Nagyon kellemesen telt az idő Princeton-ban. Adrienne főzött nekünk paprikás csirkét és paprikás krumplit. Egy ideig nagy valószínűséggel nem eszünk ilyen finom ételeket. Csütörtök este elvittek minket egy helyi sörözőbe, ami egyben sörfőzde volt. A bejáratnál fényképes igazolvány bemutatásával ellenőrizték, hogy elmúltunk-e 21 évesek. De jó, hogy nem nézünk ki annyinak! Úgy látszik, az USA-ban gyakoriak az ilyen sörfőzdék, mert másnap New Brunswick-ban egy hasonló helyen vacsoráztunk. Ide jártak a Rutgers egyetemre vendéglátóink, amelynek múzeumában éppen tibeti szerzetesek szorgoskodtak, mandalát készítettek színes homokból. Érdekes volt látni, hogy készül a remekmű. Délelőttönként bebicikliztünk Princeton-ba, ahol megnéztük a város múzeumát és a Battlefield parkot. A függetlenségi háborúban nagy győzelmet aratott itt George Washington, ennek állít emléket ez a hely. A múzeumban megtudtuk, hogy Einstein 1933-ban költözött a városba és az egyetemen töltött be professzori állást. A városba vezető út a Delaware folyó partján vezetett, ahol sok teknős napozott, vadludak legelték a füvet, kormoránok halásztak és még szürke gém is leszállt a közelünkben. Nyáron lehet kajakot, kenut bérelni és evezni a folyón. Szép a környék és biztonságos. Szombat reggel Adrienne és Brian bevittek minket Trentonba, ahonnan a vonatunk indult Philadelphia-ba. Előtte még megmutatták a helyi piacot, ahol a sok zöldség, gyümölcs és virág mellett magyar szalámi is kapható! Érzékeny búcsút vettünk tőlük és nem győztünk hálálkodni, hogy ilyen kedvesen befogadtak minket. Reméljük, viszonozhatjuk a vendéglátást Magyarországon.
Délután 2-kor értünk Philadelphia belvárosába, ahol New York-kal ellentétben alig lézengtek emberek az utcákon. Az egyik parkban nagy táblán hirdették az ingyenes vezeték nélküli internet (wi-fi) lehetőséget. Ezt még Győr belvárosában kipróbáltuk indulás előtt, ott működött. Leültünk egy szökőkút elé, majd rövid regisztráció után már a világhálón barangoltunk. Gyorsan felhívtuk Skype-on keresztül a rokonokat, ismerősöket, tudattuk, hogy jól vagyunk. Megtaláltuk a 38-as busz megállóját is, amely a szállásunkhoz vitt ki bennünket. Jó 20 perc zötykölődés után szálltunk le a 22 kilós csomagokkal. Ezután további 20 perc séta következett a Fairmount parkban, amíg a Chamonix Drive végén megpillantottuk a hostelt. Szép régi épület, a hall is régi bútorokkal van berendezve, tehát maga a hely nem rossz, csak igen-igen messze van a várostól. Ha valaki Philadelphia-ban hostelben akar lakni, annak mindenképpen a belvárosit ajánlom. Kicsit drágább, de ha hozzáadjuk a buszjegyek árát, akkor már ugyanott vagyunk. Elvileg itt van ingyenes biciklikölcsönzés, de gyakorlatilag mind a 3 bringa foglalt volt, így vasárnap ismét bevállaltunk egy szép kis sétát a belvárosba. A recepciós 7 km-t mondott. Mi kicsit eltévedtünk térkép híján, de egy rendőr végül útba igazított bennünket és megérkeztünk a Museum of Art-hoz, azaz a Szépművészeti Múzeumhoz, melynek lépcsőjén edzett Sylvester Stallone az 1976-os Rocky című filmben. Vasárnap “annyit fizetsz, amennyit tudsz” nap van, így nem kellett megvenni a 10 dolláros belépőt. A múzeum csodálatos! Messze felülmúlja az összes eddig látottat. Először a festményeknél ámultunk a sok Monet, Manet, Cezanne, Van Gogh, Gauguin, Renoir, Picasso, Miro láttán, majd az 1100-1500-as évek részlegén kiállított 5 méter széles 3 méter magas oltár, a falba épített francia kolostorkapuk, kőoszlopok láttán maradt tátva a szánk. Igazán ott döbbentünk le, amikor az egyik teremben egy régi indiai templomba léptünk a perzsa csempékkel és török mecsetkupolákkal díszített előző teremből. A hab a tortán az élő bambuszokkal körbevett kínai otthon, japán teaház, majd a buddhista kolostorbelső volt. Ennyi kincset összehordani egy helyen! Mi meg azért utazunk, hogy mindent eredeti helyén lássunk. Szerencsére vannak olyan látványosságok, amelyeket nem lehet elmozdítani a helyükről.
A múzeumtól nyílegyenes út, a Benjamin Franklin Parkway vezet a városházáig. Az út mentén ott lobog minden ország zászlaja. Megtaláltuk Magyarországét is! A városházát építészeti remekműnek mondják, a tetején William Penn szobra áll, ő tette fővárossá a várost 1682-ben. 1790-ben lett csak Washington DC az ország központja. Sajnos sok hajléktalant láttunk ezen a környéken és az utcák is szemetesek, pedig amúgy szépek az épületek. Innen már nem lett volna értelme továbbmenni a régi városközpontig, ami a fő nevezetesség, mivel 5-kor minden bezár, ezért visszabuszoztunk a szállásra. Frissen készült csokis süti lett a vacsora, ugyanis ez a konyha elég jól felszerelt, a boltban pedig lehet kapni kész süteményporokat. Előtte vitaminpótlónak szőlőt szemezgettünk.
Első éjjel egy idősebb amerikai-brazil pár volt a szobatársunk, akik egy kelet-európai táncfesztivált jöttek megnézni. Rövid beszélgetés után már meg is hívtak magukhoz Wilmington-ba, ami útba esik Washington DC felé, így náluk vendégeskedünk szerdától szombatig. Milyen rendes emberek vannak!
A mai napot ismét pihenéssel töltjük. A keddi program a régi városrész bejárása, szerdán pedig indulunk tovább dél felé!