A Sarki Sárkány a sarkon lakott, a város szélén, éppen szemben a sarki fűszeressel. A fűszereshez sokan jártak, mert ennivalót árult. A Sarki Sárkányhoz viszont senki nem akart benézni, annak ellenére sem, hogy kiírta egy nagy táblára: ÉSZ KAPHATÓ. Mindenki úgy gondolta magáról, hogy elég esze van. Főképpen a király gondolta úgy, hogy nem kell több ész az alattvalóknak, mármint ahhoz, hogy engedelmeskedjenek, uralkodni lehessen rajtuk. Még a lányát sem tanította meg semmi másra, csupán szófogadásra.
Történt egyszer, hogy a király száján kiszaladt egy mondat:
- Jaj lányom, de buta vagy! Alighogy kimondta, rögtön meg is bánta, mert a királylány zokogásban tört ki, és nem volt a sírásnak se vége, se hossza. A király pedig ki nem állhatta a sírást. A kisasszony viszont csak sírt, azt mondogatta, hogy ő csak jó akar lenni. És valóban jó akart lenni. Úgy akart jó lenni, hogy mindenkinek szót fogadott. Ha azt mondta az apukája, hogy menjen ugrándozni a kertbe, ment, és ugrándozott. Amikor azt mondta az anyukája, hogy ideje lepihenni, akkor lepihent. Ha arra bíztatta egy gonoszkodó szélmanó, hogy segítsen letörni egy virágot, akkor letörte a virágot. Az udvari bolond javaslatára pedig besározta az arcát. Hát akkor mondta a király, hogy "Jaj, lányom, de buta vagy!"

A királylány nem akart buta maradni. Egyszer csak abbahagyta a sírást, és futott egyenesen a Sarki Sárkány házáig. Bekopogott, köszönt, ahogy illik, és elpanaszolta a sárkánynak, hogy butának tartják, pedig ő csak szófogadó. Csóválta a Sárkány mind a hét fejét, és gondolkodott erősen. Kisvártatva megkérdezte: - Nekem is szót fogadnál? - Persze - mosolygott a lány.

Csakhogy a Sarki Sárkánynak hét feje volt, és mind a hét mást kért tőle egyszerre: "Szaladj fel a dombra!" "Ülj le, és ne mozdulj!" "Sírjál!" "Nevessél!" "Csukd be a szád!" "Énekelj!" A hetedik fej kuncogott.- No, királylány, most mit teszel? - kérdezte ez a hetedik. - Fogalmam sincs, hogy legyek jó, ha mindenki mást mond nekem! - méltatlankodott a lány, és mérgesen toppantott a lábával, majd könyörgőre fogta: - Tudnál nekem segíteni?

Örült annak is, hogy dönteni tudott, hogy okos nagylány lett belőle. Nézelődött vidáman, amikor egyszer csak megakadt a szeme a fiú tekintetén. Úgy nézték egymást, mintha sosem akarnának mást nézni. Leereszkedtek a fáról, hét országra szóló lakodalom következett. Most biztosan azt gondoljátok, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak. Ez elképzelhető, de ennek a történetnek itt még nincs vége. Hamarosan híre ment, hogy milyen jól jár, aki a sárkánynál vásárol. Álltak is a boltja előtt az emberek hosszú sorokban. Megrémült a király: mi lesz, ha az emberek okosabbak lesznek nála? Küldte gyorsan a katonáit; vegyék el erővel a sárkány minden gyógyfüvét. A katonák össze is szedték a füveket egy nagy zsákba. Csakhogy összekeverték, a király meg úgy itta a főzetet. Hogy mi történt vele? Ezt ki se merem mondani... Találjátok ki magatok! Egy biztos: a sárkány nem csak nevetett, hanem hahotázott is. Egyszerre mind a hét fejével.

Madár Eszter

Akkor a sárkány szárított füveket szedett a fiókjaiból. A fiókokon feliratokat látott a királylány, ilyeneket: TÜRELEM, GONDOLKODÁS, DÖNTÉS. A sárkány teát főzött belőlük. Közben magyarázott: - Türelem azért kell, hogy toppantás helyett gondolkodni kezdj, a gondolkodás azért, hogy ez sikerüljön is, a döntés azért, hogy gondolkodás után mindig el tudd dönteni, mi jó, és mi nem az. A királylány megitta a teát. Nem érzett semmi különöset, de azért remélte, hogy nem volt hiába a próbálkozás. Elköszönt illendően. Fürgén lépdelt hazafelé. Igen, büszke volt, hogy ő már valószínűleg okos. A tóhoz érve meglátta a libapásztor fiút, pontosabban inkább meghallotta: - Kisasszony! Másszon fel ide a fára, nem fogja megbánni! A nevelőnő azonban hirtelen ott termett, és fenyegető hangon sziszegte a fogai közül: - Meg ne próbálkozzon ilyesmivel, kisasszonynak ez nem illendő!

A királylány éppen toppantani akart, de meggondolta. Szép lassan letette a lábát, gondolkodott erősen, vajon illendő-e fára másznia. Végül úgy döntött, a királylánynak is szabad körülnézni egy fáról, nem lehet abban semmi rossz. Nekilódult. A pásztorfiú felsegítette, örült a királylány látogatásának. Örült ám a kisasszony is, mert gyönyörű látvány tárult a szeme elé. A magasból úgy látta, szebben csillog a víz, a nap beragyogja az egész határt, látta a szelet, amint szabadon fut a réten, a virágok meg táncolnak, hajladoznak.

A SARKI SÁRKÁNY