Üdvözlöm a Bereki Kennel honlapján!
 Berek  Paff  Paff és barátai  Gitár  Csatárkai Suba Sába  Európa bajnok magyar csapat  Csatárkai Suba Sába 11 évesen |
Gyerekkoromtól érdekeltek az állatok, szakmát is e szerint választottam. Agrármérnökként Budapestről Balatonfenyvesre költöztem, ahol állattenyésztőként elsősorban régi szerelmemmel a lótenyésztéssel, majd szarvasmarha tenyésztéssel foglalkozhattam. Balatonfenyvesen lehetőségem volt végre a kutyázást is intenzívebben művelni. Gyermekként a családunk első kutyája tacskó volt, Fenyvesen azonban 1985-ben egy rövidszőrű vizsla kan miatt lettem e fajta rajongója. Paff szerelemgyerek volt egy rövid és drótszőrű frigyéből, így természetesen tenyésztési ambícióim még nem lehettek. Az akkori Balatonnagybereki Állami Gazdaságban a csodálatos természeti adottságokat kihasználva színvonalas vadgazdálkodás folyt, így Paffit egy évesen bedobtuk a mély vízbe egy téli nagy fácán vadászat alkalmával. Minden előzetes gyakorlás nélkül pontosan tudta a dolgát, a második hajtásban már a német vendég lábánál ülve várta az elhozni való madarakat. A vizsla nagyon játékos és idegenekkel szemben is bizalmas fajta így sajnos Paffi két évesen annyira megtetszett valakinek, hogy a beleegyezésünk nélkül, magával is vitte... Sokáig vígasztalhatatlan voltam. 1989-ben egy kiváló tenyészetből került hozzánk másfél évesen Hubertus Gitár. Ő lett a kennelalapító. Az "A"-betűs alom 1990-ben született. Az évek alatt több befogadott kutyánk is volt, így néha kisebb falka volt a háznál. Gitár négyszer ellett, kétévente fedeztettük, és bár még nem volt kiforrott tenyésztési koncepció, nagyon egységes almokat neveltünk utána. 8 évesen nyugodtan letagadhatott volna néhány évet a korából, a negyedik alom után is nagyon jó kondíciónak örvendett. A vadászösztöne lett a végzete (ő maga nem volt kiképezve), kiszökött a vadászterületre a nevelt fácánok közé és többet már nem jött haza... Mikor 1997-ben az akkor hét hetes Sábát hazahoztam a tenyésztőjétől, Bernáth Katitól, már határozott elképzelésem volt a vizsla tenyésztésről. Először is megfogadtam, hogy rá nagyon fogok vigyázni, mert sok kutyát úgy veszítettem el, hogy utólag úgy tűnt, nagyobb odafigyeléssel megmaradhattak volna (autóbaleset, patkányméreg, stb.). Csatárkai Suba így "szobakutya" lett, annak ellenére, hogy kertes házban lakunk. Emellett, mivel kifejezett munkavonalból származott, úgy gondoltam, megpróbálkozom a kiképzésével. Mindent ki akartam próbálni, amire a vizsla, mint mindenes vadászkutya alkalmas. Utólag kellett belátnom, más dolog elolvasni a szabálykönyvet és más dolog a kutyával megértetni a vizsga- és versenyfeladatokat. Mint minden "elsőkutyás" kiképző, nagyon sokat hibáztam a tanítgatás során és Sába nagyon sokszor korrigálta az elkövetett hibákat. Gyakorlatilag tőle tanultam "vizslául", "vadászkutyául". Évek alatt megvalósította az álmomat, nem csak kiállítási érdemeket szerzett, championátusokat gyűjtött, hanem munkaversenyeken is eredményesen szerepeltünk. Mint mindenes vadászkutya, vizi-mezei versenyeken, mindenes vizslaversenyeken, szerzett első díjas minősítést, de egy-egy munkafázis speciális versenyén is megállta a helyét, pedig nagyon ellentétes adottságok kellenek a vércsapa-munka, vagy a speciális mezei versenyek (Field Trial) követelményének teljesítéséhez. Nagy élmény volt számomra 2001-ben, hogy a Field Trial Európa Kupát nyert magyar csapat tagja lehettem. Sába után három almot neveltünk, három különböző kan után. Az utódok küllemben sokszor letagadhatatlanul örökölték anyjuk "vonásait". Mint minden kitűnő kutya után nagyon nehéz megtalálni a méltó utódot. Sábán kívül más vonalú szukákat is tenyésztésbe vettem, de a bevált Csatárkai vért igyekszem a párosításokban felhasználni. A magyar vizsla nem csak elegáns küllemű kiállítási és családi kutya, hanem páratlan ösztönnel rendelkező, könnyen tanítható vadászkutya. A vizslával való foglalkozás önmagában is jó szórakozás, még ha nem is a versenyszintű kiképzés a cél. Szeretném megköszönni gyakorlásokhoz területet biztosító Hubertus Bt-nek, illetve a bereki hivatásos vadászoknak a segítséget, hogy kutyáimmal folyamatosan készülhetek vizsgákra, versenyekre. Ma már én is segítek kezdő kutyásoknak vizslájuk tanításában, és szívesen vezetem fel mások kutyáit a kiállítási ringben, hiszen a rutinos bemutatás egy jó küllemű kutyánál nélkülözhetetlen a komolyabb eredmények eléréséhez. |
|
A mudi fajtával sokkal később ismerkedtem meg. Elsősorban a cifra változat nyerte el a tetszésemet. Anélkül, hogy a mudi természetét igazán ismertem volna, elsősorban a fiam kívánságára 2001-ben került hozzánk a Sacaházi vonalú Dunamenti Nyájas Csincsere. A "Becses" hívónevet később nyerte el a keresztségben. A vizsla után egy egészen más természetű kutyával találkoztunk ebben az eredeti magyar pásztorkutyában Hamarosan rá kellett döbbennem, hogy nem hagyományos társasági kutyával van dolgunk, hanem egy szintén speciális munkára, a terelésre kitenyésztett különleges fajtával. Igazi elemében a természetes környezetében az állatok mellett van. Az éves-kori terelőösztön-próbáján, ahol először látott birkát életében nem csak a terelőösztöne mutatkozott meg az első másodpercben, hanem villámgyorsan felismerte a kitörni készülő állatot és már kerített is! A Nagyberekben legeltetett szarvasmarha gulyák kínálta lehetőséget kihasználva 2 évesen már rendszeresen jártunk a teheneket terelni, amit a gondozók is szívesen vettek, hiszen a jó pásztorkutya elég ritka ezen a vidéken. Három éves korában a fiam vezetésével a szervezett terelőversenyeken is eredményesen szerepelt. Pompás ösztöne már az első évben hozzásegítette terelésben nem túl jártas kisgazdáját az Országos Terelőbajnok címhez. Két alom született tőle idáig és mindig csodálattal figyelem a fiatal mudik korán megnyilvánuló stabil terelőösztönét. Szerencsére Becses több kölyke is "szem előtt" maradt, aktív munkakutya lett. Magyar kutyafajtáink tenyésztése nagy felelősséget ró a tenyésztőkre, mivel a mi felelősségünk megőrizni és a világ többi részén is megismertetni e fajták kiváló tulajdonságait nem csak küllemi szempontból, hanem intelligenciájukat és azokat a csodálatos ösztöneiket is figyelembe véve, amelyek kialakulásában több évszázad szelekciója mutatkozik meg. Szerencsés vagyok, hogy olyan helyen élek, ahol nap mint nap munka közben is láthatom ezt a két remek magyar kutyafajtát, melyeket Magyarország történeti, gazdasági és természeti adottságainak, vadászati és állattenyésztési kultúrájának köszönhetünk. Csíkvári Mónika |
 Becses a solti OB döntőn    |