Ezzel a várossal kelek, fekszem. Majd húsz év után szinte úgy ismerem, mint a tenyeremet – de ácsi- hiszen azt sem ismerem még eléggé! Nem ismerem eléggé főleg most, mikor mindent átadtak-bezártak-megnyitottak-felújítottak-átépítettek-megépítettek-szétszedtek-összeraktak és folytathatnám a sort. Miben változik az életünk a nagyvárosban? Nem lesz nyomor és emberszag a négyeshatoson? Gyorsabban eljutunk majd „A”-ból „B”-be? Felváltja majd az autós forgalmat a most épülő bringabirodalom? Rövid körkép a BKK új csodáiról.

72-ben megfogant/ Egy kedves angyali gondolat, o-ó:/ Legyen negyedik édes-drága/ Földalatti gyorsvonat.

Annyi szenvedés, annyi balhé, annyi pénz és pénzmosás után végre itt van! Vagyis lenne, ha rögtön az átadás után 11 nappal nem zárták volna le üzemzavar miatt. Zavar amúgy is van bőven e csoda körül, amely már 2006 óta épült. Bizony, majdnem 8 éven keresztül rondította a város tíz pontját az a sok elbarikádozott, deszkákkal körülvett, homokbuckákkal felpolcolt, markolókkal ékesített terület, ahol most fel-, vagy leszállhatsz, mehetsz, vagy maradhatsz.

De lőn 2014, és a 4-es Metró elkészült vala. Persze csak egy része, vége a 7-es busz adta kellemetlen zötykölődésnek, most öt percet megspórolhatsz a Keletitől Kelenföldig. Fedezd fel e hét kilométernyi futurisztikus szellemvasút izgalmait, járj csodájára Betonország betonóriásai hatalmas erejének! A legmerészebbekre az út vége felé még vár egy kis Félelem és rettegés a Szent Gellért téren (amiről még tartanak a viták, vajon Johnny Depp kultikus filmje, vagy a Mézga család ihlette meg az építészeket), mely a Fővám téri megállóval egyetemben megkapta a legszebb állomásoknak járó Architizer+ díjat, amit a sajtó építészeti Oscarként emleget.

Kicsit komolyabbra fordítva a szót: az 1972 óta tervezett DBR-metróvonalat (Dél-Buda– Rákospalota) eredetileg nem is erre az útvonalra tervezték, hanem Budafoktól az Astoriáig. 1996-ra végül megalakult a végleges útiterv, itt jöttek a pénzügyi problémák, kormány váltott kormányt, eszme- eszmét, határidő határidőt, és mi mindebből jószerivel csak a felszínt láttuk. Ha most a felszín alá mennék, politizálni kéne, amiben egyrészt nem vagyok jó, másrészt nem is tartom megfelelőnek ezt a főiskolai médiafelületet arra, hogy elméleteket gyártsak, vagy ideológiákat hirdessek. Mindenkinek megvan a véleménye az új metróról – lehet, hogy több a negatív, mint a pozitív vélemény, lehet, hogy összességében nincs sok értelme, de hátha van pár jó oldala is a dolognak. Jó lehet, mert egy kevés időt spórolhatunk vele – talán pont annyit, hogy ne késsünk el egy-egy óráról vagy előre megbeszélt találkáról, interjúról. Kevésbé jó, hogy néhány járat, mint a 41-es és 47-es villamos ritkábban jár, így egérutat nyerve inkább az új földalattit választjuk, megfosztva szemünket attól a gyönyörtől, amit Budapest látképe ad nekünk a Szabadság hídról.

Elkezdhetnénk perszecsipkelődni szépen, magyarosan. Miért járnak máris pótlóbuszok? Miért kellett rá ennyit várni, és miért vártunk ennyit, ha még kész sincs? Miért nem lett meghívva a megnyitóra Demszky Gábor, akinek a mandátuma alatt kezdett el egyáltalán valamiféle fizikális formát ölteni a négyes metró? Hogy van az, hogy az angoloknak már 140 éve van négyes metrójuk, ráadásul 36 kilométeres vonallal? És el is kezdünk csipkelődni, mert van min. Szépen, magyarosan. 1996-ban még 120 milliárd forintra becsülték a megépítés költségeit, ezek mára 452 milliárd forintnál tartanak. El tudtok képzelni ennyi pénzt? Én nem, pedig ha lemegyek Kelenföldnél az aluljáróba, pont ezen a pénzen taposok.

A második és harmadik szakasz felépülésének megvalósításával egyszer ez a vonal is értelmet nyerhet majd. Képzeld el, a Nagy Lajosról csak párat kell villamosozni, és felpattanva a Bosnyák téri négyesre fél óra alatt már a Szomszédok által oly jól ismert és szeretett Gazdagréten vagy! TÉNYLEG? Nem. De képzeld el! (Főleg, mert mire ez készen lesz, már az unokáid fognak a BKF-re járni, te meg…)

Tóth Csilla írása