A szlávok számára Bizánc közvetítette az európai kultúra alapelemeit. A IX. század végén létrejött óegyházi szláv (másképpen ószláv) nyelv is Bizánc (Rómáénál) lényegében liberálisabb egyházpolitikai magatartásának köszönhette létét. A klasszikus óegyházi szláv nyelvet a szláv népek értették - ez a liturgikus nyelv igen közel állt az akkori beszédjükhöz. Talán ezzel a ténnyel is magyarázható a jóval később oly elemi erővel kitörő bogumil és huszita mozgalom.
Az óegyházi szláv nyelvet nem szabad összetévesztenünk a közös szláv alapnyelvvel. Különválása Kr. utáni I. században kezdődött és a X.-XII. századig tartott, de már a IX. században jelentős eltérések voltak a nyílt szótagok, ezen belül az emelkedő hangzósság kialakulásában, a veláris mássalhangzók (k, g, ch) palatarizációjában, a magánhangzók delabializációjában, ill. nyíltabbá válásában, az intonációban, a hangsúlyban és a kvantitásban. Különösen a VI. századtól több forrásban (Prokopios, Pseudomauricius, Iordanes) vendek, antok és slovenek néven említik a szlávokat. Igen valószínű, hogy a vend a nyugati, az ant a keleti és a sloven elnevezés a déli szlávok őseire vonatkozik. Ennek megfelelően a következő szláv nyelvek alakultak ki: a) keleti: orosz, ukrán, belorusz; b) nyugati: lengyel (a kasub és szlovinc nyelvjárás), a holt poláb (a XVIII. századig), alsó és felsőszorb (vagy lausitzi), cseh és szlovák; c) déli: szlovén (vend), szerb, horvát, bolgár, macedón és a holt óegyházi szláv, melynek azt az óbolgár nyelvet nevezzük, amelyre a IX. század második felében Cirill és Metód, majd tanítványaik a keresztény hit terjesztéséhez szükséges liturgikus könyveket görögből lefordították. Az ószlávból alakult ki az ún. egyházi szláv nyelv, a későbbi egyházi és részben világi írásbeliség nyelve, melyben megkülönböztetünk cseh, középbolgár, horvát, szerb és orosz, majd román szerkesztésű egyházi szláv nyelvet.
Az óegyházi szláv írásbeliség megszületése Nagymorávia egyházi és politikai függetlenségre való törekvésével függött össze. Német Lajos 846 augusztusában hadjáratot indított a moráviabéli szlávok ellen, s korábbi fejedelmüket, I. Mojmírt leváltotta, helyébe Rasztyiszlavot, a Margus menti szlávok fejedelmét tette. Német Lajos várakozásával ellentétben Rasztyiszlav (847-870) Mojmír nyomdokain haladt: erőssé és függetlenné akarta tenni fejedelemségét. A Fuldai és a Xanteni Évkönyvek tanúsága szerint 855 és 872 között Német Lajos többször hadat viselt Rasztyiszlav ellen; Rasztyiszlav így arra a megállapításra jutott, hogy egyedül Bizánc nyújthat segítséget fejedelemsége egyházi és politikai függetlenségéhez. Küldöttséget menesztett III. Mihály bizánci császárhoz, szlávul tudó hittérítőket kérve az akkor pogány (!) Morvaországba. Ezzel a hittérítői munkával III. Mihály nyugati befolyását erősítendő a Szalonikiből származó görög születésű, de óbolgárul jól tudó Konsztantyint (közvetlenül halála előtt fogadalmat tett szerzetesi nevén Cirillt) és annak bátyját, Metódot bízta meg. 863 nyarán érkeztek meg Morvaországba, hol 40 hónapig tartó működésük során (a források szerint) a két testvér a szlávoknak a saját nyelvükön prédikált óbolgárul, azaz déli szláv nyelven. Morvaország frissen megszerzett politikai és egyházi függetlenségének letörésére a német klérus eretnekséggel vádolta be őket I. Miklós pápánál. Hogy ezt tisztázzák, Rómába utaztak, hol Miklós utódja, II. Adorján pápa jóváhagyta a szláv liturgikus nyelvet, és Metódot érsekké szentelte. Metód testvére halála miatt egyedül tért vissza Moráviába, előző működésük helyére: Nesztor Krónikája szerint (1120-as évek) Pannóniába, Szent Andronikosnak a hetven apostol-tanítvány egyikének székhelyére. Ez pedig nem más, mint a Dráva-Száva közi Pannónia Savia fővárosa, Sirmium. Vagyis az a Morávia, hol Szent Cirill és Metód térített, a Duna-Tisza közében az egykori Bács, Bodrog és Csongrád megye, valamint a Dráva és a Száva közében Valkó és Szerémség, továbbá a szerbiai Drina és a Morava folyók alsó folyásának közében, a Macsói Bánság vidékén terült el. Ezt támasztja alá az óegyházi szláv egyértelmű déli jellege szemben a keleti cseh nyelvvel. Ez a nézet igen éles ellentétben áll a "hagyományos" szemlélettel, melynek eredete az Első Cseh Verses Krónikára nyúlik vissza (1314 táján). Ebben Dalimil krónikaíró a területileg kicsiny Morva őrgrófságot és Nagymoráviát azonosnak tekinti: szerinte Metód Velehradon (Uherské Hradiste közelében) székelt. A Premysl-ház 1306-os kihalása, majd a négyéves zűrzavaros interregnum után Luxemburgi János került a trónra, kinek hódító terveihez ideológiára volt szükség így jött létre a Cseh-korona országainak fogalma, Nagymorávia utódállamaként.
Metód 885-ben bekövetkezett halála után V. István pápa betiltotta a szláv liturgikus nyelvet, Metód tanítványai ezért Borisz-Mihail (852-888) bolgár fejedelem udvarába menekültek. Ehhez az ún. macedóniai irodalmi iskolához tartozott Kliment (az első bolgár püspök), Naum, Angelarij, valamint Chrabr. Évekkel később, már Simeon bolgár cár (893-927) udvarában, Preszlavban komoly irodalmi központ alakult ki. Itt alkotott az előbb említett Kliment Ohridszki (†916), majd Konsztantyin presbiter és Ioann exarcha. Ők Cirill betűtípusát továbbfejlesztve kidolgoztak egy új ábécét egy X. századi görög unciális írástípus alapján. Ezért kellene Trubeckoj szerint szellemesen az új azbukat "simeonovicának" nevezni. A Preszlavi iskolának köszönhetően ebben a korszakban (885-XI. sz.) terjedt el az ószláv nyelv és a Cirill után változatlanul kirillicának nevezett ábécé a görög egyházhoz tartozó keleti szlávoknál és szerbeknél.
Metód tanítványai közül néhányan a mai Horvátország területén maradtak. Viszonylagos elszigeteltségük miatt írásuk megőrizte eredeti kirillica formáját, melyet A. Vaillant kutatásai szerint később megkülönböztetésül róluk neveztek el. A glagolica terminus ugyanis a horvát szerkesztésű egyházi szlávból származik, mivel a horvát (katolikus) papok neve: glagoljasi (a beszél glagoljati igéből). Liturgiájuk terjesztésében mérföldkő volt az 1346-os esztendő: IV. Károly császár kívánságára ekkor, a Cirill és Metód hagyományok újbóli felélesztésére az Emausi kolostorban bevezették a horvát szerkesztésű egyházi szláv nyelvet.