Az uralkodó Hollandiában szerette meg ezt az italt és mikor hazatért rendeletbe adta, hogy a társas összejöveteleken mindig szolgáljanak fel kávét. Ugyanakkor a kávé megjelenését indulatos vallási szónoklatok kísérték. A régi rend hívei a sátán italának nevezték, melyet az uralkodó személyesen hozott el az ellenséges Európából. Az első oroszországi kávéház 1740-ben került megnyitásra, I. Anna orosz cárnő idején. Az uralkodó elkötelezett híve lett a kávénak. Minden reggel az ágyban szolgálták fel neki az első csésze kávét. Szintén nagy híve volt a kávé nyújtotta felfrissülésnek III. Péter, II. Katalin cárnő férje, akit minden reggel szörnyű másnaposság kínzott. Maga II. Katalin is rendkívül erős kávét fogyasztott, melynek 1 csészényi adagja 80 gramm kávéőrleményből készült.
A kávé a tömegek számára az 1812-es Napóleoni háború utáni időkben lett népszerű. Egyre több helyen fogyasztották, társasági fogadásokon szolgálták fel. A nagyvárosokban egymás után nyíltak a kávézók. Itt szívesen gyűltek össze egy csésze kávé mellett a kor művészei, irodalmárai és fogyasztás közben magasröptű beszélgetéseket folytattak. A kávé iránti szeretet mind jobban megerősödött az országban. A XIX. század végén a Nemzetközi Kertművelési Kiállításon, Szentpéterváron a brazil kávétermelők 1000 különböző fajtájú kávét állítottak ki, mely még jobban megnövelte a kávé iránti keresletet.
Ugyanakkor egészen a XX. század végéig a kávé luxuscikknek számított és elérhetetlen volt a társadalom kevésbé tehetős részének. Ráadásul hiánycikk volt. Az instant kávé időről-időre elérhető volt a boltokban és az ára is olcsóbb volt. Ezért a kávéfogyasztók ehhez szoktak hozzá. Napjainkban is jóval nagyobb mértékben fogy az instant kávé. Egyszerűbben és gyorsabban elkészíthető, pedig a szemes kávé ma már mindenki számára elérhető.
1990-től Oroszország az 10 legnagyobb kávéfogyasztó ország közé emelkedett fel. Manapság hatalmas a kávé iránti kereslet. Érdekes viszont, hogy a statisztika szerint az Oroszországba importált kávé 86%-a instant.