Maszlenyica (Масленица) — zajos, örömteli és a legfinomabb népi ünnep, mely századokon át megmaradt a naptárban. A maszlenyicát már jóval a Kereszténység megjelenése előtt megünnepelték. A pogány időkben a szlávok a tavaszi napéjegyenlőség idején tartották ezt az ünnepet, amelynek fő célja a természet megnyerése, megengesztelése volt a jó termés érdekében.
A Kereszténység eljöttével a maszlenyica egy időbe esett a tejes és tojásos ételektől való megtartóztatás vasárnapja (a nagyböjt előtti vasárnap) idejével, a nagyböjt előtti utolsó héten. A farsang utolsó hetét a Húsvét megelőző 7. héten tartották. Napjainkban a szokásokban sok minden összekeveredett és ezáltal a maszlenyicát a keresztény naptár szerint, ugyanakkor népi tradíciók betartásával ünneplik meg. A legjelentősebbek — a palacsinta készítése, egymás megvendégelése és a vigadozás.
A maszlenyica — az egyik legkedveltebb és leglaktatóbb népi ünnep. Ugyanakkor a tavasz kezdetét is jelenti. Általában február második felére vagy március elejére esik az időpontja és egy teljes hétig tart. Sokan, a palacsinta kedvelői közül ugyanakkor nem is tudják, miként született ez az ünnep.
Régi pogány ünnep volt, mely a tél végét és a régóta várt tavasz kezdetét jelentette. Az ősszláv időkben a tavaszi napéjegyenlőség idején tartották ezt az ünnepet, amikor is a nappal átvette a jogait a sötét éjszakától.
A palacsintát nem csak úgy egyszerűen sütötték — a kerek és forró finomságok a Napot dicsőítették, mely meleg, fényes sugaraival örvendeztette meg az embereket. Más történetek szerint a kerek mivolta az örök körforgást szimbolizálta, mely a tavasz és az új élet ismételt eljövetelét jelentette.
Olyan történet is létezik, mely szerint a halottakról való megemlékezés eszköze volt, hiszen ismert, hogy a szlávok mindig is étellel rótták le tiszteletüket őseik előtt. A maszlenyicára készített első palacsintákat tradicionálisan a koldusoknak adták, hogy azok is meg tudjanak emlékezni elhunyt őseikről.
A pogány maszlenyica egyik fő rituáléja a szalmabáb elégetése volt. Őseink hitték, hogy a Tél-szalmabábot a tűznek átadva a hidegek hamarabb megenyhülnek, a tavasz időben fog érkezni és bőséges termést hoz majd. A szalmabábot szalmából és rongyokból készítették, női ruhákat adtak rá, feldíszítették és egy karóra tűzték fel. Ezt a feldíszített bábbal felvonultak az egész falun át, majd örömmel telve tűzbe vetették. Hamujával meghintették a termőföldeket. Néha az égetés helyett a jégen vágott lékbe engedték, jelképesen apró darabokra tépték és a szalmadarabokkal meghintették a földeket.
Az ősi maszlenyica fő rituális jelentősége a földek megáldása, az elhunytak lelkeinek és az istenek jóindulatának megnyerése volt a jó termés reményében. A pogányok istene maga a természet volt, ezért áldoztak részére és próbálták elnyerni jóindulatát.
A Kereszténységgel a maszlenyica még egy jelentéssel bővült. Megelőzte a nagyböjtöt, ideje a nagyböjt előtti utolsó hét. Az ortodox nagyböjt szerint a húsfogyasztás egy héttel a tej- és tojásfogyasztás előtt szűnik meg. A nagyböjtre való felkészülés sok szabályt és fokozatos megtartóztatásokat tartalmaz. Ezen a héten ugyan már nem lehet húst fogyasztani, de hal, tejtermékek és tojás még korlátozás nélkül ehető.
Említésre méltó, hogy az Egyház az ősi maszlenyicát nem tartja egyházi ünnepnek, egyszerűen csak elfogadta, hogy nem ütközik semmilyen egyházi szabályba és nem tiltotta azt. A keresztény naptárban csak a tejes és tojásos ételektől való megtartóztatás vasárnapja (a nagyböjt előtti vasárnap) létezik és említés sincs a maszlenyicáról.
Első nap — a „Találkozás”. Korábban hétfőn járták végig a falut a szalmabábbal és ezen a napon építettek hóból és jégből csúszdákat. Napjainkban ezen a napon palacsintát sütnek és a szegényeket kínálják vele.
Második nap — a „Kacérkodás”. Vendégül látják egymást az emberek, akiket palacsintával kínálnak. Ezen a napon szokás vigadni, csúszdázni és különböző eleven mozgású játékokat játszani az utcán.
Szerda — a „Ínyencség” napja. A harmadik napon az anyósok vendégül látják vejeiket és palacsintával kínálják őket. A közös étkezés, hogy vidáman teljen, más rokonokat is meghívnak az asztalhoz.
A csütörtök az ökölharc és a lóverseny napja. A régi időkben sajnos eléggé komolyan vették az ökölharcot és súlyos sérüléseket is okoztak egymásnak az ellenfelek. Manapság már csak a játék és a viccelődés a cél.
Pénteken az anyósok mennek el vendégségbe vejeikhez az úgynevezett „Anyósestre”. A palacsintát a ház asszonya, az anyós leánya készíti és kínálja a vendégeknek. Eközben az anyósnak a vejét kell dicsérnie.
A szombat különleges nap, a „Sógornők napja”. A fiatal feleségek férjük nővérét fogadják vendégségbe, palacsintával kínálják és megajándékozzák őt.
A vasárnap a maszlenyica legfontosabb napja, az engesztelő vasárnap, a kölcsönös megbocsátás napja a nagyböjt előtti utolsó vasárnapon. Ezen a napon minden hívő és a népi ünnepeket betartó ember kölcsönösen megbocsát egymásnak a másik fél engesztelését kérve a következő szavakkal: „Isten megbocsát”.
Ilyen sokoldalú, de sokak által kedvelt ünnep a Maszlenyica! Talán nincs is olyan ember, aki fölöslegesnek tartaná.
