Békéssámson község honlapja (Nem hivatalos)
¤ Induló oldal ¤ A település története ¤ Információk ¤ Fórum ¤ Szavazás ¤ Galéria (új) ¤
2017-06-27 | Ma László napja van.
Felhasználónév:


Jelszó:



Regisztráció

Firefox-ra
optimalizálva



Látogatók száma:
51764
  Képzőművészként, fotósként is a harmóniát keresi - Mihalik József  

Pro Urbe-díjat adnak át Tótkomlóson minden évben, a város napján. Idén a kitüntető címet Mihalik József fényképész vette át, aki a város életét meghatározóan befolyásoló, tartós és kiemelkedő eredményt ért el a művészet megannyi területén. Az alkotó ember, Mihalik József a kisváros közismert személyisége. Ezért választotta lapunk a hét emberének.

A békéssámsoni születésű Mihalik József fényképész-képzőművésznek tartja magát, aki mindig a harmóniát keresi világunkban. Gyermekkora óta foglalkozik rajzolással, fafaragással, fényképezéssel. Rajztudását Szokolay Sándor rajztanár, festőművész irányítása mellett, annak szakkörében tökéletesítette. Autodidakta módon mozgófilmezett, festett, faszobrokat, rézdomborműveket készített. Az ő munkája Tótkomlóson, a Luther utca 12. szám alatt a Megérkeztünk című emlékmű rézdomborítása. Figyelemre méltó életművét számtalan kiállításon csodálhatja meg a közönség.

 

— Volt-e hagyománya a családban ktsz-fényképészetnek? 
— Történelmi időkben, 1956-ban végeztem az általános iskolát. Még Lenint és Sztálint is kifaragtam zsírkrétából, hogy felvegyenek a fővárosi képző- és iparművészeti középiskolába. Jól rajzoltam, festettem, de mindez kevés volt, mert rossz volt a káderlapom. A borászati és szőlészeti technikumba irányítottak, ahol elkezdtem a tanévet, ám a forradalom napjaiban kalandos úton, de hazatértem a szülői házba, és a szüleim nem engedtek vissza a fővárosba. Ekkor kellett szakmát választanom, így lettem fényképész inas.

— Kitől leshette el a szakma alapjait?
— Deák Gyuláné befogadott, majd átvett a helyi ktsz, ahol a Weisz házaspár tanított meg mindenre. A hatvanas években pedig úgy is kamatoztattam a tudásomat, hogy szülőfalumban, Békéssámsonban és Tótkomlóson is vezettem szakkört a diákoknak.

— Több mint 50 évig a fényképezésből élt. A technika ezalatt nagyot változott. Hogyan követte ezt a fejlődést?  
— Az üveglemezre való fényképezéstől a színes filmtechnikán keresztül eljutottam a digitális képalkotáshoz és feldolgozáshoz. Volt bátorságom 64 évesen ehhez is. Annak idején a színes technikával élen jártam, ez akkoriban újdonságnak számított. A hetvenes években már a maszek világ köszöntött be, Battonyán volt műtermem. Emlékszem olyan szombati napra, amikor 17 esküvői fotózáson kellett elkészítenem a legjobb felvételeket. A színes fényképek kedvéért eljöttek hozzám Kevermesről, Mezőhegyesről, Tótkomlósról, Kaszaperről.

— Volt-e kedvelt műfaja? 
— Vallom, én a fényképészet összmunkása vagyok. Ha valamit lefényképeztem, azt magam laboráltam. Én retusáltam a filmet, a képeket. A mai napig így csinálom. Szenvedélyem a fotózás. Tudatosan figyelem közvetlen környezetem látnivalóit. Nálam mindig kéznél van a fényképezőgép, a kamera, legyen az bármilyen rendezvény.

— Ennyi elfoglaltság mellett is jutott ideje a képzőművészetre, évtizedeken át. Lakásának falai árulkodnak: rézdomborításokat, festményeket, csodálatos fafaragásokat készített. Mi mindennel foglalkozott még? 
— Ebédidőben, amikor más jókat falatozott, én alkottam. Minden anyagban megláttam valamit. Az első festményemen megörökítettem a sámsoni cigányasszonyt, Roza nénit. A rézlemez domborítása is magával ragadott, de a faragásban is örömömet leltem. Játékokat is készítettem. Hajdan a fejfákra is faragtam míves betűket. A temetőben járva még megismerem a kezem nyomát.  

— Képzőművészként alkotótáborokba járt. Ez is az önképzés egyik módja volt? 
— Valóban, folyamatosan képeztem magamat és gyűjtöttem a mesterségbeli tudást. Voltam fotós, amatőr filmes és képzőművészeti alkotótáborokban Tokajban, Miskolctapolcán, Budapesten és Gyulán, ahol hivatásos művészektől szerezhettem tudást.

 

— Ha ma kellene döntenie, ugyanezt az élethivatást választaná? 
— Amikor a szüleim nem engedtek vissza a fővárosba, az is jó döntésnek bizonyult. El akartam menni innen, amikor felszabadultam. Pécsig meg se álltam volna, de akkor meg az új családi kötelék marasztalt. Mindig azt csinálhattam, amit szeretek. Máig fotózok, hívnak sok helyre, megörökítem Tótkomlós és az itt élők nagy pillanatait. Hét éve már a digitális technika van segítségemre. Legutóbb gyerekeket, családi napot fotóztam. Élveztem minden pillanatát.

 

Forrás: http://beol.hu/helyi-ertek/a-het-embere/kepzomuveszkent-fotoskent-is-a-harmoniat-keresi-443060

2012-05-22 05:52:09
Látogatók száma eddig: 51765
Oldalgenerálási idő: 0.375 ms
Firefox-ra optimalizálva