Pénteken Pestre utaztunk, hogy lefordíttassuk kínaira a forgalmit és a jogosítványt. Nem volt egyszerű dolgunk. Először elküldtek minket, hogy hivatalos iratokat nem fordítanak, próbáljuk meg hitelesíttetni a kínai konzulátuson. Ott persze nem volt ügyfélfogadás és telefonon sem értük el őket. Visszaúton a fordító irodába benéztünk az orosz követségre. A kapucsengőn keresztül csak oroszul kommunikálnak, mire én 6 évnyi orosztanulás után csak annyit bírtam kinyögni: “Já nye gávárjú páruszki”. (Mentségemre legyen mondva, hogy orosz nyelvtanulásomnak idestova 16 éve. Mindenesetre ezt fel kell frissíteni, ha Oroszországon át akarunk hazatérni.) Azért kijött a biztonsági őr és beengedett minket. Az ablaknál tört magyarsággal felvilágosítottak arról, amit a honlapon is olvastunk, miszerint vagy meghívólevéllel lehet bejutni az országba, vagy utazási irodán keresztül. Arra a kérdésre, hogy Mongóliában vagy Kínában is megigényelhetjük-e a vízumot, bólogatott ugyan az úriember, de arckifejezéséből ítélve nem biztos, hogy értette a kérdést. A pár épülettel odébb található Rostourism irodája felé tartva megállapítottuk, hogy bizony vége a hosszan tartó magyar-orosz barátságnak. Az utazási irodában (”rosszan” csengő neve ellenére) nagyon kedves hölgy fogadott bennünket, aki megpróbálta kitalálni, mi lehet a legjobb megoldás. Arra jutottunk, hogy ha sikerül meghívólevelet szereznünk Moszkvába, akkor egyénileg lefoglalhatjuk a szállást akár interneten keresztül is, de belépés után 3 napon belül regisztráltatni kell magunkat valamelyik szálláshelyen. Ha ezt nem tesszük meg, akkor kilépésnél komoly pénzbüntetésre és rosszabb esetben az országból való 2 éves kitiltásra számíthatunk. Hát azt hiszem, nem az utóbbi indok kényszerít minket a regisztrációra. Visszatérve a fordító irodába, úgy döntöttünk, hogy lefordíttatjuk a forgalmit angolra és spanyolra, ami a hajóztatás miatt fontos. Minden további nélkül felvették a rendelést, mire megjegyeztem, hogy a szomszéd irodában nem voltak hajlandók kínaira fordítani. Egy-két telefon után kiderült, hogy csak a jogosítványt nem lehet, a forgalmit igen és a nemzetközi jogsit is. Így átballagtam a kínai részlegre, ahol azonnal felvették a megrendelést, csupán annyi megjegyzéssel, hogy nem lesz olcsó. Látszik, hogy monopol helyzetben van az iroda, hiszen a 4 hiteles fordítás 70-80 ezer Ft-ba fog kerülni. Egy hetes határidővel kértük, azaz pénteken mehetünk érte.
Az autóhoz ma érkeznek az alkatrészek. Most azért izgulhatunk, hogy sikerüljön minél előbb összerakni és ne jöjjön közbe semmilyen komplikáció. Talán marad még egy hetünk, hogy a nem műszaki jellegű apróbb simításokat elvégezzük rajta.
A hajóztatással kapcsolatban nem kaptunk visszajelzést, így kénytelen voltam felhívni őket. Mint utóbb kiderült, erre nagy szükség volt, ugyanis a hajót 5 nappal az indulás előtt le kell adni és nem kettővel, ahogy én gondoltam. Az indulás időpontja szeptember 4-re módosult. Állítólag egy nap alatt mindent el lehet intézni, azaz kedden már semmi dolgunk. Maradt 10 napunk az interkontinentális indulásig. Mivel a légitársaság, amivel Hamburgból Londonba repültünk volna, indít járatot Glasgow-ba is, gondoltunk egy nagyot és úgy döntöttünk, hogy beiktatunk 4 nap skóciai tartózkodást az 5 nap londoni előtt. Még sikerült mindkét járatra egy euró alatti jegyet kapni, tehát költségben ez nem jelent túl nagy változást. Ezután lefoglaltam a szállásokat Glasgow-ban és London-ban. Kinéztem két-két helyet Brémában és Lübeck-ben is, de azokat nem kellett előre foglalni. Nem hihetetlen, hogy mennyi mindent el lehet intézni az interneten? Persze ezt csak a mi korosztályunk érzi így, hiszen a következő generációnak ez már természetes lesz, hozzátartozik majd a mindennapi élethez. Szóval éljen a net, használjátok sokat és látogassátok az oldalunkat!