Következzen végre a folytatás! A szombati napot pihenéssel akartuk tölteni. Délelőtt az interneten lógtunk, akkor olvastuk el a németek levelét, miszerint küldjük el a csomagfeladáshoz az útlevél fénymásolatát és a csomagjegyzéket. Itt már kezdett kicsit gyanús lenni a dolog: miért nem kérték ezt előbb? Mindenesetre megtettük, amit kértek, elküldtük a faxot és utána indultunk a városba. Piknik takarónkkal célba vettük a Central Park-ot, bár előtte még enni akartunk valamit, így a park melletti utcán sétáltunk a belváros irányába. Eljutottunk a Metropolitan múzeumhoz, de gyorsétterem nem igazán akadt a közelben. Ha már ott voltunk, megnéztük ezt a hírességet. Az egyiptomi rész gazdagon berendezett, még egy templom is fel volt állítva a nagy csarnokban. Ezenkívül láttunk régi hangszereket, távol-keleti vázákat, festményeket, lakberendezési tárgyakat. A római-görög részleget kihagytuk, hiszen azt korábban már láttunk eleget és az európai festményeknek is csak egy részét néztük meg. Továbbsétálva végre egy mozgó hot-dog árus akadt utunkba, akitől perecet és hot-dog-ot vettünk. Leültünk a parkban és jóízűen elfogyasztottuk az ebédet. Egy mesterséges, sekély tó partjára érve leterítettük takarónkat és napoztunk kicsit. A tavon távirányítható vitorlásokkal játszottak a gyerekek, amelyeket helyben lehetett bérelni. Mellettünk népesebb indiai család piknikezett, az úton fiatalok görkoriztak, futottak. Teljes volt az idill. Ám hirtelen nagy szél kerekedett. Gyorsan összepakoltunk és pár perc múlva meg is érkezett a zápor. Behúzódtunk egy toronyház bejáratánál lévő árnyékoló alá, ott vártuk ki, míg az eső alábbhagy. A Chrysler Building felé indultunk tovább. Kezdett sötétedni, így sikerült jó képeket készíteni a kivilágított toronyépületekről. Elértünk a Grand Central állomásig, ahonnan a vonatok indulnak. Elég impozáns épület. Az aznapra betervezett pihenés helyett ismét 60 utcányi távolságot sétáltunk, a 112. utcától a 42. utcáig. Fáradtan vánszorogtunk le a metrómegállóba és szokás szerint a sötét Harlembe érkeztünk meg. Vasárnap délelőttre templomlátogatás volt betervezve. Szerettük volna megnézni a gospel kórust, de egy kicsit eltévesztettük az irányt és végül az USA legnagyobb templománál kötöttünk ki, a St. John the Divine katedrálisnál. Ráférne egy kis felújítás, de látszik, hogy hajdan szép épület lehetett. Visszasétáltunk a szállásra, magunkhoz vettük a kamerát és a fényképzőt, majd elindultunk, hogy meghódítsuk NYC nyugati részét. A sarki bárban vettünk két pizzát, amelyet ismét a Central Parkban fogyasztottunk el, majd következett a park átszelése keletről nyugatra. Ez nem volt olyan egyszerű, mint ahogy elképzeltük. A kanyargós utak megtévesztőek és a park közepén domb magasodik. Amikor megpróbáltuk kikerülni, egy zárt parkba értünk. Itt esküvői képeket készítettek. Csak a keleti oldalon volt kijárat, újra kezdtük a nyugati túrát. Elhaladtunk egy sportpálya mellett, ahol nem a szokásos baseball-t, hanem európai focit játszottak a gyerekek. Végre kiértünk az Upper West Side-ra. A Columbus Avenue-n egy vásári forgatagba csöppentünk. Le volt zárva az utca a 73. és 86. utcák között és mindenhol árusok kínálták a portékájukat. Zenekar is játszott az egyik végén és hangosan kiabálva árulták egy dollárért a limonádét. Amerikás feeling kerített hatalmába. A 72. utcán megtaláltuk a Szerelem hálójában című filmben szereplő hot-dog árust. Kötelezően megebédeltünk a Verdi téren, majd a Hudson folyó partját vettük célba. Gyönyörű idő volt, kék ég, napsütés, át lehetett látni New Jersey-be. A folyóparton is volt egy kisebb ünnepség. Itt country zenét játszottak és a gyerekeket szórakoztatták különböző programokkal. A víz mellett folytattuk utunkat a 45.utcáig, ahol egy II.világháborús anyahajó, az Intrepid kiállítása található. Tengeralattjáró is van a múzeumban, de azt kívülről nem lehetett látni. Rövid fényképezés után ismét a belváros felé vettük az irányt. Megkóstoltuk a bagelt, áfonyás ízesítéssel. Olyan, mint nálunk a kalács, csak karika alakú. Ismét besötétedett, mire a Times Square-re értünk. A londoni Picadilly Circus fényreklámjai elférnének az egyik ház oldalán. A környéken találhatók a Broadway híres színháztermei. Mivel már sötét volt, úgy döntöttünk, másnapra halasztjuk az Empire State Building megtekintését. Még elsétáltunk a buszállomásra, ahonnan másnap indul a buszunk Princeton-ba. Utolsó éjszakánkat töltöttük a spanyol Harlem-ben. Reggel ismét gyerekzsivajra ébredtünk, hiszen hétfő volt, kezdődött a suli. Összepakoltunk, megreggeliztünk, majd internetezés következett. Mivel a németek nem írtak vissza, mi hívtuk fel őket. Kiderült, hogy nem adták fel sem az autónkat, sem a csomagot 09.16-án! Ráadásul a szeptember 23-i hajón nincs hely, így legkorábban 09.30-án tudják elküldeni. Teljesen letaglózott bennünket a hír. Még el sem indult az autó, további két hetet kell rá várni, szállást foglalni, fizetni, ami nem kis pénz. Sátorral fele annyiba kerülne minden, ráadásul az időjárás is rosszabbra fordulhat. (Jelenleg 24-26 fok van, mintha nyár lenne!) Mit csináljunk? Persze nem eshetünk kétségbe minden problémán, hiszen akkor hogy tudnánk teljesíteni a világkörüli utat. Ez legyen a legnagyobb gond az út során! Szóval gyorsan túltettük magunkat a dolgon, kijelentkeztünk a szállodából és elmetróztunk a buszállomásra. Ott letettük a csomagokat a megőrzőbe és beálltunk a sorba az Empire State Building első emeletén. 45-60 perc várakozási idő állt a táblán és 25 mérföldes látótávolság, ami jónak számít. Fantasztikus kilátás nyílt a 86.emeletről az egész városra és a környékre. A fényképeket mellékeljük!
Mit keresünk Princeton-ban? Amikor otthon kiderült, hogy a szervíz miatt egy héttel el kell halasztani az indulást, oroszlányi barátaink siettek segítségünkre. Két éve ismerkedtünk meg velük, norvégiai kirándulásunk alkalmával. Ők már kétszer is jártak az USA-ban egy oroszlányi származású barátnőjüknél, aki 12 éve itt él, tavaly pedig egy amerikaihoz ment férjhez. Megkérték, hogy adjon nekünk szállást egy rövid időre, amíg az autóra várunk. Adrienne igent mondott a kérésre, így hétfő este Princeton főterén várt bennünket Wilson nevű kutyájával. Nagyon kedvesek voltak, pedig akkor láttak minket először. Igen szép környéken laknak. Rendelkezésünkre bocsátották vendégszobájukat, minden este együtt vacsorázunk és amíg ők dolgoznak, mi biciklivel a környéket járjuk. Princeton híres az egyeteméről, amelyet a XVIII. században alapítottak. Öröm a szép épületek között sétálni, este pedig belülről is megnéztük, mi rejtőzik a kivilágított rózsaablakok mögött. A városka is nagyon tetszik nekünk, sokkal inkább megfelel annak az USA-ról kialakított képnek, amire idejövetelünkkor számítottunk. Tegnap Adrienne elvitt minket kirándulni New Hope-ba, ami a környék “Szentendréje”. A Delaware folyó mellett található ez a régi kisváros. Sok művész él itt a történelmi, viktoriánus stílusú házakban. 5 éjszakát töltünk Princeton-ban, utána továbbindulunk Philadelphia-ba. Jól esik a pihenés, a magyar ételek és a vendégszeretet. Nem gondoltuk az út előtt, hogy közelről megismerhetjük egy jómódú amerikai család életét. Újabb tapasztalatokkal és úgy érezzük, barátokkal is gazdagodtunk ezen a festői helyen, New Jersey állam kék ege alatt.