2009. július 23 - 26.

Ismét a VÖLGY... és bár mondtak előtte mindent, azt is, hogy esetleg nem is lesz... De Völgytalálkozó volt és van! Lesz is, amíg kedvelői ébren tartják! A hangulat most is felfűtött bennünket.

A Bebbó műhelynek egy nyugalmas és mégis izgalmas udvar adott otthont. Házigazdánk a mindig vidám, mindig lelkesedő Bús Gabi néni volt, Vigántpetenden "Busellaként"ismerik.

	Sátrainkat már egy nappal korábban felállítottuk, hogy legyen időnk a díszítésre. A dolog-sátor mellé egy színsátrat is állítottunk, hogy ne unatkozzanak a picik, míg testvéreik alkotnak.

Sajnos csak egy napig álltak a sátrak, mert éjszaka jött egy nagy szélvihar. Küzdöttünk, fogtuk, tartottuk őket, amíg bírtuk, de a szél erősebb volt nálunk, összetörte és szanaszét dobálta mindkét sátrat.
Reggel elkeseredve álltunk a romok fölött. Hogyan tovább?
És akkor segítségünkre sietett Boldizsár, aki nem szerecsen király ugyan, de majdnem olyan hatalma van, hiszen ügyes, kitartó, és jószívű. Hozott nekünk egy erős sátrat, és fel is állította. Mire a gyerekek megérkeztek reggel, már volt hol dolgoznunk.

És dolgoztunk, nem is keveset! Nézzétek, mennyi mindent készítettünk!

Készültek fenyőkéreg képek, festettünk platánkérget, kötözgettünk völgymanót, szélharangot, széljelző sárkányt... A legjobb az volt, hogy mindenki jól érezte magát együtt, öregek és gyerekek egyaránt. Képzeljétek, a mindig rohanós apukák is ráértek manót készíteni! Még a nagy meleg miatt sem panaszkodott senki.Viszont látásra jövőre ugyanitt!!! Gabi néni mutatott nekünk egy hűvös helyet. Valamikor istálló volt. Oda menekültünk időnként a nagy meleg elől pihenni, ezért elneveztük LUSTÁLLÓ-nak. Hogy ne unatkozzon a megpihenő vándor, képeinket kitettük a falra. Jövőre igazi kiállítást rendezhetünk itt, a LUSTÁLLÓ-ban! Lám, már most készülünk, tervezünk! Addig ez a muskátli-színű völgymanó vigyázza a Völgyet.