Reméljük, mindenki kíváncsian várta a folytatást. Igen, végigvezette Joe az éjszakát! Éjfél körül bekaptunk egy kis mexikói kaját a TacoBell nevű gyorsétteremben, majd kettő körül megálltunk egy Meijer hipermarketben, ahol alig lézengett pár ember rajtunk kívül. Végül 6-kor találtunk egy parkolót az út mellett, ahol több kamionos is pihent, ott két órát szundítottunk. Ebédidőben érkeztünk az Indiana Dunes State Park bejáratához, amely a Michigan-tó déli partján található. Kiterítettük a piknik takarót az egyik füves homokdűne tetejére, ahonnan szép kilátás nyílt a tóra és Chicago felhőkarcolóira. Megebédeltünk, majd sziesztáztunk egy kicsit a napsütésben. Nemhiába nevezik Nagy-tavaknak ezt az öt tavat az USA és Kanada határán, hiszen inkább tengerre emlékezteti az embert a hatalmas vízfelület a szélén fodrozódó fehér hullámokkal. Péntek délután értünk Chicago déli városrészébe. Mielőbb szállást akartunk találni, hogy kipihenhessük az előző éjszaka fáradalmait. Elsőként egy nem túl szimpatikus motelbe botlottunk, néger tulajdonosnővel, aki azt hozta fel előnyként a szállással kapcsolatban, hogy errefelé nem törik fel az autókat. Ennek ellenére továbbindultunk, hátha találunk jobb helyet. Mivel készpénzzel elég rosszul álltunk, gondoltuk, beváltjuk maradék eurónkat. Három bankot is végigjártunk, hiába, csak a belvárosban váltanak valutát. Inkább az ATM-ből vettünk fel végül pénzt. Immár gazdagon, bedobtunk két fél fontos burrito-t (1 font=0,45 kg.) Az USA-ban persze nem vezették be az SI-mértékegységeket, tehát mindent mérföldben, fontban és Fahrenheitben mérnek. A sebességkorlátozó táblán jelzett számokat is folyamatosan szorozgatni kell 1,6-tal, kivéve, ha be van kapcsolva a GPS, ami mérföldben is jelezni tudja a haladási sebességet. Ha valakit érdekel, az autó átlagfogyasztása 22 mpg (mérföld per gallon). Sok sikert az átszámításhoz!:) Végre találtunk megfelelő szállást is, indiai tulajokkal és internettel. Vacsorára paprikás krumpli készült, Károly bácsi alapanyagaiból. Nagyon finom lett! Végre normális kaja a sok gyorsétterem után. Azért majd a kempingben könnyebb lesz főzni.
Újfent köszönet illeti összes szponzorunkat és barátainkat, hogy lehetővé tették az indulásunkat szeptemberben. Ugyanis fő finanszírozási forrásunk, a lakás vételára még mindig nem került a számlánkra. Az FHB bank már 6 hete ül a papírokon, de eddig nem sikerült elbírálniuk, sőt, újabb dokumentumokat kell a vevőnek benyújtania. Az adás-vételi szerződésben módosítani kell az utalás határidejét november 30-ra, ezért az ügyvédnő által e-mail-ben elküldött változtatást aláírva postáznunk kell Győrbe. Mivel nyomtatót nem hoztunk magunkkal, kénytelenek voltunk felkeresni a könyvtárat Chicago-ban. Hatalmas, többszintes épület a belvárosban, ahol 600 Ft/óra díjért lehet parkolni. Kaptunk vendégkártyát, amivel egy órán keresztül lehet internetezni és 10 oldalt ingyen ki lehet nyomtatni. Véletlenül épp a Sears Tower közelében álltunk meg, készítettünk is pár képet. Ezután felkerestük a világ egyik legnagyobb szökőkútjaként számon tartott Buckingham Fountain-t. Azt már nem vártuk meg, hogy kitörjön, de a Rém rendes család elején meg tudjátok nézni!:) A további városnézés az autóból történt. Az utcán szaxofonoztak, pantomin művészek ügyeskedtek és néger fiúk doboltak műanyag vödrökön, elég nagy sikerrel. A metró pedig a fejünk fölött dübörgött, mivel a pálya az út felett van kiépítve. Érdekes volt látni, hogy veszi be a szerelvény a kanyart az első emelet magasságában. A városból kivezető egyik út a tópart mellett kanyarog, mi ezt választottuk és szebbnél-szebb villákat láttunk a környéken. Persze mindenki készül Halloween-re, így egyes sövények műpókhálóval voltak borítva, míg mások fáin csontvázak lógtak. Azonban nem ritka a felfújható lila óriáspók és a zöld Hulk figura sem! A tök az standard!
Az éjszakát Milwaukee-ban töltöttük, az Econo Lodge hálózat egyik hoteljében. Van egy kuponfüzetünk, amivel olcsóbban kapunk szállást az átlagnál, ezt használtuk ki itt is. Reggelire fincsi amerikai fánk volt a kínálat, amiből többfélét is megkóstoltunk, majd immáron teli pocival megkezdtük a nagy utazást nyugatnak. Első nap a Mississippi-folyónál léptünk át Wisconsin államból Minnesota-ba és egészen Worthington városáig jutottunk, ahol a Sunset Inn-ben szálltunk meg. Joe 700 km-t vezetett egyfolytában, csupán tankoltunk és ebédszünetet tartottunk félúton. Szerencsére jól lehet haladni az I-90-es autópályán. (Azért persze van egy-két dolog, amit ismernie kell az embernek, ha vezetni akar az USA-ban. Az első szabály, amin elcsodálkoztunk, hogy piros lámpánál lehet jobbra fordulni, kivéve, ha “No turn on red” felirat tiltja. Ezzel amellett, hogy gyorsítják a forgalmat, üzemanyagot is megspórolnak. A másik furcsaság, hogy az egyenrangú útkereszteződésekben nem jobb kéz szabály érvényesül, hanem STOP táblát tesznek mind a 4 útra és érkezés szerint felváltva kelnek át egymás előtt. Több autópályán lehet balra kanyarodni és balról becsatlakozó sáv is van! Egyelőre ezeket fedeztük fel, de elképzelhető, hogy egy következő államban új szabályra bukkanunk. Amúgy az amerikaiak nagyon nyugodtan vezetnek, mindig átengedik a gyalogosokat a zebrán. Mindenki telefonál vagy kávét iszik vezetés közben, hiszen ezen cselekvéseket automata váltóval jóval könnyebb megoldani. A sebességkorlátozást gyakran átlépik, de ez nem csoda, hiszen az itt elterjedt 3-4000 köbcentis autóknak a max. 110 km/h autópályán csigalassúnak tűnhet. )
Az idő elég szomorkás volt ezen a vasárnapon, de estére kisütött a nap és gyönyörű naplementével búcsúzott. Éjjel nulla fok alatt volt a hőmérséklet, a sátor teteje reggelre fehérre deresedett. Joe még előző este észrevette, hogy csöpög az olaj az autóból, tehát szerelőt kell keresnünk. Elindultunk hát a legközelebbi nagyváros, Sioux Falls felé, amely már South Dakota államban található. Gondoltuk, az AAA-nál majd segítenek, ill. begyűjtjük a következő államokról az információs anyagokat. Az irodában csak nők ültek, de azért több telefon után sikerült olyan benzinkutat találniuk, ahol van váltóolaj és autószerelő is. Az szerelő nagyon elfoglalt volt, így megvettük az olajat és Joe befeküdt az autó alá, hogy betöltse. Szerencsére nem ment bele túl sok, talán nem olyan nagy a probléma. Az a gyanú, hogy a papírtömítésnél ereszt és ez a jobbik eset, mert akkor csak után kell töltögetni. Következő állomásunk Mitchell városka volt, amely kukorica palotájáról híres. 12 féle kukoricával dekorálják minden évben más mintázatúra az épületet. Idén a rodeó volt a téma. Találtunk postát is, ahol feladtuk az ügyvédnőnek a levelet. Ez átlag 4 nap alatt ér Magyarországra és csak irreálisan magas díjért lehetett volna 2 napra redukálni a szállítási időt. Délután fél hatkor átkeltünk a Missouri folyón és úgy számoltuk, hogy fél hatkor odaérünk a 60 mérföldre lévő nemzeti parkba. Nem elírás, oda is értünk, ugyanis közben átléptünk a következő időzónába, nyertünk egy órát. Most már 8 óra különbség van szeretett hazánk és jelenlegi tartózkodási helyünk között. Röviddel naplemente előtt léptünk a Badlands Nemzeti Parkba. A táj az útikönyv szerint holdbéli (és tényleg!), itt forgatták a Starship Troopers című bogaras sci-fi film több jelenetét is! Már első fotóinknál farkasüvöltést hallottunk. Ez nem riasztott vissza egy kis sétától az agyagcsúcsok erdejében. Az egyik tetejéről bagoly kezdte esti vadászatát. Sajnos szállást nem találtunk, így visszatértünk az autópályára és továbbindultunk a következő településig. A baseball meccset már az American Bison Inn-ben néztük, a meleg reggelit pedig a szemben lévő hangulatos bisztróban fogyasztottuk el. Újult erővel tértünk vissza a nemzeti parkba. Megvettük az éves bérletet 50 dollárért, amellyel az USA összes nemzeti parkjába beléphetünk. A bejárat után már le is állítottuk az autót, amikor észrevettük a prérikutyákat. Persze később egész prérikutya “városokat” láttunk az út mellett. Mesebeli volt a táj kék éggel és napsütéssel! Letértünk a kavicsos útra és nemsokára megpillantottuk a bölényeket is! Elég messze legeltek, persze megpróbáltunk közelebb kerülni hozzájuk. Na nem túl közel, hiszen egy példány 900 kg-t nyom és 48 km/h sebességgel is tud futni, szóval maradtunk a sziklákon. Egy mellékúton aztán csordákat találtunk, de az nem volt az igazi, mert el voltak kerítve. Sokkal jobban örültünk, amikor a kijárat közelében még egy magányos példányt láttunk az út mellett legelni. Átkeltünk egy kis patak felett, amelynek vize a délutáni hőség ellenére is be volt fagyva. A prérikutyákon és a bölényeken kívül még egy jellemző állata van ennek a parknak. A magyar nevét sajnos nem tudjuk, de leginkább zergére hasonlít. Itt bighorn sheep-nek hívják, azaz nagyszarvú birkának. Miután kigyönyörködtük magunkat a sziklás tájban, Rapid City felé vettük az irányt. Idővel jól álltunk, így beiktattunk egy megállót az Ellsworth légibázison, ahol harci repülőkből nyílt szabadtéri kiállítás. A ritkán látható B1-es bombázók éppen gyakorlatoztak az égen, a földön pedig többek között F111-es, B52-es és B29-es repülők voltak kiállítva. Ez utóbbi az a típus, amiből a 2.világháborúban az atombombát ledobták. Innen indultunk a Mt Rushmore Nemzeti Emlékmű felé, amely egyedülálló Washington, Jefferson, Lincoln és Roosvelt 18 méter magas, gránitba faragott arcképeivel. Nem messze innen még mindig faragják a világ legnagyobb emlékművét, a magánpénzekből finanszírozott, majdnem 200 méter magas! Crazy Horse Memorial-t, ez az indián őslakosoknak állít majd emléket. Amint elértük a hegyekbe vezető első komolyabb emelkedőt, felforrt a hűtővíz. Még ki sem hevertük az olajfolyás okozta sokkot, itt az újabb meglepetés! Mint kiderült, a hibát a hűtő légtelenítő csavarja okozta. A műanyag elöregedett, a kupak nem bírta a terhelést és szétnyílt a csavar. Hihetetlen, de pont volt nálunk egy ugyanilyen alkatrész!. Már csak az előző maradékát kellett kivarázsolni a menetből. Ez azonban több órán keresztül tartott. Alighogy elindultunk, a víz ismét felforrt. Irány vissza az első benzinkútig! Vettünk hűtőfolyadékot és újratöltöttük a kiegyenlítő tartályt. Ezt még kétszer meg kellett később ismételni, de úgy tűnt, a hiba elhárult. Naplementében érkeztünk a négy elnök szobrához. Mivel annyian ellátogatnak ide, csak este 9-kor zárnak be, a sziklába faragott arcokat pedig megvilágítják. Monumentális látványosság, de kissé félreeső helyen készült. Már sötétben keltünk át a Black Hill National Forest dimbes-dombos, kanyargós útjain és szerencsére az első szállás megfelelt igényeinknek. Hihetetlen, hogy a hét elején még mínuszok voltak, most pedig újra 20 fok fölé ment nappal a hőmérséklet. Úgy látszik, ilyen az ősz ebben az országban. Szerda reggel Deadwood-ból indultunk tovább a 80 mérföldre, Wyoming államban található Devils Tower National Monument felé. Ez a vulkanikus eredetű bazalt hegy lett az USA első nemzeti emlékműve 1906-ban. Az indiánok szent helyként tisztelik, legendájuk szerint medve elől menekülő embereket emelt magasba a hegy, így mentve meg őket a ragadozó elől, akinek körmei vájták a hegy oldalába a mintázatot. A valós magyarázat ettől kicsit eltérő. Kb. 60 millió évvel ezelőtt egy vulkán magmája hűlt ki és szilárdult meg oszlop alakzatban a föld alatt. Az azóta eltelt időben az erózió elkoptatta a hegy felett és körül lévő földet, így a sziklatorony a felszínre bukkant és jelenleg kb. 300 méterrel magasodik a körülötte lévő táj fölé. Az autópályára visszavezető út eléggé kihalt volt, 30 kilométeren keresztül nem találkoztunk más autóval! Gyakori lehetett errefelé a vulkanikus tevékenység, mivel a következő 120 kilométeren folyamatosan kisebb kúpok emelkedtek ki a fennsíkból. A táj folyamatosan változott az eddig megtett 4000 km alatt. A keleti parton szinte egymást érték a városok, kicsit beljebb haladva dimbes-dombos, erdős tájakon keltünk át, a tavaknál ismét megnőtt a népsűrűség, majd szinte nyílegyenes út vezetett a kukorica ültetvényekkel borított nagy síkságon át a hegyek felé, ahol átlag félszáz kilométerenként találni lakott települést. Ebből persze logikusan következik, hogy minden adandó alkalommal tele tankoljuk az autót. Sajnos nem csak a táj változott keletről nyugatra haladva, hanem a dízel ára is. New Jersey államban még 2,65 USD-be került egy gallon, Milwaukee-ban 3,52-be, míg a Badlands környékén visszament 3,13-ra. Kíváncsian várjuk a fejleményeket a nyugati parton.
Utunk következő állomása a Yellowstone Nemzeti Park lesz!