Gyakran sóhajtunk fel a természetben járva: - De jó, ez a csend! Ha figyelmesebben hallgatjuk, rádöbbenünk, hogy tele van a táj - még a téli erdő is - sok kis neszezéssel. Különleges hangzású zajok ezek, egy-egy vízcsepp az olvadó jégről, vagy az eső kopog egy farakáson, locsog a víz, susog a nád, brekeg egy béka, kipattan egy termés hirtelen reccsenéssel... és ki tudja, még mennyi kis zörej, ritmus és zene...

Van egy ötletem arra, hogyan varázsolhatsz elő érdekes hangokat te magad is. Szerezz egy szál nádat! Ennek legegyszerűbb módja, ha kérünk egyet, szinte minden harmadik kertben van ma már bambusznád. Szeretik ültetni az emberek, mert télen is zölden virít, tavasszal pedig látványosan, gyorsan nő. Ezért - reméljük - nem fognak sajnálni tőled egy szál nádat. Ha megszerezted, metszőollóval vágd részekre úgy, hogy a részek felül zártak maradjanak, alul nyitottak.

A képen látható módon köss néhányat egy keresztbe tett nádra, lazán lógjanak! Egy vékonyabb náddal ütögetheted a szabadon függőket. Tedd ezt változatosan: halkan, két nád között rezegtetve, vagy húzd végig sorban, mindegyiket érintve! Figyeld meg, mindegyiknek más a hangja, függ attól, hogy rövid vagy hosszú a nád, attól is, hogy széles vagy keskeny, attól is, mivel, hogyan ütögeted. Próbáld utánozni vele például a cinke hangját: Kis-ci-pő! Figyelj a ritmusra is!

A náddal persze mást is játszhatunk. Kötözhetünk belőle képkereteket, akár többfélét is. Ha pedig csíkokra bontunk egy nádszálat, akkor egyenletes, szép sima szálakhoz jutunk. Ezekkel a csíkokkal pedig izgalmas és gyönyörű képeket ragaszthatunk!

Amíg a képek készülnek, kiakaszthatjuk a nádkolompolót a szélre, hadd játsszon vele! Ha közel toljuk egymáshoz a szálakat, nagyon kedvesen fogja jelezni a szél rezdüléseit.