Blicha János amatőr nyelvész gondolatai
Érdekes anyag, mely úgy született meg még a 7o' években, hogy nem kötötte kezemet semmilyen hovatartozás. Csak a józan paraszti ész és a matek/statisztika vezérelte kétkedő énem az agyon tanult "szakemberek" ellen, akik szerint szinte nem is létezik magyar nyelv.
1. Ősi magyar szavak felhasználásával történő összehasonlító elemzés az európai nyelvek körében. Kevés nyelv van, amit annyiszor elemeztek szőrszál hasogató alapossággal, mint a magyart, úgymond a különlegessége miatt. Ez a nyelv 15 millió ember sajátja, egy földrész (ma Európának nevezzük) közepén. Érdemes megemlíteni, hogy maguk az elfogadott földrajzi nevek (Európa, Kárpát medence) is csak több ezer év „késéssel” épülhettek be a már kész, ősi magyar nyelvbe.
2. E nyelv érdekesen pozicionálódik a tőle DNY/NY-ra található latin alapú és az É/ÉK-re található szláv nyelvek között. A latin alap nyelv az Appennin félszigeten úgymond olasszá változott az évezredek alatt. Majd a félszigettől távolodva NY irányba spanyollá, portugállá és franciává lett. Még a germán alapú német és angol nyelvben is tetten érhető a latin örökség. A szláv nyelvek esetében az északi vándorlás okozta torzulások/változások szintén egyértelmű bizonyítékai e kutató munka létjogosultságának. Míg a fent említett két (latin, szláv) nyelvcsoport a néha több értelmű elöljáró szavak tömkelegével „operál”, addig a magyar nyelv a rendkívül következetes, egyértelmű ragozást használja. Már ez a tény (különbség) is kizárja az esetleges rokonságot a fent említett népcsoportok bármelyikével.
3. Európai nyelvészek tucatjai már 300 éve is foglalkoztak a magyar nyelv rendkívüli mivoltával, jobbára fejet hajtva ősi eredetének bizonyossága előtt. Bár csak sejteni lehet, hogy e kutatók munkája (hozsannázó jellege) alapos elemzések után lett publikálva.
4. A mostani elemző munka a józan paraszti ész által kikövetelt módon vizsgálja nagyító alatt a latin és szláv nyelvek esetleges ráhatását a magyar nyelvre. A majd 500 egyszerű/primitív szó (amelyek megfelelői a világ összes nyelvében ősieknek minősülnének) szigorú összehasonlítása fényesen bizonyítja a magyar nyelv abszolút különállását.
5. Egy ilyenfajta érinthetetlenség csak egy ősidők óta kész nyelv sajátossága lehet, amely egy helyben alakulhatott ki az idők (tán év tízezredek) homályában. ...ezzel ellentétben a latin és a szláv nyelvek”torzulása” (amit nyelvészek többsége fejlődésnek aposztrofál) tetten érhető a geográfiai távolságok növekedésével. Lásd. 2. pont.
A végkövetkeztetés csak az lehet, hogy egy abszolút kész nyelv (magyar) egy helyben (Kárpát medence) alakult ki és túlélte a jóval később érkezők már több ízben változó nyelviségét, vagy a kész ősi nyelvvel érkező nép (magyar), az erősebb jogán kiszorította a „perifériumokra” az addigi népcsoportokat.
elemzés.pdf