motoszkál az emberben a mi lett volna ha? Vigyázat, most jön a találgatós rész! Hogyan lehetett volna még jobbat futni? Nem vagyok gyorsabb a Lacinál, ez tény. De talán ha a túloldali egyenesen, 1200 és 1300 között kimegyek a hármas pályára, és ott elé kerülök, akkor talán nem bírt volna visszaelőzni a célegyenesben. Talán. Ez az egyetlen dolog, amit így utólag mérlegelve talán megpróbálhattam volna.

Dani Áron