Kerámia
Ez a kedves kerámia eredetileg a párom főnökéé volt, aki miután a manó eltört, ki akarta dobni, de a párom megmentette. Hazahozta, és összeragasztotta a festetlen kerámiát, én pedig mikor megláttam, már tudtam, hogy az ősz színeivel fogom kifesteni. Nem kellett hozzá más, csak egy kevés tempera festék, két réteg lakk, a kalapját pedig szárított termés díszíti. | |
Ez a mécses tartó pumpkin, életem első saját készítésű kerámiája, amit a párom fatüzelésű kályhájában égettünk ki. Szegénynek a kifestésre majd egy évet várnia kellett. De szerintem megérte a várakozás. Elkészült. | |
Ez a csöpp kerámia cicus natúr állapotában a bolhapiacon a földről nézett fel rám. Látszott rajta többször érte már baleset, mert hiányzott a fülecskéjéből, a farkincájából, ráadásul a testén hosszú törésvonal futott körbe. Otthon a fürdetés után gyurmából - ami olyan tulajdonságokkal rendelkezik mint az agyag - pótoltam a hiányzó részeket, és a rossz összeragasztásnak köszönhető törésvonalat is eltüntettem. Ezután már csak ki kellett pingálni, majd lelakkozni. | |
Itt megnézheted hogyan készült a szellemecske. Ez a Casper névre hallgató szellem, és miniatűr mása volt az "első fecske" amelyik nyarat ugyan nem csinált -lévén ősz volt mikor készült- de kedvet ahhoz igen, hogy újabb és újabb kerámia mécses tartókat formázzak. Anyagában eltér társaitól. Ez az érdekes anyag formázás közben ugyanúgy viselkedik mint az agyag, kiégetéséhez azonban elég a konyhai sütő hőmérséklete. Az itt ott szakadt ruháján a pókhálók drótból készültek. | |
Kiégetésre várakozva. A képen türelmesen várakozó kisebb nagyobb figurák az ősz agyagtermései. A nagyokat mécses tartónak míg a kicsiket "csak" dísznek készítettem. S hogy mire várakoznak? A tűzkeresztségre. | |
Teljes díszben pompázom. A hóember mécses tartó már igazi agyagból készült, s a pároméknál lévő nagy cserépkályha izzó parazsán lett kiégetve. Az égetés műveletét mindig a párom végzi, úgy hogy a már teljesen kiszáradt figurát vastagon betekeri alufóliába, s így bebugyolálva teszi a parázsba. Másnap reggel aztán kész a cserép, lehet kicsomagolni, s festeni. Kiégetés után szegény Répaorr egyik fele inkább hasonlított egy szenes mint egy hóemberre, vessző de félig lefestett állapotában ez már nem volt olyan feltűnő. | |
Eredetileg egy dagi mikulást szerettem volna formázni, de -tudom ez furán hangzik- a kezem mást akart. Így készült el ez a régies oroszos téli ruhát viselő copfos kislány. Ezek után mi más lehetne a neve, mint Másenyka. | |
Íme Apa és fia: Fakezű és ifj. Fakezű. A két hóember családi összetartozását erősítendő azonos kalapot sálat, és ágkezet kapott. A különbség annyi, hogy a "gyerek" ágkezei nem agyagból készültek mint apjáé, hanem papírral bevont drótból, amit barna festékkel befestettem és utólag ragasztottam be a helyére. |
|
Festődik a hóember, legyen neki színe,
Az ecset serényen jár, az alkotó kezibe.
A hóember fehér és unalmas,
A szép színektől lesz tartalmas.