Kedves Szülő!
Ha olvasod ezt az írást, akkor feltételezhetem, hogy törődsz a gyerekeddel, hiszen gyerekeknek készült web-oldalon böngészel. Biztosan vannak gondjaid a gyereknevelés körül. Ez természetes. Nem könnyű kapaszkodót találni, hogyan, merre haladj. Sokat halljuk mostanában (bár szerintem még mindig nem eleget), hogy az első évek meghatározzák gyerekeink további sorsát, vagyis a mi törődésünk minősége dönti el gyerekünk későbbi magatartását és lehetőségeit.
Mit tehetünk gyerekünk egészséges fejlődéséért? Tudjuk-e, hogy melyik életszakaszban mit "illik" tudnia? Szeretnénk, ha be tudna illeszkedni a közösségbe, ha nem érnék kudarcélmények... és így tovább.
Látjuk, hogy az iskolák, óvodák, bölcsődék színvonala ma Magyarországon teljesen különböző. A nyolcvanas években még volt konkrét iskolaérettségi követelmény (meddig kell tudni számolni egy hat éves gyereknek, mit kell tudni a környezetről, a világról) Ez a rendszerváltás után felborult, magánóvodák nyíltak saját programmal, nem volt központilag meghatározott követelmény. Még az Óvodai Nevelés című lap sem tudott irányadó feladatot vállalni, összefoglaló képet nyújtani ebben (korábban megtette). Az óvodák versengeni kezdtek a gyerekek jelentkezéséért. Speciális, látványos ígéretekkel (angoltanulás, művészeti képzés) csalogatják ma is a jelentkezőket, ezzel még tovább nőnek a különbségek, és ma már az iskolába igyekvők színvonala szakadékszerűen elválik egymástól. Ha mindehhez hozzáadjuk a hátrányos helyzetű gyerekek elmaradottságát, láthatjuk, hogy az első osztályban tanító pedagógus szinte képtelen azonos tudásszintre vinni a tanulókat. Közben kudarcok sorozata éri a gyerekeket, és olykor a pedagógust is, hiszen lehet bármilyen kiváló képességű, meghaladja a lehetőségeit a tanítás és a felzárkóztatás egyidejű feladata.
Szerencsére felismerték szakembereink ennek a tarthatatlanságát. Tükrözi ezt a ZÖLD KÖNYV megjelenése, az ehhez kapcsolódó konferencia a magyar közoktatás megújításáért, melynek a MTA adott helyet 2008. november 25-én. E szakmai konferencia irányt adott. Sokat várunk a hatásától.
Elgondolkoztam magam is azon, megtettem-e mindent, amire képes vagyok... Szívesen elvonulnék vidéki magányba és csak festenék, agyagoznék, szőnék... Csendben és nyugalomban. Talán a megélhetésem is könnyebb lenne. De ...
...négy évtizedet dolgoztam a gyerekek művészetre neveléséért. Sosem voltam elégedett az eredményekkel és a lehetőségekkel sem. Talán nem késő még... a fent felsorolt problémák megoldása ugyan nem az én feladatom, de a magam területén talán kivehetem a részem. Miben is?
Segítség lehet ez a honlap (és párhuzamosan a könyvek)a szülők számára. A lehetőségek tárháza.
Olyan feladatokat, játszólehetőségeket, ötleteket adnék a szülőknek, amelyek a gyerekükkel közös foglalkozásra alkalmasak, a fantázia fejlődését szolgálják. Olyan gyerekeket nevelhetünk, akik alkotók, cselekvők, tehetségesek, nem ijednek meg az előttük álló nehézségektől. És ami még fontos: tegyék ezt alkotó vidámsággal, igénnyel a szépre. Itt állunk a gazdasági válság közepén, civakodó politikai vezetők világában, félelmekben a jövőtől , depresszióra hajlamos hangulatban. Ezt NEM akaszthatjuk a gyerekeink nyakába. Lehet ezt másképpen... Próbáljuk meg együtt! -ME.