A Hohloma ősi, orosz, népi háziipar, mely a XVII. században született Nyizsnyij Novgorodban.
A Hohloma fából készült edények és bútorok kézi festésű díszítő művészete. Jellegzetesen aranyszínű alapon fekete és piros festék alkalmazásával készül, ritkán zöld és sárga színeket is alkalmaznak. A festés elkezdése előtt a fa alapra nem aranyszínű festéket visznek fel, hanem ezüstös ónport. Ezt egy speciális anyaggal bekenik, majd kemencében hőkezelik. Ez adja a felület jellegzetes aranyszínét és a könnyed fa tárgynak masszív kinézetet kölcsönöz.
A Hohloma hagyományos elemei a piros, duzzadó vörös berkenye bogyói és az erdei szamóca termése, virágok, ágak. Néha madarakat, halakat és vadállatokat használnak az ábrázolásban.
A Hohloma feltételezések szerint a XVII. században a Volga bal partján található Bolsije i Malije Bezgyeli, Mokusino, Sabasi, Glibino Hrjascsi falvakból indult hódító útjára.
A hohloma díszítésű edények készítését hosszú időn keresztül a máshonnan odaszállított ón drágasága korlátozta. A mesteremberek ónnal történő ellátását csak meglehetősen jómódú megrendelő tudta biztosítani. A Volgántúli területeken ilyen megrendelők voltak a kolostorok. Az Uzola és a Kerzsenyec folyók mentén Hohloma, Szkorobogatovo és még vagy 80 település dolgozott a Szent Szergij Szentháromság-főkolostor megrendelésére. A kolostor irataiból kitűnik, hogy ezen falvak parasztjait hívták dolgozni a főkolostor műhelyeibe, ahol elsajátíthatták az ünnepi csészék, tálak, merítőkanalak elkészítésének mesterségét. Ezért alakult úgy, hogy ezen falvak váltak az eredeti Hohloma őshazájává.
Napjainkban a Hohloma egyik legnagyobb központja Szemjonov városa, ahol két híres üzemben a «Хохломская роспись» és a «Семёновская роспись» készülnek a legszebb darabok.
