Hosszú időkön át a kása volt a legkedveltebb étel Oroszországban, mely a kezdetekben ünnepi eledelként szolgált. Ünnepekkor, lakomákon, esküvői lakomákon, keresztelőkön fogyasztották. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a XII-XIV. században a kása és a lakoma szavak gyakorlatilag azonos jelentőségűek voltak. A későbbiekben állandó étekké vált a kollektív munkák idején, különösen aratáskor. Ilyenkor közös munkára önként társultak az emberek és a közösen fogyasztott kása miatt ezeket a csoportokat kásának is nevezték.
A kásák széles skálája a sok darafélének köszönhető. Oroszországban szinte minden gabonaféléből, akár többféle darát is készítettek. A leginkább a hajdina daráját kedvelték, de olyan gabonából is készítettek és készítenek ma is kását, mint az árpa, tönkölybúza, köles, búzadara, zab, viaszos érettségű rozs (viasz érés - érési fokozat, a szemek belseje viasz szerű, a szár és a levelek megsárgulnak), rizs.
Állagát tekintve háromféle csoportra lehet osztani a kásákat: a híg kásák, a sűrűn, nehezen folyó kásák és a szemes kásák. A legkedveltebbek a szemes kásák.
A régi időkben az összes kásafélét egyféle módon készítették: a darát és a vizet cserépedénybe téve összekeverték és a kemencében gőzölték. Akár 4-5 órát is igénybe vett, mire elkészült a kása. Viszont rendkívül ízletessé vált a lassú gőzölésnek köszönhetően. A tűzhelyek megjelenésével a főzési idő 1-1,5 órára csökkent le. A mai korszerű konyhai technológiával, akár 15-20 perc alatt is elkészíthető napjainkban ez az eledel.
Egy kása önmagában még csak félkész étel. Az íze sokban függ attól, mivel ízesítik. Nem árt tudni, hogy az adott alapanyag mivel adja a legjobb ízharmóniát. Az egyik legáltalánosabb ízesítő a vaj. A vajon kívül a tejtermékek közül gyakran adnak a kásákhoz tejet, aludttejet, írót, tejfölt, túrót és tejszínt. De ezen felül húst, halat, borsót, tojást, és gombát is lehet kiegészítőként használni. Van, aki hagymát, tök pürét, mákot tesz a kásájába. Természetesen az édes ízek kedvelői sem maradnak ki, mert a cukron kívül jól megy a lekvár, méz, mazsola, szárított gyümölcsök, dió, friss gyümölcsök és a csokoládé ízesítőként. De korlátok nincsenek, hiszen mindenkinek más az ízlése.
