Az úgy történt, hogy otthon voltam szombaton, a család elment meccsre, gondoltam pihenek egyet, és rendbe hozom magam. Ez annyit jelent, hogy hajat mosok, egy nagy kád vízben elidőzöm egy kicsit, és utána tisztességesen végig kenem magam testápoló krémmel. Erre hét közben nem sok idő marad, így különösen nagy élvezet számomra, ha a hét végén megtehetem. Kenegetés közben aztán szoktak támadni nagyon is izgalmas gondolataim, arról hogy nem magamat kenegetem, hanem a férjem, Péter keneget engem, végig simítja minden porcikámat. Sokszor ábrándoztam már azon is, hogy nem csak Péter, hanem egy idegen férfi is simogat, és ez még sokkal izgalmasabb számomra. Ilyenkor a fantáziálás közben a testápolásból általában átcsapok egy finom masztizásba, és addíg simogatom magam, amíg el nem élvezek, ezeknek a gondolatoknak a társaságában. 
Ezen a szombat délutánon, mint már mondtam, éppen erre készültem, és a fürdés, hajmosás után kenegettem a testem, és kezdtem jól érezni magam, amikor csengettek. Összerezzentem a csengő hangjára, és egy pillanat alatt elhagyott minden jóérzésem. Hát ez meg ki a csuda lehet? Péter jutott eszembe, de ő nem csenget, hanem kulccsal jön be, másrészt pedig az ilyen meccses szombat délutánokon ö nem szokott haza sietni. Most mit csináljak? Itt ülök meztelenül az ágyon, összesen egy törölköző van rajtam, de az is a fejemen a hajmosás miatt. Rövid gondolkodás után felkeltem, és az ajtóhoz osontam. Dolgozott bennem a kíváncsiság, és végül is ezeknek a lakótelepi ajtóknak megvan az az előnyük, hogy én kinézhetek, de kintről nem látni be. Óvatosan kikukucskáltam, és a félig sötét lépcsőházban a díjbeszedő emberét fedeztem fel. A fene egye meg! Hát persze, gondoltam. Ez mindig ilyenkor szokott erre járni, mert ilyenkor többen otthon vannak, mint hétköznap. Nem érdekel, nem nyitom ki. De az sem jó, mert akkor meg itt hagyja a csekket és mehetek a postára. Na mindegy, essünk túl rajta, gondoltam, felhúzok valamit és beengedem. 
És ebben a pillanatban gonosz ötlet jutott eszembe. Játszunk egy kis izgalmas játékot, gondoltam, és visszaszaladtam a törölközőmért. Magam köré csavartam, a mellem fölött megkötöttem, és egy szempillantás alatt már az ajtó mögött is voltam. Résnyire kinyitottam az ajtót, és gyanútlanul kilestem az ajtórésen. Villanyszámla! - hangzott a kicsit unott de készséges felvilágosítás. Óh, nem a legjobbkor jött, várjon egy kicsit! hangzott az álszent válasz. Kinyitottam az ajtót, éppen annyira, hogy lássa, csak egy törölköző van rajtam, és figyeltem a tekintetét. Pont ott állt meg, ahol vártam, a csupasz bőröm, és a törölköző határán. Jól megnézte a dekoltázsomat, és egy jó pillanatig le sem tudta venni rólam a szemét. Mennyit kell fizetnem? kérdeztem, olyan hangon, mint aki minél hamarabb túl akar esni az egészen. Négyezer hétszáz nyolcvan forintot kérek mondta, de ehhez már kellett némi önuralom. Egy pillanat, rögtön hozom. Elindultam a szoba felé, és közben lehelletnyit húztam a bejárati ajtón. Ezt meg sem kellett volna tennem, mert az ajtó úgyis mindig magától kinyílik. Ez most pont a kezemre játszott. Elmentem a szobaajtóig, ott elfordultam, és lehajoltam a táskámhoz. Jól előre hajoltam, hogy a rövid törölköző minél többet hagyjon látni a fenekemből. Talán a puncim is kilátszott, mert amikor visszanéztem a díjbeszedő szeme kigúvadt, és az álla leesett. Én meg ettől annyira felizgultam, hogy ott helyben majdnem elélveztem, de mindenesetre a nagy bizsergés megindult a lábaim között. Előszedtem a táskámat, és az ágy fölé hajolva kiválogattam a pénzt. Közben,már szinte megőrültem az izgalomtól, és észrevétlenül kibontottam a mellem fölött a törölközőt. Tudtam, hogy most mi fog történni, de nagyon izgultam, és kíváncsi is voltam. Utána magamra erőltetett természetességgel , megfogtam a pénzt, és elindultam a pasi felé. Azután alig léptem kettőt, és a törölköző leesett rólam. Ott álltam anyaszült meztelenül egy idegen férfi előtt, és mit tagadjam, nagyon jól esett. Bár én szerveztem így, egy kicsit megijedtem, és persze mindenáron ezt a látszatot kellett keltenem. A színjáték következő jelenete szerint tehát magam elé kaptam a kezem, amitől azonnal elejtettem a pénzt, az szétgurult, én "önkéntelenül" próbáltam összeszedni, amitől persze láttattam mindenemet. Azután eljátszottam a szegény zavarba jött idegennek, hogy teljesen megzavarodom, majd beletörődve felegyenesedtem, és azt mondtam "hát most már úgyis mindegy" . 
Az ember kővé merevedett. Nem tudott szólni, de még megmozdulni sem. Én meg, úgy ahogy voltam, meztelenül, lehajoltam, és most már kicsit megnyugodva (ezt színlelve) elkezdtem keresni a szétgurult pénzeket. Közben kicsit hátat is fordítottam neki, így belátást engedtem a puncimba. Ebben a helyzetben megálltam és elidőztem egy kicsit, hogy legyen ideje jól megszemlélni hátulról. A fickó lassan magához térhetett, mert amikor visszafordultam már guggolt, és azt mondta zavartan, hogy mintha ide is esett volna a pénzből. Azután felegyenesedtünk mindketten, és én elkezdtem számolni a pénzt. Valami még hiányzott belőle, úgyhogy bementem a szobába, és a pénztárcából kipótoltam. A fickó most már egészen megtalálta magát, és közben úgy nézett, mintha soha többet nem láthatna meztelen nőt, és most jól tele kellene szívni magát a látvánnyal. Megkérdeztem, hogy mennyit is mondott, amire megpróbált visszazökkenni a munkájába, és egy örökkévalóság alatt végre sikerült megtalálnia, hogy mennyit is mondott. Odaadtam neki a pénzt, és közben mint aki összeszedi magát, felvettem a törölközőt, és magam elé húztam. A fickó még várt volna, de nem jutott semmi az eszébe, amivel húzhatta volna az időt. Búcsúzásként még azt mondta hogy ide máskor is szívesen jön a villanyszámláért, búcsúzott, és láthatóan kelletlenül kiment az ajtón. Én is elköszöntem tőle, és magam előtt tartva a törölközőt, becsuktam utána az ajtót. Miután egyedül maradtam, egy pillanat alatt végig futott az agyamban az egész történet, és a helyzet izgalma még kétszerte jobban a hatalmába kerített. Azonnal elkezdtem simogatni a puncimat, és közben bementem a szobába. Végigfeküdtem az ágyon, és a simogatást folytatva, olyan csodálatosan élveztem, hogy soha sem fogom elfelejteni.
Utána még egy pár napig szinte csak ez az eset járt az eszemben, hogy ez perverzió vagy sem, meg hogy milyen kimondhatatlanul izgalmas és jó érzés volt meztelenül lenni egy idegen pasas előtt, és állni a tekintetét. Azután napirendre tértem, de később is nagyon jó érzés volt rágondolni. 
Azután egy hónap múlva, amikor a villanyszámlás pasas újra jött, még egy futó mosoly átvillant az arcunkon, mint akik ugyanarra gondolnak, de természetesen úgy tettem, mintha a multkori eset csak egy véletlen lett volna, amit gyorsan el kell felejteni. Azután megint azzal az izgalmas ízzel telt meg a torkom, de nagyon.