| |
Shakespeare Ahogy tetszik című komédiáját többnyire minimum borongósra
szokták hangszerelni, és nemcsak azért, mert mostanság divatja van a
félig zárt szájjal és feszes testtartással artikulált komédiáknak.
Hanem azért is, mert a gyilkossággal fűszerezett hatalmi intrikákon, a
(politikai) ellenfelek egymással való gátlástalan kiszúrásán mostanság
nehéz nevetni - és ezt persze szereti legalább az előadásokban a maga
hasznára fordítani az ambivalenciában utazó színház. Ami pedig az
Ahogy tetsziket illeti, a fentieken kívül kínál némi borongást a
romlott város és romlatlan természet egymásnak feszülése, a
filozofikus tépelődés az emberi élet majdnem hiábavaló körforgásáról,
a szerelmi vágyakozások körkörös szövevénye is.
Ehhez képest direkte jól esik, hogy Gyulán, a Shakespeare Fesztivál
keretében Vidnyánszky Attila - tán a nyárestéhez, tán a beregszászi
társulat liliomfis hagyományaihoz szabva - komédiának játszatja a
komédiát. Vásárinak, méghozzá. Némi népszínműves beütéssel. Van hozzá
- Alekszandr Belozub utaztatásra (is) tervezett, találékony
díszletében - kicsi forgó a játéktér közepén, melyet középen hasít két
félre egy fal, ami egyik oldalán a hercegi udvart, másikon az
ardennes-i erdőt jelzi, utóbbit részint Henri Rousseau, részint Paul
Gauguin stíljében. A vizuális közeg ráerősít a rendezésre, melynek
stiláris sorvezetője a bővér. Sok tömegjelenet, rögtönzésnek ható be-
és kiszólások, nyomatékosító vagy ellenpontozó "aládalolások" segítik
a bőséget.
Bővérű nyitány, ahogy az alkoholista - és egyfolytában borosüveget
emelgető - Frigyes herceg summázza az előzményeket: száműzte bátyját,
és hamarosan elkergeti annak lányát, Rosalindát is, akibe pedig erősen
szerelmesnek látszik lenni a saját lánya, Célia (akit tehát nem az
igazságtalanság fölötti felháborodása, hanem a szerelmi szenvedély
kapcsol Rosalinda mellé útitársnak). Bővérű vásári komédiás jelenet az
is, ahogy a nagydarab birkózóbajnok, Charles a bájait és hájait
mutogatja a sorsdöntő párbaj előtt - és erősen karikírozott a jófiú
Orlando rosszfiú bátyjának, Olivérnek az intrikálása is. Vidnyánszky
rendezésében a tömegjelenetek, a zenék és az éneklések feledtetik,
hogy a közönség ekkor még aligha ért egy szót is a sztoriból. Hiszen
úgyis az ugyancsak vérbő komédiást, a Próbakő bohócot játszó Rácz
Józsefet kell nézni, aki hol a harmóniumszerű hangszert csépeli, hol a
gitárt pengeti, hol a mikrofonba recsegtet különféle hangeffekteket, s
közben mindvégig eleven mimikával, gyors mozdulatokkal
kommentálja-kíséri a történteket. S ha már itt tartok: amúgy is ő az
egyetlen, aki majdnem teljesen készen van a szereppel, magabiztosan,
sőt a többiek bizonytalanságait elfedve-takarva vezényli az előadást.
Ami egyelőre távol van a késztől: valahol az összpróbaszakasz
harmadánál tarthat. Látszanak a pillérek, Vidnyánszky következetes és
erős értelmezésének állomásai - de úgy kell őket kihámozni a megannyi
esetlegesség, dramaturgiai beavatkozásra váró fölöslegesség mögül.
Látni például, hogy a becsődölt hercegi udvarral szemben a száműzött
herceg ardennes-i birodalmában (amelyet alighanem maga hozott létre
ecsettel-festékkel, ezzel is idézve Henri Rousseau híres önarcképét)
folyamatos bacchanália zajlik; a forgón hevernek a párok és leendő
párok, kenegetik-simogatják-festegetik egymást, test játszik testtel -
miközben a bitorló herceg odafönt, a gyilokjárón iszogat
rosszkedvűen... A rengeteg álruhás szereplő - merthogy nemcsak
Rosalinda ölt itt férfiruhát és bajuszt-szakállt, hanem még vagy
hárman-négyen - a kavarodást fokozza a férfi-nő örök csörtéjében,
merthogy ez is vezérszólammá növi ki magát, igaz, csak percekre. A
tanulság azonban csak kikerekedik a végére, amikor is fehér leplek
közt talál ki-ki a párjára: vagy arra, akit tényleg szeretett volna,
vagy valaki másra, de az is eléggé happy ending.
Közben sorjáznak a poénok, szövegben, zenében és látványban. Orlando -
aki Hamlet becenévre hallgat - a sorsdöntő birkózás előtt hatalmas
"lenni vagy nem lenni"-t sóhajt a levegőbe, majd miután heves unisono
légzéssel (egyformán kapkodják a levegőt) szerelembe zuhan
Rosalindával, az erdőben halomszám szórja föntről szerelmi rímeit -
"szállj, költemény, szólj, költemény...". Megjegyzem: Ferenczi Attila
ugyancsak jó tempóban halad Orlando figurájával.
Jaques pedig, aki itt kicsit sem méla, viszont nő játssza, maszkban
intonálja a híres monológot az emberi életút hét stációjáról - a
forgót kettészelő fal kis nyílásainak segítségével Próbakő jelenik meg
mind a hét fázisban, karikírozva és szöveggel súlyosbítva, hogy melyik
mit is jelent. Olivér, akire a természet gyors jellemjavító hatással
van, a Micimackóval udvarol az eléggé kelletlen Céliának, hisz muszáj
nekik is párra találni. Próbakő, a bohóc a Vili fiú kezéről csapja le
Jucit, a piszkos körmű parasztlányt (udvarlása jeléül gyorsan lerágja
a körmeit, míg Vili Higgins-módra agyagba szoborja Jucit, az ő
Elizáját, hogy aztán leüsse a fejét, letépje a mellét). Sok
vándormotívum, még több vándorszöveg, dalcímek, dalok és poénok,
rögtönzések és ötletek építik Vidnyánszky Ahogy tetszikjét, amelyből -
némi visszabontás, tisztogatás, színészi munka és rendezői gatyába
rázás után - jó darab idő múlva jó előadást fogunk látni.
Gyulai Shakespeare
Fesztivál, július 2.
Csáki Judit |
|
