|
|
|
Kapolcs, 2004 |
|
GÁSTYA ÁROK - SZÁRÍTÓ- ban egy héten át a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színháznak és barátainak előadásai, koncertjei, kiállításai láthatók.
„...A beregszászi társulat olyan, mintha egy szigeten élne. Különlegessége, hogy bár státusa állami színház, munkássága, előadásai, az alkotók élet- és szemléletmódja sokkal közelebb áll az alternatívokéhoz, mint a struktúrán belüliekéhez. Sőt, ahogy előadásaikat készítik, az egyenesen a hetvenes évek amatőr színházainak gyakorlatát idézi fel. Az akkori (kelet- és nyugat-)európai színházi szabadcsapatoknál nehezen lehetett szétválasztani az életet és a művészetet, az előadásokba belejátszott az, ahogy az együttes tagok éltek, politizáltak, szerettek. Nem biztos, hogy minden játékos egyformán tehetséges volt, de a rendezők egyrészt tanultak Grotowskitól, s a színészek testi tulajdonságaiból kiindulva dolgoztak, számításba vették kinek-kinek civil tulajdonságait, képességeit, mi több: hibáit is, másrészt amit nem sikerült megvalósítani színészileg, megtették a különféle teátrális effektusok, a kollektív megjelenítés segítségével. A beregszászi előadásokat nézve ugyanezt az alkotói attitűdöt érzem. Kérdés: meddig tartható fenn ez az állapot? Meddig lehet a legnagyobb nélkülözések közepette a hivatásnak élni? Mikor csábítja el az üzleti színház a szent színház elvét vallókat? Mikor és milyen következményekkel következik be az új generáción belül is óhatatlanul lejátszódó minőségi-művészi szelekció? El tud-e tartani a kárpátaljai kétszázezres magyar kisebbség egy önálló művészszínházat? Összeegyeztethető-e hosszú távon egy társulaton belül a népszínházi és a művészszínházi szemlélet? Súlyos kérdések, amelyek többsége nemcsak a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház jövőjével kapcsolatban fogalmazható meg.” Nánay István |