10. házassági évfordulónkat a Csendes-óceán egyik trópusi szigetországában, Vanuatun ünnepeltük. Egy hetet töltöttünk a főváros, Port Vila melletti üdülőszigeten, Iririkin, egy helyes kis bungallóban. 3 perc kompozás után már a főváros utcáit róhattuk. Efate sziget lakói ötven évvel korábban még a kannibalizmust gyakorolták. Szerencsére ma már a világ egyik legbarátságosabb nemzetének számítanak. Sokáig az angolok és a franciák megosztva gyarmatosították a helyet, ennek eredményeként két börtön, két bíróság, két rendőrségi épület maradt turistalátványosságnak. A sziget francia felén a jobb oldalon vezettek, az angol felén a bal oldalon. Jó nagy káosz lehetett. Manapság a törzsfőnökök döntenek a peres ügyekben, az üzleti hatalom pedig a kínaiak kezében összpontosul.Sokan látogatnak ide vitorlással, illetve heti több alkalommal is kiköt egy-egy óceánjáró hajó. Ilyenkor az árak felmennek, a vámmentes üzletek pedig zsúfolásig telnek. Pesze sok más látnivaló is akad a 11okm átmérőjű szigeten. Mi egy helyi szervezésű túra keretében jártuk be, ami nagyon érdekesnek bizonyult. Elvittek bennünket egy kék lagúnába, ahol kristálytiszta, átlátszó vízben fürödhettünk. Ezután egy fűszoknyás törzs támadott meg minket, majd kibékültek velünk és 4 törzsi táncot mutattak be. Ebéd előtt a helyi kincs, a kókusz különböző felhasználási módjaival ismertettek meg bennünket (még a generátort is ezzel üzemeltetik), majd helyi ételeket fogyasztottunk ősi amerikai élőzene kíséretében. Áthajtottunk a II.világháborús amerikai volt légibázison, amit már benőtt a fű, a szomszédságában pedig egy termálvizes forrásban nedvesítettük be tappancsinkat. Szerencsére nem jártunk úgy, mint a tudatlan rákocska, ami belepirult a hőségbe és rögtön meg is főzte magát a helyiek örömére. Strandolás előtt egy idős bácsika Coca-cola üveggyűjteményét vettük közelebbről szemügyre. Tényleg akadt egy-két ősi darab a polcokon. Többségét a vízből halaszták ki. Utolsó megállónk nem tűnt különösnek a partról nézve, a víz alatt azonban színes élővilágot fedeztünk fel a snorkel szemüvegen keresztül. Legalább egy óráig várattuk a többieket, mire minden érdekességet megnéztünk. Egy másik kirándulás alkalmával búvárkodni mentünk. Nagyon szép, színes és hatalmas korallkertek húzódnak meg a víz alatt. Az egyik kis szigeten teknős óvódát nyitottak, ahol a tojásból frissen kikelt csemetéket egy évig etetik, majd megerősödve és nagyobb eséllyel a túlélésre szabadon engedik. A fővároson kívül az emberek önellátóak, mindent megkapnak a természettől, amire szükségük van, ezért is ilyen boldogok, nem számít nekik idő és pénz. Mindenki mosolygós, vidám és elégedett, nincs bűnözés, csak nyugodt egymás mellett élés. Érdekes ország, szívesen ellátogatnánk más szigeteire is. Nagyon jól éreztük magunkat.

Képeink az alábbi linkekre kattintva tekinthetőek meg:

Vanuatu képekben

Víz alatti világ Vanuatun