Ceruzarajzok

Az eredeti képet egy szájjal, lábbal festők által készített naptárban láttam meg. Megpróbáltam lerajzolni, de a közelébe sem érhet az eredetinek!
AEz a ceruzarajz piszkozatnak készült, de anyukámnak annyira tetszett, hogy nem hagyta kidobni. Ehelyett lefűző tasakba dugta, és a vitrines könyvszekrényben őrzi.
Ez a ágacskáról készült rajz hosszú hosszú éveken át lapult a középiskolás rajzfüzetemben arra várva, hogy újra napvilágra kerülhessen. A füzetet anyukám őrizgeti két évtizede, mint valami kincset.
A szép németjuhász kutyáról készült rajz eredeti példánya az első munkahelyem falát díszített és kolléganőm tulajdonát képezte. Készítőjének kiléte sajnos a feledés homályába merült. A rajz annyira megtetszett, szerettem volna hogy nekem is legyen egy ilyen, hát lerajzoltam. Valószínűleg (bár erre már nem emlékszem) az eredeti sokkalta jobb volt. De legalább megpróbáltam.
A cicust egy képeslapról rajzoltam, méghozzá egy olyanról, amit még fekete-fehérben nyomtattak. Képzelheted milyen régen készült. Na nem a dinoszauruszok korában, de bizony a múlt században.
Az anyukám által őrizgetett füzetben sok olyan régi rajzra bukkantam, amit meglepődve láttam viszont. Az eltelt húsz év alatt kissé megfakultak, de szerintem szépek. Bár az is lehet, kissé elfogult vagyok velük... Ezek között a rajzok között volt ez a fenyőágon ücsörgő kismadár (talán királyka) akit a Búvárzsebkönyv sorozatban megjelent Madarak című kötetből rajzoltam ki, egy házi feladat alkalmával. Már ha emlékeim nem csalnak!..
A kecses gólya is ennek a füzetnek a egyik lapján várakozott türelmesen, hogy megmutathassa magát annak, aki kíváncsi rá. Őt is egy tanórai, vagy házi feladat keretében választottam modellemül, a zsebkönyv egyik oldaláról. Biztos aki tanult rajzolni talál benne hibát, de ennek ellenére büszke vagyok a művemre.
Be kell valljam az összes régi rajzom közül ez az uhu bagolyról készült a kedvencem. A fiamnak is ez a rajz tetszik a legjobban a régi rajzaim közül. Ebben valószínűleg az is közre játszik, hogy magát a madarat is kedveljük. Miért? Ebben Fekete István - Hú című regénye a ludas! Ha még nem olvastad, ajánlom figyelmedbe! Szerintem varázslatos könyv! Olyan amit ha egyszer elolvasol, sosem felejtesz el!

Ezek a zsírkrétával rajzolt állatok is feladathelyzetben készültek. A feladat célja az volt, hogy határozott vonalak nélkül, pusztán satírozással rajzoljunk le állatokat. Nem véletlenül! Mivel óvónő képző szakközépiskolába jártam, fontos volt olyan technikát elsajátítani, ami egy kis gyermeknek is könnyen megtanítható, és ezáltal a kicsik is sikerélményekhez juthatnak. Nem csak a lurkók, én is élveztem a rajzolást, de első alkalommal kissé bizonytalanul mutattam meg őket a gyerekeknek. Attól féltem nem ismerik majd fel, az általam rajzolt állatkákat. A félelmem alaptalannak bizonyult, mert még a tengerimalacot is felismerték a rajzról.
Ez a kismackó a Szomorú Szilveszter nevet kapta a páromtól, mert egy szilvesztert nélkülem állítólag szomorkodva töltöttek el. Szilveszter amellett, hogy nagyon fotogén még türelmes modellnek is bizonyult, "akit" szinte be sem kellett állítani egy-egy pózba, mert a modellkedés a vérében, akarom mondani a bundájában van. Nekem más dolgom nem is volt mint megpróbálni őt lerajzolni. A pettyes bögrével is egyből tudta mit kezdjen. Bambán és meglepetten konstatálta, hogy üres. Mikor aztán oldalról is szerettem volna lerajzolni, újból bebizonyította milyen rutinos. Ahogy letettem pontosan úgy "ült le", hogy a legbájosabb vonásai jól látszódjanak.
A "pingálásnál" már említettem, időről-időre "megfog" egy-egy szalvétakép, méghozzá olyannyira, hogy vagy megpróbálom megfesteni vagy ceruzarajzot készítek róla. Ezt a kis "tengerészinasról" készült rajzot is egy szalvéta "ihlette".
A "kismatróz" ugyanaz csak a vállán levő mentőöv helyett,  itt egy vitorlás hajó modelljét tartja a kezében.
Idén karácsonyra a párom meglepett egy csodaszép könyvvel, amiből a szerző állítása szerint megtanulhatok rajzolni és festeni. Elkezdtem hát nem létező szárnyacskáim próbálgatását, s megkíséreltem lerajzolni azt amit a könyvben látok, ugyanúgy lépésről lépésre. A mezei nyúl és az elefánt nem okozott nehézséget, és a balra látható női arcot is sikerült felismerhetően lerajzolni. Ezek után nekiveselkedtem a fénykép utáni rajzolásnak, ami egy rácsos technika segítségével egyszerűnek tűnt. Rá kellett jönnöm, hogy nem az! Milliméter pontosságú rajzolást követel, s ha nem figyelek eléggé, közel sem az az arc fog visszanézni rám, mint az eredeti képről. Első nekifutásra így sikerült a ceruzarajz a kisfiamról, és a páromról. A magamról készült rajzot esztétikai megfontolásból inkább nem mutatom meg...