A DONGÓ ÉS A KISVIRÁG
A zümmögős dongó
reggelente elrepült a rosszkedvű kisvirág mellett. Sosem állt meg, nem gyűjtött
róla mézet, de mindig mondott valamit:
- Zizi, zuzu, züzü zeggempetty.
Csak ennyit mondott minden reggel, azzal tovább repült.
A kisvirágnak persze nem lett ettől jobb a kedve, hiszen fogalma sem volt, mit
mondhatott a dongó. Nem értett a dongók nyelvén. Egyszer arra kószált a tündér,
akiről
mindenki tudja, hogy érti az állatok és a növények beszédét.
Egyszer arra kószált a tündér, akiről mindenki tudja, hogy érti az állatok és a növények beszédét. A kisvirág megkérdezte tőle, mit is jelentenek a Zizi, zuzu, züzü zeggempetty szavak.
Bizony meglepődött a tündér válaszán, a Zizi, zuzu, züzü zeggempetty annyit jelent: Te lennél a legszebb a réten, ha néha mosolyognál.
A kisvirág elgondolkodott a tündér szavain. - Milyen kedves a dongó! - mondta ki hangosan. Már nem volt rossz a kedve, kérte a tündért, tanítsa meg dongóul. A tündér azt mondta, az nem megy egyik napról a másikra. csak lassan, türelemmel... Addig viszont megtanulhatna mosolyogni...
A kisvirág izgatottan várta a reggelt. Tudta, nem lesz nehéz mosolyogni a kedves dongóra... ...talán közelebb jön majd hozzá, talán mézet is gyűjt majd döngicsélve a szirmai között. A kisvirág még álmában is mosolygott.
Madár Eszter