Billog - To Leave A Place I USed To Call Home (2007)
Írta: Shock! Rockmagazin 2008 január, Kiss Gábor

Mindössze egyetlen számot tartalmaz az eredetileg békéscsabai Billog kislemeze, melyet tavaly májusban vettek fel a srácok. A 2002-es indulás óta ez már a harmadik életjel, két anyaguk is kijött ugyanis korábban Jelzésérték illetve Szívszakadás címmel. 2006 végén az énekes/basszer Zahorán Csaba Angliába költözött, közösen pedig úgy döntöttek, szerencsét próbálnak odaát, ehhez készült el a találóan To Leave a Place I Used to Call Home-ra keresztelt új nóta.

A zenekar saját muzsikáját modern hardcore-metalként aposztrofálja, mely teljesen helytálló. Zúzós, egyszeru riffek, ugrálásra készteto tempók, illetve Csaba meglehetosen agresszív, de kelloen változatos vokalizálása, mind-mind megfelelnek a mufaj követelményeinek. Én mondjuk nem tartom túlzottan kiugrónak a Place-t, tény, hogy egy pofás darab, de véleményem szerint nem emelkedik ki a meglehetosen bo kínálatból. Egy szám alapján elég nehéz megítélni egy zenekart, így maradjunk annyiban, hogy a Billog annak ellenére rendben van, hogy igazán különlegeset nem sikerült alkotniuk. Remélem, sikerrel járnak odakint.

Billog - To Leave A Place I USed To Call Home (2007)
Írta: Rockgyémántok 2007 november, Deni

A békéscsabai Billog új felvétellel jelentkezik, de ezúttal nem egy teljes album készült, hanem egy egyszámos, angol nyelvu promóciós anyag…

A zenekar motorja, Zahorán Csaba (basszusgitár/ének) tavaly év végén Angliába költözött, és már a szigetországban próbálja a Billog útját egyengetni. E felvétellel az a célja, hogy felhívja a kinti szakma figyelmét a zenekarra, illetve hogy új tagokat toborozzon a csapatba. Száz promópéldányt „terít” majd Angliában, de pár darab eljut a magyarországi médiumokhoz is.

A CD-n a „To Leave A Place I Used To Call Home” címu dal huen tükrözi a Billog eddigi munkásságát, illetve a folyamatos fejlodést. Ezúttal is a ’csabai Song Song stúdióban készült a felvétel, és a megszólalással kapcsolatban semmi okunk panaszra. A dal hangulatához, a brutál énekhez illoen kelloen nyersek a gitárok, jó a dobsound, és a telt basszusgitárral igazán „kerek” a hangkép. Maga a dal lendületes, változatos igazi hardcore-metal koncertnóta, becsületére válik a zenekarnak. Ettol függetlenül, nem biztos, hogy elegendo lesz a figyelemfelkeltéshez ez az egy dal, még legalább ketto nem ártana, mert aki nem ismeri a Billog eddigi munkásságát – márpedig Angliában vélhetoen ez a többség -, az egy számból nem tud majd átfogó képet alkotni a csapat zenei világáról, a srácok dalszerzoi kvalitásáról.

Ettol függetlenül sok sikert kívánok, nem lenne baj, ha bekerülhetnének a nemzetközi zenei élet forgatagába…

Deni

Billog - To Leave A Place I USed To Call Home (2007)
Írta: Hammerworld 2007 szeptember, Kovács Péter

A békéscsabai Billog állandó szereplo itt. 2002 óta nyomul Zahorán Csaba, és már egy albumon (jelzésérték) túl is van a csapat. A fohos Angliába költözött és most alapvetoen egy ottani zenekar összekovácsolása céljából rögzített egy nótát. A To Leave a Placce i Used To Call Home utal a történtekre, és elég elszomorító, de elgondolkodtató is egyben, hogy az utóbbi pár évben a zenészek, muvészek igen komoly százaléka lelécelt...) Zaklatott tempójú, agresszív énekkel megspékelt modern metal ez. Kissé a korai Blind Myself és a FreshFabrik ugrik be róla. Sajnos a fogós refrént nem hallom, pedig maga az alapriff igen izmos. Csabának érdemes lett volna változatosabban használnia a hangját, kihozhatott volna többet is a nótából. Nem tudom, mit hoz a jövo, de remélem, hogy valamilyen formában fognak muködni. Hosszú távon lehet, érdemes lenne bevonni egy külön énekest, mivel a banda elég profinak tunik.
K.P.

Billog - To Leave A Place I USed To Call Home (2007)
Írta: Fémforgács Metal Site Skinner's Cage @ 5Sep 2007

A Billog zenekar 2002 nyarán alakult Békéscsabán. Sok mély- illetve csúcspont, jó pár demó, lemez és a megszokott tagcserék után jutottak el oda, ahol most tartanak.

A mostani cd-jükön egy, azaz egy darab számot hallhatunk, amely a To Leave a Place I Used to Call Home címre hallgat. Ha a szám rövidke is a cím legalább legyen hosszú… :)

A zene modern metal, hardcore elemekkel fuszerezve, méghozzá a jobbik fajtából. Zahorán Csaba éneke/üvöltése jól illeszkedik a muzsikához. A kiejtésen és a technikán lenne mit javítani, mert így nehezen érthetoek a szövegek. Kollár Ádám gitáros a stlíushoz illo szaggatott riffeket, dallamokat facsar ki a gitárjából. Fantáziadús, kellemes hallgatni, amit játszik. Szucs Gergely pontos precíz alapokat biztosít a zenéhez, pörgetései nagyon ülnek, kicsit lehetnének kevésbé sematikusak.

Érdekes a megoldás, ahogy a számot ketté szedték, vagy inkább írtak hozzá egy 45 másodperces outro-t. Gondolom megijedtek, hogy a dal véget 2:15-nél, s kellene még hozzá valami. A zenét nem mennyiségre mérjük. Feleslegesnek, és öncélúnak érzem a végét.

Az ebben a stílusban mozgó zenekarok felvételeit általában az öli meg, hogy nem tudják azt az energiát, azt az osi erot átmenteni a felvételre, mint ami a zenében megvan. A Song Song stúdióban azonban ezt remekül megoldották. Élo, és kegyetlenül pusztító a hangzás.

A zenekar ezzel az anyaggal külföld felé szeretne elindulni. „Ugyanakkor egy magyarországi folytatás sem teljesen elképzelhetetlen, minden a kinti fogadtatástól függ, na és persze attól, hogy sikerül-e Magyarországon komoly hozzáállású, nem hobbizenész társakat találni, ami ugye eddig a legfobb lassító tényezo volt a zenekar életében...” Sok szerencsét hozzá!

A To Leave a Place I Used To Call Home teljes egészében letöltheto a zenekar honlapjáról, a régebbi szerzeményekkel egyetemben. www.billog.hu

Pont: 7.5/10
Hangzás: Kiváló

Billog - To Leave A Place I USed To Call Home (2007)
Írta: heavymetal.hu metal portál downer @ Aug 2007

A tetszetos nevu békéscsabai Billog zenekar küzdelmes pályafutást mondhat magáénak. A 2002-ben alakult csapat egy nagylemez (Jelzésérték) és egy EP (Szívszakadás) után jelenleg ott tart, hogy a csapat lelke, Zahorán Csaba basszusgitáros/énekes mellett csak úgy jönnek-mennek az emberek. Emiatt nem is tudtam eldönteni, hogy a To Leave a Place I Used To Call Home CD bookletjében látható Kollár Ádám gitáros és Szucs Gergely dobos tagja-e most a csapatnak, vagy sem, mivel a biográfia szerint Csaba éppen Angliában próbál szerencsét, és tagokat is keres maga mellé.

A lényeg: a To Leave… részben azért is készült el, hogy jelezze, hogy a bandának még közel sincsen vége (a másik ok pedig a kiadókeresés volt). Kicsit mondjuk furcsa dolog egyetlen dalról kritikát írni, mivel az ember néha hajlamos akár egy nóta alapján leírni egy adott bandát (legalábbis velem elofordul), de szerencsére ez a háromperces hardcore sújtás nálam sikerrel vette az akadályokat.

A To Leave a Place I Used To Call Home könnyedén utat találhat az olyan keménykötésu alakulatok rajongóihoz, mint mondjuk a Hatebreed, a Throwdown, vagy a korai Vision Of Disorder, tehát túl sok dallamot nem érdemes keresni a számban, viszont arra annál inkább alkalmas, hogy beindítsa a mosh-t a koncerteken, foleg a lezáró atomzúzás. Mondjuk hangzás terén lenne még hova fejlodni, ha egy jó kiadó a banda mögé állna, azt hiszem ezzel sem lenne probléma.

Koncerten szívesen megnézném oket, ez a zene ott tud igazán nagyot ütni!

Billog - To Leave A Place I USed To Call Home (2007)
Írta: Nuskull Bambee HC @ Jul 6 2007, 15:29

A Billog eddig csak egy nagyon szűk réteget volt képes megérinteni, hiszen zenéjük enyhén szólva sem volt divatos (bár nem tudom, volt-e valaha módi a mocskos crustcore; gyanítom nem), ám az affinitív közönség kellőképp tudta értékelni mind a 2003-as keltezésű Jelzésrértéket, mind a 2005-ös Szívszakadást (utóbbiról itt olvashatsz,egyébként mindkét album ingyen letölthető a zenekar honlapjáról).

A Nasmith-tel közös tavalyi turné után azonban az énekes Csaba külföldre távozott (jelenleg is ott tartózkodik, ez most a magyar zenészeknél valami járvány lehet, lásd IstenHátaMögött, hehe), és a zenekar a 2007-es békéscsabai felvétel után ha úgy tetszik, egyszemélyesre csökkent; Csaba jelenleg is keresi a leendő zenésztársait a méltó folytatáshoz, és a külföldi promócióra szánt To Leave A Place I Used To Call Home hallatán minden esély adott egy szerződés kicsikarásához.

Két dolog szúr elsőre szemet a gyanútlan hallgató számára: az egyik a módfelett igényes külcsín, mely haragSICK és Peter Hillebrand munkáját dícséri a slimtok borítását illetően; a másik pedig a hanganyag tartalma, hiszen az itt hallható szerzemény gyökereiben még azonos azzal, amit Billog alatt ismerhettünk meg az elmúlt évek során, ám a szellemiség új köntöst kapott; mondhatni a Hatebreed (vagy bármely igényes, ám primitív alapokkal rendelkező hardcore banda) találkozik a Machine Headdel (utóbbi főleg a thrashes dallamvezetésben nyilvánul meg, bár eddig is jelen volt a hatásuk). Egy-egy hajlításban, és Csaba orgánumában még érezni azt a gonosz vadságot, ami eddig jellemezte a zenekart, de a riffek, valamint a dalvégi pöröly breakdown lezárás teljesen váratlanul érintett; a profi hangzásról nem is beszélve. Végre úgy dörren meg a cucc, ahogyan illik. Egyedül a dalszöveget tudom kifogásolni, bár személy szerint nekem eddig is gondom volt a jelentésmaggal történő azonosulás kapcsán.

De ez legyen a legnagyobb gond, hiszen ha a következő Billog anyag ezen a röppályán marad, akkor jó eséllyel pályázhatnak arra a zenekar (leendő) tagjai, hogy egy szélesebb tábor felé lesznek képesek nyitni. A pontozástól most eltekintenék, mert egy dalt pontozni kissé irreális lenne, de a letölthető dalt minden érdeklődő számára szívesen ajánlom, és remélem, hogy minél előbb stabilizálódik a felállás, és láthatjuk az új Billogot kis hazánkban.

Rockpanoráma Tehetségkutató - Gyömrő, Művelődési Ház
Írta: Farkas Lajos, Metal Hammer 2006/11

... A Tirpunk sem ismeretlen zenekar, poénkodós punkzenéjükkel spkra hivetottak, csakúgy, mint a békéscsabai Billog, akikben a HC-t panterás riffekkel keverő gyűlöletgyárat ismertünk meg ...

Billog - Szívszakadás (2005)
Írta: Nuskull haragSICK @ Sep 10 2006, 10:40

Ha egy zenekar neve a most divatos testmanipulációval (heg és égetés tattoo), vagy a régebbi időkben az állatok megjelölésével kapcsolatos (Billog - branding iron - megjelölő vas), akkor az önmagába süti a megbélyegzés bunkósbot jellegét.
A 2005-ben rögzített anyag, alig több mint 20 perc 5 tételbe zárva, de így is elegendően tömény és maradandó. Zenei téren valahol a hardcore és a crustcore között mozognak, rengeteg váltással, melyek által a lemez egyszerre tűnhet megunhatatlannak, vagy idegesítőnek is. Némely váltás nem oda illő, ám pár meghallgatás után mégis csak beolvad egy nagy és közös beteg képbe. A hangzás meglepően jó, s közben mégis nyers; szívesen fognám rá a rawcore jelzőt, ám az nem ilyen.

Zahorán Csaba - bass, ének, szövegek
Laczkó Tamás - dob, gitár

A szövegvilággal nem vagyok teljesen kibékülve, bár a zenéhez illik, mégis ezen lehetne még erősíteni. Nem értelmetlenek, csak a tipikusan magyar korszellem jelenségei és a szövegírói rákfenék toposzai tapasztalhatóak, amin azért sokat javít Csaba hangja, a hörgős és ordítós, illetve ez a kántáló, károgós, melyet jól ismerhetünk már a Napalm Death-ből, s amely nagyon crust ízt ad az egész anyagnak. És már el is érkezünk addig, hogy milyen zenei stílusok érezhetőek benne: a hardcore tagadhatatlan, a modernebb thrash elemek is (mint Pantera vagy Machine Head) is nagyon erős, illetve az imént már említett crust-os vokál végett könnyen ugrik be egy lassabb, nem hiper ügető grind vagy death style adta anyag.

Ébredj fel!...szólít fel az első szám a maga tömörségével és komoly mondanivalóságával, a szöveg koncepció az egyszerű urbánus elidegenedett társadalmi szféra hibáira hívja fel a figyelmet, avagy az értékvesztés az ember és emberi dolgok iránt a kapitalista rendszerrel szemben. Egy jó kezdése a lemeznek, intró szerűen rövid is, minden a helyén!

A Reményben már hallhatóvá válik a curst-os vokál íz, ami nagyon-nagyon erős és eltalált, a zene sokat vált, ugrások a modern mai thrash, HC és crust között, vannak benne jól felépített zakatolások; beindulások és leállások, a lemez leghosszabb s egyik legösszetettebb száma.

A banda legsúlyosabb és gyűlöletesebb száma, az Ajándék, mely egy nagyon odabaszós tétel, egyszerűen felépített, engem sokban emlékeztet a Face Down-ra, de abban nem érzem a grind-curst részeket, amik itt nagyon előtérbe kerülnek. Tipikus koncert tétel, fejbólogatós, pogóra invitáló (s ez az egész Szívszakadásra jellemző); élőben olyan intenzivitást ad, mely alapján visz az árral, és a koncert végén az az érzésünk támad, hogy a színpadot szaggatták fel, a világot mentették meg és fel, holott, csak egy erős anyagot hallottunk. Az akusztikus rész nagyon el van benne találva, bár kissé túl rövid, melyre nagyon jól épül rá a suttogó, rekedt ének. Az agyalós részek, mint valami rozsdás csavar tekeri fejünkbe menettel a Billog, a vért nem látjuk, csak a fájdalmat érezzük át.

A Szenvedek egy modern hangzású komplex szám, melyben nagyon jó a death-black zenékből kölcsönzött sikálós rész, de a leállások utáni lépegetés is a hozzá fűzött reményeknek megfelel, a taktusok és a korai Biohazard-ra emlékeztető részek is jók, és egy jó adag Pro-Pain - The Truth Hurts (1994) érzés is bele lett darálva a lemezbe. A végére a leállás nagyon erős, a hangzás végett, a death-black dolog csak elgondolásban állja meg a helyét, a mai zenék terén, ez így inkább egyfajta beteg ultra HC, vagy ahogy az új generációk hordozzák match vagy metalcore.

A Szuicid hajlammal zárják a 20 percet, mely meglepően lassan indul be, a vontatottsága végett, nem kissé Crowbar féle sludge hatást kelt, mely végül vált és egy középtempós döngölős HC-t kapunk, a vége előtt még felgyorsul és beteg deathcore-t ad közre, majd egy leállós basszus, melyre a ki segít? - kérdésfeltevés épül, a válasz senki… és a zene masszív agyalással instrumentálisan zár. Ez amolyan outró, levezetése a légkalapács anyagnak.

A Billog szenved némi egyéniség keresésében, de aki végignézi a kiemelt zenekarokat, melyeknek nevei eszembe jutottak a 20 perc hallatán, az könnyen leszűrheti, hogy rossz zene nem lehet. Elszenvedett ez a lemez minden olyan fertőzést, melytől extrém lesz és agresszív, a tudásuk, pedig kétségtelenül megvan; tudnak írni számokat, és zenélni is.
A 2003-as Jelzésértékhez képest rengeteget változtak és fejlődtek, ám hiába játszik egy banda nagyon jó zenét, a Tankcsapda kritikámban utaltam már rá, hogy mennyire rossz a magyar közízlés és a média hozzáállása. A Billog éppen e miatt, soha nem lesz (sajnos) egy kiemelkedő magyar banda, de kisebb térségekben egy megbízható, biztos pont. Más esélyeik lennének, ha nem békéscsabaiak lennének, hanem Bp-en élnének és zenélnének. Szívből kívánom nekik, hogy találjanak rá a közönségükre, avagy az emberek rájuk.

Ajánló gyanánt azt tudom írni, az egész lemez letölthető a honlapjukról (és a korábbi 2003-as anyaguk is - ez egy nagyon KORREKT húzás, kicsit non profit stuff), egy próbát megér, s aki HC illetve súlyosabb dolgokra vágyik és kíváncsi egy magyar átiratra, az ne habozzon!

10/10 (én az esélyt megadom, a többi rajtuk és rajtatok múlik!)

Billog - Szívszakadás (2006)
Írta: Fémforgács Metal Site Northwar @ 2006-04-17

A békéscsabai Billog zenekar még 2002-ben alakult. Zenéjüket legjobban a hardcore metal stílusba lehetne kategorizálni. 2002 végén egy 3 számot tartalmazó demójuk jelent meg 100 példányban. Következő évben Jelzésérték-ek címmel megjelent az első albumuk. Tavalyi év végén jelent meg a Szívszakadás kislemezük szerzői kiadásban.

Öt számos 20 perces zenében próbálnak kemény feszes tempóval átszőtt hardcore zenét kialakítani, de sajna elég gyenge a hangzás, ami ebben a stílusban nem túl megengedett ahhoz, hogy jók és sikeresek legyenek. A zene mondanivalója, szövegvilága egész jónak mondható. Az énekes hangja nekem egy kicsit egysíkúnak és unalmasnak tűnik. A zene nagy része szaggatott riffekből áll, hasonló témák mennek végig az egész lemezen. Sokak számára biztosan be fog jönni ez a hardcore stílusba ágyazott negatív világérzet. Szerintem még hallunk felőlük, és még jobb albumaikról is.

Pontozás: 6/10

Billog - Szívszakadás (EP) szerzői kiadás
Szerző: Rockinform 2006 április - Deni

A Billog ismét új anyaggal jelentkezik, és minden tiszteletem a srácoké. Ők azt az utat választották, hogy a maguk által kijelölt úton saját erejükből haladnak előre. Ez az anyag is ennek szellemében fogant.
A jelenleg kéttagú formáció, Laczkó Tamás (gitár/dob) és Zahorán Csaba (basszusgitár/ének) továbbra is a hardcore és a metal határmezsgyéjén áll. Annak idején nem nagyon értettem, hogy Tamás gitárosként miért váltott egyik napról a másikra a dobra, de mára kiderült, hogy nem volt értelmetlen ez a húzás - ami nem is igazi váltás volt, mivel most is gitározik -, mert ezzel a lépéssel a saját lehetőségeit bővítette a srác.
A felvételeket a Billog próbatermében készítették, ám ez senkit ne riasszon el! Jó a hangzás, és a harmaddikként elhangzó "Ajándék"-ban már kimondottan harapnak a gitárok, egységes és súlyos a hangkép. Ehhez járul Csaba sajátos énekstílusa, illetve a kiállások, hangulat- és tempóváltások, melyek a műfaj határain belül meglehetősen változatossá teszik ezt az ötszámos anyagot. Érződik, hogy sok munka van ebben a "félalbumban", és ezért dícséret illeti a duót.
Számos magyar zenekar kapcsán felvetődik az emberben az, hogy szinte a legalapvetőbb anyagi feltételek hiányában is próbálkoznak, lemezeket adnak ki, ami azt jelenti, hogy a szabad piacon több millió dolláros produkciókkal kell(ene) versenyezni, mert ugye a hallgatót nem érdekli, hogy milyen körülmények között születik meg egy felvétel. A lényeg, hogy jók-e a dalok, és hogy elég jól szól-e a CD. A Billog viszont nagyívben szarik erre az egész agyalásra, teszik a dolgukat, és kész. Én pedig köszönöm nekik, hogy így állnak hozzá!
Remélem, hogy hamarosan újra lesz gitárosuk, mert érdemes lenne koncerteken is népszerűsíteni a "Szívszakadás"-t, no meg a muzsikusok többsége szereti az élő fellépéseket, és feltételezem, hogy ez a Billog esetében is így van.
A dalok ingyenesen letölthetők a zenekar honlapjáról: www.billog.atw.hu, illetve három angol nyelvű változat kizárólag a Netről férhető hozzá.

Deni

Billog - Szívszakadás (2005 - szerzői kiadás)
Szerző: heavymetal.hu 2006. március, Donát

A hardcore-metalban utazó Billog 2002-ben alakult Békéscsabán. Rá egy évre elkészítették szerzői kiadásban a Jelzésérték című bemutatkozó lemezüket. Ezután koncertek és tagcserék sora következett, időnként beugrózenésszel, majd az egyéb elfoglaltságok miatt nem erőltették tovább így a dolgokat, hanem maradt a további keresgélés a megfelelő emberek után. A Billog mozgatórugója, Zahorán Csaba énekes-basszusgitáros körül jó pár dobos és gitáros megfordult, de nem alakult ki végleges felállás. Persze, ahogy telt az idő rengeteg zenei téma, ötlet, szöveg született, így elhatározta, hogy készítsen egy új Billog lemezt.
S megszületett a Szívszakadás EP, amit Csaba mellett a zenekar egy eredetileg alapító tagja Laczkó Tamás dobolt-gitározott fel. Vagy egy hónapot (persze nem éjjel-nappal) dolgoztak rajta, míg végül az anyag elnyerte végleges formáját. A rögzített öt szám közül az első az Ébredj fel! címet kapta. Ez egy rövid, alig egy perces tétel, aminek a szövege is csak 3 soros. Igazából szinte csak egy riffből áll az egész, van egy sajátos hangulata, de én inkább csak intronak tekintem. A lemez második tétele a Remény. Sajna a gitár valamint az egész sound vékonyka hangzása nem tesz valami jót az ilyen durva zenének. Egy jó hangzással ez tényleg súlyos nóta lehetne, de így sajna nem az. A szövegvilága viszont határozottan érdekes. Alapvetően pozitív, hiszen arról szól, hogy ne add fel a reményt, ez az utolsó menedék, stb. de mégis úgy hangzik, mintha a totális mélyről - stílszerűen reménytelenségből - akarnák visszarángatni az embert. A következő dal, az Ajándék viszont mintha ennek a szöges ellentéte lenne. Annyi gyűlölet van a szövegben, hogy aki ezt a számot inspirálta, annak nem szívesen lennék a helyébe, de még az ellenségemnek sem kívánnám ezt a szerepet. A szaggatott riffelést és dallamokat csak egy nagyon rövid akusztikus rész töri meg, ami viszont üde színfoltként hat. Őszinte leszek, ez volt az a pont, ahol kezdtek egyre inkább összefolyni a dallamok a fülembe. Tudom, ez most így elég érthetetlenül hangzik, de egy-egy témát, dallamívet annyiszor ismételnek, hogy az hamar unalmasba fordul és a figyelmem is lankad, így az alapvetően jó ötletek is csak egy masszává gyúródnak. A negyedik, Szenvedek című dal az előző számokhoz hasonló zeneileg, szövegileg pedig nagyon befordult és depressziós. Nem tudom, hogy mennyire volt szándékos de a srácok a legjobb számot hagyták az EP végére, vagyis Szuicid hajlamot. Itt is egy elég negatív világlátásnak lehetünk tanúi, immáron olyannyira, hogy már az élet értelmetlensége kerül tálalásra. Viszont a dallamok, riffek, ritmusok és a basszusbetét itt tökéletes egységet alkot és izgalmassá teszi a számot, valamint egyszerre fent is tartja a figyelmet. Véleményem szerint mindenképp ezt a vonalat lenne érdemes továbbvinni a későbbiekben is.
Ez a korong jól bemutatja, hogy hol tart most a Billog. Viszont a bemutatáson kívül másra sajna nem jó, mivel a megszólalása hagy némi kívánnivalót maga után. A zenekar egyébként jelenleg is keresi még az állandó dobosát és gitárosát és mint a kísérőlevélből kiderül többek közt ezért is lehet letölteni ezt a teljes EP-t a csapat honlapjáról, hogy minél több emberhez eljussanak. Valamint szintén letölthető innen a CD-n található számok közül háromnak az angol verziója is.

Billog - Szívszakadás (2005 - szerzői kiadás)
Szerző: Metal Hammer World 2006. március, Kovács Péter

2002-ben egy demóval, 2003-ban pedig egy nagylemezzel jelentkezett a békéscsabai Billog, majd jegelték magukat, így az életben maradást hivatott jelezni ez az ötszámos friss anyag. Régebben igen korrekt modern metalt nyomtak erővel, lendülettel trióban. A Szívszakadás borítóján már csak két ember látható: Zahorán Csaba főnök és Laczkó Tamás régi-új dobos nyomta fel a komplett cuccot. A stílus azonban nem sokat módosult. Kissé talán lassabbak az új dalok, de a lényeg ugyanaz maradt. Az azonban sajnálatos, hogy a felvétel próbatermi jellege miatt az egyébként erős témákat nem támogatja meg egy megfelelő hangzás. Pedig milyen pompás riffek bújnak meg a Reményben vagy az Ajándékban is! Csaba nem nagyon kíméli a torkát, dallamoktól kezdve a rappelésen át a totális acsarkodásig mindent vállal. Nem feltétlenül rossz, amit művel, de egy rendes stúdióban biztosan sokkal jobb teljesítményt nyújthatna. Sokszor jut róla eszembe a 7-8 évvel ezelőtti Social Free Face Béla. A Billog sötét, borult szövegei komoly témákat boncolgatnak, nem kevés Necropsia, Leukémia hatással. Alapvetően nem rossz anyag ez, de kimagaslónak mégsem nevezném. A demó célja ugyanakkor egy állandó dobos és egy gitáros megtalálása. Bízom benne, hogy Csaba mielőbb megtalálja a társakat, és mondjuk a Denevérben készítenek egy olyan felvételt, ami végre igazságot szolgáltatna ennek a mellőzött bandának.

Billog - Jelzésérték (2003 - szerzői kiadás)
Szerző: Eightball Hardcore Portal 2004.08.15. 19:56

Bevallom, nem igazán az én műfajom ez a zene, mindenesetre ez nem befolyásolt abban, hogy véleményt alkossak róla.
Mindössze kettő napjába került a Billognak, hogy felvegye ezt a 11+1 számot tartalmazó harmincvalahány perces anyagot. Ez dicsőségükre válik, mivel a megszólalás ugyan nem a legjobb, de viszonylag megfelelő, a gitár lehetne hangosabb, az ének tisztább, a dob szebb, de ugye semmi nem lehet tökéletes. A borító elég egyszerű, nem igazán pozitívuma az albumnak, viszont minden fontos információ megtalálható rajta.
A háromtagú formáció (Laczkó Tamás, Zahorán Csaba és Czeglédi Sándor) zenéje viszont már nem annyira egyszerű. Ha skatulyázni akarnék, akkor azt mondanám metál tele ordítással, némi kis (elég kis) hardcore ízzel. Ordibálás, egyszer-kétszer szövegmondás, metál gitár-riffek, sodró dob, elég erős basszgitár, néhol pedig egy kis punkos lendület. Biohazard, CDT - ők ugrottak be hirtelen.
Ezen a vonalon dolgoznak a srácok, de szerintem, van még mit fejlődniük - még akkor is, ha vannak olyan elemek, amit, ha egy kicsit csiszolnak még, sok mindent elérhetnek a műfajukban. A koncepció jó, megvan az alapja mindennek, ami itt szükséges. Lehet, hogy a kevés idő a stúdióban vagy az egyébként relatíve kevés idő, amit együtt töltöttek, mint zenekar, az oka ennek. Reméljük, hogy ilyesmi áll a dolgok hátterében, és a békéscsabai ifjak képesek arra, hogy több tudást, tapasztalatot szedjenek össze, hiszen akkor, mint anno az Ektomorf, akár többre is vihetik.

-Peti-

BILLOG - Jelzésérték CD (szerzői kiadás 2003.)
Szerző: Eszement Fesztivál 2004. március

Egy igazán jó anyag. Durva hangzás, a zene HC-metal a jobbikból. Nem fogom dicsérni az ilyen, meg olyan jó számokat, meg szövegeket. Az énekes már szerintem 5 évesen láncot evett, ami a torkán akadt, aztán az óta se nyelte le. Ehhez hozzátenni nem lehet, elvenni meg nem szabad. Ajánlom mindenkinek, mert ez akkora "munka"-zene, hogy hihetetlen, mondhatni eszement magasságokba tör, ha kap egy kis terjesztést.

BILLOG - Jelzésérték CD (szerzői kiadás 2003.)
Szerző: Metal Hammer 2004. március

A Billog reményteljes csapat. A srácok ugyan nem léptek túl a Prong/Leukémia/CDT szentháromságon, mégis iszonyatosan bennük van a lendület.
A szövegek tekintetében nincs nagy megfejtés, azonban a már ismert témákat sikerült olyan hittel körbejárniuk, hogy mégis van értelme elgondolkodni rajtuk. A hangzás kifejezetten élő, talán a gitár hangja vékonyka kissé. Zahorán Csaba és Laczkó Tamás éneklését lehet érteni, amúgy meg teljesen magával ragadó, amit művelnek. A dalok elég összetettek, azonban mindegyikbe sikerül valami olyan fogós részt beilleszteni, amire egyből rááll az ember füle és lába.
Ha koncerten is ennyire elsöprőek, mint ebben a közel 40 percben, akkor másokon is nyomot hagy majd a Billog.

Pontszám: 8/10
Kovács Péter

BILLOG - Jelzésérték CD (szerzői kiadás 2003.)
Szerző: Rockinform 2004. március

2002 végén jelentkezett háromszámos bemutatkozó anyagával a békéscsabai Billog triója. Már akkor egyértelművé tették, hogy alapvetően hardcore-ban nyomulnak, némi metalos ízekkel színezve, nyersen, lendületesen, cafrangmentesen.
Szűk egy évvel később már első nagylemezük anyagát rögzítették a békéscsabai Song Song stúdióban. A most bemutatásra kerülő CD-re tizenegy (plussz egy) tétel került fel, közöttük a demón is megtalálható hárommal. Ezúttal a stúdiónak és a befektetett komoly munkának köszönhetően valóban megdörrennek szerzeményeik. Rendkívül nyers, szinte csontszáraz megszólalás jellemzi a felvételeket, ám ez a stílushoz nagyon is passzol.
A Czeglédi Sándor (gitár), Laczkó Tamás (dob, vokál) és Zahorán Csaba (basszusgitár, ének) alkotta formáció a középtempókra helyezi a hangsúlyt, erre építik nyers, közérthető riffekkel megtámogatott, kiabálós - egy egy karcosabb, sötétebb és egy kicsit tisztább, világosabb - "énektémákat". Igen, itt az éneken van a hangsúly, ugyanis a Billog világa ettől válik rendkívül súlyossá. Olyan érzés őket hallgatni, mintha egy feketelyuk melletti bolygón élnénk, valami nagyon húz magához, nem enged el. Ez még akkor is így van, ha a nyolcadikként elhangzó "Szabadság" c. számban a gitár sokkal oldottabban, lebegősen szól. A lényeg itt is ugyanaz marad...
A hangszerkezelés terén is egység figyelhető meg, egyikük sem cifrázza, de nagyon egyben van az egész. Nagyon meglepődtem, amikor a CD borítón azt olvastam, hogy mindössze két (!) napig tartottak a felvételek. A fene tudja, de lehet, hogy ettől lett ez ilyen tömör, és az egészet egyfajta egészséges spontaneitás lengi körül. Ha sokat tököltek volna, akkor lehet, hogy mindez elveszett volna, így viszont jó értelemben vett abszolút underground!
A lemezborító igényes munka, egyszerű a grafika, és tökéletesen illeszkedik a koncepciójukba, emellett pedig minden szükséges információt - szövegek, zenekari fotó, elérhetőség stb. - megtalálható rajta. A csapat saját kezében tartja a terjesztést, tehát, aki be akarja szerezni ezt a korongot, annak vagy egy Billog koncertre kell eljutnia, az elérhetőségeik valamelyikén kell felvenni a kapcsolatot a csapattal!

Deni

BILLOG - Jelzésérték CD (szerzői kiadás 2003.)
Ideje: Február 21, szombat, 02:35:00 Szerző: zenemagazin.tk

A békéscsabai társulatot 2002. nyarán alapította a klasszikus zenekari felállással Zahorán Csaba (basszusgitár, ének), Czeglédi "Cega" Sándor (gitár) és Laczkó Tamás (dob, vokál). Nagy előny egy beinduló zenekarnál, ha állandó a tagság és ebben szerencséje is volt a Billognak, ugyanis mind emberileg, mint zeneileg sikerül kijönniük, aminek nagyban köszönhető, hogy a banda eddigi rövid története során még nem volt tagcsere. Zenéjük leginkább a kemény, zúzós, kicsit talán Biohazardos hardcore műfajhoz áll közel, azzal az elég nagy különbséggel, hogy a NYC-i társulat már kicsit régebben zenél. A mostani, Jelzésérték magylemezük az első teljes anyag, hisz eddig csak egy nem oly meggyőző demót adtak ki, Demo 2002. címmel. Kicsit furcsálltam, hogy már akkor is beszéltek ennek a lemeznek a megjelenéséről, amitől sokan egyébként óva intették őket.
Kétségtelen, hogy a társulat őszinte, fogós, társadalomkritikus zenéje sokat fejlődött az eltelt idő alatt. Nagyon tetszik bennük az erő, az elhivatottság, a zenéből áradó agresszió. Érezni, hogy imádják amit csinálnak, ugyanakkor a cédén néhány hibát is fellelhet a kritikus fül. A Demo 2002 néhol fülsértően rosszul szóló dobjához képest a Jelzésérték hangzása már sokkal jobb, ám még mindig nem tökéletes. A neves Song-Song stúdióban rögzítették a korongot, ám sajnos csupán két nap alatt, ami erősen rá is nyomja a bélyegét a megszólalásra.
A dalok elég kreatívak, viszont gyakori, hogy a szöveg és a zene nem alkot tökéletes egységet, márpedig ez a hardcorenál nagyon sarkalatos pont - nem szerencsés, mikor a mondat közepén van ritmustörés... Koncerten kíváncsi lennék rájuk, mivel elég beindulós a zenéjük, leszámítva a túlzásba vitt üvöltéseket/hörgéseket.
Mindent egybevéve, belegondolva az albumon lévő legjobb dalokba, mint a Fekete kép, az Utolsó perc, a Csak neked szól és a Másolt ember, egyesekkel ellentétben szerintem a zenekar nemhogy reménytelen, sőt! A legközelebbi anyaghoz annyit tanácsolnék, hogy próbáljanak meg kicsit több időt a stúdióban tölteni, a körítést (borító, fotók) kicsit jobban megkomponálni, és néhány "gyermekbetegséget" levedleni a nótákról. Ha ezek sikerülnek, akkor a Billognak jó esélye van, hogy ő legyen az első átütően tökös, magyarul éneklő hardcore zenekar, ám addig még hosszú az út.

esgé

BILLOG - Jelzésérték CD (szerzői kiadás 2003.)
Szerző: Shock! Rockmagazin (2004.02.10.)

Változnak az idők. Manapság már egy otthoni nyomtató, valamint cd író segítségével is lehet albumot kiadni, aminek színes a borítója, és van rajta tizenakármennyi dal. De ettől mindez még nem lesz ALBUM. Hogy miért is mondom mindezt? Kezdjük akkor a cd külcsínével. Két lapos színes nyomtatós a cucc, ráadásul nem egy grafikai csoda a kiállítása sem. Vajon mit ábrázolhat a frontborítón látható két csíkocska?.. 2004-ben így kiállni a zenevásárlók elé, nos, bátorság (vagy inkább némi szemtelenség) szükségeltetik hozzá.
Folytassuk a zenével. A Billog 2002-ben alakult, készítettek egy 3 számos demót a próbatermükben, amelyből mi is kaptunk (a demókritikák között lehet róla olvasni), és az ember hiába inti féltőn az ilyen ifjú titánokat, hogy nem az a jövő, ha a megalakulás után egy évvel azonnal albumot adnak ki, az ifjú titánok meg akarják mutatni a világnak, hogy. S lőn.
2003 szeptemberében vették fel ezt a 11 dalt (köztük vannak a demós dalok is persze, rögtön a nyitó dal is az például) Békéscsabán, a Song Song stúdióban. Nos, a dob úgy szól, mintha egy mikrofonnal vették volna fel a csikóstöttösi művházban, a gitár egy az egyben tranzisztoros vonalas hang (mivel a zenekar trióban működik, illett volna a gitárt még egyszer felvenni és kicsit szétpanorámázni a megfelelő súly kialakítása érdekében), a bőgő pedig egyszerűen slattyog. Az egész demófelvétel szintű, ezen nincs mit szépíteni.
A zene tulajdonképpen csak mennyiségileg változott, minőségileg nem. Idemásolhatnám ugyanazt, amit a demóról írtam: pontatlan az egész, középszerűek a témák, rosszak a vokálok (a jó üvöltözés nem azt jelenti, hogy az ember torkaszakadtából ordít, ettől még nem lesz brutális, agresszív ez a fajta vokálozás, ráadásul teljesen érthetetlen miket ordítoznak olykor a srácok, pedig magyar szövegekkel dolgoznak), ráadásul a dalszövegeket sokszor képtelenek ráritmizálni a zenére, mivel meglehetősen sűrűek a sorok. Néha a dalszerkezetek eltűnnek, vagy nincsenek egyáltalán, olykor egy-egy dal végén nagyon oda nem illő riffeket hallhatunk lezárásképpen. Máskor meg ugyanazt a riffet húzzák végig az egész nótán. A hetedik dalban felbukkanó különös gitárszólót sem biztos, hogy mindenáron erőltetni kellett volna. A nyolcadik dal érdekes módon jazz-imitáló témákból áll az elején. Nahát. Az ötlet amúgy nem rossz, de a kivitelezés itt sem az igazi. Nagy ravaszul egy rejtett kis tételt is felvettek a cd végére, gondolom angol szöveggel, de biztosan nem tudom, mivel még érthetetlenebb itt a kiabálás.
A szövegeket inkább nem is elemzem ki, mert így is bőven kapott tőlem a zenekar.
Az új dobos (tavaly ősz óta elvileg új dobossal dolgozik a csapat) feladata a pontosság és a metronóm megismertetése lesz a másik két taggal, akiknek pedig a dalfelépítés, illetve a refrén szerepe című fejezetet ajánljuk a zeneszerzés nagykönyvéből. Bár a helyi kis klubban zúzni ez is megfelelő, de ehhez nem kell nagylemez.
Biztos úgy tűnik túl szigorú vagyok, és csak a hibákat emelem ki, de sajnos ezen az anyagon nincs pozitív kiemelnivaló. Ez olyan, mintha a CDT az első demó után nagylemezt adott volna ki. Meg lehet hallgatni a nemrég kiadott válogatáslemezükön, hogy milyen lett volna, mert van ott első demós dal.
Remélem a következő anyag tényleg jobb lesz, és nem csak remélem, hanem tényleg.

Pontszám: 3/10

Valentin Szilvia

BILLOG - Jelzésérték CD (szerzői kiadás 2003.)
Szerző: Rockgyémántok (2004.02.08.)

A 2002-es bemutatkozó demó után immár egy komplett anyaggal rukkolt elő békéscsabai Billog (Zahorán Csaba basszus/vokál, Czeglédi "Cega" Sándor gitár/vokál, Laczkó Tamás dobok/vokál).
A csapat által megfogalmazott HardCoreMetal stílusmeghatározás tökéletesen passzol a tizenegy dalra, ha valahol a Biohazard környékén keresgélünk, akkor körülbelül a helyes megfejtés közelében járunk. A trió meglehetősen dühösen tekeri végig a valamivel több, mint harminc percet, ez a düh természetesen megfelelő intenzitással is párosul. És ami a legfontosabb: zeneileg is teljesen rendben vannak a dalok. Sodró riffek, dinamikus váltások, hisztérikus üvöltés: ahogy abban a bizonyos nagykönyvben a "hardcore" címszó alatt írva vagyon.
Talán ha a hangzás egy kicsit karcosabb lenne...

Ákos

BILLOG - Jelzésérték CD (szerzői kiadás 2003.)
Szerző: Passzio Rock Klub (2004.01.26.)

A Billog az Ektomorf hazájából érkezett, és HardCore-ban utazik. Sok koncert, nyomulás után, szerzői kiadásban jelent meg ez a CD, de ami fontosabb, hogy nagyon tehetségesek, és ami még fontosabb, hogy végre magyarul éneklő bandáról van szó. Fiatalemberekről van szó, akik élnek halnak ezért a műfajért, ez lejön erről a kiadványról.
Igényesen és sokszínűen felépített dalokat készítettek. Ebben a műfajban nehéz itthon hiteleset csinálni, mert ez igazán AMI műfaj, honosítás a' la Bruklin. Mindenesetre a fiúk tesznek rá egy igazán jó kísérletet. Semmi faxni és már pörög is a majdnem 40 perc üvöltés és túrás. A hangzás elég garázs feelinget áraszt, de ez sokkal nagyobb bandáknál is így van. Viszont, zeneileg egy profi bandát hallunk. Észrevehetetlen trio hangulattal. Fiatalságukat megszégyenítő iszonyat-üvöltésekkel.
A HardCoreban, lassabb és középtempóban menetelnek. Amikor ebből a világból kilépnek, akkor punkossá válik a zene. Talán a leggyengébb daluk, a "Másolt ember" ebben a punkosabb világban mozog. Nekem tutibbnak tűnik a többi dal, ami alulhangolt gitármotyóval van tele.
Olyan dalok, mint a "kitartás" vagy az "Élek" viszont nagyon tutira sikeredtek. Kár, hogy pl. a "Szabadság"-ot és a "Kristályba zárva"-t nyitó "kolomp" nem annyira sikeredett. (Bár erről nem biztos, hogy ők tehetnek.) Különben a balladisztikusabb "szabadság" elég jól sikerült. A favoritom akkor is a nyitó nóta. Üvöltenek, ahogy a nagykönyvben meg írta a Biohaz'.
Remélem a honi kritika nem szedi széjjel ezt a lemezt, mert nem rossz. Kaphatnának egy nagyobb lehetőséget!

BILLOG - Jelzésérték CD (szerzői kiadás 2003.)
Szerző: The Six Cuts Hardcore Portál & Webzine

No, ismét egy olyan banda, aminek a stílusa egészen távol áll tőlem. Nem is tudom, mihez kéne hasonlítanom, sose hallgattam ilyesmit, amit modern metalnak neveznek. Vagy teli torokból üvöltenek a srácok vagy ezt a félig rap-elős szövegmondást használják üzenetük továbbítására. Most kinyitom a borítót, hogy megnézzem a szövegeket. Tök jó a belső oldal háttere! A szövegek magyarul vannak és ha odafigyel az ember ki se kell nyitnia a bookletet. Úgy érzem, mintha érteném a szövegeket, de van bennük egy jó adag elvontság is, amit helyenként túlzásnak érzek. És ha már a túlzásoknál tartunk, biztos jó ötlet 5 percesre elhúzni azt az ötödik számot? Pedig az a hadarós refrén elég jó lett. A hatodik szám egyfajta tisztelgés is lehetne a Social Free Face előtt. :-) Zenéjükben - nem meglepően - nagyon erős szerepe van a basszusgitárnak. Az agyonszaggatott zúzós témákhoz néha jön egy-egy kellemes, prüntyögős, dallamos intro is. Az album több, mint fél óra hosszú és 11 + 1 szám hallható rajta. Nekem ez sok, pl. a nyolcast simán kihagytam volna. Ha az Ektomorf-nak sikerült kitörnie Békésmegyéből, nekik is sikerülnie kell, mert simán jobbak náluk.

xBencex 2004-01-04

Billog - demo2002
Szerző: Rockinform, 2003. július-augusztus

Volt egykoron Miskolcon egy hardcore alapokon nyugvó crossover muzsikát játszó zenekar, a Spasm. E zenekar vezéregyénisége Laczkó Tamás - ai kezdetben gitáros-énekesként funkcionált, majd belső késztetéstől hajtva dobra váltott - bő egy éve visszatért szülőhelyére, Békéscsabára, ahol rövid időn belül létrehozta új formációját a Billogot. Gitárosként Czeglédi Sándor, basszusgitáros-énekesként Zahorán Csaba lettek társai, és rövid időn belül - 2002 őszén - el is készítették háromszámos bemutatkozó anyagukat. Természetesen nem csak a lakóhely változott, hanem az új muzsikusok révén a zene sem azonos azzal, amit a Spasm produkált egykoron. Ezúttal egyértelműen a hardcore dominál, és a trió felállásból adódóan a hangszerelés is direktebb lett. A felvétel is ehhez a koncepcióhoz igazodik, nyersen, "fésületlenül" szólalnak meg a dalok (Csak neked szól, Fekete kép, Az út szélén).
Igazi beindulós, erőszakos énekkel megspékelt tételekkel szembesülhet a hallgató, melyek koncerteken biztos, hogy "működnek", azonnali pogózásra sarkallva a nagyérdeműt. Abszolút csapatmunka eredménye ez az anyag, mivel mind a zenét, mind a szövegeket, sőt még a CD-borítót is együttes erővel alkotta meg a trió, amiből kitűnik - már amennyire egy kb. 11 percnyi felvételből ez megítélhető -, hogy egy igen egységes formációhoz van szerencsénk. A szövegek alapvetően konfrontációkról szólnak, a politikusok is megkapják a magukét, emellett - szerintem - személyes élményeiket osztják meg velünk a srácok, de mindezt nem szájbarágósan, hanem teret engedve a hallgató képzeletének. Ezáltal lehetőséget adnak a dalaikkal való azonosulásra... Biztató kezdet!

Deni

MAMF 2003 - Köröstarcsa
Forrás: http://hard.fplanet.hu/

(...) A pénteki napon a Hangyák előadására értünk oda. Szerény közönség előtt nyomták zenéjüket, ami elől lassan elhagyhatjuk az "amatőr" jelzőt, hisz kifinomultan, pontosan csinálják, amit csinálnak. Sok média által támogatott csapat meg sem közelíti az ő szintjüket, de hát ezt nem kell külön kiemelni, mert nem egyedi eset. Utánuk következett a békéscsabai illetőségű Billog zenekar, amiből a dobost emelném ki, precíz, pontos, és virtuóz játékáért. (...)

Billog - demo2002
Szerző: Rock gyémántok

Egy viszonylag friss zenekar a békéscsabai Billog (Zahorán Csaba basszus/vokál, Czeglédi "Cega" Sándor gitár/vokál, Laczkó Tamás dobok/vokál), hjiszen a formáció 2002 nyarán alakult. A srácok saját megfogalmazásuk szerint hardcoremetalt játszanak, és ha ők mondják, akkor talán igaz is...
A demót még 2002 végén rögzítették a próbahelyükön, és ez sajnos nagyon is hallatszik... Az mindenestre leszűrhető, hogy a fiúk valakire, vagy valamire nagyon dühösek, és ezt a dühüket a muzsikán keresztül eresztik a hallgatóra. Szaggatott, intenzív HC riffekkel operálnak a fiúk és mindezt jól is csinálják. A szövegek is dühödtek, olvasgatásuk közben az rémlett fel, hogy a csapat mintha nem szeretné a politikusokat... :-)
Első lépcsőfoknak megteszi ez a CD, bár a hangzás miatt egy kis hiányérzetem van. Sebaj, tessenek őket élőben megnézni, mert ezeknek a daloknak szakítaniuk kell egy bulin.

Ákos

BILLOG: BILLOG 2002
Szerző: Shock! magazin

Békéscsabáról származik a Billog, 2002 nyara óta léteznek, tehát igen fiatal formáció, bár voltak korábbi zenekarai a tagoknak. Énekest nem találtak, ezért mindhárom zenekartag (Zahorán Csaba - basszusgitár/ének, Czeglédi "Cega" Sándor - gitár, Laczkó Tamás - dob/vokál, igen, a dobos is kiabál) kiveszi a részét a munkából a vokáltémákat illetően. Üvöltöznek, nem énekelnek. Olykor hangyányit kaotikussá is válik a többféle vokáltéma egyszerre való megszólaltatása, nem ártana "összehangolni" őket a jövőben.
A demó szokásos demósan szól, kissé erőtlen is. Három dal került rá, néha a régebbi CDT-re emlékeztet a zene, metalos hc-alapú súlyoskodás, annak ellenére, hogy a harmadik számba visszafogott részeket is írtak. Kissé pontatlan is a dolog, metronómra kellett volna feljátszani a dalokat, mert hol gyorsul, hol lassul a dal egy picit. Pedig ez cd, nem nyúlhat a magnószalag. :)
Sajnos túl sok egyedi dolog nincs a zenében, kapaszkodót, megjegyezhető témát nem nagyon találtam, azokat a riffeket, amik súlyoskodni akarnak, hallottuk már sokszor, sok helyütt. A zenekar mégis nagylemezt (!) szeretne idén nyáron felvenni, nos, nem értem hova sietnek - és hova siet mellettük még sok-sok másik zenekar - előbb meg kellene ismertetni a zenekar nevét a közönséggel, koncertezni, azzal rutint szerezni, igazán jó dalokat kellene írni, amibe neadjisten egy csipet egyéniség is szorult. Aztán egy ütős demó után jöhetne a lemez. Ez a demó viszont egyelőre nagyon elment mellettem. A következő ugye jobb lesz?..

Valentin Szilvia

BILLOG: BILLOG 2002
Ideje: április 21, hétfo, 09:45:00
Szerző: zenemagazin.tk

A Zahorán Csaba - Czeglédi Sándor - Laczkó Tamás összetételű hármasfogat 2002-ben talált egymásra, és még abban az évben fel is vették első demójukat. Koncerteztek a Hangyákkal, az Mz/X-el, valamint a tarsolyukban lévő hét saját számmal. Nem tudunk minden nótáról véleményt alkotni, mivel csupán három került fel a demóra, azok is elég rossz minőségben - próbahelyi felvételként.
Első meghallgatáskor is kiötlik a bennük rejlő energia és düh, amit egész jól építenek be zenéjükbe, ezzel agresszívvá téve azt. Kicsit úgy tűnt, mint ha nem lenne túl nagy változatosság a dalaik között.
Van ebben a bandában tehetség és elszántság is arra, hogy végigmenjenek az úton, bár ehhez szükséges még a kellő gyakorlás, indulás a tehetségkutatókon, satöbbi, satöbbi... Természetesen nem csak rajtuk múlik a majdanlagos bukás vagy siker, de még nekik is kell fejlődni - ahogy a világnak, vagy inkább a magyar zenehallgató társadalomnak is.

(c) 2005 php: jagresz