Egyrészről, az orosz teázás elválaszthatatlan tulajdonságait (szamovár, palacsinta, dzsem, cukor a fogak közt tartva, citrom, üvegpohár fém pohártartóban) nagyon sokan fel tudják sorolni. Ugyanakkor, nagyon kevesen vannak, akik ezen felsorolást a hétköznapi életben teljesen betartanák. De legalább is igen ritka az, aki manapság szamovárt használ.
Nézzük. A teázáshoz szükség van egy porcelán teáskészletre. Az elterjedt hagyomány ellenére üvegpohárból teát fogyasztani nem az igazi. Először is, kényelmetlen. Másod sorban az üvegpoharat már Nagy Katalin idejében felváltotta a porcelán. Az üvegpohár csak a szegény és az elhanyagolt háztartásokban (pl.: agglegény) maradt meg.
Az orosz teázás jellegzetes sajátossága a teaesszencia felhigítása forróvízzel, közvetlenül a csészében. Más teakultúrákban (kínai, japán, angol) leginkább a teáskannából töltik ki a kész teát. Mivel ez a hagyomány az orosz teafogyasztásban nem változott, ezért elmaradhatatlan eszköz a vízforraló. Ez többnyire, tűzhelyen forralható fém teáskanna. Korábban ezt a funkciót látta el a szamovár.
A következő fontos hozzávaló a citrom. Egyszerű és hétköznapi, karikára, sohasem cikkekre vágott citrom, mert karikára vágva jobban mutat a szervírozásnál és a csészében is. Igazából az egész világon úgy tartják, hogy Oroszországban „fedezték fel” a citromos teát. Tehát az orosz teázás elválszthatatlan része a citrom, mégha senki sem fog tenni a teájába.
Teafű. Milyen legyen? Ez már nehéz kérdés. Az idők folyamán különböző teaféléket fogyasztottak, zöld, sárga, fekete teát. A mai legelterjedtebb fajta a fekete. Míg korábban kínai teafűből készült a tea, manapság inkább ceyloni, esetleg indiai teaféléket vásárolnak. Ezek aromadúsabbak és erősebbek, mint a kínai.
A felsoroltakon kívül fontos helye van még az asztalon a dzsemeknek. Lehet meggy-, vörös áfonya-, fekete áfonya-, tőzegáfonya-, málnadzsem, estleg sarki szeder. És a méz, meg a sűritett tej (olyan sűrű és édes mint a méz), valamint a palacsinta. A pirogokat se felejtsük el! Túróval, almával, káposztával töltve, vagy bármi mással, ami az asztaltársaság kedvence. Természetesen szigorúan házi készítésű.
Ha ezt mind sikerült egy asztalon elhelyezni, akkor tessék helyet foglani és kezdődhet a teázás orosz módra.
