|
|
|
Mulatság kölcsönjelmezben Beregszászon Csokonai Dorottyájával farsangolnak |
|
Indul a XIX. század: 1799 farsangján eltemetik az évszázad utolsó telét, a kirobbanó életigenlés és ünneplés nemcsak az új tavasznak, de egy új korszak beköszöntének is szól. Jól tudjuk, hogy a farsangi téltemetés a bevonuló tavasz ősi örömünnepe, egyúttal szimbolikus megsegítése a téllel való küzdelmében. A hivatalos farsang ugyan vízkereszttől hamvazószerdáig tart, a magyar farsangba azonban még a vasárnap előtti és utáni csütörtök is beleesik. - A farsangolás annak a palack bornak a kiásásával kezdődik, amelyet a múlt évi avatáskor a legények elástak. Ettől kezdve aztán hamvazóig szakadatlan tánc és bohóckodás következik. Mindennek a mélyén ősi gonoszűző és természetvarázsló cél rejtőzik. A gonoszűzés és természetvarázslás az oka az asszonyok hosszú szánkázásainak, tánc közben magasra ugratásának is (a búza növekedését segítendő), a fiatalasszonyok, lányok életvesszővel való megveregetésének, a kiszebaba égetésének - magyarázza Balázsi József igazgató a farsangi rítusokról. Olyan farsangi bálra invitálják a nézőket Beregszászon, ahol együtt mulatozhatnak Csokonai Vitéz Mihály halhatatlan művének, a Dorottyának hőseivel. A történet a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház színpadi variációjában életigenlő fiatalossággal, jókedvű lendületességgel elevenedik meg. - A pártában maradt vénkisasszonyok, Dorottya és Rebeka által Carnevál hercege és az ifjak ellen vezetett hősies, drámaiságot sem nélkülöző, mégis sokkal inkább mulatságos és természetesen csodálatos megbékéléssel végződő XVIII: század végi farsangi háborúja, Csokonai határokat nem ismerő fantáziája, pajzánul pikáns humora áll az előadás középpontjában, adja meg annak varázslatos hangulatát - mondja a színház igazgatója. A beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház, amely Ukrajna első hivatásos magyar színháza, mindössze hétéves múltra tekinthet vissza. Az egykori Oroszlán Szálló épületében kapott helyet, színészei rendkívül nehéz körülmények között, a magyar irodalom iránti elkötelezettséggel és a nyelv iránt érzett tisztelettel szinte a semmiből próbálják fenntartani a magyar kultúra kis szigetét. 1999-ben a - kívülről felújított, belülről nedves és lerobbant - rossz állagú épületben a közönséget sem tudták fogadni, előadásaikat az ungvári bábszínházban vagy Magyarországon tartották. Télen nem volt fűtés, nem tudtak hol játszani, támogatást alig kaptak. Nem egészen kéttucatnyi színész vállalta a megpróbáltatásokat, melyekből ma is jut nekik bőven. Csokonai Vitéz Mihály színművét a színház a Vasvári Művelődési Ház és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával 1999-ben mutatta be Magyarországon a vasvári szent kútnál. A premiert kölcsönkért kosztümökben tartották, melyeket a zalaegerszegi színház adott nekik. A mai napig nem sikerült anyagi nehézségek miatt valamennyi kosztümöt elkészíttetniük, most egy részüket a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház bocsátja a rendelkezésükre. Huszonhét alkalommal játszották ezt a darabot Kárpátalján és külföldön, többek között Budapesten, Kisvárdán, Egerben, Kapolcson, Esztergomban, Nyírbátorban. A legnagyobb sikert Kisvárdán aratták a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján, ahol öt díjat nyertek: a fesztivál nagydíját, a legjobb férfialakítás díját Trill Zsolt, a legjobb női alakítás díját megosztva Alikina Kátya, Szűcs Nelli és Teplánszky Katalin, a rendezői díjat a fiatal Vidnyánszky Attila kapta. A dámák diadala a farsangon nekik is diadalt hozott.
|