Egy nép mindennapi élete sok tényező hatására alakul ki – természeti, történelmi, szociális, stb. Más népekkel történő kulturális érintkezés szintén komoly hatással rendelkezik a mindennapi életre, de az idegen hagyományok sohasem kerülnek be mereven egy nép kultúrájába, hanem helyi népi sajátosságokkal bővülhetnek ki.
Már a koraközépkori időktől ismert Oroszországban a rozs, a zab, a búza, az árpa, a köles termesztése, melyekből lisztet, majd erjesztett tésztát készítve különböző tésztaételeket sütöttek. Éppen ezért a pirog, rasztyegaj (felül nyitott pirog töltelékkel), töltelék nélküli palacsinta (bliny), pirozski (ovális alakú kis pirog), kulebjáka (hússal, hallal v. káposztával töltött nagy pirog kelt v. vajas tésztából), lepény (búzalisztből serpenyőben sütött – olagyi), töltött palacsinta (blincsiki) fontos, történelmi jelentőséggel bír az orosz étkezésben. Jó néhány ezek közül tradicionálissá vált az ünnepi asztalon: tyúkhússal töltött pirog (kurnyiki) – az esküvői asztalon, töltelék nélküli palacsinta (bliny) – a farsangi asztalon, zsavoronki – madár formájú sütemény, a pacsirták tavaszi érkezése táján sütik.
Hagyományosnak számítanak a különböző darák, kásák, kiszelek (savanykás, zselészerű lisztpép), pudingok, melyeket akár hajdinából, borsóból vagy lencséből is készíthetnek.
Az északi területeken igen elterjedt a köles. Ennek hagyománya egészen a VI. századig nyúlik vissza. A keleti szláv népek hozták magukkal ezekre az erdős, hűvösebb éghajlatú területekre, melyet kiválóan elvisel a köles, így alapvető élelmiszerré és alapanyaggá vált. Ebből készítettek lisztet, darát, sört, kvaszt, felhasználták levesekben, édes készítményekben. A köles hagyománya a mai napig megmaradt. Érdemes megjegyezni, hogy a köles tápértéke magas, fehérje tartalma közel azonos a búzáéval.
A Római Birodalom terjeszkedésével jutott el a szláv népekhez a káposzta, a cékla és a tarlórépa, melyet még fehérrépának és kerekrépának is neveznek. A káposztát leginkább savanyították, mert így akár az új termés begyűjtéséig is elállt. Fontos szerepet tölt be a káposzta az orosz étkezésben mind a mai napig. A scsi, a hússal főtt káposztaleves igazi orosz büszkeséggé vált az idők folyamán, annak ellenére, hogy igazából készítésének hagyománya a Római Birodalomból ered. Bizáncon keresztül, a keresztény hittérítők nem kis segítségével jutott el a szláv népekhez ez a recept.
A tarló vagy fehérrépa egészen a XVIII – XIX. század fordulójáig azonos jelentőséggel bírt, mint manapság a burgonya. Nagyon sokféle ételben használták fel, töltötték, főzték, párolták, töltelékként alkalmazták. Még kvaszt is készítettek belőle. A XIX. század közepére a sokkal nagyobb terméshozamú, de jóval kevésbé hasznos burgonya szinte teljesen kiszorította. Pedig könnyen emészthető, sok ásványi anyagot és vitaminokat is tartalmaz. Ezen kívül magas a kalcium tartalma.
A húsfélék és azok fogyasztásának hagyományai az évszázadok folyamán nem változtak. Lóhúst a XIII. századig fogyasztottak, de mongol – tatár hordák minden élő lovat elvittek, ezért hústenyésztési céllal nem tartottak tovább lovakat.
Oroszország területén hatalmas erdők találhatók, melyek mindig biztosították az embereknek a különböző bogyókat, terméseket, a mézet és a vadhúst.
Az orosz konyhában kiemelkedő szerepet töltött be a kemence. Az orosz kemence sokféle nemzeti sajátossággal és saját történelemmel rendelkezik, de erről egy külön történetet érdemes megírni.
Az orosz konyha alapja a bizánci udvar étkezési, ételkészítési szokásaira vezethető vissza. Ez a régi tradíció ötvöződött a francia konyha finomságaival. A cári udvar és az orosz nemesség előszeretettel használta a francia nyelvet, így a francia kultúra, műveltség és vele együtt a francia konyha is hatott. Főleg I. Péter cár és II. Katalin uralkodása alatt érvényesült a francia hatás, amit erősített, hogy néhány francia szakács letelepedett Oroszországban.
A történelmi fejlődés folyamán változtak az ételek, új élelmiszerek, alapanyagok, növények jelentek meg és változtak elkészítésük módszerei is. A nem túl régi időkben jelent meg Oroszországban a burgonya és a paradicsom, sokféle tengeri halféle és ma már elképzelhetetlen nélkülük az orosz étkezés. Lehetetlen megtalálni a határát az ősi és a modern konyhának, de nem is érdemes keresni.
Az idők és szokások változása ellenére az orosz étkezések tradicionális részei továbbra is: a fekte rozskenyér, a különféle levesek, a mindennapi kásák, a sokféle sütött tésztaételek, a kvasz és a vodka.
A mai orosz étkezési szokások a következő képen álltak össze:
Az étkezések bevezetője a zakuszki, lényegében egy vegyes ízelítő, amit az éppen rendelkezésre álló halakból, zöldség- és salátafélékből, húsokból, felvágottakból állítanak össze. Nincs szabály, hogy mit és mennyit kell tálalni belőle. Oroszországban már a múlt században szokás volt együtt tálalni különféle hideg ételeket, ezt azután átvették a franciák és a svédek is. Végül is a franciák finomították, fejlesztették tovább úgy, hogy ma már a világon mindenhol elterjedt fogás a vegyes ízelítő.
Az orosz konyha levesei tartalmasak, bőven főznek a levesekbe különféle húsokat, zöldségeket. Világszerte elterjedt az orosz borscsleves, amiről elmondhatjuk, hogy az egyik nemzeti ételük. Káposztával, céklával, egyéb zöldségekkel, hússal főzik, tejfölözik. Többféle készítési módja vált ismertté. Készítenek erő- és krémleveseket, számunkra szokatlan módon a húsételek közben vagy az étkezés végén fogyasztják.
Sokféle változatban készítik a tésztaételeket, leveles, omlós vagy kelt tésztákból. Ezeket töltik hússal, zöldségekkel, tojással, gombával, rizzsel. A pirogot nemcsak sós töltelékkel adják, de almás, túrós, barackos változata is ismert.
A húsok minden fajtáját felhasználják. A főzéshez olajat, vajat, sertészsírt és a kisütött birka-, marhafaggyút egyaránt alkalmaznak. Nagy kultusza van a faszénparázson készített rostonsülteknek és nyársonsülteknek. A húsokhoz burgonyát, káposztafélét és sok nyers salátát adnak, pl. paradicsomot, uborkát, káposztát, céklát. Sok nyers hagymát fogyasztanak, de kedvelik az ecettel, az olajjal, a tejföllel ízesített salátákat is.
Zöldségek közül néptápláléknak számít a káposzta, de kedvelt a tök, a bab, a borsó, a lencse. A káposztát nyersen, főzve és savanyítva fogyasztják. Fűszerezésre, ízesítésre az ismert fűszereken kívül aromás fűszernövényeket és savanyított, erjesztett tejtermékeket is felhasználnak. A kefir, a joghurt és egyéb tejtermékek mellett fogyasztják a juh-, kecskesajtot és a túrót is.
Kenyérből a barnább rozskenyeret részesítik előnyben. Vajas és omlós tésztából gyümölcsökkel, vajkrémmel, tejszínhabbal készítenek különféle süteményeket. Fagylalt- és parfékészítmények egész évben kaphatók.
Legkedveltebb italuk a vodka és a különféle borpárlatok, pálinkafélék. Közismert a magas teafogyasztásuk, de kedvelik a tejeskávét is. Reggeli előtt szívesen fogyasztanak vodkát, pálinkaféléket. Minden étkezésnél szívesen veszik az asztalra tett nyers paradicsomot, uborkát, paprikát, hagymát, retket.
