|
Örkény István :
A Gyulai Várszínház és
a Beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház
|
|
Őrnagy
Tótné A lajt tulajdonosa Tót Ágika Postás Cipriáni professzor Tomaji plébános Gizi Gézáné Lőrincke Elegáns őrnagy Valamint, jelentős történelmi figurák |
Trill Zsolt Szűcs Nelli Varga József Tóth László Orosz Melinda Rácz József Kacsur András Sőtér István Béres Ildikó Szabó Imre Ivaskovics Viktor Ferenci Attila Kristán Attila Gál Natália Vass Magdolna Orosz Ibolya |
|
Díszlet: |
Alekszander Belozub |
|
|
Rendezte:Vidnyánszky Attila |
||
|
A Mátraszentannán idilli
nyugalomban élő Tót családhoz egy szép nap beállít a fronton
harcoló fiuk parancsnoka, hogy náluk töltse két hetes szabadságát.
Ettől kezdve mindenestül felfordul a család élete, nem lesz szabad
többé reggel reggelizniük, délben ebédelniük, este vacsorázniuk és
éjszaka aludniuk, nem lesz szabad többé ásítaniuk, sem nagyokat
nyögve nyújtózkodniuk, de még gondolkodniuk sem. Éjt nappallá téve
dobozolnak, hogy így járjanak az őrnagy kedvében, akinek idegzetét
már súlyosan megrongálta a fronton töltött kilenc hónap. Tóték
abban reménykednek, hogy a fiuk az őrnagy jóindulatának
köszönhetően megmenekülhet a szenvedéstől, és a falu postásának
jóvoltából még csak nem is sejthetik, hogy áldozatuk teljesen
hiábavaló. "A Tótékat körülbelül húsz országban és Isten tudja hány városban játszották. Én ezeknek csak kis részét láttam. Lényegében kétféle értelmezés lehetséges. Az egyik megoldás, hogy milyen volt Magyarország elnyomott korszakában, a sok közül valamelyikben, és hogyan reagáltunk az elnyomottság vagy kiszolgáltatottság szituációjára? Tehát kuriózum, egy földrajzi-történelmi szituációba helyezve. Vagy pedig az elnyomás és a kiszolgáltatottság drámájaként értelmezték, ami már nem magyar specialitás, hiszen az egész világon mindenütt megélték. Tehát a darabot nem mint történelmi, nemzeti produktumot, hanem mint katarzist kiváltó drámai alkotást nézték. Én is úgy gondolom, hogy nem csak a hivatali főnöknek, vagy a művezetőknek akadnak alárendeltjei, hiszen hatalmi struktúra a család is, az óvoda meg az iskola is. Sőt még a legelesettebb, legkifosztottabb ember is fogja egy csücskét az uralkodásnak, ha egyebe nem maradt, legalább egy öleb vagy kanárimadár a kiszolgáltatottja. Kölcsönös függőségben élünk, egy személyben zsarnokok és áldozatok. Hogy a Tótékra visszatérjek, hitem szerint az őrnagy és a Tűzoltóparancsnok valójában egy személy. Ahhoz persze, hogy ebből drámai mű lehessen, össze kellett szikráztatni a benne rejlő pólusokat. |