Az elsőnél tizenhat éves múltam, másodikos gimnazista - igen másodikos, nem pedig tizedikes, nálunk még így mondták. Szóval másodikos egy kórusáról híres, jó nevű belvárosi gimnáziumban. Mondhatni családi suli volt, anyám is ott végzett, nagyapám pedig ott is tanított. Jó anyám számtalan történetet tudott mesélni a helyzet okozta kellemetlenségekről. Nekem szerencsére nem kellett szembenéznem ehhez hasonló problémákkal, békésen élhettem az életem - hacsak a matekkal való birkózásaimat nem tekintjük gondnak... 
A mai tiniket elnézve azt mondhatom, hogy nem kezdtem korán érdeklődni a szex iránt. Sokáig egyáltalában nem foglalkoztam a témával, élveztem a tanulást - tudom meglepő! - nyelvérzékemnek hála elsősorban az angol és az orosz ment igazán. Bár az utóbbit kezdem elfelejteni, azért még álmomból fölébresztve is el tudom darálni, hogy "Prepodavatyelnyíca ja dakladivaju vam, vgruppe sesztnadcaty cselovek..." és a többi, és a többi. Egyszóval tizenhat éves koromig nem érdekelt a szex. 

A dolog akkor változott meg, mikor új osztálytársunk érkezett, családi okokból félév után. Bea valami elképesztő vagány csaj volt, egy-két nap alatt a suli legnagyobb szájú nőszemélye lett, kitéve több tanár és diák leplezetlen ellenszenvének, és kevesebbek elismerésének. Első pillanattól fogva kedveltük egymást, ami elég furcsa, hiszen az ő szókimondó stílusa elég nehezen fért össze visszahúzódó lényemmel. Igaz, az ellentétek vonzzák egymást - szokták volt mondani. Mire beilleszkedett az osztályba, már sülve-főve együtt voltunk. 
Az ő nyíltsága döbbentett rá arra, hogy testem is van, és nem csak a presentek, simplek, pastok és perfectek léteznek. Bea ugyanis elképesztő mennyiségben falta a fiúkat, egy-két hetes járás után dobva olyanokat, akiket mi egyszerű földi halandók boldogan el tudtunk volna képzelni magunk mellett! Azzal, hogy rendszerint vele láttak, én is a srácok érdeklődésébe kerültem. Be kell vallanom, bizony hízelgett a dolog! Hízelgett, annak ellenére, hogy én sosem engedtem őket egy bizonyos pontnál tovább. Eleget is cukkolt érte Bea, hogy nem feküdtem le velük. De a csókok, és a remegő kezes tapogatózások, simogatások engem teljesen kielégítettek. Nem engedett tovább a neveltetésem, meg még valami, amit akkor még nem is sejtettem. Este a kádban, vagy a takaró alatt ugyan megindult a kezem, de azok a maszturbálások csak valami homályos alak körül mozogtak, és inkább saját testem felfedezése volt a lényeg, nem pedig a gyönyörszerzés. 

Aztán egyik nap egymás mellett ballagtunk felfelé a büféből; éppen a fantát kortyoltam a pohárból - hol volt még a szívószálas megoldás! - kezemben több kókuszgolyót egyensúlyozva, mikor Bea könyökével oldalba bökött: 
- Tudtad, hogy Nóri leszbikus? 
A lökéstől félrenyelve, köhögve-harákolva kapkodtam a levegő után, és könnyeimen keresztül néztem a mellettünk lefelé elhaladó lány után. Nem, válaszoltam, nem tudtam. Be kell vallanom, akkoriban fogalmam sem volt az egészről, és nem csak nekem. Ismertük a kifejezést, azok közé a szavak közé tartozott, amin elvihog az ember, miközben fogalma sincs mi az, amin ilyen jól szórakozik. Annyit tudtam a témában, hogy a leszbi annyit tesz, hogy nő nővel csinál bizonyos dolgokat, de mivel eddig a szexszel sem foglalkoztam, hát fogalmam sem volt arról ez mit is takar. 
De aznap este sokat gondolkodtam a dolgon. Amint az ágyban feküdtem, kezeim a melleimen, és apró csigákkal fedett puncimon kalandoztak, akkor jutott eszembe, milyen lenne, ha mindezt Nóri tenné velem! A dolog furcsasága, és egyébként is izgatott állapotom olyan orgazmushoz juttatott, amit addig még sosem éltem át. Percekig ziháltam combjaim közé szorított kezemmel, alig-alig tértem magamhoz. 

Másnap persze mélységesen hallgattam az esetről, egy árva kukkot nem szóltam róla Beának. De a folyosón állandóan Nórit figyeltem, hogy jól agyamba véssem alakját, és arcának vonásait. Szerencsére ez nem volt feltűnő, mert Beával minden szünetben fel-alá korzóztunk egyébként is. 
Nóri akkor "nagy" negyedikes volt, és így arisztokratikusan külön vonult, csakúgy, mint évfolyamtársai többsége. Azért persze lehetett látni - szerencsére. Nem volt egy bombázó típus, noha mindene megvolt, amit egy nőnek viselnie kell. Megfelelő nagyságú mellek, amelyek kellően kitöltik a pulóvert, karcsú derék, gömbölyű popsi, és hosszú lábak. Csak a "bombázóság" hiányzott belőle, egyszóval teljesen átlagos, szép magyar lány volt. De ahogy stikában figyelgettem, nekem bizony egyre jobban tetszett! Még a negyedikesek fennkölt, méltóságteljes, a "kicsiket" lenéző viselkedése is jól állt neki. 

Így telt el vagy egy hónap. Szünetekben Nóri becserkészése, esténként az ágyban pedig az őrületes gyönyört okozó maszturbálások. Akár azt is mondhatjuk, hogy belelovalltam magamat a dologba. Lényeg az, hogy minden szabad gondolatomat az töltötte ki, hogy mi lenne ha ő, meg esetleg én, szóval hogy... 
Persze lebuktam. Bea a húszperces ebédszünetben, mikor már harmadszor mentünk el a menzások előtt, és tekertem ki a nyakam Nóri irányába - mikor máskor a lábamat nem voltam hajlandó betenni az ebédlőbe - megragadott, kivonszolt a folyosóra és nekem esett. 
- Idefigyelj! Ha érdekel a lány, akkor miért nem szólsz?! Kóválygunk fel-alá állandóan, érdekes módon mindig oda érkezünk, ahol ő van! Bemutatlak neki, de ne vonszolj folyton a menzára, mert elhányom magam a szagtól! 
Furcsán nézhettem rá, mert aztán csendesebben megkérdezte: 
- Ennyire érdekel? 
- Igen... Nem tudom miért... Csak borzasztóan izgat és... 
- Ne dumálj! - vágott közbe. - Pikáns a dolog, más, mint a többi, és te rágerjedtél! 
Jól fejezte ki a dolgot. Tényleg a dolog pikantériája izgatott. Persze az is izgató volt, mikor egy fiú ölelt, vagy keze a mellemet fogta, de ez más volt. Furcsa és egyben izgató, hogy egy azonos nemű emberrel ölelkezik az ember! 
- Meg akarsz vele ismerkedni? - tette fel Bea kíméletlenül a kérdést. 
- Neem, dehogy! Azaz, hogy... Ez olyan ciki! - éreztem, hogy vérvörös az arcom. 
- Akarod, vagy nem? 
Sok minden végigfutott az agyamon. Bevállalni egy ilyet, eltűrni a mocskolódásokat, amik Nórit is körülveszik? És mit szólna hozzá anyám, meg az apám? Ugyanakkor, ha csak negyedannyira lesz jó a dolog, mint a maszti, már megéri! Rábólintottam. 
- Igen... 
Bea bólintott, csak annyit kért ne kérdezgessem tőle állandóan beszélt-e már vele, vagy, hogy mit szólt Nóri, satöbbi. Elfogadtam a feltételt. Persze azért magamban állandó jelleggel izgultam. Izgultam, hogy beszéljen vele minél előbb, érezhessem mihamarabb Nóri karcsú ujjait ott, ahova eddig csak a magamé csúszott; és izgultam, nehogy beszéljen vele, mert annyira ciki lesz, ha elém áll, beszélni kell vele, esetleg kettesben menni az utcán, és mi van, ha meg akar csókolni... Azért meg kell vallanom, inkább abban reménykedtem, hogy összejön a dolog. 

A vágytól egész napokat remegett a gyomrom, ahogy pincsikutya tekintettel követtem Nórit a folyosón, és akaratlanul is összehasonlítottam a magam tizenhat éves, egyszerre szögletes és gömbölyű, nőiesedő testét az ő érett, felnőtt alakjával. Ilyenkor pedig elhinni sem tudtam, hogy bármi is történjen: tuti, hogy nem kell neki egy hozzám hasonló, szúrós könyökű, térdű, alig mellesedő csajszi. 
Furcsa volt Bea hozzáállása is, aki látva rajtam a türelmetlen vágyat, minden alkalmat megragadott arra, hogy elfoglalja gondolataimat. Furcsa volt, hogy nem ítél el, nem tesz megjegyzéseket - amiket bizony megkaptam volna, ha osztályunk tagjai számára kitudódott volna a dolog. Akkor még nem tudtam, csak jóval később derült ki számomra, hogy Bea sem veti meg a lányokat - így persze, hogy nem ítélt el. 

Aztán egy nap azzal fejezte be búcsúzkodásunkat, hogy másnap intézzem el, ne kelljen sietnem haza, nyelvórára és egyéb nyalánkságokra, hanem tegyem magam szabaddá. Hiába faggattam, egy szóval sem mondott többet, sőt egyenesen élvezte "hatalmát" fölöttem. Annyit mondhatok, hogy nem sokat tanultam odahaza. Fel-alá járkáltam a lakásban, a kertben, államvizsgájára készülő bátyám legnagyobb örömére, aki akárhova vonult kötetnyi jegyzetekkel hóna alatt, mindenhol belém ütközött. Szokott ironikus stílusában érdeklődött afelől, netán besózták-e a hátsómat? Belegondolva nem is tévedett olyan sokat, az a pár centi egész jó találati pontosságnak mondható. 

Másnap sem tudtam kihúzni semmit Beából - pedig próbálkoztam mindennel, - csak vigyorgott, mint egy fakutya, és vihorászva próbálta énekelni az akkor divatos együttesecske napestig hallgatott szerelmes dalocskáját. Tekintettel korántsem énekkari szintű hangjára - szép a hangja, csak rossz hallgatni, - ez még tovább növelte türelmetlenségemet. Nagy nehezen véget ért a tanítás - bár a gimnazistákra inkább a "tanuló" kifejezést szokták alkalmazni, ezen a napon én már felsőoktatási szinten voltam, lévén csupán "hallgatóként" működtem közre az órákon. 
Bea elmarkolta karomat, és megindult velem előre. A második sarok után már sejtettem hova igyekszünk: a suli diákságának egyik törzshelyére, egy önmagát teázóként hirdető kocsmába. Ahogy feltipegtünk a csigalépcső keskeny fokain, nem mertem levegőt venni. Aztán kíváncsi szemeim előtt feltárult az emeleti szint. Egy kupac negyedikes, és harmadikos között ott ült Nóri is! 
Azonnal zavarba jöttem, bár még semmi sem történt. Bea hangos és élénk köszönéséhez egy elmotyogott "hellóval" csatlakoztam. Mit tesz Isten, mi ketten Nóri mellett telepedtünk le. Bea valami elképesztő komolysággal fordult a lányhoz. 
- A barátnőm - mondta a nevemet. 
- Szia! - mért végig Nóri. 
- 'eló - alig tudtam megszólalni. 
Kezet nyújtott - utólag elég furcsa volt a dolog, nem volt ez szokásban. Én pedig remegő ujjakkal fogtam meg. Puha és forró bőre ellenére kézfogása határozott volt. Ahogy hozzámért, abban a pillanatban minden eltűnt egy kavargó vörös ködben, aminek közepén én kavarogtam a legjobban. Szédülésem közepette csupán két élénk kék szeme volt a biztos pont: röpke kézfogásunk alatt mérlegre tett, elemzett, és döntött. Méghozzá pozitívan, mert kedvesen elmosolyodott. 
- Örülök, hogy megismerkedtünk! 
- Én is - próbáltam érthetően beszélni. 
És csak néztem csinos arcát, szép metszésű ajkait, amint valami megjegyzést tett az asztal körül folyó beszélgetéshez. Dörömbölt a halántékomon az ér, izzadó tenyeremet lopva megtöröltem nadrágomon. Zavarom egyértelmű volt, mert Bea magához ragadta a beszélgetés irányítását, és ügyesen vont bele engem is. Ha nem is nyugodtam meg, de legalább csillapodott egy kicsit remegésem. Aztán egyik pillanatban azt vettem észre, hogy Bea az asztal másik oldalán egy sráccal enyeleg, én pedig ott ülök egyedül Nóri mellett, aki mosolyogva fordul felém... 
A délután és az este csupán egy hatalmas rózsaszín ködfelhővé alakult. Pedig nem történt semmi, csupán beszélgettünk, semmitmondó témákról: iskola, barátok, zene, könyv, szabadidő. Még csak célzást sem tett semmire, egy ujjal sem ért hozzám, mégis minden porcikámban éreztem, hogy érdeklem, sőt talán még tetszem is neki. Mert ő nekem egyre inkább. Könnyed kézmozdulatai, felsőtestén megfeszülő vékony pulcsija, az alatta domborodó mellekkel... 

Másnap reggel úgy rohantam a suliba, mint még soha. Ott akartam lenni a bejáratnál, megbizonyosodni róla, hogy ő is ott van, hogy fogadja-e köszönésem, hogy nem csak álom volt a tegnap délután! Nem álom volt. Úgy láttam, hogy megcsillannak a szemei, mikor meglát, mikor odajön hozzám és köszön. Aztán két-három rövid kérdés után elnézést kért, és dolgozatára hivatkozva fölsietett a lépcsőn azzal, hogy még úgy is találkozunk. Bea sugárzó arcomat látva azonnal rákérdezett beszéltünk-e, és igenlő válaszom után lelkesen hátba vágott. Aztán hozzátette, hogy tegnap nem kellett volna annyira kihívóan viselkednem. Értetlenül néztem rá, mert Nóri alakján kívül én semmire sem emlékeztem. 
- Csupán minden mozdulatoddal ágyba hívtad - bólogatott kétkedő arcom látva. 
Mire én csak vállat vontam, és belesuttogtam a levegőbe: 
- Nem érdekel! 
Az elkövetkező hetek talán életem legszebb hetei voltak. A rózsaszín köd körülöttem, amelyben csak Nórit láttam - és időnként Beát, aki jó barátnőként néha visszahúzott a földre. Szerelmes voltam - bár ha ezt valaki a fejemhez vágja, élénken tagadtam volna, - szerelmes voltam életemben először, ráadásul egy másik lányba! Szüneteket beszélgettem Nórival, teljesen mindegy miről, mert nem az volt a lényeg, csak hogy hangját halljam, és egészen ritkán kézfejét érezzem vállamon. Megvártam órái végét, együtt mentünk a metróig, hagytunk elmenni jó néhány szerelvényt, mi meg dumáltunk összevissza. 

Esténként pedig bebújtam az ágyba, behunytam a szemeim, és magam elé képzeltem alakját. Arcát, amint nevet, kezét, amint végigsimítja vállam - ilyenkor szinte újra éreztem érintését, - pólója alatt megrezzenő melleit, lépteikor megfeszülő popsiját, billenő csípőjét. A vége minden esetben az lett, hogy ujjaim megindultak útjukra, és eljuttattak az orgazmusig. 
Beszélgetéseink és együttléteink teljesen kielégítettek, eszembe sem jutott többet kívánni. Nekem az volt a lényeg, hogy vele legyek, láthassam és hallhassam. Így aztán a tovább lépés is teljesen váratlanul érkezett el. 
Bea menet közben összejött azzal a sráccal, akivel a kricsmiben dumált, és rá nem jellemző módon ki is tartott mellette. A fiú valamelyik ismerőse házibulit rendezett, ahova meghívta őket. Bea pedig addig rágta a fülemet, míg megígértem neki, hogy én is elmegyek. Szerencsére anyám is meggyőzhető állapotában leledzett, így nem volt akadálya a dolognak. Hármasban ballagtunk fel a meredek budai utcán. Kellemetlen volt, mert szokásomtól eltérően magas sarkú tipegőt és minit vettem, ami nem könnyítette meg mozgásomat. A ház - mit ház, villa! - zengett a bulitól mire mi befutottunk. Lerakva a "belépőnek" hozott borosüvegeket, besodródtunk a nappaliba. 
Abban a pillanatban sötétség borított el mindent, kivéve azt a feszes topot viselő alakot, aki kezében pohárral beszélgetett az ablak előtt. Valaki meglökött, de észre sem vettem, csak néztem Nórit, aki mintha megérezte volna, hogy nézik, mert a bejárat - felém - fordult. Az arcára kiülő mosoly felszabadította minden feszültségemet. Mintha az augusztus huszadikai tűzijátékot néztem volna, minden színes lett, újra hallottam a zenét is. Nóri valamit mondott beszélgetőpartnerének, majd felém indult. Ahogy közelebb ért, úgy lett egyre virágosabb a szoba. 
- Szió! - mondta, és előrehajolva megpuszilta szájam sarkát. 
Teljesen belerezdültem. Ha nem támaszkodom meg az ajtófélfában, egyszerű mozdulattal dőltem volna végig a padlón. 
- Gyere beljebb, töltök neked valamit! 

Nem sok minden maradt meg emlékezetemben a következő pár órából. Boroskóláztunk, táncoltunk, összesimulva lassúztunk az egyik sötét sarokban. Nekem pedig a torkomban zihált a szerelem, de szólni is alig tudtam, egy-egy hang hagyta csak el ajkaimat. Isten igazából csak arra emlékszem, hogy kint ülünk a teraszon, nézzük a csillagokat, szívjuk be a balzsamos tavaszi levegőt - azóta sem éreztem ilyen illatosnak, élettel és szerelemmel telinek! És egyszer csak közvetlenül előttem volt Nóri arca, ajkaim megérezték az övét. Elfulladt a lélegzetem, tekintetem elveszett szemeiben... Megadtam magam a sorsomnak. Elomlottam csókja alatt, feloldódtam egy mély, csodálatos örvényben, amely húzott lefelé, én pedig boldogan hagytam magam. Éreztem ajkai minden pontját, mézédes nyelvét, hátamat égette forró tenyere, ahogy húzott magához. 
- Gyere! - susogta fülembe, és szelíd erőszakkal vont maga után. 
Senki sem törődött velünk, ahogy elsuhanunk a bulizók között, felsiettünk az emeletre. Nem tudom, hogyan kerültünk be egy szobába. De egyszer csak ott voltunk, egymással szemben állva. Néztünk egymás szemébe, kezét felemelve lassan végigsimította arcomat, körberajzolva ajkaimat, leszaladt a nyakamon, körmével karcolta meztelen karom. 
- Szeretnéd? - kérdezte szinte milliméterekre arcomtól. 
- Még kérded?! - ziháltam föl rekedten. - Téged... Csak téged... 
Kissé megbiccentette fejét, hogy egymagasak legyünk. Aztán magához húzott. Ajka az ajkamon, két keze a csípőmön. Nyakába fontam a karjaimat, és a rám törő érzelemtől elgyengülve szinte csak csüngtem rajta. Nem létezett semmi, csak becéző ajka, hátamat, derekamat simogató tenyere. 

Aztán az ágyon termettünk. Tehetetlen kupacként feküdtem mellette, egy porcikámat sem tudtam megmozdítani. Csak ajkaim adták vissza becéző csókjait. Keze felfedezőútra indult testemen. Blúzom nemsokára valahol a földön hevert, csakúgy, mint szoknyám. Nóri pedig csókokkal borította be testemet. Valami elképesztő izgalom ragadt magával. Remegtem minden érintésére, elnyílt szájjal kapkodtam lélegzet után. És őrült vágyban égve vártam, vártam azt a pillanatot, amikor végre megérint ott, ahol eddig csak magamat éreztem. 
Csókolta a nyakamat, ujjbegyeivel egymás után rajzolgatta körbe melltartós kebleimet. Szájával lassan haladt lefelé, majd átugrotta vágytól lángoló mellbimbóimat, és hasamat kezdte becézgetni. Nehéz dolga volt, mert úgy kapkodtam a levegőt, hogy hasam szinte ugrált ajkai alatt. Halk sikkantás hagyta el a számat, amint többször egymás után belenyalt a köldökömbe. Keze közben combomon kalandozott, szinte észrevétlenül érve el, hogy széttárjam lábaimat. 

Apró puszik keretezték tangámat, fürge ujjai combjaim tövét simogatták, időről, időre leheletszerűen megérintve a nedves csipkét. Minden egyes ilyen érintéskor újabb és újabb hullámban csapott át rajtam a forróság. És eljött az a pillanat, mikor szája elől lassan elhúzta az apró ruhadarabot, csókja elérte puncimat fedő szőrcsigákat. Két kezével alányúlt a vékony pántnak, és lefelé mozdította. Akaratlanul is megemeltem csípőm, hogy megkönnyítsem a dolgát. Éreztem, ahogy szellősimogatásként végigsiklik lábaimon keze. Szememet ki sem tudtam nyitni, de mégis láttam, amint lassan bokáim fölé hajol, arca eléri őket, és megcsókolja. Mintha tűzforró vízcseppek lettek volna, úgy égette végig ajkainak érintése a lábszáramat, majd combjaim belső oldalát. Két keze megfogta térdeimet, és lassú, a mozdulatoknak minden másodpercét kiélvezve tolta fel őket a csípőm irányába. Úgy feküdtem ott, ahogyan még soha, senki előtt. Teljesen kitárulkozva, melleimig felhúzott térdekkel. Tekintete pedig perzselte vágytól lüktető szeméremajkaimat. 

A következő pillanatban megéreztem leheletét ölemen. Puha csókok érték lüktető bőrömet, ujjainak érintése cirógatásnak is beillett. Körbecsókolta puncimat, kezei fenekemet, csípőmet simogatták. Egész testemben remegve, az orgazmus küszöbén táncolva összefüggéstelenül hadartam felé: 
- Kérlek kérlek, tedd meg nagyon kérlek... 
Felemeltem a fejem, és lenéztem rá. Találkozott a tekintetünk. Láttam szemeiben, tágra nyílt pupilláiban, hogy végre megteszi azt, amit szeretnék. Tovább tartotta a tekintetem, miközben lassan, nagyon lassan közelített szájával csapzott szőrrel fedett nunim felé. A csók felrobbantott bennem valamit. Ajkainak egyetlen érintése kisajkaimon, nyelvének puha forrósága a feltáruló résben olyan gyönyört okozott, amit csak évekkel később sikerült újra átélnem. Nekem úgy tűnt, hogy percekig vonaglottam a kéjtől, kezemmel görcsösen markolásztam az ágyterítőt, torkomat sikoltások és zihálások hagyták el. 

A gyönyörérzet pedig nem csökkent. Lángoló altestemen éreztem, ahogy nyelve föl-le csúszkál kéjnedveimtől csurom lucsok kisajkaimon, majd megtalálja ágaskodó csiklómat. Ajkai közé kapta, szívogatta, majd két kezének ujjaival széthúzta a bejáratot, és nyelvét a lehető legmélyebbre nyomta belém. Egy idő után már meg sem tudtam különböztetni, hogy éppen nyelvével, ajkával, netán ujjával ér hozzám. Időérzékemet teljesen elvesztve, egész testemben lüktettem, lángoltam a gyönyörtől. Hosszú percekig tarthatott mindez, amikor semmi más nem számított, csak Nóri érintése. 
Éreztem, ahogy egész testével hozzám simul, selymes hajtincsei arcomat simogatják. A légszomjtól fuldokolva tapadtam szájára, de nem érdekelt. Érezni akartam, csókolni akartam ajkait, amelyek olyan érzésekkel ajándékoztak meg, amelyekről nem is álmodtam eddig. Mikor kinyitottam a szemem, meglepődve láttam, hogy meztelen. Nem tudom, mikor vetkőzhetett le, de nem is ez a lényeg. Félve, ugyanakkor kíváncsian, és a megérintés vágyával telve lestem hozzám simuló kebleit. Észrevehette, mert susogva kérdezte: 

- Kíváncsi vagy rám? 
- Igen! - én nem tudtam suttogni, rekedten, élesen tört ki belőlem a szó. 
- Meg akarsz nézni? - teljesen komoly volt a hangja, nem éreztem benne semmi lenézést. 
Éreztem, ahogy remegni kezd a gyomrom. Bólintottam. Egy puha csókot nyomott a számra, majd felkelt az ágyról. Megállt a szoba közepén, két karját maga mellett lógatva rám nézett. 
- Tessék. Gyere, nézz meg! 
Egy fél percig még mozdulatlanul hevertem. Megbűvölve bámultam a látványt. A tárva-nyitva álló erkélyajtón beömlő holdfény ezüstbe burkolta a testét. Szemei komolyan csillogtak, a gyengédségnek valami elképesztő mélységét sugározták felém. Nyakának vonala, majd kulcscsontjainak íve egyenesen vezették tekintetemet melleire. 
Nem tudtam megállni, hogy ne kerüljek közelebb hozzá. Lemásztam az ágyról, és letérdeltem előtte. Kebleinek egészen apró bimbója kemény gombszemként ágaskodott a hold felé. Mellei ívét olyan tökéletesnek láttam, hogy kezem akaratlanul is megemelkedett. Már a magasban volt, mikor elbizonytalanodtam. Megérinthetem? Egyáltalán meg szabad érintenem? 
- Ne félj! - szólalt meg halkan. - Érints meg! - azzal megfogta praclimat, és melleire helyezte. 

Behunytam a szemem, ahogy hozzáértem. Én alig kaptam levegőt az érintéstől. Egy pillanatra meg is szédültem, csak fülemben doboló szívem térített vissza. Aztán rájöttem, hogy nem a saját szívemet hallom, hanem az övét érzem! Ott dobogott a tenyerem alatt, lüktetését szinte a sajátomnak éreztem. Lassan mozgatva kezemet, próbáltam felderíteni mellét. Bimbói forró kavicsokként égették bőröm, karcolták tenyerem. Körbe-körbe simogattam mellének halmait, ujjbegyeimmel tapogattam, próbáltam megjegyezni minden hajlatát, érintésének lágyságát. 
- Csókold meg! - hallottam valahonnan a távolból hangját. 
Mintha transzba estem volna, engedelmeskedtem. Cserepessé száradt ajkaim közé kaptam bimbóit. Nem emlékszem - persze, hogy nem emlékszem milyen lehetett csecsemőként szopni, de ez az élmény visszaröpített a gyermeki orális korszakomba. Ugyanis tobzódtam mellein! Szívtam, hosszan szívtam egyik bimbóját a másik után, olyan mélyen számba véve, amennyire csak képes voltam. Önkéntelenül is azt tettem, amit későbbiekben már tudatosan: metszőfogaimmal harapdáltam, nyelvemmel csapdostam kéjre vágyó bimbócskáit. Közben tenyeremmel szorítottam másik keblét, ujjaim közé csippentve hegyét, húzva, morzsolva izgatva. Ma sem tudom mennyi ideig csinálhattam mindezt, csak arra emlékszem, hogy egyszerre csak megéreztem tenyerét vállamon, és az orgazmustól reszkető testtel támaszkodott rám. 

Meglepetten néztem föl. Nem tudtam elképzelni, hogy valakit én tudjak eljuttatni a csúcsra! Tekintetem találkozott gyönyörtől fátyolos tekintetével. A gyomrom mélyét is elöntötte a boldogság, ahogy szemeibe néztem. Nem szólt semmit, csak nézett arcomba, remegő ujjaival vállaimat simogatva. De ennyi bőven elég volt, tudtam, hogy azt érzi, amit én, íriszén saját érzelmeimet láttam tükröződni. Először éreztem magam egyenlőnek vele. Nem rajongástól hevülő tinédzsernek, hanem komoly érzelmekkel bíró felnőtt nőnek. 

Felhúzott maga mellé, megcsókolt. Hosszú csók volt, arcomat két tenyere között tartva. Ajkai játszottak az enyémmel, fogai gyengéden karcolták számat. Nyelve hegye végig zongorázott fogaimon, majd éppen csak megérintette nyelvem hegyét. Visszahúzódott, aztán újra és újra benyomult szájamba. Nehezen szántam rá magam, hogy én is kezdeményezzek. Aztán "vettem egy nagy lélegzetet" és előrébb mozdítottam nyelvem. Azonnal tudta mit akarok. Szinte hívogatólag mozdult a szája, csalogatott előre. Ekkor már szorosan egymáshoz simulva álltunk, karjainkkal ölelve a másikat. Lassan, egészen aprókat lépkedve húzott az ágy felé. Ott elengedett, és leereszkedett rá, én pedig elé térdeltem. Ott kuporogtam térdei között, kezeim csípőjét fogták. Találkozott a tekintetünk. Elmosolyodott, kedvesen, lágyan. 
- Boldog vagyok! - mondtam. - Rettenetesen boldog!