Két pihentető napot töltöttünk még Wilmingtonban. Sajnos az idő hidegebbre fordult, az eső is szemerkélt, így nem indultunk újabb kirándulásra. Vendéglátóink is inkább következő útjuk szervezésével voltak elfoglalva. Hétfő reggel bagelt ettünk (ha jól tudom, zsidó étel; nem más, mint középen lyukas, zsemle ízű karika; az édesített változata pedig a kalácsra hasonlít). Délután a kertben ebédeltünk, kisebb grillpartit rendeztünk: csirke mézes-mustáros pácban, édesburgonyával (narancssárga belül és hasonló íze van, mint a sütőtöknek), salátával, hm, fincsi volt. Utána átsétáltunk Pennsylvania államba, majd vissza.:) Csak ekkor vettük észre, hogy az államhatár szinte a szomszédban van. A keddi napot nagyon vártuk, hiszen akkor derült ki, hogy a németeknek sikerült-e elküldeniük az autót és a csomagot. (Hétfő ünnepnap volt, nem dolgoztak.) Megkértük Bob-ot, vigyen el bennünket a Panera Bread nevű kávézó-pékségbe, ahol ingyenesen használható a vezeték nélküli internet, azaz a honlapot is fel lehet tölteni. (Plusz nagyon finom mogyoró ízű tejeskávét tudsz magadnak kreálni!) Nagy kő esett le a szívünkről, amikor elolvastuk, hogy mindent sikerült pénteken elküldeni és a hajó várhatóan október 15-én ér Baltimore kikötőjébe. Át is utaltuk nekik a pénzt az internet banking segítségével. Ugye hová fejlődött már a technika! Utolsó vacsoránkra vendégek érkeztek, hogy megkóstoljanak egy tipikus magyar ételt, azaz a rakott krumplit. Bob egykori tanár kollégáját és feleségét ismerhettük meg, szintén nagyon kedves emberek. Vacsora előtt Gary áldást mondott, közös imádságban vehettünk részt, így újabb, csak tévékből ismert szokás részesei lehettünk! Sok élménnyel gazdagodtunk ezalatt az egy hét alatt. Szerda reggel egy nagy adag amerikai palacsinta után indultunk a buszpályaudvarra; majdnem sikerült lekésni a buszt, már bent állt a peronon. Utolsó fénykép, érzékeny búcsú, integetés és máris úton voltunk a következő állomás, Washington DC felé. (A DC jelzőt azért használják, mert létezik Washington állam is az USA másik felén, az észak-nyugati csücsökben és nehogy félreértés adódjon, a főváros után illesztik a District of Columbia rövidítést.)
Napfényes, meleg idő fogadott minket a Capitol City-ben. Elsétáltunk a 7 utcányira lévő ifjúsági szállóba. Első éjszakánkat a belvárosban töltöttük, mivel csak másnaptól volt szabad hely az olcsóbb (20USD/fő/éj), külvárosi hostelben. Letettük a csomagokat és célba vettük a National Geographic Society épületét, ahol ingyenes, folyamatosan változó kiállítások tekinthetők meg. A nagyobb volumenű tárlat Napóleonról szólt, a kisebb pedig afrikai légifelvételeket mutatott be. Innen a Fehér Házhoz sétáltunk. Csupán hárman tüntettek: egy nő a békéért 1981 óta, két férfi pedig a CIA ellen június 22. óta; állítólag folyamatosan zaklatják őket és elrabolták egy családtagjukat is. Ahhoz, hogy bejussunk a White House-ba, két hónappal korábban kellett volna jelentkezni, tehát mi csak kívülről fotóztuk a Pennsylvania Avenue 1600 alatt található elnöki rezidenciát. A környék biztonságát rendőrök és beépített betonoszlopok vigyázzák. Az épület déli oldalán található a Washington Monument, egy 555 láb magas fehér obeliszk (1 láb=0,3 méter). Tőle keletre a National Mall nevű sétány vezet a Capitol épületéhez, ahol a szenátus és a kongresszus ülésezik. A sétány mentén sorakoznak a főváros híres múzeumai, többek között az Amerika történetéről szóló, a művészeti, az archívum, a repülési és űrhajózási, ill. az amerikai indiánokról szóló. A sort egy botanikus kert zárja. Ami az egészben a legjobb, hogy ez mind ingyenes (az állatkert is, csak az egy kicsit odébb van)! Szóval megvan a program az elkövetkező 8 napra.
Csütörtök reggel beszereztük egy hetes buszbérletünket és megkerestük végleges szállásunkat. Furcsának tűnt, hogy a buszon csak feketék utaznak. Aztán jó fél órás rázkódás után leszálltunk a külvárosi gettóban és simán elsétáltunk a szállás mellett. Végül házszám alapján sikerült azonosítani az épületet. Egy kétszintes házikó, talán megvan 6 méter széles. Mivel 8 éjszakára fizettünk be, a legjobb szobát kaptuk! A valaha teraszként funkcionálható lyuknak nincs ajtaja, egy másik szobából nyílik, ahol 4 fekhely van. Az ágyat két egymásra dobott matrac helyettesíti. Szekrény, polc nincs, ellenben van légkondi és reluxa az ablakon! Ami az igazi előnye, hogy nem a forgalmas főútra néz, hanem a hátsó utcára, a többi hasonló ház felé. Zsebkendőnyi kertecskéjében egy darab műanyag szék árválkodik, grillsütőjét az eső áztatja. Idillibb helyet nehezen találhattunk volna! Minden rossz szó visszavonva a New York-i szállásról! Azért túléljük, legalábbis kezdünk hozzászokni. Megtaláltuk a 3 tömbnyire lévő szupermarketet, szereztünk klubkártyát, amivel olcsóbban lehet vásárolni és sütöttünk-főztünk az aprócska konyhában. Vacsorára mexikói tacot, reggelire tojást vagy palacsintát (jó amerikai szokás szerint kész palacsintaporból). Tegnap este sütöttem csokis chips nevű süteményt: mind a 35 darab elfogyott egy órán belül! Persze besegítettek a többiek is. Érkezett egy cseh srác, aki az elmúlt pár hétben járta végig a nemzeti parkokat, gyorsan meg is néztük a képeket, amelyeket készített. A Yosemite-ben fagyott, a Yellowstone-ban havazott!
Az elmúlt pár napban sajnos itt is az esős időjárás dominált, tehát a múzeumlátogatás tűnt ideális programnak. Péntek délután a National Gallery of Art került sorra, ismét európai festők munkáit csodálhattuk meg: Monet, Manet, Rembrandt, Renoir, van Gogh, Gauguin, sőt egy Leonardo da Vinci által festett női arckép is a múzeum tulajdona, amely az egyetlen Leonardo festmény az USA-ban. Szombaton Joe nagy örömére a National Air and Space múzeumba indultunk, amelyet a világ egyik legnépszerűbb múzeumaként tartanak számon. Jól példázza az amerikaiak gyűjtőszenvedélyét, hogy Lillienthal siklórepülőjétől kezdve az első és második világháborús gépeken át a legmodernebb űrsiklóig szinte minden megtalálható itt. Már a fogadócsarnokban csak világcsúcstartók lógnak a levegőben, mint az X1-es, azaz az első ember vezette hangsebességet tudatosan átlépő repülő tárgy; az X15-ös, a máig ismert leggyorsabb repülőgép; a Breitling Orbiter 3 Gondola, az első hőlégballon, amely leszállás nélkül, a szél segítségével 1999.márciusában 19 nap alatt megkerülte a Földet; a Pioneer 10-es űrszonda másolata, amely jelenleg is a Földtől legmesszebb tartózkodó ember készítette tárgy (1972-ben indult útnak és kb.10 éve hagyta el Naprendszerünket); az Apollo 11 űrhajó visszatérő egysége, amely elsőként hozott vissza Holdra lépő embereket és a 2004-es SpaceShipOne, az első olyan űrsikló, amelyet teljes egészében a magánszektor finanszírozásából építettek. És ez még csak töredéke a múzeum látnivalóinak! Lehetetlenség ennyi információt egy nap alatt befogadni, főleg idegen nyelven! Ide még visszatérünk!
Vasárnap végre elállt az eső, kicsit tudtunk sétálni a Capitol épülete körül. Meglátogattuk a botanikus kertet is, majd az amerikai indiánok múzeumának érdekes épületét. Kibuszoztunk a Pentagonhoz, ahol még látni lehetett a szeptember 11-i események utáni tereprendezés nyomait. A buszról ismét filmforgatásra lettünk figyelmesek. Pár utcát lezártak, ahol ‘50-es évekbeli ruhákba öltözött emberek sétálgattak, valamint korabeli autókat és buszokat sorakoztattak fel a filmesek. Talán valamelyik filmben ráismerünk majd a környékre! Nem csoda, hogy sok filmet készítenek itt, hiszen a belváros nagyon szép. Az óriási parkok mellett monumentális épületek sorakoznak, többnyire görög-római stílusban, kupolákkal, oszlopokkal. Látnivaló bőven akad, szerencsére még van időnk mindezt megcsodálni és reméljük, az idő is egy kicsit jobbra fordul, hogy szebb képeket készíthessünk!