|
|
|
Talányok a titkok kapujából |
|
„Vidnyánszky Attila, a beregszászi színház főrendezője izgalmas művet, izgalmas megfogalmazásban állított színpadra. Sejtelmes, expresszív és szürrealista jegyeket magán viselő előadást hoztak létre, híven a műhöz, amely a népballadák világára épül. Juhász Ferenc, akit Vidnyánszky Attila az egyik legnagyobb költőnek tart, 1955-ben írta A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából című epikus verset, Bartók Béla halálának tizedik évfordulójára. Inspirálója Bartók műve, a Cantata profana volt, amely 1930-ban készült. A zeneszerző a kilenc csodaszarvas román eredetű népi regét dolgozta fel művében. Juhász Ferenc művében a fiú elhagyja az édes otthon biztonságot nyújtó világát, egy másik, korszerűbb meghódítására készül, melyből sok küzdelem árán eljut a titkok kapujába. A régi világ vonzása helyett a villanyoszlopos várost választja, a tudást, a mindenség titkainak felfedezését. Magára maradt anyja hiába hívja, öregségére, tehetetlen kiszolgáltatottságára hivatkozva, hiába csábítja a régi emlékekkel, megszokott, harmonikus életükkel. A szarvassá változott fiú tudja, oda nem térhet vissza, mert az a világ már nem az övé... Az előadás balladaszerű megszólaltatásban, látványos színpadi képekkel, zenével, tánccal megjelenítve a mondanivalót, végigkíséri a kiválasztott utat a titkok kapujáig. A hűség az övéihez, az anya iránti szeretet, a halott apa örökének továbbvitele azt sejteti, mégsem hiábavaló az otthont elhagyó áldozat. A rendező a sejtelmes mondanivalóhoz kiváló díszleteket teremtett. Az előadás nem kínál lehetőségeket nagy egyéni színészi megnyilvánulásokra, erényét az összeforrt csapatmunka jelentette. Hasonlóan a népi világhoz, ahol a közösség ereje a nagyobb. A színészek alárendelték játékukat a műnek és az újraalkotott műnek: a magyar színjátszás nagyasszonya, Törőcsik Mari, a fiút alakító Trill Zsolt és valamennyien. Talányok maradtak a nézőben, e sorok írójában azonban ez vonzerőnek bizonyult: a darabot a megfejtéshez egyszer látni nem elég.” Szőke Margit
|