Ugyanolyan reggel volt mint a többi, és ugyanúgy késésben voltam mint általában. Szaladnom kellett, hogy elérjem a HÉV-et, és már csukta volna be az ajtót, és volt aki mögöttem jött és még ő is fel akart férni. Én már fent voltam a szerelvényben, de annyian voltak, hogy éppcsak befértem, majd az utánam jövő egy határozott lökéssel beljebb nyomott, majd a szerelvény ajtaja nagynehezen becsukódott. Na, gondoltam, az jó hogy elértem, az viszont rossz, hogy már megint olyan tömeg van, hogy az őrület. Itt ha elájulnék a tömegtől, nem venné észre senki, mert olyan tömeg van, hogy még összeesni sincs elég hely. Ezzel a tréfával elszórakoztam egy pillanatig. A szerelvény elindult, és én próbáltam elhelyezkedni, felvenni azt a testhelyzetet, amiben eltöltöm azt a tízegynéhány megállót, amíg a végállomásra érünk. Jobb kezemmel kerestem egy kapaszkodót, a ballal pedig magam elé húztam a táskámat, mert a hátam mögött valami mocorgást éreztem, és bár nem vagyok bizalmatlan, de de hát az ember pénztárcája ugye jobb ha testközelben van. A mocorgás azonban nem szűnt meg. Kis idő alatt rájöttem, hogy egy tapizó áll mögöttem. Gondolkoztam mit is csinálhatnék, de beláttam hogy semmit. Olyan szűken vagyunk, hogy szegény, ha akarna sem tudna arrébb menni, viszont én sem. Hát megadtam magam, jöjjön aminek jönnie kell. Viszont elkezdtem figyelni rá, hogy mit csinál. Ügyesen állt be mögém. Nem tudom véletlenül a nagy futásban, vagy kidolgozott terv szerint, de mindkét oldalon hozzáért a fenekemhez. Lassan megmozdította a kezét, és simogatni kezdte a fenekemet. Mindent pontosan éreztem, mert május révén vékony miniszoknya volt rajtam. Óvatosan elkezdett simogatni, aztán ahogy megmozdultam, abba is hagyta. Úgy látszik, várja, hogy elkezdek sikítozni vagy sem. Hát nem kezdtem, úgyis össze vagyunk zárva, és hátha még jó is lesz. Kis idő múlva újra megmozdult a keze. Közben rájöttem, hogy a másik oldalon meg a testét nyomja a fenekemhez. Hát azért ez elég izgalmas egy helyzet. Ahogy simogatott, azt vettem észre, hogy nem is rossz érzés. Elkezdett izgatni a gondolat, hogy azért mégiscsag egy zsúfolt HÉV szerelvényen vagyok, és a mögöttem álló vadidegen férfi (gondolom férfi :-) simogatja a fenekemet. Kezdett tetszeni a dolog, elkezdett bizseregni a puncim, és próbáltam észrevétlenül mozdulni is, hogy rásegítsek a simogatásra. Ettől hirtelen minden mozdulata megállt, várta a reakciómat. Kis szünet után megint megmozdult a keze,és óvatosan, mintha csak a szerelvény mozgása okozná, simogatta ismét a fenekemet. Mivel nem zavart, sőt egy kicsit jól is esett, nem csináltam semmit. Ez így ment egy darabig, amikor azt éreztem, hogy emberem felbátorodva, már nem csak olyan óvatosan, hanem teljes tenyérrel kezdett simogatni, és egyre erősebben. Na ez már élmény volt. Nagyon jól esett, és már kívántam is hogy folytassa. Folytatta is. Kezét lassan, észrevétlenül elindította felfelé, és eljutott a derekamig, ott megállt, várt egy kicsit, és észrevehetetlen lassúsággal , benyúlt a pólóm alá. Kicsit meglepődtem, arra azért nem számítottam hogy a pólóm alá is benyúl, de olyan jól esett ahogy a keze a bőrömhöz ért, hogy megborzongtam, és már én vártam a folytatást, ami jött is. Lassan elkezdte simogatni a hátamat, derekamon oldalra csúsztatta a kezét, és ment felfelé. Tehette ezt minden akadály nélkül, mert én a jobb kezemmel a felső kapaszkodót fogtam, mellettem egy válaszfal volt váll magasságig, és ráadásul pont a tömeg miatt ebbe a magasságba senki nem láthatott. Simogatott egyre feljebb, és az izgalom is egyre magasabbra szökött bennem. Vajon hol áll meg? Ment felfelé, lassan simogatott, kalandozott a bőrömön, és meg sem állt a melltartóm széléig. Teljesen beindultam. Úgy éreztem, mindjárt elájulok, de tartottam magam hogy senki ne vehessen észre semmit és vártam a folytatást. A kéz próbálkozott feljebb is simogatni, de a melltartóm jelenléte, meg az a tény, hogy így könnyen hozzáérhet az előttem levő emberhez, elvette a kedvét attól, hogy a mellemet is megsimogassa. Pedig be kell valljam, már nagyon vártam. Elindult visszafelé, és a melltartóm pereme mentén simogatott végig. Kimondhatatlanul jó érzés volt ez a simogatás, és már bosszantott nagyon, hogy melltartót vettem. (melltartót mindíg hordok) Keze simogatta a hátamat, majd megállt középen, a melltartóm csatjánál, ott simogatott és matatott. Átvillant az agyamon az a gondolat, hogy kikapcsolja a melltartómat, de akkor nem tudom mit csinálok. Észrevétlenül leszállni, kikapcsolt melltartóban lehetetlen. Itt a szerelvényen rendbehozni sem tudom magam, tehát ha megteszi, akkor oltári feltűnést fogok kelteni. Ez a gondolat csak még tovább korbácsolta izgalmamat. Nagyon nem akartam ilyen feltűnést, de az érzést sem akatram eldobni, így félelemmel vegyes izgalommal telve álltam mozdulatlanul és vártam a folytatást. Simogatott még ott egy darabig, és fokozta izgalmamat, de végül nem kapcsolt ki. Gondolom ő is vívódott gondolkozott rajta, de neki is túl nagy volt a kockázat benne, ezért elállt szándékától. Szomorúan vettem tudomásul, de nem hagyott sokáig szomorkodni, mert a simogatás nem lankadt, és a hátamon ment lefelé a kéz. Lassan, cirógatva simogatott, egyre tovább, sétált lefelé a hátamon, majd amikor elérte a derekamat, megint elindult jobbra-balra kicsit. Majd ismét lefelé a fenekemre tette a kezét, és simogattott tovább. Ment egyre lejjebb a kéz, és a fenekemet teljes területén birtokba vette, simogatta, markolászta, és mit tagadjam, nagyon élveztem is a dolgot. És ahogy markolászta a fenekemet, igazán nem is vettem észre, de minden mozdulattal egy kicsit emelt a szoknyámon, és egyszercsak azt éreztem, hogy már nincs közöttünk a szoknyám, tenyere közvetlenül a bugyimon barangol. Simogatott, és én közben arra gondoltam, hogy vajon milyen magasan van a HÉV ablaka, mert elég érdekes lenne, ha most az utcán a járókelők azt néznék, hogy a száguldó szerelvényen a szoknyám alá nyúl egy ember, és a fenekemet fogdossa. Nem volt sok időm gondolkodni, mert a kéz körbejárta a fenekemet, majd egészen feljött a derekamig, és némi keresgélés után egy határozott mozdulattal becsúszott a bugyimba. Megállt minden körülöttem, küzdöttem, hogy ne legyek feltűnő, és közben az izgalom tombolt bennem, a gyomromban azt a sajátos nyomást éreztem, ami a szexuális izgalomhoz kapcsolódik, a puncim bizsergett és csupa lucsok volt a kiáramló izgalmi nedvektől, és a BKV tömegközlekedési eszközén, egy vadidegen férfi benyúlt a bugyimba és a fenekemet simogatja. Simogatta a fenekemet, benyúlt a vágásba, középen, és ment lejjebb egyre lejjebb, és valami végtelen lassúsággal csinálta ezt, mint aki soha sem akar a végére érni. Ment lejjebb és lejjebb és én már próbáltam megemelkedni egy kicsit, és amennyire lehet szétnyitni a lábamat, és csak simogatott, és már a fenekem legalján volt, és ment tovább lefelé, és hozzáért a puncimhoz, az ajkaim leghátsó részéhez, és nem állt meg, hanem ment tovább, és benyúlt a puncimba. És ebben a pillanatban a HÉV beért a föld alatti részre, a zaj felerősödött, egy pár pillanatig sötét is volt, és én nem bírtam tovább, elélveztem. Kezemmel görcsösen kapaszkodtam, hogy a felső testem ne nagyon mozogjon, fenekemet pedig őrülten és féktelenül mozgattam oda-vissza, csodálatos hideg és meleg futott rajtam végig, a szám kiszáradt, a fejem, mitha egy búrában lenne, a testem pedig teljesen elszállt. Próbáltam összeharapni az ajkaimat, de azt hiszem így is elhagyta a torkomat valami nyögés féle, de szerencsére ezt nem hallhatta senki. Legalábbis én igy gondolom, mert nem voltam nagyon magamnál. A kéz ujja simogatta a puncimat, és olyan jó volt mint még soha. A testi érzések összekapcsolódtak azzal a tudattal, hogy egy teljesen különleges, perverz helyzetben történik ez velem, és ez úgy felerősítette az érzést, hogy olyat élveztem amilyet még soha. Egy pillanatig azt sem tudtam, hol vagyok. 
Közeledett a végállomás, és ezt ő is tudta, meg érezhette is hogy velem mi történt, így lassult majd megállt a kéz munkája. A történtekhez képest nagyon gyorsan kibújt a bugyimból, talán még a szoknyámat is megigazította, és addígra be is értünk a végállomásra. Én még eléggé pihegtem és más állapotban voltam, de az ajtok kinyíltak, az utasok már szálltak le a szerelvényről és én is mozdultam, majd leszálltam, mintha semmi sem történt volna. Teljesen gépiesen csináltam, működött bennem a két ellentétes hatás, ami történt velem, meg az hogy az utasok ne vegyenek észre semmit. Indultam, és mentem a metró felé. Annyira kóvájogtam, hogy nem is néztem hátra, bár kíváncsi voltam a kéz gazdájára, de féltem is attól, hogy a tekintetünk találkozik, és nem tudtam eldönteni hogy a kíváncsiság erősebb bennem, vagy a gyávaság.
Mentem mint egy gép, be kellett érnem a munkahelyemre, mire igazán magamhoz tértem. 
Ott első utam a WC-be vezetett, megigazítottam a ruhámat, és végiggondoltam még egyszer a történetet, hogy mi is történt velem, és csak néztem, hogy én ezt hagytam, sőt még élveztem is. Ennek azután az lett a következménye, hogy megint teljesen beindultam a gondolatoktól, és - ami igazán nem jellemző rám - ott a női WC-ben a gondolatokkal együtt újra kielégítettem magam.