A Bogárzümmögős Réten mindenki tudta Bebbóról, a fürge gyíkról, hogy szeret festeni. Kékbogár is tudta, ezért fordult hozzá a kérésével:
- Kérlek, fessél rám pöttyöket!
Bebbó csodálkozott a szokatlan kérésen, de Kékbogár már mesélte is, mi történt vele:
Hallottam, amint két kislány beszélgetett, miközben katicabogarat sétáltattak a kezükön. Dicsérték, hogy milyen szép, kérték egymástól: - Add nekem is! Közelebb repültem, jólesett volna, ha nekem is örülnek. De az egyik kislány felsikoltott:
- Juj, de ronda bogár! Ha el nem repülök gyorsan, talán még agyon is csaptak volna. De elrepültem, itt vagyok, és kérlek, fessél rám pöttyöket, hogy engem is szerethessenek a kislányok! - Kékbogár! - szólt elgondolkozva Bebbó! Szerintem te gyönyörű vagy! A hátad sötétkék, akár a bársonyos éjszaka. Zöldes fényfoltok csillannak meg rajta, olyanok, amilyen a hajnal első fénye. Tükrös a hátad, mint a tó, belelátszanak nappal a tarka virágok, éjjel a csillagok. Szerintem nincs nálad szebb a Bogárzümmögős Réten.

Bebbó letette kezéből az ecsetet, és így fejezte be:
- Ne haragudj, nem szeretnék pöttyöket festeni rád! Kékbogár elgondolkozott: - De a kislányok... - kezdte volna újra Kékbogár a történetét.
- Az embergyerekek nehezen tanulják meg, mi a szép - mondta Bebbó. Az a két kislány is biztosan aranyhajú királylány szeretne lenni. Képzeld el, milyen unalmas lenne a világ, ha minden kislány aranyhajú királylánnyá változna, akik katicabogarakat sétáltatnának a kezükön.
- Igazad van, nem lenne jó! Az egyik kislány göndör feketehajú, a másik szeplősarcú, vöröshajú, belegondolni is rossz, milyenek lennének aranyhajjal és egyforma koronával a fejükön... Elképzelték a sok-sok egyforma királylányt, és jót nevettek.
- Menj, zümmögd a fülükbe, hogy szépek aranyhaj és korona nélkül is - szólt Bebbó.
Amikor egyedül maradt, kezébe vette az ecsetet, és megfestette a papírjára Kékbogár tükrös hátát - a Bogárzümmögős Rét egyik csodáját - a beletükröződő fényes csillagokkal.

Madár Eszter