Átgondolva, nem is olyan váratlan ez a jelenség, hiszen az ember olyan helyzetekben fordul leginkább a szokásokhoz és babonákhoz, ahol igen magas stressz éri. Ilyenek a nyilvánosság előtt folyamatosan szereplő emberek, vagy a magas veszélyességi fokozatú munkák. Az űrhajózás igen stresszes és veszélyes küldetés, hiszen eddig több mint 500 ember járt az űrben és 18 halálos áldozattal járt az összes küldetés. Ez 3,6% feletti elhalálozási rátát jelent, ugyanakkor az amerikai katonák elhalálozási aránya 0,39% volt az Iraki háborúban, Vietnámban pedig 2,18%.
Figyelembe véve az űrhajózást körülvevő veszélyeket, nem meglepő, hogy az űrhajósok nyugodtabbnak érzik magukat, ha a rájuk leselkedő veszélyeket mindenféle szertartásos viselkedéssel, talizmánokkal, oltalmakkal próbálják megelőzni vagy kivédeni.
Még egy ok e viselkedésre az úgynevezett csoportos szellem. Tény és való, hogy ezek az emberek egy zárt, elit, szakmai csoporthoz tartoznak, s ezért pszichikailag szükségük van az őket megkülönböztető jelekre és szimbólumokra, melyek kiemelik őket a „halandók” közül. Részben ezt a szerepet tölti be a látszólag értelmetlen rituálék sora, ugyanakkor erősítik az összetartozást, a csapatszellemet.
A legérdekesebb és a legtöbb babona az orosz űrhajózásban figyelhető meg. Egy részük még a szovjet időkből származik, a másik rész viszont a jelenhez köthető. Jó pár babona még a valahai főkonstruktőr Koroljovnak köszönhetően kezdődött. Mai napig ismeretlen okok miatt nem szerette hétfőre tervezni a rakétaindításokat. Mindent megtett azért, még a legfelsőbb szinten is, hogy áthelyezzék a hétfői indításokat. Emiatt gyakran keveredett komoly összeütközésbe a vezetőséggel. Miután nem vették figyelembe ezen „hóbortját”, 11 katasztrófa és sikertelen misszió történt a hétfői indításokkal. Ennek köszönhető, hogy mind a mai napig hivatalosan nem terveznek indításokat hétfői napra, bár ezt senki sem mondta még ki hangosan. Egy időben nem engedték meg a bajusz viselését, mert 1976-ban Vitalij Zsolobov, aki bajuszt viselt, a küldetés közben annyira rosszul érezte magát, hogy idő előtt be kellett fejezni az űrrepülést. Persze, ma már senki sem veszi figyelembe a bajuszos babonát.
Vannak olyan babonák is, melyek még a tengerészek körében volt szokás. Nő a fedélzeten rossz előjelnek bizonyult évszázadokon át a tengeri medvék körében. Így volt ez nagyon sokáig az űrhajósoknál is. Érdekes példa, 2008. április 19-én a Szojuz TMA-11 visszatérő egysége nem túl szerencsésen, 400 km-re a tervezett helytől ért földet. A személyzet 2 nő és 1 férfi volt. Az ügy után Anatolij Perminov a Roszkoszmosz vezetője hivatalosan is kijelentette: „A jövőben figyelmet fogunk fordítani arra, hogy a nők száma a személyzetben ne legyen túlsúlyban”.
Manapság a ceremoniális tevékenységek még a Moszkva melletti Csillagvárosban kezdődnek, ahol a repülésre kész űrhajósok hosszú kiképzése folyt. A repülési személyzet, az Emlékfalnál vörös szegfűt helyez el az első űrhajós Jurij Gagarin és az első elhunytak emlékére.
Utána meglátogatják Gagarin volt irodáját, ahol a vendégkönyvbe bejegyzést írnak, és gondolatban engedélyt kérnek a szellemétől, a repülés végrehajtására.
Bajkonurba érkezvén a csapat hagyományosan az „Űrhajós” nevű szállodában kerül elhelyezésre. Az épület előtt egy fákkal övezett nagyon szép sétány van, mely azokból a facsemetékből nőtt ki, melyet minden egyes sikeresen visszatért űrhajós ültetett el. A leendő személyzetre is ez a tisztség fog várni, hiszen remélhetőleg különösebb gondok nélkül fognak visszatérni. Addig is kötelező itt végigsétálni, átszellemülni és az elődök segítségét kérni a sikerekhez.
Minél közelebb kerül a start napja, annál inkább babonás jellegűek a tevékenységek. A hordozórakétát az indító állványra 48 órával a start előtt szállítják ki. A technikusok, akiknek feladata a rakéta kiszállítása, érméket helyeznek el a vasúti sínen, hogy azon a szállítóvagon áthaladva összepréselje őket, ezzel is szerencsét hozva a küldetésnek. A legénységnek tilos figyelemmel kísérnie, ahogy a rakétát a starthelyre kiszállítják, mert ez balszerencsét hozhat. Viszont ezen a napon meg kell nyiratkozniuk a fodrásznál.
Október 24-ére tilos indítást tervezni, mert 1960-ban és 1963-ban két szörnyű tragédia történt és összesen 79 ember életét oltotta ki a rakéta robbanása. Ezen a napon semmi fontos tevékenységet sem szabad végezni.
Az indítás előtti napon megáldja a legénységet egy pravoszláv pap és kötelező jelleggel megnézik a ma már kultikusnak számító „A sivatag fehér Napja” című 1969-ben készült filmet.
A start napján reggelire a repülési személyzet egy korty pezsgőt iszik (a tartalék személyzet 1 dl tiszta szeszt), aláírásukkal ékesítik elhelyezési szobájuk bejárati ajtaját és távozás közben egy olyan dalt hallgatnak («Земляне - Трава у дома»), mely az orosz űrhajózás himnuszává vált.
A tranzitbusz, mely az indítóhelyhez viszi ki a legénységet, patkókkal van ékesítve. Menet közben, gondolatban, ismét Gagarinhoz fordulnak segítségért, hogy eseménymentes legyen az űrrepülés. Megérkezvén, megismétlik Gagarin cselekedetét, „meglocsolják” a busz jobbhátsó gumiabroncsát. Természetesen a hölgyek felmentést kapnak a tevékenység alól, bár állítólag volt már olyan, hogy a női tag, aki egy kis fiolában már előkészítette, amit kell és abból locsolta meg a busz kerekét.
A legénység parancsnoka jelentést tesz az elöljárónak, aki engedélyt ad a beszállásra. A legénység Gagarint utánozva integetéssel búcsúzkodik. Válaszul nem szabad integetni, mert az rossz előjel.
A tartalék személyzet kimegy az újságírókhoz, majd fél órával az indítás előtt az újságírókkal együtt egy korty itallal koccintanak a sikeres űrutazásra. Az elmondások szerint kétszer elhagyták ezt a momentumot. Mind a kétszer sikertelen volt az indítás.
Az indulás előtti utolsó babona a talizmán. Minden legénységnek saját talizmánja, valamilyen kisebb játékfigurája van, aminek egységesen Borisz a neve. Boriszt olyan módon helyezik el a parancsnoki modulban, hogy a kamerák is lássák, melyek a legénységet figyelik a modulban. Ennek gyakorlati célja is van. Amikor a játékfigura elkezd lebegni, azt jelenti, elérték a súlytalanság magasságát.
Az űrállomáson hagyományosan kenyérrel és sóval köszöntik az érkezőket.
Visszatéréskor folytatódnak a rituálék. Aláírják a bekormozódott visszatérő egység külsejét, valamint a belső felületét az őket szállító helikopternek. Aláírják azt az üveg előkészített vodkát, melyet indulás előtt mind a két személyzet aláírt. Bajkonurban, a már említett fasoron személyenként elültetnek egy facsemetét és gondolatban a leendő űrhajósoknak jókívánságaikat hagyják. A teljes ceremónia Csillagvárosban ér véget, ahol ismét virágot helyeznek el Gagarin emlékművénél, megköszönve a segítséget.
Érdekesség, az orosz űrhajózásban nem félnek a 13-as számtól, hiszen bátran használják, ellentétben a NASA-val, ahol irtóznak tőle.