A kékfestő mester tyúkocskája

Élt egyszer egy kis faluban egy öreg kelmefestő. Csak kék színű festéke volt, az asszonyok mégis hozzá vitték a takácstól vett, fehérre szőtt anyagokat. Nem is vihették volna máshová, hiszen csak neki volt festékező kádja. Szegényen élt, nem volt neki egyebe, csak a festékező kádja, és egy tyúkocskája, aki a mindennapi ebédrevaló tojást tojta az öregnek.

A kelmefestő egy reggel, ahogy szokta, kimosta és kiteregette a festésre kapott anyagokat. Sietnie kellett, mert megígérte az asszonyoknak, hogy elkészül délutánra. Hanem akkor nagy szél kerekedett, és az egyik száradó ruhát lefújta a földre. A tyúkocska ráugrott, és szaladgált rajta, nehogy a szél továbbfújja. Megköszönte neki az öreg, és nekilátott a festésnek. Amikor végzett a festékbe mártogatással, ismét kiteregette a ruhákat. Egyszer csak igen-igen megrémült. Mit gondoltok, mit látott? Az egyik anyag nem lett teljesen kék, apró tyúklábnyomok virítottak belőle fehéren. Ahol a tyúkocska összejárta a piszkos kis lábával, nem fogta be a festék az anyagot. Megijedt az öregember, de nem volt mit tennie, mert a szomszédasszony Mari néni már jött is az anyagáért.

Mari néni összecsapta ámultában a kezét, megölelte, megcsókolta örömében a kelmefestőt, merthogy ő ilyen szép mintás anyagot még sohasem látott. Megvarrta belőle a ruhát, és büszkén járkált fel és alá a falu főutcáján. A többi asszony és lány irigykedve nézte. De nem sokáig.... Futottak mind a kelmefestő házához, már a kapuban tolongtak, hogy ők is szeretnének mintás ruhát, unják már az egyszínű kéket. A kelmefestő szebbnél szebb mintákat talált ki, mindegyiknek mást, hadd büszkélkedjenek...

A gyönyörű mintás anyagoknak hamarosan híre ment falun túl is, jöttek az asszonyok, a vásározó kereskedők mindenhonnan, még más országokból is a kékfestő emberhez a szép új mintákkal festett anyagokért. Gazdag ember lett a kelmefestő, bizony már nemcsak tojást ebédelt. A tyúkocskáját mégis nagy becsben tartotta...

Attól fogva mindent kékfestő anyagból készítettek a faluban: kendőt, kötényt, terítőt, párnát, a kelmefestő mester alig győzte a mintákat kitalálni.

Te is kitalálhatsz kékfestő mintákat. Fogj egy rajzlapot, fehér zsírkrétával rajzolj rá mintákat! Ezután ecsettel, vízfestékkel fesd kékre bátran az egész lapot! Előbújnak az ábráid. Remélem, szép mintákat találsz ki!

Madár Eszter