Kuncognivaló pajzán históriák a Dekameronból

Ennyit mostanában nem kuncogtunk jóízűen színi előadáson, mint a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház szombathelyi bemutatóján, amely a Dekameron novelláit idézte, a jellegzetes boccacciói világot, amely a pestis komor realitásába ágyazottan is bővelkedik humorban, tréfában. Szerelmi, erotikus és ironikus, szatirikus jelenetek váltották egymást a színpadon. Az egymás mellé tett képekből összeállt egy folyamszerű történet, ahogy a Dekameron históriái vannak egymásba öltve - a vidám, élettel teli mesélőkedv fonalával. Így szórakoztatták egymást a boccacciói kerettörténetben leírt vidéki villában összegyűlt férfiak és nők is, akik megelégelték a búskomorságot, a templomi ájtatoskodást, a pestis borzalmait, s helyette az örömöket választották. A középkori életstílus leáldozásának lehettünk tanúi, amikor kimondatott, hogy a természet és a szerelem ereje hatalmasabb minálunk, és a festett angyalkák helyett a hús-vér nőt kívánták meg a fiúk, hiába mondták atyáik, hogy a tetszetős lény liba... Kétkerekű kocsikat tologattak a színészek ide-oda a színpadon, néhány dunyha gyömöszölésével és lepedők lebbegetésével oldották meg láthatóan örömükre szolgáló feladataikat. Nagyjából ennyi volt a díszlet és a kellék, amely a rendkívül szuggesztív, testbeszédre nagyban építő játékhoz elég is volt. A narrációt megerősítő kórus mulattató közbevetései, a tűz-elemek, a tánc, egyáltalán a mozgások lázas, emelt hangulatú lüktetéssé fokozódtak egy jól kigondolt koreográfia szerint, ezek a felfokozottságok lassultak aztán le egy-egy sztori előadásának kedvéért. Direkt szójátékok, kiszólások és félreérthetetlen szimbólumok (mint például a banán) hoztak vissza a régmúltban való utazásból abba az érzésbe, hogy itt most közönségként tartózkodunk; a színészek időnként kiszóltak, lejöttek, Szűcs Nelli egy ártatlan ember ölébe ült. Pampineáját muszáj volt imádni, főkötője alól előgurgulázó nevetéséért, vehemens vetkőzéseiért és a tanácstalanságáért, hogy kinek a képében jöjjön Gábriel arkangyal. Anya-karikatúráját is elemi erővel formálta, ahogy a bölcsőbe nagykanállal szórta a memmét, majd a csecsemőjére borította a fatálat: Olyan vagy, mint az apád! - dőlt a nevetéstől a zsúfolásig telt ház. Társnője (Elise), Kátya Alikina nem annyira ösztönös jelenség; jól használja idegen akcentusát az alakításban. A társulat férfi tagjai nemcsak lelkesen, de teljes fizikai erőbevetéssel játszottak, nem csak a lepedők akrobatáiként, a szituációkból is hitelesen ugráltak ki-be. Külön göcögés oka volt Calandrino magánszínháza: makogott, nyüszített, felrobbant, úgy adta elő, hogy lőtt egy libát ennek a hülye tyúknak.

 Merklin T.

<< vissza