Az természetben élő, vad kanári (Serinus canarius) az éneklő verébalkatúak rendjébe, és a kúpcsőrű pintyfélék családjába tartozik. A Kanári-szigetekről származó madárfaj elterjedése Európában és a 16. századtól kezdődően az egész világban a spanyol gyarmatosítóknak köszönhető. Akkoriban szinte kizárólag a szépen éneklő és a színpompás hímek árusításával foglalkoztak, és csak a 17. században, Itáliában kezdődött meg a faj tenyésztése.
Hogyan lett kanári a kutyából

A Kanári-szigetek nevét a rómaiak adták, bár ők az őslakosok által tartott óriási kutyák után "Kutya-szigeteknek" nevezték el a szigetcsoportot (a latin canis=kutya szó eltorzításával). Így lett Kanári a kutyából, és később így lett madárnév a szigetnévből. A fénymag (angolul: canary seed) szintén erről a szigetről származik: ez az egyéves pázsitfűféle a kanári madár kedvenc csemegéje.
A legszebb hangú madár

A kanári egyike a "legkellemesebben" éneklő madaraknak, ezért nagyon elterjedt a madárkedvelők körében. Az eredeti vad faj háta sárgászöld, szürkés tollakkal keverve, hasa citromsárga-fehéres, szárnyai és farka feketések. Azonban a domesztikált (háziasított) változat rengeteg színben és formában létezik. Testhossza 12-13 cm, szárnya 7 cm, farkhossza 6 cm.
Könnyen feltalálja magát

Táplálékát főként veteménymagvak alkotják, de kedveli a zöld növényi részeket és a gyümölcsöket is. Fogságban is könnyen feltalálja magát, - főként kölest, fénymagot és egyéb apró magvakat fogyaszt - ilyenkor azonban egészítsük ki táplálékát lágyeleséggel is (például főtt tojással). A kanári igényesebb a tartási körülményekre, mint a papagáj. Hosszú életű madár: kellő gondoskodás mellet 20 évig is élvezhetjük társaságát.

 

 

 

 

Vissza