A szarvassá változott fiú
Kiáltás a titkok kapujából

„Vidnyánszky Attila Juhász Ferenc poémájának motívumaiból filmforgatókönyvet készített, együttesével hónapokig készült a mű dramatizált változatára, aztán egyik tervből sem lett semmi. 2003-ban a Gyulai Várszínház felkérésére fogott hozzá ismét a költemény színpadra állításához, s elhatározásában nyilván nagy súllyal esett latba, hogy az Anya „szerepére” Törőcsik Marit sikerült megnyernie. A szarvassá vált fiú vagy fiúk története a kelet-európai népek folklórjának legősibb rétegéből való. A családból mint zárt, óvó közösségből törvényszerűen kiszakadó, a külső és zord világ új törvényeivel megismerkedő fiú sorsa tragikus, hiszen akár önként, akár kényszerűen fogadja el e törvényeket, mindenképpen magányos lesz, mert régi közösségébe nem térhet vissza, az már nem tudja visszafogadni őt, az új pedig idegen marad számára.”

„A szarvassá vált fiú vagy fiúk története a kelet-európai népek folklórjának legősibb rétegéből való. Legtisztább és legtragikusabb újkori művészi feldolgozása Bartók Béla Cantata profonaja, amely köztudottan a történet egy román variációjára készült, s e szöveg Bartók előadásában alighanem sokunk számára kitörölhetetlen, a zenével egyenrangú élményt jelent. A családból mint zárt, óvó közösségből törvényszerűen kiszakadó, a külső és zord világ új törvényeivel megismerkedő fiú sorsa tragikus, hiszen e törvényeket akár önként, akár kényszerűen fogadja el, mindenképpen magányos lesz, mert régi közösségébe nem mehet vissza, az már nem tudja visszafogadni őt, az új pedig idegen marad számára.

Bartók a konfliktus lényegét érzékelteti zenéjében, Juhász Ferenc viszont versében a két ellentétes világot konkrétabbá teszi. Ez stilárisan is kifejeződik, ugyanis a mű élesen két részre tagolódik, az első elvontabb, líraibb - ez az Anya és a Fiú téren és időn átívelő, a gyerekkort, az összetartozást felidéző párbeszéde, amelyben az ősi, az anyaközpontú közösség rajzolódik ki -, a második epizodikus, már-már történetté összeálló, epikusba hajló jelenetsor a huszadik század közepét idézi meg. A kortalan romlatlanság áll szemben a korhoz kötött értékvesztéssel, s a Fiú a már és még határán áll egyedül: számára sem ez a világ, sem a másik nem nyújt reális életlehetőséget, illetve ez is, az is magához láncolja.”

Nánay István

<< vissza