Pingálás

A kép egy szalvétakép nagyított mása. Annyira megtetszett, hogy muszáj volt megpróbálnom lefesteni! Tudom nem lett egy művészi alkotás, de talán nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy amíg készült a pingálás minden percét élveztem. Az elkészült kép a beépített erkélyünk egyik falát díszíti.
Odavagyok a kismadarakért! Különösen a kiscinkékért. A nagymamám pedig a mázolmányaimért. Ezt az aprónak éppen nem nevezhető madárkát pár éve neki festettem.
A törpenapraforgókkal beültetett taliga a családi házunk füves kertjében áll...
Álmaimban.
A kép pedig a nagyikámnál csüng a falon, a valóságban.
Garfieldról a képet jó néhány évvel ezelőtt, a kisfiammal közösen festettük. Megrajzoltam a macsekot, majd a nagyobb felületeket a lurkó festette ki. Az apró részletek, és a kontúrozás az én feladatom volt. Azóta is egykedvűen néz le ránk a falról.
Mik kerülhetnek elő egy rég elfeledett középiskolás rajzfüzetből! A temperával festett madarakat a Búvárzsebkönyvből festhettem és úgy tűnik tizenévesen tudtam valamit, amit mára elfelejtettem. Festeni.
Ez a naplementét ábrázoló kép, a fával az előterében szintén egy sulis feladathelyzet volt. Egy tetszőlegesen választott népmese két főszereplőjét kellett hurkapálca-bábként elkészíteni, majd hozzájuk a meséhez és a színekhez illeszkedő hátteret festeni.
Ez a tengerparti idillt ábrázoló kép egy szalvétakép felnagyított mása, ami szintén annyira megtetszett, hogy muszáj volt megfestenem. A kép a beépített erkélyünk falán függ, szemben a vitorlásról készülttel. Igazi hangulatát azonban mind a két kép az itt látható kerettel együtt nyerte el.