A Pokémonok világa

The Pokémon’s world

(magyar nyelvű történet az utazásunkról szól a Globuson)

I. Fejezet

I.rész

A nagy választás

Sziasztok egy srác vagyok a nevem Petyo én a Kanto régióban születtem  Pallet városban a testvéremmel, az ő neve Chris. Alig vártam azt a napot, amikor megkapom az első Pokémonomat. És végre eljött az a nap. Éppen Ón városba tartottam, amikor Oak Professzor azt mondta:

-         Álj meg,várj!

-         Igen Oak Professzor?

-         Gyere velem a laboromba.

És elmentünk a laborjába és ott volt három Pokémon: Bulbasaur, Charmander,Squirtle. Azt mondta:

-         Na válassz!

-         Én ?

-         Igen, te ?

-         Rendben. De vajon ki legyen? Bulbasaur? Squirtle? Charmander? Igen meg van! Azt hiszem Charmandert választom.

És akkor be jött Tom.

-         Keresztapu hol van az én Pokémonom?

-         Válassz Tom.

-         Rendben.

-         Ő kicsoda?

-         A szomszédod Petyo.

-         Ja tényleg nem is emlékszek rá mert olyan jelentéktelen.

-         Ki a jelentéktelen?

-         Te.

-         Hadjátok abba! Tom válassz !

-         Rendben.

-         Ki a te Pokémonod?

-         Az enyém Charmander.

-         Keresztapu Squirtlet választom.

-         Köszönöm Oak Professzor én megyek.

És mentem volna erre Tom így szól:

-         Mit szólnál egy gyors csatához?

-         Benne vagyok.

-         Téged választalak Charmander!

-         Téged választalak Squirtle!

-         Charmander öklelő támadást!

-         Squirtle vízágyú!

-         Charmander ugorj el, és öklelj!

-         Squirtle vigyázz!

-         Squirtle!

-         Char,Char!

-         Squirtle vissza!

-         Charmander vissza!

-         A fenébe pedig én nekem erősebnek kell lennem! Viszlát Keresztapu!

És Tom kiment az ajtón.

-         Petyo szeretnék rád bízni valamit.

-         Mit?

-         Szeretném ha ezt a Pokékódexet teljes adatbázisúvá tennéd.

-         Rendeben.

-         Ja és itt vannak a Pokélabdáid.

-         Köszönöm.

-         Viszlát Oak Professzor.

-         Viszlát Petyo.

És ezzel indultam a Kanto ligába.

II.Rész

A barátok

Ahogy megyek az utamon találkozok egy barátommal.

-         Szia!

-         Szia Petyo!

-         Hogyhogy erre?

-         Megyek a Pokéligába.

-         Tényleg? Én is oda tartok.

-         Akkor menjünk együtt. Oké?

-         Oké Jonh.

-         Te kivel kezdtél?

-         Én Charmanderrel, és te ?

-         Én Bulbasaurral.

És mentünk mígnem elértünk egy erdőbe és ott rengeteg bogárpokémon volt ja és persze általánospokémon. Ott volt egy Pidgey.

-         Na végre egy pokémon és minden kérdés nélkül leakartam csapni rá.

-         Hé várj!

-         Mi van?

-         Nem kéne eldöntenünk hogy kié legyen?

-         De, talán.

-         Akkor Kő, Papír, Olló!

-         Én nyertem. Menj Charmander! Parázstámadást!

-         Pidgey!

-         Menj Pokélabda! 1-2-3... meg van ezaz! Van egy Pidgeym!

És abban a pillanatban ott termett egy Growlithe.

-         Ez most a tied.

-         Rendben.

-         Menj Bulbasaur!

-         Growlitheeee!-és tűzörvénnyel támadott.

-         Vigyázz Bulbasaul! Ugorj aztán öklelés!

-         Growlithe!-aztán kifeküdt.

-         Pokélabda menj! 1-2-3... meg van. Van egy Growlithem.

És azzal mentünk tovább. De akkor valamit mondanom kellet:

-         Egy pokémon csata?

-         Rendben.

-         Menj Charmander!

-         Menj Bulbasaur!

-         Parázstámadást!!!

-         Térj ki aztán öklelés!!!

-         Char!-és elesett

-         Ne Charmander!-de szerencsére még nem ütötték ki. Most parásztámadást!!

-         Ökleld meg!!!

És kiütötte Charmandert.

-         Charmander vissza!

-         Jó voltál Bulbasaur.

-         Menj Pidgey! Forgószélcsapást!!!

-         Neeeeeeeeeeeeee!- és kiütötte Bulbasaurt.

-         Jó volt Pidgey!

-         Menj Growlithe!

-         Pidgey forgószélcsapást!

-         Growlithe tűzörvény!

-         Neeeeeeeeee Pidgey!- és elterült de még nem ütötte ki.

-         Pidgey!- és átalakult. Pidgeotto!

-         Ezaz van egy Pidgeottom!-és elővettem a Pokédexet.

-         Pidgeotto a Pidgey átalakult formálya több odafigyelést igényel, mint a Pidgey.......

-         Growlithe tűzörvény!

És kiütötte Pidgeottot.

-         Boccs hogy kiütöttelek.

-         Nem baj, mert van egy Pidgeottom.

-         Akkor rendben. Menjünk a Pokémon Központba.- javasolta.

Mivel a Pokémonjaim már fáradtak voltak így beleegyeztem.

-         Rendben menjünk.

-         Akkor indulás.

És folytattuk a vándorlásunkat.

III.Rész

Megvagy!

Mikor beértünk a Pokémon Központba megláttunk egy Plakátot:

-         Joy nővér mi az ?

-         Az kérlek a Pokémon Liga plakátja. Gondolom Ti is odatartotok?

-         Igen.-válaszoltuk

-         És jelentkeztetek már ?

-         Jelentkeztünk ???-kérdeztük meg lepetten.

-         Igen mert ugyebár jelentkezni kell.

-         Tényleg?

-         És hol kell?

-         Itt.-válaszolta Joy.

-         Akkor jelentkeznék.

-         Én is.

-         Rendben adjátok ide a Pokékódexet.

-         Tessék.

-         Itt van.

-         Rendeben egy perc és kész. Már kész is tessék.

-         Köszönöm.

-         Én is.

-         Ajánlanám első teremvezetőnek Brockot. Ő sziklapokémonokat használ.

-         Rendben.

És kisétáltunk az ajtón.

-         Te Jonh.

-         Igen?

-         Figyelj te menj Brockhoz én pedig megyek fogni egy vizipokémont.

-         Rendben. De miért?

-         Mert nekem csak Charmanderem és Pidgeottom van és egyik se jó a sziklapokémonok ellen.

-         Ja oké akkor menj.

-         Hello.

-         Szia.

És mentem tovább. Hamarosan egy vizpart mellet kötöttem ki. Nyüzsögtek ott a vizipokémonok. És akkor ott volt egy Wartorle.

-         Ezt elkapom. Menj Pidgeotto. Szélroham.

-         Wartortle.

-         Ez az. Szép volt Pidgeotto még egyet.

-         Pidgeotto.

És Wartortle a földre esett.

-         Pokélabda menj! 1-2-3..... ezaz meg van. Van egy Wartortlem. Pidgeotto vissza.

És mentem vissza Brockhoz de akkor kit látnak szemeim. Az édesanyám jött felém.

-         Petyo várj!

-         Igen ezt otthon hagytad.

-         Mit?

-         Tessék az utipénz 14000 Pokédollűr.-és a kezembe nyomta a péznt.

-         Köszi anya már megint elfelejtettem.

-         Semmiség.

-         Na én megyek mert még ma megszeretném szerezni az első jelvényem.

-         Rendben visztlát.

-         Szia anya.

És azzal mentem vissza Ón városba. Közben velem szembe jött Jonh aki feltűnően vidám volt.

-         Szia Jonh.

-         Csá Petyo. Na fogtál vizipokémont?

-         Aha. Egy Wartortlet.

-         Oké akkor menj Brockhoz én meg a Pokémon Központban leszek.

-         Rendicsek csá.

-         Csá.

És azzal indultam Brockhoz.

IV. Rész

A nagy csata

Tehát ebben a részben John és Brock csatájáról lesz szó mert az előző részben még azt se tuttuk meg vajon megnyerte e. Tehát akkor kezdjük.

Amikor Johnnal szétváltunk akkor ő elindult Brockhoz a táblákat követve elért egy röpke 10 perc alatt odadért de ne huzzuk az időt hanem akkor kezdjük.

John bement az ajtón és vak sötétségben talára magát.

-         Halló van itthon valaki?

-         Igen

És akkor felkapcsolódtak a lámpák.

-         Gondolom azért jöttél hogy kihívj.

-         Eltalátad.

-         Akkor vágjunk bele!- vetette fel

-         Rendben.

-         Most kezdődik a csata Brock és John Vasas között.

-         Gong!!

-         Menj Geodude!

-         Egy Geodude.-és azzal előkapta a Pokékódexet.

-         Geodude a sziklapokémon a Geodude minnél hosszab ideig él annál kerekebb lessz mert gurulás közben csiszolódik. Legjobb válaszás ellene a vizipokémon.

-         Menj Bulbasaur! Pengeleveleket!

-         Geodude térj ki előle!

De már nem sikerült így Geudude

-         Geodude nem képes Folytatni a harcot így a győztes Bulbasaur.

-         Ezaz ügyes voltál Bulbasaur!!

-         Vissza Geodude! Jó voltál. Ezzel nehezebb dolgod lessz. Menj Onix.

-         Onix

-         Mekkora!?

-         Kezdődjék az összecsapás Onix és Bulbasaur között.-mondta a játékvezető.

-         Gong!!

-         Onix öklelj.

-         Térj ki Bulbasaur!

De nemteljesen sikerült így a csapás elkapta Bulbasaur lábát.

-         Jólvagy Bulbasaur?- látszólag nem viselte meg a csapás.

És helyeselőn bólintott

-         Megegyszer.

-         Oooonix.

-         Bulbasaur pengeleveleket neki!!

És mindkét csapás célba ért. De Bulbasaur a földrekerült.

-         Neeeee Bulbasaur.

Próbált felálni de nem ment. Most John azt hitte hogy Bulbasaur kikapott de nem tudta, hogy.....

-         Bulbasaur-Bulba-Bulba.....

És ekkor átalakult.

-         Ivysaur.

-         Azta van egy Ivysaurom. Na akkor fejezzük be.

És a tetőn át besütött a napfény.

-         Ivysaur napfény csapást!!!

És a napfénycsapás telibekapta Onixot.

-         Onix!! Neeeeeeeee!!

-         Ezaz!!

-         Onix vissza.

-         Ivysaur vissza. Jó voltál

-         Tessék John itt a jól megérdemelt jelvény.

-         Köszönöm.

És azzal indult a Pokémon Központba. És itt találkoztunk és én mentem Brockhoz. Az én csatámat nem mutatjuk be mert nem olyan érdekes mint a Johné. Tehát én is visszamentem a Központba és ott találkoztunk.

-         Csá John

-         Csá Petyo

-         Na mizu ??

-         Legyőztem.-válaszolt John.

-         Én is.

Már későre járt ezért úgy gondoltuk hogy lefekszünk. Joy nővér ideadta az egyik szoba kulcsát.

V. Rész

A nagy találkozás I.

Az nap elég korán keltünk mert szeretünk volna minnél hamarabb tovább menni. Még akkor nem is sejtettük mi fog történni. Megyünk kifelé az ajtón hát a vársban ott volt két csodaszép lány már nekem csak az egyik tetszet Johnnak a másik. Na mindegy figyeljetek.

-         Sziasztok.- köszömtünk nekik.

-         Sziasztok.- köszöntek vissza.

A felszerelésükből látszott hogy nem idevalósiak. Hanem az egyik a Johtoba a másik a Hoen régióba.

- Figyeljetek csak.

- Igen?

- Azt szeretnénk kérdezni hogy nem e tartanátok e velünk a további úton? Mármint a PokéLigába.

- De miért nem. Persze mi is indulunk a ligában. Akkor indulhatunk.

- Rendben akkor induljunk.

És mentünk tovább a következő városba. De oda az út kb. 3 nap úgyhogy volt időnk bővem még a következő városig. Tehát úgy döntöttünk Johnnal és a lányokkal hogy útközben elkapunk egy-két Pokémont. Elmeséltük, hogy milyen Pokémonokat akarunk fogni. És közben megismerkedtünk az egyik neve Sabina a másiké Ester. Mármint aki Johnnak tetszik Sabina nekem Ester. John egy Treeckot szeretne Sabina egy Eeveet Ester egy Mudkipot én egy Magbyt. És akkor folytatuk utunk. Az első nap nem fogtunk semmit így nem voltunk fáradtak ezért egész este beszlgettünk. Más nap reggel kiáltásra keltem fel.

-         Na végre egy Treecko!- kiáltott fel John.

-         Menj Growlithe! És egy tűzörvény!

És Treeckot telibekapta a nagyerejű csapás.

-         Ez nem lehet igaz mégmindig ál!

-         Újjabat Growlithe.

-         Treeckoooooooooo!

-         Na végre. Menj Pokélabda. 1-2-3.... ez az megvan!!

-         És ott egy Eevee. Menj Torchic. Lámgörvény.

És azt se tudtuk hogy hol vagyunk a kis Torchicnak kb. 5-ször erősebb volt a tűzörvénye mint Growlithenek.

-         Menj Pokélabda. 1-2-3.... ezaz megvan.

 

 

VI. Rész

A nagy találkozás II.

Tehát az előbb ott hagytuk abba, hogy Sabina elkapta Eeveet. Na akkor folytassuk.

-         Navégre van egy Eeveem!

-         Ez remek!

-         Az.

És folytattuk utunkat ami elég hosszú sajna :( de attól vidámak voltunk. Úgy tűnt bár nem vagyok a legjobb megfigyelő a suliban is Pokémon megfigyelésből is csak 3 voltam :) de ebben nem tévedek mármint, hogy John és Sabina szóval összejöttek. De ebben tutira nem tévedek. Én meg annyira eluntam magam, hogy elmentem járni egyet szóval otthagytam őket mert Ester se volt ott és nem tuttam beszélni vele ezért mentem el de láttam egy kis fényt a sötétben hát egy alvó Magby volt az nem tétlenkettem. Megpiszkáltam egy bottal, hogy ne orvul támadjak rá. Felébrett.

-         Menj Wartortle.

-         Maaagby!!- és tűzörvénnyel támadott.

-         Wartortle vízágyú!

És Magby elterült bár nem csoda hiszen szinte az egész teste tűz így nem is tétlenkedtem.

-         Pokélabda menj! 1-2-3...... ezaz megvan!

És tovább sétáltam új Pokémonommal. Elővettem a PokéNavigátorom és megnéztem mennyi az idő 11:30 mentem vissza a táborhelyre és azon vettem észre megem, hogy mindenki alszik nekem még hagytak kaját de ők már alidtak John és Sabina közvetlenül egymás mellet feküdte de persze két külön hálózsákba. Nem tudom miért de egyszerűen nem tudtam aludni ezzel nem csak én voltam így magby pokélabdája is egész este mocorgott de nem jött ki. Mást nem igen láttam aki ébren lett volna csak John fordult egy kettő álmában. És végr olyan hajnali 2 körül elaludtam. A többiek közül még egyedül Sabina és John volt fenn Ester még aludt csak egyfurcsa volt nem emlékszem hogy itt feküdt volna melletem mikor odaafordultam hirtelen megilyedtem, hogy itt fekszik melletem. Gyorsan feláltam és mentem a közeli patakhoz megmosakodni mejd vissza a táborba reggelizni. Amint oda értem már mindenki fenn volt még Ester is kedvesen odaköszöntem nekik

-         Sziasztok.

-         Szia.

-         Szia.

-         Szia Petyo.- köszönt Ester.

És ezzel összeszedelőzködtünk és indultunk tovább.

-         Azt a egy Mudkip.- és ezzel előrántotta a PokéDexét. Menj Chikorita. Adj neki pengeleveleket.

Ez a csapás láthatóan nagyon megviselte Mudkipot szinte már lábra se tudott álni.

-         Akkor Pokélabda menj! 1-2-3.... ezaz megvan!

És megnéztük újdonsült Pokémonját Mudkipot. És már ki is értünk az erdőböl. És így szólt John:

-         Csak neked nem sikerült fogni egy Magbyt.

-         Szerintem igen. Pokélabda menj.- és azzal előugrot Magby a labdából.

-         Azta! Mikor fogtad?

-         Hát amikor este elmentem akkor találtam rá aludva és felkeltettem és kihívtam egy csatára majd elkaptam röviden ennyi.

-         Oké. Na akkor menjünk még ma akarok egy újjab jelényt csak utánnam.

És akkor a legkevésbé vártam megbotlottam egy

-         Tojás!

-         Tényleg az.

Felvettem beraktam a táskámba a hálósákomba és mentünk tovább Azurkékvárosba.

VII. Rész

A jelvény és a goromba I.

Mikor beértünk Azurkékvárosba akkor elhatároztuk hogy maradunk két hetet mivel még csak tavasz van és a liga késő nyáron lessz van időnk bőven. Tehát nézelődtünk én vettem magamnak egy Pokélabda tisztókészletet John vett magának három Fészeklabdát a lányok meg ők nem ezzel törődtek szóval vettek magulnak ruhákat amikre egyáltalán nincs szükségük szerintünk :). Tehát ma még nem akartuk kihívni a teremvezetőt Mistyt így mentünk a szálásra mert pénzünk nem volt sok a trénerekkel kötött fogadásokból se jött össze mert szerintünk 20000pd/hét kicsit drága mondjuk van 300000pd ami közös de az nem erre van szánva. Tehát mentünk a szálásra és ott előhívtuk a Pokémonjainkat.

-         Titeketválasztalak: Charmander, Pidgeotto, Wartorle és Magby!

-         Menjetek: Ivysaur, Growlithe, Treecko!

-         Tijösztök: Torchic, Eevee!

-         Rajta: Chikorita, Mudkip menj!

És már kinn is voltak örültek és akkor mintha egy nagy csapat Tauros dobogna korgott a gyomruk nemcsoda hiszen kb. 2 napja elfogyott a Pokétáp. Úgyhogy gyorsan szaladtunk Johnnal a Poké Martba és vettünk minden Pokémonnak külön egyhétre való tápot. És mentünk vissza. És akkor elment egy telepjáró autó melletünk és az volt ráírva: R. és majdnem elcsapott minket.

-         Hé vigyázzon! - ordított John.

Azzal visszaértünk és megetettük a Pokémonjainkat. És akkor ezt mondtam Johnnak:

-         Egy Pokécsata?

-         Benne vagyok!

-         Egy-egy ellen.

-         Rendeben.

-         Menj Charmander!

-         Menj Ivysaur!

-         Charmander parász Ivysaur pengelevelek!

Sikeresen hárította bár azért a vége elkapta Ivysaurt.

-         Jólvagy?-kérdezte John.

-         Ivysaur.- bólintott.

-         Akkor rendben. Most Ivysaur egy napfény csapást!

Tuttam hogyha eltalálja Charmandert akkor kikapok.

-         Charmander lángvetőt!

-         Chaaaaaaaaar!!

De mire odaért kész volt a napfény csapás. Bár elkapta Ivysaurt a csapása Charmandernek még mindig képes volt a napfénycsapásra.

-         Saaaaaaaaaaur!- és azzal a hatalmas csapás elindult.

-         Charmander ugorj el!

Még sikerült a teljes csapás elöl elugrani de a vége elkapta.

-         Char!- és hátra esett.

-         Ne Charmander!!!!

És akkor elkezdett fehérfényben izzani Charmander.

-         Charmeleon!

-         Ezazvan egy Charmeleonom.-feleslegesnek éreztem elővenni a PokéDexet mert mindent tudok Charmanderről és a fejlődéseiről. Szélesfokozatű lángvető!

-         Saur!- és ezzel Ivysaur a földre esett

-         Char! � és azzal csak fújta a tüzet.

-         Charmeleon élég. � de nm halgatott rám. Charmeleon ha nem hagyod abba lelocsolom a farkad vizzel.

-         Char- és azzal abba hagyta.

-         Charmeleon vissza. Elég goromba egy Pokémon vagy.

Folytatjuk

VIII. Rész

A jelvény és a goromba II.

Tehát ott jártunk, hogy Charmander átalakult. Na tehát jött az este és a tábortűznél beszélgettünk és mint mindig Johnékat ott hagytuk mármint én Ester atmán megint eltünt. De hamar vissza is jött.

-         Holvoltál?

-         Sétáltam.

-         Én is adatartok. Nemjössz velem?

-         Hát felőlem.- mondta tettet közönnyel.

-         Akkor manjünk.- momdtam szintén tettet közönnyel.

És sétálni akartunk indulni amikor

-         Hűűű a töjást elfelejtettem.

És gyorsan a tűz mellé vittem.

-         Na mehetünk

-         Rendeben.

És sétáltunk sokszor megmegáltunk. Majd vissza mentünk a táborba.

John és Sabina már aludt szokás szerint, mi pedig még beszégettünk akkor néztünk az órára 12:15 na úgy gondoltuk, hogy alszunk Ester odaköltözött mellém teljesen és aludtunk reggel én voltam az első aki felkelt így Charmeleonnal mentem edzeni még szerencse, hogy nálam volt a vizipisztolyom amit mág mikor tavaj vltunk akkor hagytam a táskámba így nem kellet attól tartanom hogy Charmeleon nem fog engedelmeskedni. Majd olyan 10 tályban visszamentünk.

-         Sziasztok.- fuldokoltam és annyira kivoltam merülva hogy egy nagy levélhalomra estem.

 Puff. Kb. Egy fél órát alidtam még vissza a többiek nekem is összepakoltak és mentünk Mistyhez de a lányok még először ot maradtak. Johnnal mentünk Mistyhez. Előszöris megkérdeztük a recepcióstol hol van aztmondta a 3 medencénél. Odamentünk.

-         Gondolom edzők vagytok. És azért jöttetek hogy kihívjatok.

-         Eltaláltad.

-         És kilessz az első?

-         Én.- válaszoltam John beleegyezése nélkül.

-         Aztmondom 2-2 elleni csata.

-         Rendben.- nem is volt sok választani valóm mert csak egy Pokémonom van amelyik jó ellenük. Menj Pidgeotto!

-         Staryu vízágyú!

-         Térjki aztán forgószéllel döngöld a földbe.

Eltalálta és ki is ütötte Staryut.

-         Jól küzdöttél Staryu! Vissza!

-         Menj Starmie.

-         Újjab csapást.

-         Starmie vízágyú.

Mind a két csapás telibekapta a másikat és Pidgeotto elájultt.

-         Pidgeotto vissza! Menj Wartortle! Harapás!-és Misty Pokémonja kiesett a küzdőtérről

-         Szép volt Starmie! Vissza!

-         Ezaz! Megvan a második jelvényem!

Ezután következett John, Sabina, és Ester....de ezt már nem is részletezem mert megnyerték a jelvényeket!

IX. Rész

Rukairo felbukkanása

Tehát az előző részben mindenki megszerezte a második jelvényét! És ebben az epizódban valami különlegességnek lehettünk tanúi!!! És folytattuk utunkat a következő városba: Kármin városba! Útközben meglepetés ért minket. Valami gyors Pokémon elsuhant előttünk.

-         Mi volt ez?-kérdezte John

-         Nemtudom

-         Láttam, hogy megállt, gyere menjünk utánna!

Sietve követtük Johnt, aki elvezetett minket egy mi számunkra ismeretlen Pokémonhoz! És akkor Sabina elővette a Pokékódexet!

-         Rukario Pszicho és Acél Pokémon több információ nincs az adatbázisban.

-         Rrrrrrr, Rukario.

-         Amánegy!-kiáltotta John, Ezt most én elfogom!-és elrántottam John kezét!

-         Nehogy elkapd John!

-         De, megszerzem!-és John rádobott egy Ultralabdát amiből csak egyetlen egy volt neki. 1-2-..-és egy hihetetlen eseménynek voltunk tanúi: szétrobbant az Ultralabda!

Mindenki előhívta a Pokémoját.

-         Pokélabdák menjetek!-és előjött mind a 11 Pokémon!

-         Magby, Charmander!

-         Torchic!

-         Growlithe!

Tűzörvény!!!

-         Ivysaur, Treecko

-         Chikorita

Pengelevél!!!

-         Wartortle

-         Mudkip

Vízágyú

-         Pidgeotto

Szárnycsapás!!!

-         Rukaaaaaaaaaaaa!

Rukario nem bírta ki a óriás erejű csapásokat és elájult! Gyorsan kellett cselekedni, hogy nehogy Rukairo felébredjen és John kezébe nyomtam az Ultralabdámat.

-         Ultralabda menj!!!1-2-3-4-5.....!!! Ezaz megvan!!!

És mindenki örült John sikerének, és Sabinától egy puszit is kapott...!!!

Folytatjuk

X. Rész

Küzdelem és a szerelem I.

Tehát mostmán Rukarioval az oldalunkon folytattuk sz utunkat. De útközben egy nagy meglepetés ért minket kitlátnakszemeim

-         Tom?- kérdeztem.

-         Ezt kikérdi?

-         Én.

-         Á Petyo látom barátaid is vannak.

-         Vannak és az neked mit számít?

-         Semmit csak úgy mondtam.

-         Pokécsata?

-         Elfogadom de mindenkivel szeretnék egyszer harcolni.

-         Rendben.- mondtuk egyszerre.

-         Énkezdek.- mondtam és már hítam is. Menj Charmeleon!

-         Menj Eevee.

-         Charmeleon tűzörvény!

-         Chaaaaaaaaaaaaaaaar!- és a hatalmas tűzörvény szinte megsütötte Eeveet.

-         Eevee vissza! Ügyes voltál.

-         Charmeleon vissza! Szép volt.- hívtam vissza az első csatája után a Charmeleon álapotban.

-         Menj Wartortle.

-         John ez a tiéd.

-         Rendben.- és John előhívta szóval nemis igazán hívta hanem Rukairo egyszerűen kijött a labdábol. Akkor menj Rukairo!Árnyéklabda!

-         Azta ez meg mi?

-         Rendeben.- szólalt meg Rukario bár mi azt se tuttuk, hogy tud beszélni.

-         Te tudsz beszélni?-kérdezte John meglepetten.

-         Igen de nem úgy mint ti han.- és Tom közbevágott.

-         Wartortle vízágyú!

-         Rukario árnylabda!

És Rukairo árnylabdája röktön kifektette Tom legerősebb Pokémonját.

-         Vissza Wartortle. Jó volt.

-         Most te jössz Ester.

-         Oké. Menj Mudkip!

-         Menj Krabby.

De ez a Krabby nagyon nagy volt már szinte méreten felüli ránézésre 50cm magas volt.

-         Krabby roppntsd össze az ollóddal.

-         Mudkip ugorj el aztán ökleld fel.

-         Muuuuudkip.- és azzal már fel is öklelte a hatalmas Krabbyt de a csapás meg se viselte.

-         Újra próbáld meg.

-         Mudkip harapd meg mielőtt még elkapna.

És ügyes mozgással Mudkip elkerülte majd megharapta Krabbyt és megrepedt a páncélja.

-         Most kapdel Krabby!- és Krabby elkapta Mudkipot.

-         Neeeeeeeeeeeee!!!- kiáltott Ester de ekkor gondoljátok mi történt hát eltaláltátok Mudkip átalakult.

-         Marshtomp.- mondta a Pokémon.

-         Marshtomp. � és azzal elókapta a Pokékódexet. Akkor adj neki egy Hydropumpát!- és Krabby a földre került.

-         Vissza Krabby. Menj Doduo.

-         Menj Torchic!- mondta Sabina. Tűzörvény!- és azzal Doduo már a földre is került.

-         Vissza Doduo. Nagyon szép volt.

-         Vissza Torchic. Nagyon jól küzdöttél.

-         Sziasztok vesztesek.

-         A sohaviszontnemlátásra Tom apó :)!- és ezen még sokáig röhögtünk.

Majd valamit mondanom kellet Esternek. Elhivtam a többiektől és

-         Ester én szeretlek!

Folytatjuk

II. Fejezet

XI. Rész

Küzdelem és szerelem II.

Tehát az előbb ott hagytuk abba, hogy én bevallottam Esternek, hogy szeretem most megtudjátok a válszt.

-         Ester én szeretlek!- szóltam a lányhoz.

-         Én is!- válaszolta

És ezután még sokáig beszélgettünk. Majd elmondtuk Johnéknak a hírt akik egyáltalán nem voltak meglepettek. Utána lefeküdtünk aludni mert holnapelvileg már Surge hadnagyhoz érünk. És mostmár nem féltünk az érzéseinktől így odabújtam Ester mellé a hálószákommal. Aztán mentünk és meglepődésünkre ott volt egy tűzkő amiben John orra esett :), mint én szoktam :). Na tehát ott egy tűzkő.

-         Azta egy tűzkő.

-         Az ez tudod kihez kell.

-         Ja Growlithenek.- és azzal előhívta.

-         Growlithe!!

-         Tessék itt egy tűzkő!- és azzal John hozzátette a követ.

És Growlithe átalakult Arcaninejá.

-         Azta egy Arcanine.- és előkaptam a Pokékódexet.

-         Arcanine a legendás Pokémon a Growlithe átalakulása nagyon ritka Pokémon ezért bántalma tilos.

És mentünk tovább  két órán belül megérkeztünk Kármin városába. És ott valami elkezdett mozgolódni a táskámban. Hát amikor megakartam nézni mi van a táskámban egy fehér fényt láttam és gyorsan kinyitottam hát egy

-         Egy Chikorita!- kiáltottam és láttam a széttört tojásdarabokat és gondoltam, hogy ez az én Chikoritám.

És leesett az egyik Pokélabdám és Chikorita odament és megbökte az orával így a Pokélabda elkapta.

-         Van egy Chikoritám! Ezaz!

És újdonsült Pokémonjainkall itt Chikoritara és Arcaninera célzok folytattuk az utunkat amikor egy hang szólt hozzánk.

-         Petyo John várjatok!

Folytatjuk

XII. Rész

Pokémonok harca

Szóval az előző részben egyhangot hallotunk és nem tudtuk ki de ez tök mindegy figyeljetek.

-         Petyo John várjatok! Várjatok!- kiáltott egy hang.

-         Ki az??- kérdeztük.

-         Én vagyok az Peter.

-         Ja csá!- és végre megláttuk :).

-         Császtok!- lihegte. Ezek kik??

-         Kérlek szépen ő itt Ester.

-         Szia.

-         Csá

-         Ő pedig Sabina.

-         Örvendek.

-         Én is.

-         És hogyhogy erre jöttél?

-         Hát én is elindultam az utazásomon.

-         Az jó. És merre tartassz???

-         Hát nem a ligába megyek hanem csak megfigyelőnek készlök.

-         Ja az más. És van már Pokémonod??

-         Persze. Menj Skitty.- és azzal kibújt a Pokélabdából.

-         Miaú.

-         De ari.- mondták a lányok akiknek nagyon teszett Skitty és gondolom szeretnének is egyett.

-         Hát igen szerintem is aranyos.- mondtam magamba de nekem a Charmeleonom jobban tetszett és oldalba böktem Johnyt.

-         Nekem is tesztik.- bár neki is jobban teszett a saját Arcanineja.

-         És nektek milyen Pokémonjaitok vannak??

-         Menjtek.- kiáltottuk.

És a Pokémonok kibújtak a labdáikból mégpedig névszerint: Pidgeotto, Arcanine, Treecko, Torchic, Marshtomp, a két Chikorita, Ivysaur, Eevee, Charmeleon, Wartortle, Magby, Rukaieo. Peter szeme gondoljátok kin akadt meg hát Rukarion.

-         Ő meg kicsoda?

-         Rukario.- válaszolta John.

-         Igen.- szólaltmeg újra Rukario.

-         Ttttttud beszélni?.- dadogta.

-         Igen. Ugye Rukario?

-         Igen.- valaszolt Rukarro.

Na tehát mentünk tovább keresni egy táborhelyet. Találtunk egyet nem messze a várostól. Ott elbeszélgettünk Peter a rég nem látott haverunkkal. Elmondtunk neki mindent ami ezalatt történt velünk mindent beleértve. Ő is elmondta, hogy nem Oak Professzortól kapta Skittyt hanem az apjától egy Pokékódexel és 5 Pokélabdával. Plusz a szokásos megfigyelő felszereléssel. Utána hogy, hogy talált ránk bár abból egy szót se értettünk ez vicces mi :). Este aztán rémtörténeteket meséltünk egymásnak bár kitudja miért a lányok odabújtak hozzánk vagy azért mert féltek vagy azért mert szeretnek :)(bár ez nem újdonság). Majd lefeküdtünk aludni kivéve engem én nem tudtam kit fogok használni holnap Surge hadnagy ellen. Úgy gondoltam hogy feledzem Chikoritát. Kezdtük is az edzést először Wartortle ellen harcolt akit legyőzött. Utnána Pidgeotto ellen akivel kicsit nehezebb dolga volt mert Repülő típusú. De legyőzte és szerintem elég tapasztalatot gyűjtött az átváltozáshoz. Úgyhogy úgy döntöttem bevetem Charmeleont aki ellen muszáj lesz átalakulni a vagy ha nem is alakul át akkor nagyon sok tapasztalatot gyűjt.

-         Menj Charmeleon! Mindent adj bele magadtól támadj a legerősebb csapásokkal!

-         Chikorita indatámadás.

-         Chaaaaaaaarmelon.- És tűzörvénnyel támadt az indatámadás után.

-         Chikortita ugorj el!- sikeresen elugrott. Öklelj.- sikeresen elugrott. Charmeleont megviselte a csapás.

-         Chaaaaaaaaaaaaar.- és felöklelte Chikoritát akit eléggé megviselt a csapás.

-         Most még egy utolsó indacsapást.

-         Chiko.- és Charmeleon kifeküdt. De még nem alakult át Chikorita de eléggé fejlett volt most már minden Pokémonom eléggé erős akkor láttam, hogy Ester ott ál a hátam mögött kicsitmeglepődtem és ő meg szégyelte magát, hogy leskelődött de mondtam, hogy nem baj és....

 

Folytatjuk

XIII.Rész

Pokémonok Harca II.

Hát igen az tudjuk, hogy nem jó ha az embert meglesik de ez az ilyen esetekre nem vonatkozik. Szóval ezért nem haragudtam meg Esterre bár ő eléggé szégyelte magát.

-         Boccs nem akartalak meglesni csak erre jártam mert.- és nem szólalt meg.

-         Mert??

-         Mert kerestelek.

-         Tényleg??

-         Igen.- és azzal adott egy puszit.

Hát erre nem tudtam mit válaszolni, de nagyon örültem(még szép is lenne ha nem:). Szóval szerintem mára eleget edzettem és későre járt így azt mondtam Esternek, hogy menjünk aludni. Másnap reggel korán kellet volna kelnünk csakhogy az esti fenn lét miatt én nem tudtam felkelni szóval elaludtam. Olyan 10:15 körül ébredtem amiért a többiek(gondolom én) haragudtak. Szóval mi előre mentünk Johnnal és Peterrel Surge hadnagyhoz. Elmeséltem Johnéknak azt a bizonyos dolgot :). Elértünk a terembe. Bementünk és ott ált egy hatalmas ember(persze hozzánk képest).

-         Elnézést Surge hadnagyot keressük.

-         Megtaláltátok. Gondolom ti kihívók vagytok.

-         Hát igen.

-         Én leszek az első.- mondta John.

-         Rendben. 1-1 elleni csata.

-         Menj Ivysaur.

-         Menj Raichu.

-         Ivysaur pengeleveleket.

-         Adj neki egy menydörgőst Raichu.

Ez a csapás megviselte Ivysaurt, de a pengelevelek is Raichut.

-         Ivysaur készülj fel egy napfénycsapásra.

-         Raichu, támadj menykőcsapással!

-         Raiiiichu!

-         Ivysaur tarts ki. Ez az kész. Támadj Ivysaur!

-         Raichu vigyázz!

De nem sikerült neki, így John győzött.

-         Raichu nem képes tovább folytatni a harcot. A kihívó nyerte a csatát.

Majd következtünk mi. A lényeg, hogy a lányoknak csak másodjára sikerült legyőzni. Ester Chikoritája pedig átfejlődött Bayleeffé. Indultunk tovább. Saffron citybe. Útközben szeretnénk elejteni pár Pokémont. Én jelenleg egy Abrát akarok fogni, hogy felfejlesszem és átalakítsam Kadabrává.

XIV. Rész

Út Saffron citybe 

Inmár 4 Pokémonnal az oldalamon folytatom utam a Pokémon Ligába. Már körülbelül 2 órája elhagytuk Kármin várost. Ekkor egy gyerek tartott felénk. 11 év körüli szőke gyerek. Nem túl magas. 2 perc múlva oda ért hozzánk.

-         Te ki vagy? – kérdezte az ismeretlen.

-         Én Petyo vagyok Pallet városból jöttem. És te? – kérdeztem kiváncsian.

-         A nevem David és a Johtoból Azalea városból jöttem. És a többiek kik?

-         Üdv a nevem John.

-         Hello én Sabina vok.

-         Szia engem Esternek hívnak.

-         Én pedig Peter, Pokémon megfigyelő.

-         Ti mind edzők vagytok?

-         Igen. – mondtam, bár biztosra vettem, hogy tudja.

-         Ki állna ki ellenem? – kérdezte, mint aki már régóta nem vesztett.

-         Majd én! – mondtam.

-         Rendben. 1 – 1 ellen.

-         Oké. Legalább hamarabb kikapsz.

-         Kötve hiszem. Menj Bayleef!

-         Ez a legerősebb Pokémonod ?

-         Igen. – mondta magabiztosan.

-         Menj Charmeleon. – az ügyetlenségem miatt a Pokelabda megsérült egy sziklán.

-         De bamba vagy. – mondta gúnyos kacajjal.

-         Nem is igaz. – mondtam zavarodottan. Támadj Charmeleon lángvetővel!

-         Bayleef ugorj el! – Bayleef még időben elugrott.

-         Charmeleon újra és ezúttal gyorsabban.

-         Bayleef térjki! – de nem sikerült, a hatalmas erejű csapás telibe kapta. Gyerünk Bayleef állj fel. – nagy nehezen sikerült. Készülj fel egy napfénycsapásra. – adta ki a parancsot az edzője.

-         Charmeleon! Tűztornádó! – a hatalmas csapás telibe kapta Bayleefet.

-         Bayleef! – ordított az edzője, de a Pokémon már elájult. Térj vissza. Ügyes voltál megérdemled a pihenést. Majd elindult tovább.

-         Remek voltál Charmeleon. – örvendeztem. Vissza. Hoppá most jut eszembe, hogy megsérült a labdád. Akkor mostantól labdán kívül leszel.

-         Char. – bólintott megértően, de szerintem cseppet sem volt ellenére, hogy a labdán kívül legyen hiszen nem szereti.

-         Pít. Szerintem elkéne vinni a következő Pokémon Centerbe, hogy megjavítsák. – javasolta John.

-         Azt tudom én is. De a következő több napra van. Ha csak nem fordulok visssza Kármin városba.

-         Szerintem nem kéne szétválnunk.  – mondta Ester.

-         Nem lesz olyan sok idő utol érlek titeket.

-         Tessék – mondta John és felém nyújtotta az egyik Pokélabdáját – Arcanine gyorsan elvisz és visszahoz.

-         Köszi. – mondtam. Nemsokára akkor jövök. Arcanine bújj elő!

-         Arcanine kövesd Petyo minden utasítását. – a Pokémon helyesen bólintott. Felpattantam a hátára és

-         Akkor induljunk. – és szinte olyan gyorsan mentünk, hogy az út fél óra volt. Bementünk a Pokémon Centerbe. Arcanine vissza. Charmeleon gyere menjünk. Jónapot Joy nővér.

-         Szervusz. Miben segíthetek? – kérdezte segítőkész tekintettel.

-         A Pokelabdám megsérült. Megtudná javítani? – kérdeztem.

-         Persze. Félóra múlva gyere vissza.

-         Rendben Joy nővér. Viszlát. Na gyere Charmeleon. Menjünk együnk valamit.

Bementünk egy „egyél annyit amennyi belédfér 1 pokédollálért” étterembe. Ettem két hamburgert és ittam egy koktélt. Persze megetettem Charmeleont, Chikoritát, Pidgeottot, Magbyt, és persze Arcaninet. Csomagoltam mindenkinek 2 – 2 hamburgert és italokat, a Pokémonoknak is csomagoltam egy kis kaját és még néhány liter Miltank tejet. Majd elindultam vissza a Pokémon Centerbe. Joy nővér már megjavította a Pokelabdát, elvettem és indultam vissza a többiekhez.

-         Arcanine gyere elő. Charmeleon pattanj fel.  – felpattant majd elindultunk.

Kb. 1 óra alatt értem vissza a többiekhez. De közbe sok mesterrel megküzdöttem így nyertem tőlük 20000 Pokédollárt.

-         Pít. Csak, hogy itt vagy. – mondta John.

-         Tessék itt van Arcanine.

-         Oké. Kössz. – ekkor a lányok gyomra korogni kezdett. Már körülbelül délután 1 óra lehetett.

-         Éhes vagyok. – mondta Sabina.

-         Én is. – jelentette ki Ester.

-         Szerencsére hoztam kaját. – mondtam.

Jóízűen megebédeltek majd indultunk tovább. Charmeleon a labdán kívül jött velünk. Lassan mentünk tovább közben sok edzőt hívtunk ki aztán egy barlanghoz értünk. Úgy döntöttük ezen megyünk keresztül. Charmeleon adott némi fényt, de az nem volt túl sok. Már vagy 2 órája bolyongunk de az ég világon semmit nem láttunk. Akkor láttunk valami fényt. Azt hittük, hogy a kijárat, de nem az volt hanem egy…

-         Egy Charmander! – mondta Peter.

-         Az. De alszik. – mondta John.

-         Nem gond felkeltem. – és eldobott egy követ, és Charmander felébredt. Menj Skitty! Ökleld meg. – Charmander hátra esett, de válaszolt egy lángvetővel. Skitty ugorj el! – adta ki az utasítés Peter. Skittynek sikerült. Skitty altasd el az énekeddel. – Charmander elaludt. Ezaz! Pokelabda menj! – A Pokelabda befogta. Ezaz van egy Charmanderem! Most pedig gyere elő.

És immár két Pokémon világított. Ránéztünk a PokéNavigátorra este 11 óra. A barlang televolt szeméttel és fával összeszedtünk egy csomó fát és Charmeleonék meggyújtották. Visszahívtuk őket majd aludtunk. Szokásosan a lányok mellet. Nem is tudom hány órakor ébredtünk fel. Ettünk egy keveset mert nem tudtuk mikor érünk a barlang végére. Már vagy 2 napja bolyongunk. Az idő elvesztette jelentőségét. Azt se tudtuk mikor van reggel mikor este, mivel a PokéNavigátor akuja lemerült. Néha - néha láttunk egy kósza napsugarat egy – egy repedésen keresztül. 3. nap és semmi az élelmünk fogytán, mikor láttunk valami fényt és éreztünk egy kis szellőt.

-         A kijárat! – ordítottam. Menj Pidgeotto! Repülj és nézd meg, hogy az e a kijárat. – Pidgeotto helyeslően bólintott és elrepült.

Mi addig leültünk pihenni 2 perc múlva visszajött Pidgeotto.

-         Pidgeotto az a kijárat? – kérdeztem. A Pokémon bólintott. Rendben térj vissza.

-         Indulás! – mondta John, mindenki bólintott.

Hamarosan kiértünk. Találtunk egy két gyümölcsfát főleg almafát. Kihívtuk a Pokémonjainkat megetettük őket és mi is ettünk. Majd elengedtük a Pokémonokat játszani. Charmeleon csendes pihenőre vonult. Skitty, Chikorita, Bayleef, Marshtomp és Charmander kergetőztek. Lukairo egy fán pihent. Pidgeotto egyedül szelte az eget. Eevee és Torchic Sabina közelében maradt. Wartortle elment úszni a közeli patakhoz. Magby pedig, hát nem is tudom, szóval éppen nem láttam sehol. Szóval mivel úgyis patak közelben voltunk úgy döntöttünk, hogy fürdünk egy kicsit. A Tűz Pokémonok kinn maradtak. Mi pedig a vízben jól éreztük magunkat. Peter és én kimentünk játszani a kinn lévő társainkkal. Elő vettük a strandlabdát felfújtuk és labdáztunk. Majd jó bő 2 óra múlva folytattuk utunkat. Már későre járt besötétedett, ezért letáboroztunk útközben rengeteg edzőt hívtunk. Ettünk egy kis kaját ami maradt. Majd aludtunk. Reggel összeszedelőzködtünk, ettünk valamit, és indultunk tovább. Megakadt a szemünk rengeteg vad Ponyta volt. Peter, John és én labdát rántottunk.

-         Menj Wartortle! – kiabáltam.

-         Téged választalak Skitty! – hívta elő Pokémonját Peter.

-         Rajta Lucairo! – mondta John.

Kinéztem magamnak egy Ponytát. Majd…

-         Wartorle vízágyú! – adtam ki a parancsot. Ponytát a csapás megviselte, de visszavágott egy gyorstámadással. Wartortle ugorj el! Sikerült neki. Most támadj újra vízágyúval! – Ponytát eltalálta a csapás földre került megpróbált felállni, de nem sikerült. Pokelabda menj! – és a labda elkapta. Ezaz.

Most John talált a magának egy Ponytát.

-         Lucairo! Árnylabda! – nem is kell mondani, hogy a csapás kifektette Ponytát. Pokelabda rajta! – a Pokelabda befogta.

Ekkor Peter észrevett egy Ponytát aminek kék láng égett a hátán.

-         Skitty öklelj! – Ponytát látszólag nem viselte meg a csapás. Akkor most vesd be az Ájjulás támadást! – ez már jobban megviselte, de még bírta. Már öt perc eltellet. Skitty már alig bírta Ponyta se volt külömb így Peter úgy döntött vált. Vissza Skitty! Jól harcoltál. Menj Charmander. Karmolás. – Ponyta hátra esett. Nem bírt felállni. Na most vagy soha. Pokelabda menj! – a Pokémont elkapta a labda. Yeeeah.

Az újdonsült Pokémonjainknak adtunk egy – egy Szuperbájitalt. Majd Felültünk hátukra. John mögé Sabina, mögém Ester. Elindultunk. Már jó ideje mentünk mikor megláttunk egy táblát. LAVENDER város 1 km. Jó 5 perc múlva már a város közelében voltunk. Mikor beértünk első dolgunk volt, hogy bementünk egy étterembe. A lányok könnyeb ételeket rendeltek, hogy nehogy elveszítsék tökéletes alakukat. Mi szokás szerint megtömtük magunkat 6 fogásos vacsorával. A Pokémonok is 3 fogásos étkeket kaptak. Majd a sok étel miatt nagy nehezen elvánszorogtunk a Pokémon Centerig. Joy nővér ideadott 3 szoba kulcsot kipakoltunk, és mi hárman a fiúk még lementünk a PokéMartba. Vettem 3 hálólabdát, 2 Búvárlabdát, 4 Fészeklabdát és 1 Repetalabdát. 3 Szuperbájitalt. John Vett 2 Hálólabdát, 5 Búvárlabdát, 3 Fészeklabdát, és 1 Ultralabdát + 2 Szuperbájitalt. Peter vett magának 2 Hálólabdát, 1 búvárlabdát, 2 Fészeklabdát és 3 Szuperbájitalt. Kijöttünk a boltból. John a kezembe nyomta az Ultralabdáját.

-         Tessék.

-         Ezt minek kapom? – kérdeztem kíváncsian.

-         Azért mert te adtad ide az Ultralabdád, hogy elkapjam Lucairót.

-         Oké. Köcce.

Majd felmentünk a szobáinkba. A lányok már vártak minket. Nem tudtunk aludni ezért Johnék átjöttek a mi szobánkba. Olyan 11 körül tudtunk elaludni bár én nekem nagyon melegem volt, és így még egy jó ideig nem tudtam elaludni. Reggel elsőnek ébredtem. Elmentem edzni egy kicsit Wartortlelel. Gyakoroltuk a vízágyút, a buboréktámadást, a Hydro pumpát, és a harapást. Futottunk, fára másztunk, és még sok mást. Olyan 9 körül értünk vissza a PokéCenterbe. A többiek már vártak. Reggeliztünk, és indultunk a következő terembe.

 

XV. Rész

Sabrina és az új úti társ

Lassan elértünk Saffron citybe. Bementünk a városba a táblákat követve hamar elértünk a helyi terembe, amit Sabrina vezetett, álítólag Psyho Pokémokkal foglalkozik. Elmentünk a terembe. Bementünk.

-         Elnézést Sabrinát keressük. – mondtam.

-         Megtaláltátok. Gondolom ti edzők vagytok. És ki akartok hívni.

-         Igen. – válaszolt John.

-         De ma csak az egyikkőtökkel tudok megmérkőzni.

-         Rendben. – álltam elő magabiztosan. Mikor kezdjük?

-         Most. Foglald el a helyed és kezdünk.

-         Oké.

-         1 – 1 ellen.

-         Kezdjük. Menj Wartortle!

-         Menj kadabra!

-         Wartortle harapás!

-         Kadabra állítsd meg egy Pszicho csapással! – de a harapás célba ért.

-         Ez az Wartorle! Most pedig adj neki egy Hydropumpát.

-         Kadabra teleportálj. – elmenekült a csapás elől.

Ez így ment egy jó ideig. Amikor…

-         Wartortle támadj vízágyúval.

-         Kadabra teleportálj.

-         Ez az! Wartortle fordulj meg. – a csapás így telibe kapta Kadabrát.

-         Ne! Kadabra!

-         Most támadj harapással. – kadabra földön volt így nem tudott elugrani.

-         Ne! Kadabra állj fel! – megpróbált, de összeesett. Kadabra vissza. Jól harcoltál.

-         Remek voltál Wartortle. Megérdemled a pihenést.

-         Ez tiéd. – és átadta nekem a kis jelvényt.

-         Wow. Köszönöm.

-         Na holnap 11 – re gyertek. – mondta Sabrina.

-         Rendben. Viszlát. – köszöntünk el.

Még csak délután volt. Ezért mi Johnnal edzedtünk.

-         Menj Pidgeotto!

-         Menj Ivysaur!

-         Pidgeotto szélvihar.

-         Ivysaur pengelevelek.

-         Pidgeotto erősebben a szélvihart. – a szélvihar a pengelevelekkel együtt Ivysaurt eltalálta.

-         Ivysaur! – a Pokémon felállt és már támadott is. Ivysaur támadj napfénycsapással.

-         Siess Pidgeotto sorozd meg gyorsan egy szárnycsapással. – a csapás telibe kapta és ekkor már jött is a napfénycsapás. Pidgeotto gyorstámadással kerüld ki! – de nem sikerült így Pidgeotto hátra esett. Pidgeotto vissza! – de ekkor fehér fényben kezdett izzani. Gyorsan elraktam a Pokelabdát. Pidgeot szállj magasra és támad meg zuhanó repüléssel. – a támadás pontos volt. Ivysaur kifeküdt.

-         Ivysaur vissza. Jól harcoltál. – dicsérte meg Pokémonját John.

-         Remek voltál Pidgeotto vagyis Pidgeot. Megengeded, hogy felüljek? – a barátom helyeslően bólintott majd felültem. Akkor go! – és már az egekben voltunk…

6 óra tájban elmentünk a PokéCenterbe és kértünk 3 szobakulcsot.Beesteledett és hirtelen eltelt ez a nap.

-         Most én következek - mondta John, és Sabrina elfogadta a kihívást.

-         Lucario menj!

-         Most te jössz Haunter!

-         Lucario, árnylabda!!! – utasította a mestere és Haunter nem volt képes folytatni  a mérkőzést.

-         Neeeeeeeeee! Próbálj felállni!!! – Kiáltotta Sabrina. Rendben Haunter térj vissza, ügyes voltál. – dicsérte meg Pokemonját a teremvezető.

-         OK Lucario szép volt! Térj Vissza.

Ezután John átvette a jelvényt és a lányok is remekeltek!

-         Ajj de jó már 4 jelvényünk van! – áhítoztam.

-         Ja – ja.  – mondta John.

-         De van még négy hátra. – mondta Sabina.

-         Ne rontsd el a hangulatot. – mondtam.

-         Jó van na.

Bementünk egy étterembe jól beebédeltünk csomagoltunk magunkkal kaját. Úgy döntöttünk holnap vágunk neki az útnak estére még maradunk majd csak holnap reggel indulunk Caledon citybe. Mi hárman a fiúk elmentünk sétálni olyan 5 óra tájban. A közeli erdőben egy gyönyörű lány feküdt a földön.

-         Jól vagy? -  kérdezte Peter.

-         Igen, de Dragonairt elvitték.

-         Kik? – érdeklődtem.

-         A rakéta csapat. – motyogta.

-         Merre mentek? – kérdezte John.

-         Arra. – mutatott jobra majd elaluadt.

-         Mi történt vele? – kérdezte Peter.

-         Semmi, pulzusa van vidd el a kórházba.

-         És mi lesz a rakétákkal?

-         Pedgeot menj! Johnnal elkapjuk őket.

-         Menj Arcanine!

-         Induljunk John. Siess Peter.

-         Ponyta menj! Sietek.

Olyan 3 – 4 perces út után elértünk a rakétákhoz.

-         Adjátok vissza azt a Dragonairt amit elloptatok! – mondtam dühösen.

-         Na ne már Jim. Nézd kiket fújt ide a szél.

-         Á Dian. Ez csak két kölyök.

-         Adjátok vissza! – ordítottuk.

-         Rendben. Menj Ninetelas! – mondta a lány.

-         Menj Crobat! – mondta a fiú.

-         Ha harc hát legyen harc. Enyém Ninetales. Menj Wartortle! – mondtam.

-         Menj Lucario!

-         Wartortle adj neki! – ekkor Wartortle Jég sugárral támadtott. Azta ezt meg honnan tudod?

-         Lucairo árnylabda! – mindkét Pokémon földre került, és ekkor megérkezett Jenny őrmester.

-         Köszönjük fiúk már rég óta körözzük őket .

-         Szívesen. Sze -szeretnénk azt a Dragonairt mi visszavinni a mesterének. – dadogtam.

-         Rendben.

Indultunk vissza a kórházba. De először még megálltunk és felvettük a lányokat. Peter már várt minket. Körülbelül 2 óra várakozás után kijött a lány nagy nehezen leült mellénk.

-         Sziasztok. A nevem Katie.

-         Szia a nevem… ööö… Peter. – és úgy mondta, mint aki el van varázsolva.

-         A nevem Petyo Pokémon Trainer.

-         John vagyok szintén Pokémon Trainer.

-         Sabina a nevem szintén Trainer.

-         A nevem Ester szintén Trainer.

-         Aprapó Pít. – mondtam.

-         Jah tényleg, tessék. – adta át a Pokelabdát.

-         Mi ez?

-         Nézd meg. – kacsintott, és Katie előhívta a Pokémont a labdájából.

-         Aszta Dragonair! Köszönöm. – és egy csókot nyomott Peter arcára. Peternél se kép, se hang, tuti belezúgott.

-         Na mi lassan indulhatunk. – mondtam.

-         Várjatok! Nem…

-         De. – mondtam. Gyere nyugottan.

-         Köszi. Te…

-         Nem, nem vagyok gondolatolvasó.

-         Pedig annak látszol! – mondta Peter és John.

És immár 6 –an folytattuk utunkat.

 

XVI. Rész

A sárkány, és a növény

Este a tábortűznél megismerkedtünk Katievel. Megtudtuk milyen Pokémonjaik vannak. Eddig van neki egy Dragonairja, egy Shelgonja, egy Kingdrája és egy Pokémon tojása. Sárkány Pokemon edző akar lenni, mint én, bár nekem még nincs egy sárkány Pokemonom. Meg tudtuk, hogy ő most éppen haza tart Caledon citybe. Megtudtuk, hogy neki már 7 jelvénye van.

-         Pokémon csata? – kérdeztem Katietől.

-         Rendben. Menj Dragonair! – mivel a közelben volt egy patak ezért oda mentünk.

-         Charmeleon rajta!

-         Dragonair Sárkány harag! – adta ki a parancsot a tanítója.

-         Charmeleon vágj vissza tűzörvénnyel! – a két csapás félúton találkozott, Dragonairé erősebbnek bizonyult. Charmeleon gyorsan ugorj el. – még időben kitért a csapás elől.

-         Dragonair újra!

-         Charmeleon térj ki, majd karmolj. Charmeleon jó ütembe kitért a csapás elől. Most! – kiáltottam. A karmolás megviselte Dragonairt, de már támadásba is lendült.

-         Dragonair menykő csapás! – csapás elkapta Charmeleont.

-         Charmeleon állj fel kérlek. – sikerült neki. Most támadj egy tűztornádóval.

-         Dragonair menj a víz alá!

-         Ne! Charmeleon mikor feljön támadj fémkarommal! – hirtelen előbukkant. Most!

-         Dragonair sárkány harag! – mindkét csapás pontos volt, de Charmeleon a földre került.

-         Próbálj felállni! – sikerült neki. Ekkor fehér fényben kezdett izzani. Aszta van egy Charizardom. Fejezzük be akkor! Charizard Sárkány harag!

-         Dragonair te is vesd be. – a két csapás fél úton találkozott, majd hatalmas füst keletkezett.

-         Itt az idő. Charizard szeizmikus csapás. – megragadt majd felvitte a levegőbe s levágta a földre. Oké. Most egy Sárkány harag.

-         Állj! – ugrott a Pokémonja elé Katie.

-         Charizard álítsd le a csapást. Remekül harcoltál ma Charizard. Vissza!

-         Remek voltál Dragonair. Visssza! Gratulálok!

-         Én is neked.

-         Miért? – kérdezte meglepetten.

-         Mert Charmeleon képtelen volt átalakulni Charizarddá, hogy legyőzzön.

-         Köszi!

-         John gyere csak.

-         Mi baj? – kérdezte.

Visszamentünk a táborhelyünkre. Még beszélgettünk egy jó ideig. Majd nyugovóra tértünk. Szokásomhoz híven nem bírtam aludni, így elmentem edzeni Magbyval. Sikerült neki legyőzni minden Pokemonom, kivéve Charizardot. Valószínűleg elég tapasztalatot gyűjtött az átalakuláshoz, a sok trénerrel való küzdelem, és amit edzeni szoktam vele. Visszamentem majd leültem a tűz mellé, gondolkodtam, felkelt Ester, legalábbis forgolódott. Előhívtam a Pokémonjaim, hogy a szabad ég alatt aludjanak. Pidgeot még ébren volt. Így repültem vele egy kicsit olyan hajnali 2 körül értem vissza a táborhelyre. Elég fáradt voltam, így hamar elnyomott az álom.

-         Jó reggelt. – mondta Ester.

-         Hello. – mondtam. Hány óra?

-         8.

-         Akkor jó éjt.

-         Kelj már fel sietnünk kell.

-         Oké.

-         Siess, öltözz. – mondta izgatittan.

-         Oké – oké. – mondtam. Na kész is vagyok. De mire ez a nagy sietség? – kérdeztem.

-         Ha akarod látni még a barátaidat. Gyere napnyugta előtt Caledon Citybe. John és Sabina? – kérdeztem.

-         Ők már elindultak. – mondta.

-         Ponyta gyere elő. Gyere, pattanj fel gyorsan. – mondtam Esternek.

Elindultunk. Edzők tömegét utasítottuk vissza. Csak rohantunk és rohantunk. Ponyta kezdett fáradni.

-         Ponyta állj. Térj vissza utasítottam. Menj Pidgeot!

Így Pidgeot hátán folytattuk utunkat. Délután 3kor már Caledon citybe voltuk. Megkerestük gyorsan Johnékat.

-         Petyo, Petyo. Gyere. – suttogta.

-         Mi van?

-         Ott nézd. – mutatott egy házra. A rakéták.

-         Jim és Dian. Biztos benn vannak. – reménykedtem.

-         Támadjuk meg őket. – mondta John.

-         Charizard gyere elő.

-         Ivysaur. Gyere elő.

-         Bayleef menj.

-         Torchic te jössz.

-         Először elugrok szólok Jenny őrmesternek.

-         Rendben siess addig mi rájuk rontunk.

Elindultam a kapitányságra. Gyorsan odaértem szóltam Jenny őrmesternek. Addigra Johnék már küzdöttek. Meglepetten vettem észre, hogy John mellet egy Venasaur áll, Sabina mellet pedig egy Combusken. Gyorsan leszálltam Charizarddal. Oda rohantam.

-         Na hányat intéztetek el?

-         Eddig tizet.

-         Oké menjünk be John.

-         Csajok bírtok velük?

-         Persze. – mondták.

-         Akkor menjünk. – mondtam. Gyorsan felsiettünk a legfelsőbb szintre. Peter, Katie! – kiáltottam fel.

-         Adjátok át Lucairot és vihetitek. – mondta egy hang.

-         Ki vagy kérdztem.

-         A nevem Giovanni. – mondtam. A rakéta csapat vezére.

-         Azt gondoltam. – mondta John.

-         Ne szemtelenkedj kölyök. Adjátok át Lucairot! – ordított.

-         Soha! – mondta John. Menj Treecko.

-         Menj Magby.

-         Menj Golem.  Gördülő támadás. – az épület nem Golem súlyára lett tervezve, így elkezdett leomlani az épület.

-         Megőrült mindegyikőnket kinyír! – kiáltottam.

-         A barátaitoknak vége lesz, de én el tudok menekülni. – azzal el is tűnt.

-         Menj Pidgeot. Gyorsan oldozzuk el őket.

-         Rendben, Treecko vágd el a kötelet a pengeleveleiddel.

-         Gyorsan Arcanine gyere elő. Ugrás az ablakon. – azzal már ki is mentünk a házból, amit kiértünk le is omlott a ház.

-         Giovannit elkapták Jenny őrmester?

-         Nem, a tetőröl felszált egy gép valószínüleg azon volt.

-         A fenébe. – bosszankodtam.

-         Nem baj. – mondta John.

-         De mert így újra fog próbálkozni.

-         És újra megálítjuk.

-         Hm, igazad van. – nyugodtam meg.

-         Akkor keressünk szálást. – mondta Peter.

-         Oké.

Kerestünk egy szálodát a közelben. Elfogadható áron: 3000 Pokédollár/éjszaka. Úgy döntöttünk maradunk 2 hétig. Felmentem zuhanyozni. Majd átöltöztem Esterrel elmentünk sétálni jöttek Johnék és Peterék is. Olyan 7 óra körül visszamentünk a szálodába. Átöltöztünk, majd elmentünk egy közeli étterembe vacsározni. Felmentünk a hálószobába és csak akkor vettem észre, hogy 3 darab francia ágy van.

-         Csak ilyen ágyak vannak? Akkor én alszok a földön. – mondtam Esternek.

-         Minek? Tudtommal járunk vagy nem?

-         De.

-         Hát akkor?

-         Semmi, na én még elugrok edzeni.

-         Ilyemkor?

-         Aha. Na szia.

-         Oké de vigyázz magadra. – és azzal adott egy csókot.

Elindultam edzeni. A közeli parkban rengeteg edző volt. Ott volt egy edző aki éppen Charizarddal edzet. Oda mentem hozzá.

-         Hello. – mondtam

-         Csá.

-         Szép a Charizardod.

-         Tetszik? Nem rég alakult át.

-         Az enyém is.

-         Neked is van Charizardod?

-         Aha. Gyertek elő mind! Charizard, Chikorita, Ponyta, Magby, Pidgeot, Wartortle!

-         Szép Pokémonjaid vannak. Gyertek elő Venasaur, Blastoise, Bagon.

-         Hú, egy Bagon! A nevem Petyo és Pallet városból jöttem

-         Az enyém Adam és a Cinnabar szigetről jöttem.

-         3 – 3 elleni csata.

-         Rendben. Menj Charizard.

-         Wartortle! Vízágyú.

-         Charizard térj ki. – sikerült neki. Ez könnyű lesz. – mondta.

-         Meglátjuk.

-         Tűzörvény.

-         Vízágyú! – a vízágyú átjutott a tűzön és elkapta Charizardot.

-         Vágj vissza Szeizmikus csapással.

-         Wartortle, Jégsugár! A szárnyára. – Charizard hátra esett.

-         Charizard!

-         Fejezzük be! Wartortle, Hydro pumpa! – mondtam.

-         Charizard vissza. Ügyes voltál. Venasaur rajta!

-         Wartortle vissza megérdemled a pihenést. Menj Magby!

-         Venasaur Pengelevelek. – adta ki az utasítást tanítója.

-         Magby lángvető! – utasítottam. A levelek elégtek. Magby Tűz ütés! – telibe kapta Venasaurt.

-         Venasaur jól vagy? – a Pokémon bólintott. Akkor támadj indacsapással. – telibe kapta Magbyt.

-         Ne Magby! Állj fel, kérlek. – sikerült neki de már nagyon fáradt volt. Nem fogja sokáig bírni. – morogtam. Ezaz. Magby ugorj Venasaur felé.

-         Venasaur indacsapás!

-         Magby gyorsan térj ki. – sikerült neki. Most tűzörvény. – Venasaurt nagyon megviselte a csapás. És most Tűz ütés. – Venasaur hátra esett.

-         Venasaur vissza. Remek voltál.

-         Magby gratulálok.  – és ekkor fehér fényben kezdett izzani. Átalakul. – mondtam boldogan. Aszta. Örülök neked Magmar. Térj vissza.

-         Te jössz Bagon.

-         Menj Chikorita.

-         Bagon parázstámadás! – mondta.

-         Térj ki előle. – Chikorita szerencsére kitért. És most Pengelevelek.

-         Bagon! – de a csapás nem viselte meg. Most pedig tűzörvény. – ez telibe kapta Chikoritát.

-         Chikorita ne! – és elterült. Ügyes voltál, megérdemled a pihenést. Erősek a Pokémonjaid. – mondtam.

-         A tieid is.

-         Kössz. Na én visszamegyek a szállodába. Ponyta hol vagy? – kérdeztem. Egy másik ponytával volt akinek az edzője épp akkor bukkant fel. Egy 14 év körüli lány lehetett. Szőke hajú, kék szemű.

-         Ponyta gyere vissza mondta. – de Ponyta rá se hederített.

-         Ponyta gyere. – Ponyta elindult felém a másik is a trénere felé. Úgy látom a Ponytámnak tetszik a Ponytád.

-         Én is. – mondta. – ekkor Ponyta uda futott a másikhoz.

-         Legyen a tied. – mondtam a lánynak. Ponyta jól szolgáltál, de szerintem boldogabb leszel az új barátoddal. – közben könny csordult le a szememen. Menj, menj. – ekkor Ponyta is könnyezni kezdett. Amúgy a nevem Petyo.

-         Az enyém pedig Jessica. – mondta.

-         Na viszlát.  – mondtam és Ponyta nélkül folytattam utam. Még beugrok gyorsan a PokéMartba, - mondtam magamban. – Szerencsém volt pont akkor zárt volna. Gyorsan vettem 1 Pokélabdát. Majd visszamentem a szállodába bejelentkeztem és felmentem a szobámba.

Másnap reggel olyan 9kor keltem fel. A szoba szerviztől rendeltünk reggelit. Majd mentünk. Elmondtam, hogy megváltam Ponytától. A Parkba mentünk küzdeni. Ott volt Adam. Oda köszöntem neki.

-         Csá.

-         Csá. – mondta.

-         Bemutatom a barátaim. John, Peter, Ester Szabina és Katie.

-         Szia.

-         Csákány.

-         Hello.

-         Üdv.

-         Hy.

-         John, úgy hallottam neked erős Pokémonjaid vannak.

-         Hát. – mondta szerényen.

-         Mutasd meg őket. – mondta.

-         Oké. – mondta John izgatottan. Gyertek elő mind. Venasaur, Ponyta, Treecko, Arcanine, Lucairo.

-         Az a Ponyta erősnek látszik nem cserélnéd el a Bagonomra.

-         De persze miért is ne.

Elmentünk a legközelebbi PokéCenterbe. És a cserét végrehajtottuk. John megkérte Adamet, hogy vigyázzon Ponytára. Adam is megkérte, hogy vigyázzon John Bagonra.  Majd elindultunk a közeli erdőbe Pokémont fogni. A fűben ott feküdt egy Eevee.

-         Ez az enyém. – mondtam. Menj Chikorita. Adj neki ostorcsapást! – a támadás telibe kapta Eeveet és válaszolt egy ájulástámadással. Ez nem viselte meg Chikoritát. Chikorita Pengeleveleket! – Eevee most hátra esett. Pokélabda kapd el! – a labda elkapta.

20 percnyi vándorlás után. Rátaláltunk egy Growlithera.

-         Olyan cuki. – mondta Ester. Elkapom. Menj Marshtomp! Vízágyú! – Growlithe ügyesen kikerülte és egy gigászi tűzörvénnyel válaszolt ami eléggé megviselte Marshtompot. Marshtomp támadj Buboréksugárral. – ez pontos volt mindkét Pokémon eléggé megviselt állapotban volt és most Growlithe támadott. Marshtomp vízágyúval támadj. – a két támadás félúton találkozott és Marshtomp hátraesett. Marshtomp ne! Próbálj felállni. – mondta aggódva Ester. És Marshtomp féhér fényben kezdet izzani.

-         Átalakul. – mondtam meglepetten.

-         Aszta. – mondta Ester. Oké akkor Swampert támadj! Vízágyú! – Growlithe hátra esett. Pokélabda menj. – és elkapta.

XVII. Rész

 Aipom és a jelvény

Körübelül 10 percnyi járás után egy Aipomot találtunk! Ellopta John sapkáját, erre John előhívta Bagont!

-         Bagon Sárkányharag!

-         Poooooooom!!! - És ezzel a csapással hamar kiütötte Aipomot

-         Pokélabda menj! – a labda elkapta. Ezaz van egy Aipmom! – közben Bagon fehér fényben kezdett izzani!

-         Bagon átalakul!!! – kiáltott fel Sabina.

-         Van egy Shelgonom! – mondta örömmel John.

Úgy döntöttünk eleget voltunk távol a várostól és visszamegyünk a szállodába. De útközben ráakadtunk egy  Roseliara. Sabinának egyből megtetszett.

-         Eevee gyere elő. Támadj ökleléssel. – ez a csapás elkapta a mit sem sejtő Roseliat. – De válaszolt is egy gigaszívással. Eevvee kerüld el egy gyorstámadással. – seikerült. És most vesd be az ájulástámadást. – és Roselia a földre került. Rajta Pokélabda! – és elfogta. És Eevee hirtelen fehér fényben kezdett izzani. Aszta, van egy Espeonom! – mondta örömmel teli hangom Sabina.

Folytatuk utunkat Caledon citybe. Útközben ráakadtunk egy tojásra illetve Sabina. Felvette és mentünk tovább.  Délután 1kor elmentünk a közeli parkba edzeni. Miután eleget küzdöttünk másokkal. Kihívtam Sabinát.

-         Készen állsz életünk első csatájára?

-         Készen. – mondta nagy önbizalommal.

-         Menj Chikorita. – hívtam elő Pokémonom.

-         Rajta Combusken. Tűzörvény!

-         Chikorita térj ki gyorstámadással. – sikerült. Pengelevelek! – adtam ki az utasítást. – telibe kapta Combuskent, de a csapás nem viselte meg, taktikát kellet váltanom. Chikorita Méregport. – Combusken mérgezett álapotban volt.

-         Combusken jól vagy? – kérdezte Sabina, a Pokémon helyesen bólintott. Akkor támadj vágással.

-         Chikorita! – de mielőtt kimondtam volna megtámadta. Chikorita ekkor átalakult.

-         Aszta átalakul. – mondta Sabina.

-         Bayleef támadj napfénycsapással! – adtam ki az utasítást.

-         Gyorsan tűzörvény! – Bayleefet megsoroztam, de állta a sarat és készen állt.

-         Akkor napfénycsapás! – telibe kapta Combuskent akit a méreg is gyengített.

-         Állj fel Combusken! – sikerült neki, de hirtelen hátra esett. Vissza Combusken. Menj Espeon!

-         Szép volt Bayleef vissza! Menj Wartortle!

-         Espeon Psziho támadás!

-         Wartortle húzódj vissza a páncélodba. – és ezzel a tamadást hárította. És most támadj jégsugárral! – adtam ki az utasítást.

-         Espeon ugorj el. – sikerült neki.

-         Újra! – ez így ment jó 5 percig, de már mindkét Pokémon alig állt a lábán.

-         Espeon Psziho csapás!

-         Wartortle jégsugár! – a két csapás félúton találkozott és felrobbant a füstöt kihasználva Wartotrle ásással támadott. Most! – utasítottam, és ekkor felbukkant a földből Espeon alatt és kiütötte. Ezaz!

-         Remek voltál Espeon vissza. – dícsérte meg Pokémonját.

-         Vissza Wartortle, szép volt.

-         Remekül küzdöttél. – mondta.

-         Á, inkább a Pokémonjaim remekek, de ti se voltatok rosszak.

-         Köszi!

-         Na menjnük vissza a szállodába.

-         Oks. – mondta John.

Felmentünk a szobába és mindannyian ledőltünk mert fáradtak voltunk. Reggel 7kor keltem fel majd összeütöttem a többieknek egy kis reggelit. Johnt és Petert gyorsan felkeltettem. Meg reggeliztek majd indultunk Évához. A terem 2 utcával arréb volt. Kő papír ollóval eldöntöttük ki kezd én nyertem. Bementünk az épüleetbe.

-         Jónapot a teremvezetőt keressük.

-         Rendeben kövessetek. – majd egy arénába vezetett minket inkább egy kis parknak tűnt.

-         Te vagy Éva?

-         Igen. – válaszolt. Ti biztos edzők vagytok.

-         Igen. Ki szeretnénk hívni.

-         Rendben. 2 – 2 ellen.

-         Áll az alku.

-         Menj Tengela.

-         Charizard! Tűzörvény. – a támadás pontos volt és Tengela földre került.

-         Állj fel. – és felállt. Indacsapás.

-         Charizard repülj fel. – felrepült. És most zuhanórepülés. – a támadás eltalálta a Pokémon és már nem bírt fölkelni.

-         Tengela térj vissza. Menj Gloom. Spóra szórás.

-         Charizard szárnycsapással küld vissza a csapást. – vissza verte Gloomra. Adj neki egy tűzörvényt. – A Pokémon földre került és nem is bírt felkelni.

-         Gloom vissza.

-         Charizard remek voltál megérdemled a pihenést.

-         Tessék majd átadta a kis díjat.

Majd John következett. Visszamentünk a szállodába a csajoknak megmutattuk a jelvényeket és úgy döntöttek ők majd délután próbálnak szerencsét. Míg a lányok az ebédet készítették kimentünk edzeni Johnnal. Sok edzőt kihívtunk és legyőztünk. Elvittük a Pokémonjainkat Joy nővérhez egy gyors vizsgálatra. Míg a Pokémonok elvoltak addig mi elmentünk a Pokémartba és elvásároltuk a nyert pénz egy kis részét. Én vettem: 5 Pokélabdát, 3 Hyper bájitalt, 1 új Basaball sapkát(eredeti Indigó ligást). John: 3 Ultra labdát 2 Pokélabdát, 4 Hyperbájitalt. Peter egy Pár távcsövet fényképező gépet és még egy Pár dolgot. Utána átugrottunk egy ruha boltba ahol megvettük következő kalandunk ruháit. 1  új Basaball sapkát, pólót, pulcsit. Kabátot, mellényt. hó csizmát, síszemüveget, farmert, táskát, konverse cipőt és még pár dolgot majd feladtuk otthonra. Vissza mentünk a Pokéközpontba és elhoztuk a Pokémonjainkat. És visszamentünk a lányokhoz megebédeltünk és elkisértük a lányokat. Megnyerték a jelvényeket majd elmentünk pihenni a Parkba. 9 körül vissza mentünk és kicsit TV-tünk. Majd mindenkit elnyomott az álom. Reggel mikor felkeltem a többiek már rég fenn voltak. Én megreggeliztem majd Esterrel elmentünk kicsit sétálni. Alig bírtam ki, hogy ki ne hívjam egy Pokémon csatára, de úgy döntöttem mégsem, de hamar belebotlottunk egy edzőbe. Aki éppen egy Pidgeottal edzett.

-         Hello! – köszöntem oda.

-         Cső!  - mondta.

-         A nevem Petyo.

-         Az enyém Fredy.

-         Bemutatom a barátnőm Estert.

-         Örvendek! – köszönt udvariasan.

-         Szia! – mondta Ester.

-         Szép a Pidgeotod.

-         Köszi. Sokat edzek vele.

-         Meglátszik. Nincs kedved ki állni velem és a Pidgeotommal.

-         De.

-         Oké. Menj Pidgeot.

-         Petyo, nem kéne indulnunk? – mondta Ester.

-         De. Majd később befejezzük. Este 11:30kor pontban itt. – suttogtam.

-         Oké. – mondta.

Majd mentünk tovább Esterrel.

-         És, hogy döntöttél hol fogod folytatni utad, ha befejezted az Indigó Ligát? – kérdeztem

-         Hát Sabinával és Katievel úgy döntöttünk, hogy a Hoen felé vesszük utunkat. – válaszolta.

-         Mi 3-man pedig a Jhoto felé.

-         Akkor sajna egy ideig nem fogunk találkozni. – mondta szomorúan.

-         Ne aggódj – s, felemeltem a fejét – hamar fogunk újra találkozni. Főleg ha utána viszzatértek a Kantoba. – és azzal megcsókoltam.

-         Rendben. Megígérem itt fogunk találkozni.

-         Gondoltad volna egy hét múlva 14 éves leszek. Bárcsak édesapám is itt lehetne majd a bulin.

-         Miért? Hol van? – kérdezte meglepetten.

-         Sajnos alig találkozok vele. Ő is utazik. 10 éves korom óta alig 4-szer láttam. Most valószínüleg a Hoenben utazik. Majd ha hazajön télen, akkor majd adhat nektek egy két tanácsot.

-         Oké. És, hogy fogunk visszajutni Palett városba?

-         Mi majd repülünk Pidgeot hátán. A többiek is majd biztos kitalálnak valamit.

-         Oks. – majd vissza mentünk.

Édesanyámmal megbeszélte a buli részleteit. Majd elmentünk vacsorázni. Az utolsó hetet pihenéssel töltöttünk. Majd indultunk.

 

XVIII. Rész

A szülinap és a nagy esemény

Elindultunk a vissza Palett városba. Körülbelül 5 órás út után megérkeztünk

-         Nos ez lenne a mi házunk. – mondtam kicsit szégyellve.

-         De hisz ez hatalmas.

-         Nem nagy szám, John már ezerszer járt benn.

-         Aha. – mondta John, majd bementünk.

-         Anya megérkeztünk! – mondtam.

-         Rendben. Gyertek be a nappaliba.

-         Wow ez óriási. – mondta Sabina.

-         Van torta, sütemény és szendvics kint a kertben menjetek ki. – mondta édesanyám.

-         Hány medencétek van? – kérdezte Katie.

-         4.

-         Focipályátok is van?

-         Aha, meg kosár, meg tenisz, de Johnéknak még saját konditerem is van kinn a kertben.

-         Ti is ilyen nagy házban laktok John? – kérdezte Ester.

-         Aha.

-         Na hagyjuk ezt menjünk inkább enni.

Sokat ettünk, ünnepeltünk. Megkaptam az ajándékokat. Johntól kaptam egy Pokémon tojást, Sabinától egy Charmanderes karótát, Petertől egy rajzot rólam és Charmanderről, Katietől egy Pokélabda tisztító készletet, Estertől egy közös fotót kettőnkről egy kis medálban, anyától kaptam egy kis költőpénzt 100000 Pokédollárt, apától egy „ Utazás a Jhotóban” című könyvet és egy gyorslabdát. Majd délután elmentünk egy közeli bárba külön is megünnepelni. Este elemntünk egy moziba egy romantikus filmet megnézni. Majd a film után beültünk, egy kis discoba, megittunk egy – két koktélt. A többiek haza indultak, de mi még Johnnal és Peterrel elmentünk egy közeli küzdőtérre ami a családom tulajdonában volt.

-         Készen állsz John?

-         Készen Petyo.

-         Akkor rajt. Charizard menj.

-         Lucairo te jösz.

-         Charizard repülj.

-         Lucairo küldj egy árnylabdát utána. – de célt tévesztett.

-         Lucairo erős, de nem elég gyors Charizardhoz.

-         Ó tényleg? Lucairo rohanj utána.

-         Charizad állj.

-         Hm? – nézett John meg lepetten. Lucairo támadj újra.

-         Charizard várj még… most térj ki. –és egy gyors mozgással ki is tért. Most pedig Tüzes ököllel támadj. – a támadás elkapta Lucairot és meg is viselte. És most míg földön van szárny csapás. – és Lucairo nem bírt felállni.

-         Gratulálok, de azt tudd, hogy csak születésnapod alkalmából hagytalak győzni. – kacsintott.

-         Akkor holnap megvívunk újra.

-         Rendben.

-         Fiúk siessetek találtam itt valamit.

-         Mi ez?

-         Azt hiszem egy Mime Jr..

-         Az lehet. Szegény megsebesült, gyorsan vigyük a Pokéközpontba.

-         Pidgeot, Charizard.

-         Archanine.

-         Peter te mész Charizarddal.

-         Rendben. – majd felszálltunk Pokémonjaink hátára, és elindultunk a Pokémonközpontba.

-         Joy nővér egy sérült Pokémont hoztunk.

-         Gyorsan Chensy egy hordágyat. Ne aggódjatok hamarosan jobban lesz.

Körülbelül fél órát vártunk, majd Joy nővér azt mondta, hogy vigyük magunkkal és azzal Peter kezébe adta. Elindultunk vissza ahol találtuk. Hamarosan oda is értünk. Peter le akarta rakni, de Mime Jr. Nem engedte el. Majd az egyik Pokélabdájára mutatott.

-         Vagy úgy. Pokélabda menj.

Majd Peter újdonsült Pokémonjával hazaindultunk. Anyáék már vártak minket kajával. Elbeszélgettünk egészen este 11-ig majd felmentünk fürödni. Addig édesanyám megágyazott a vendégszobákban is. Szerintem volt már olyan hajnali 1 mikor abbahagytuk a gépezést. Majd elmentünk lefeküdni. Nem bírtam aludni, ezért kimentem a teraszra, majd felmentem a fürdőnadrágomért és beleültem kicsit a melegvizes medencébe és elgondolkodtam, körülbelül egy fél óra múlva zajokat hallottam.

-         Ki vagy?! – kérdeztem.

-         Csak én válaszolt egy hang. –ahogy közelebb jött már felismertem.

-         Ester?

-         Igen láttalak fentről itt magányosan.

-         Ja télleg az én szobám a kertre nyílik.

-         Mi az, mi bánt, hogy nem tudsz aludni?

-         Hát, nem bánt semmi inkább túl boldog vagyok.

-         Ennek örülök. - majd beült mellém a vízbe.

Hamarosan csörgött a telefon.

-         Igen? – kérdeztem.

-         Meg se ismered édesapád.

-         Apa! – mondtam boldogan.

-         Csak gondoltam este köszöntelek fel. Sok boldog születésnapot.

-         Apa.

-         Igen?

-         Ma már 10 – e van és hajnali három.

-         Jaj bocs. Itt még csak este tíz van. És hogy állsz a bajnokság terén?

-         Már van 6 jelvényem Johnnal és Peterrel, és Persze a lányokkal utazom.

-         Ja tudom te neked Ester a barátnőd?

-         Ezt honnan tudod?!

-         Anyád küldött rólatok képet kettőtökről, amit a nyaralásotok alatt készítettél.

-         Biztos. Na viszlát apa és jóéjt.

-         Viszlát fiam és neked is.

-         Ki volt az? – kérdezte Ester.

-         Apa volt.

-         És mit akart?

-         Felköszöntött.

-         Oké.

-         Szerintem menjünk lefeküdni.

Felmentünk és lefeküdtünk aludni. Reggel mikor felkeltem Ester boldogan ott feküdt mellettem. Lementem reggelizni anya már fenn volt.

-         Hello Peter. Enni kérsz?

-         Anya hányszor mondjam, hogy ne hívj így. Amúgy igen.

-         Hallom apád telefonált este. Igen, de honnan tudod?

-         Szerinted, nem lehet hallani a telefon csörgést, és mit mondott?

-         Semmit, csak felköszöntött.

-         Petyo tudom, hogy nem sokat látod csak évente pár hónapot, de nem haragudj rá. Végül is, te is elindultál.

-         De én 13 évesen, nem 33 évesen.

-         Petyo, ő elvégezte az iskolát és az egyetemet is.

-         Igen és?

-         Emiatt nem volt rá ideje. De a jóhír az, hogy ő is a Jhotoban fogja folytatni útját.

-         Wow. Apa – fiú ellen. Most majd eldől ki a jobb.

-         A barátaid jobban alszanak, mint te.

-         Anya, de tudod, hogy én korán kelek.

-         Remélem, neked sikerülni fog, az hogy az utazásodat befejezd, mielőtt házasodnál.

-         Ne aggódj, életem lánya itt van velem.

-         Remélem.

-         Jó reggelt.

-         Nektek is.

-         Hát felkeltetek?

-         Aha.

-         Ester?

-         Szerintem mégalszik.

-         Oké akkor együnk. – majd elkezdtünk enni, közben Ester is felébredt.

Még délelőtt fürödtünk a medencénkben. Megebédeltünk, Délután pakolgattunk, és olyan 4 óra körül neki is vágtunk az utunknak. A Cinnabar szigetekre utazunk.

 

XIX. Rész

A Cinnabar szigeti kaland

Pallet városban vettünk 6 jegyet egy hajóra ami a Cinnabar szigetre tartott…

-         Szerintem ez lesz a miénk.

-         Valószínűleg. – kontrázott rá John.

-         Akkor talán menjünk fel. – mondta Peter.

Felmentünk és megkerestük a kabinjainkat. Szerencsére pont egymás mellet voltak. Kimentünk a fedélzetre mi elmentünk a trambulinra ugrálni, a lányok addig napoztak. 2 óra napozás után berángattuk őket a vízbe. Délután már nagyon jó volt a hangulat és szerintem kicsit több koktélt is ittunk a kelleténél, így hát elmentünk a kabinokba pihenni, és ledőltem pihenni Ester addig egy kicsit tv-zet, majd ő is befeküdt mellém. Este 6 óra után átmentünk Johnékhoz. 7-re átöltöztünk, mert fogadás volt a fedélzeten. Ott egy kicsit elhülyültünk, de szerintem kicsit illetlenek is voltunk, lényeg jó volt én és Ester kimentünk az erkélyre beszélgetni.

-         Hogy érzed magad? – kérdeztem.

-         Elég jól. És te?

-         Hát én is, de…

-         Mi de?

-         De a legjobb, hogy veled lehetek.

-         Ajj. – és olyan furán nézett rám, majd megcsókoltuk egymást.

-         Nincs kedved megismételni.

-         De. – majd újra megcsókoltuk egymást.

-         Úgy látom, benn is hasonló a helyzet.

-         Ne rájuk, hanem rám figyelj.

-         Nagyon szép vagy ebben a fekete estélyiben.

-         Köszi. Neked viszont nincs rendesen megkötve a nyakkendőd. – azzal elkezdtem kötni, hagyd csak majd én. Így már te is jól nézel ki.

-         Várj meg hozok egy pezsgőt.

-         Oké.

-         Itt is lennék.

-         Johnékat, már nem látom lehet bementek a kabinukba.

-         Lehet. Lehet nekünk is ezt kéne csinálnunk. – azzal megölelt.

-         Szerintem is. – és megcsókoltam.

-         Akkor menjünk. – de a romantikát megzavarta egy Pokémon csata 2 gyerek közt. Szegény kis Pikachu

-         Nem szégyellíttek magatokat, így bántani szegény Pokémont.

-         Mit szólsz bele? – a 2 srác 10 év körüli lehetet.

-         Hagyjátok békén.

-         Growlithe vissza. Mert külömben?

-         Akarod, hogy gatyába rázzalak? Hord el magad. – azzal elrohant.

-         Szegény. – mondta Ester.

-         Kösz jól vagyok.

-         De a Pikachud, nincs jól. Tessék ettől jobban lesz. – és odaadtam neki két Oran bogyót.

-         Köszönöm szépen.

-         Menjünk Ester.

-         Rendben Petyo.

-         Várjál ti vagytok azok aki megállították a Rakéta csapatot, és megmentettek 2 gyereket?

-         Hát igazából Johnékkal mentettük meg őket, de igen mi.

-         Megmutatnád a Charizatdod, te pedig a Marstompodat?

-         Persze. Gyere elő.

-         Te is.

-         Erősnek látszanak.

-         Azok is. Mi magunk tápláljuk őket, és edzésben sincs hiány.

-         Térjetek vissza.

-         És a te neved mi fiatalember? – kérdeztem.

-         Én Adam vagyok.

-         Örvendek. – azzal kezet fogtam vele.

-         Petyo menjünk már. – akadékoskodott Ester.

-         Örülök, hogy megismertelek és remélem, vigyázol majd Pikachura. – majd elindultunk. Aranyos srác.

-         Rendes volt tőled, ahogy segítettél rajta és a kis Pokémonján.

-         Természetes, valahogy emlékeztetett magamra.

-         Te most is ilyen aranyos vagy.

-         Gondolod?

-         Persze. – majd bementünk a kabinunkba, és lefeküdtünk aludni, valahogy nagyon boldognak éreztem magam.

Reggel mikor felkeltünk, lementünk reggelizni. Elmeséltem az este történteket. Mindenki csodálkozott ki lehet ilyen kegyetlen. Majd utána lementünk a medencékhez. 3 óra körül partot értünk. A Cinnabar sziget hatalmas volt, úgy döntöttünk holnap megyünk kihívni a teremvezetőt. A mai napot pihenéssel töltöttük. Lementünk a Partra és fürödtünk, kézilabdáztunk, és ettünk. Este beültünk a helyi moziba és megnéztünk egy horror filmet. Utána sétáltunk közben beültünk egy bárba enni, majd felkerestük a helyi Pokémonközpontot, de sajna Joy nővér nem tudott szobát adni ezért a városhoz közeli tisztáson vertük föl a sátrunkat. Majd lefeküdtünk aludni. Másnap reggel felkerestük a helyi teremvezetőt.

-         Jónapot, a teremvezetőt keressük. – mondtam.

-         Menjetek be a liftbe és nyomjátok meg a BF25-ös gombot.

-         Rendben. – majd beszálltunk a liftbe.

-         Te vagy a terem vezetője? – kérdeztem.

-         Igen, és gondolom ki szeretnétek hívni. Várjál csak téged már ismerlek.

-         Igen – mondta Katie – én már jártam itt.

-         És le is győztél. De gondolom nekik nem fog sikerülni.

-         Majd meglátjuk – horkantam fel.

-         1 – 1 ellen?

-         Rendben, akkor kezdjük Magmar szólítalak.

-         Peter jól gondold meg melyik Pokémonod választod. – mondta Katie.

-         Ne aggódj tudom kit választok.

-         Menj… Charizard!

-         Magmar, tüzes ököl.

-         Charizard szállj fel. – egy ügyes  kis kerülővel kitért előle. Tűzoszlop! – Magmart elkapta a csapás, de nem viselte meg.

-         Mondtam, hogy jól gondold meg.

-         És, szerinted rossz döntés volt?

-         Hát…

-         Magmar támadj ökleléssel.

-         Charizard fogd meg, és szeizmikus csapást. – megfogta és végre is hajtotta, Magmart már megviselte.

-         Magmar, adj neki egy Tűzbombát.

-         Charizard, lángvető. – a csapások felrobbantották egymást, és a harcmezőt füst borította. Most Charizard egy újjab szeizmikus csapást neki. – Magmar még megpróbált felállni, de nem bírt.

-         Magmar vissza. Jól harcoltál.

-         Charizard vissza, jó voltál. Azt hiszem én nyertem.

-         Igen sikerült, gondolom barátaid is hasonlóan erősek, ezért ki se állok velük hanem odaadom a 5 jelvényt.

-         Csak 4-et – mondtam – ő nem tanító, hanem megfigyelő.

-         Akkor tessék.

-         Ez az ez már a 7-dik. Még egy és mehetünk az Indigó ligába.

-         Úgy is én győzök. – jelentette ki John.

-         Majd meglátjuk. – azzal kimentünk.

Megvettük a holnapi járatra a jegyet. Később még lementünk a Partra, kivételesen mi napoztunk és a lányok fürödtek, rájöttünk így napszemüveg a fejen és nem látják, ha más lányokat nézünk, de sajna körülbelül másfél óra múlva berángattak minket a vízbe. Johnnal és Peterrel elmentünk egy kicsit szörfözni, mivel nem tudtunk annyira szörfölni, így sokat buktunk, de a végére már belejöttünk. 6 óra körül beültünk egy étterembe, ahová csak öltönybe lehetet bemenni. „nem tudom a kutyák, hogy bírják ezt a nyakörvet” Utána elmentünk, Joy nővérhez, de most már volt kiadó szobája. Felmentünk, mi fiúk elmentünk egy kicsit a partra egy koktél bárba. Eliszogattunk egy kicsit, de azért tartottuk a mértéket. Elmentem egy telefon fülkéhez és…

-         Halló apa?

-         Igen, te vagy az Petyo?

-         Van más fiad, na jó erre ne válaszolj. Csak gondoltam szólok a Jhotoban Apa – fia küzdelem lesz.

-         Ez, hogy érted?

-         A Jhotoban folytatom utam, ahogy te.

-         De a döntőben vívjuk majd azt a csatát. Megígérem, hogy a legjobbat adom majd.

-         Én is. Viszlát apa.

-         Viszlát.

Utána vissza mentünk a Központba és felmentünk a szobákba. Esterrel elmentünksétálni. 11 körül hazaértünk majd lefeküdtünk aludni. Másnap a hajóval hazaértünk. És folytattuk utunkat Giovanni felé.

XX. Rész

Küzdelem Giovannival

Utunkon át kellet sétálni a Veridian erdőn, mivel kerülőt tettünk.

-         Vajon milyen Pokémonokkal találkozunk, mi már Johnnal átkeltünk itt egyszer.

-         Aha, nem nagyszám az egész kb. 2 nap ha lassúak vagyunk.

-         Pár Pokémon se ártana. – mondta Eszter.

-         Csak kívánnod kellet – mondtam – ott egy Pokémon.

-         Azt hiszem egy Caterpi. – mondta Peter.

-         Elkapom. – rántottunk labdát egyszerre Jhonnal.

-         Én fogom. – mondtam.

-         Bayleef, pengelevelek – a csapás kiütötte Caterpit -, és most Pokélabda menj. – a labda elkapta majd eltűnt. Mi – mi hova tűnt?

-         Te buta, ilyenkor ha már van 6 Pokémondod elmegy oda ahol, a PokéDexedet kaptad. – világosított fel Ester.

-         Biztos. Akkor így már hét Pokémonom van. Charizard, Pedgeot, Beyleef, Magmar, Umbreon, Wartortle na és persze Caterpi és egy tojás.

-         Nekem 5 Lucairo, Venasaur, Treecko, Arcanine, Shelgon.

-         Nekem 3 Skitty, Ponyta, Mime Jr..

-         Nekem is Beyleef, Swampert, Growlithe.

-         Nekem egy Dragonite, Kingdra, Shelgon + 1 tojás

-         Nekem 3 Combusken, Espeon, Roselia, meg a Pokétojás. Ideje lenne fognom egyet.

Majd körülbelül fél óra gyaloglás után, ráakdtunk egy Beedril tanyára. Szép lassan áthaladtunk és találtunk egy Kakunát külön a többitől. Sabina megragadva az alkalmat rádobott egy labdát. Csak, hogy ezzel felkeltette a Beedrilleket. Alig bírtunk elfutni előlük, de így jobb is lett estére már Veridian cityben voltunk. Bementünk a Pokémonközpontba és kértünk 3 szobát majd aludtunk. Reggel felkeltünk, tudtuk ki az ellen felünk. Giovanni a rakéta csapat vezetője. Ezért edzéseket tartottunk.

Petyo vs. Jhon

-         Készen állsz Jhon?

-         Készen.

-         3 – 3 ellen. – jelentette ki Katie.

-         Venasaur menj!

-         Wartortle rajta! Vízágyú! – a csapás telibe kapta Venasaurt, de egy fejlett növény Pokémonnak meg se kottyan.

-         Venasaur inda csapás.

-         Wartortle kerüld ki. – sokat kikerült, de egy elkapta. Wartortle! – de szerencsére felállt. Láss csodát John, Wartortle Jégsugár.

-         Venasaur! – és teljesen megfagyott. Térj vissza. Treecko!

-         Vissza Wartortle!  Menj Beyleef

-         Treecko öklelés! – és Beyleef hátra esett.

-         Beyleef állj fel! – kiáltottam, sikerült felállnia. Beyleef Penge levelek! – Treecko hátra esett, de nehezen feállt.

-         Treecko gyorstámadás. – a támadás pontos volt, de Beyleef felállt.

-         Ideje lenne Befejezni. Beyleef napfénycsapás.

-         Eltart egy darabig, ökleld meg párszor. – adta ki az utasítást John, az öklelések pontosak voltak.

-         Ez az kész. Beyleef napfénycsapás! – a támadás Pontos volt, Treecko földre került.

-         Treecko! – ekkor a kis Pokémon, fehér fényben kezdett izanni. Ez az, és most levélpengét! – és kiütötte Beyleefet.

-         Remek voltál, vissza. Wartortle te jösz!

-         Gorvyle maradj.

-         Wartortle jégsugát.

-         Gorvyle térj ki! – de már fáradt volt így nem tudott kitérni. Jó voltál, vissza.

-         Menj Shelgon!

-         Wartortle vissza, ügyes voltál. Umbreon!

-         Shelgon sárkány harag!

-         Umbreon árnylabda! – a támadások felrobbantották egymást így füst borította területet. Umbreon árnylabda. – Shelgont váratlanul érte a csapás.

-         Shelgon állj fel – sikerült neki – lángvető!

-         Umbreon gyorstámadás – sikerült neki kitérnie, de a támadás súrolta – és most ájulástámadás.

-         Shelgon állj fel – sikerült neki – lángvető! – pontos volt.

-         Umbreon állj fel! – de nem sikerült neki. Remek voltál, vissza. Wartortle rajta. Vízágyú! – telibe kapta egy fáradt Pokémont nem volt nehét kiütni.

-         Shelgon! Vissza nagyon jól küzdöttél!

-         Remek vagy Wartortle! Vissza.

-         Hát te nyertél. – mondta szomorúan.

-         A visszavágó a liga döntőjében lesz! – kacsintottam.

-         Igen, és akkor én nyerek.

Ester vs. Sabina

Az első kört megnyertem tehát eddig nekem 1 pont Johnnak 0, és most következett Ester és Sabina…

-         Első meccsünk. – mondta Sabina.

-         Úgy ám, győzzön a jobbik.

-         3 – 3 ellen! - jelentettem ki.

-         Menj Espeon!

-         Gowlithe rajta!

-         Espeon psihocsapás!

-         Growlithe parazsat! – a psihocsapás megviselte Growlithet. Growlithe jól vagy? – a pokémon helyeslően bólintott. Akkor adj neki egy tűzörvényt. – Espeont telibe kapta.

-         Espeon hátra esett. – látszólag nem viselte meg. Gyorstámadást. – de ekkor Espeon sántított. Megsérült! Espeon vissza.

-         Sabina pattanj fel elkell vinni a Pokémon központba. – horkant fel John.

Mindannyian elindultunk a Pokémon Központba. Bevittük Joy nővérhez. Teltek multak a percek és nem tudtuk mi történik. Sabina kifakadt magából és elkezdett sírni. John próbálta vigasztalni. És akkor fél órás várakozás után végül Joy nővér ki hozta bekötözött lábbal.

-         Meghúzta a bokáját, szerintem 2 hétig semmi képen nem lenne szabad harcolni, utána is csak óvatosan.

-         Rendben.

Nem volt már sok időnk siettünk Giovannihoz. Futottunk, Sabina hozta a sérült kis Espeont. Fél órányi futás után odaértünk berontottunk.

-         Hol van Giovanni?! – ordítottam.

-         Megtaláltál ifjú mester! – majd lejött a lépcsőn. Annak idején Apád is járt itt a társaival.

-         Honnan ismeri maga az apámat?!-  horkantam rá.

-         Annak idején legjobb barátok voltunk, mikor kezdtük az utazásunk.

-         Mi?! – csodálkoztam.

-         Igen, de ő nem volt megelégedve az akkori helyzetével, többet akart több Pokémont és nagyobb elismerést, ahogyan én, de ő más utat választott mint én. Ő a küzdés választotta míg én felépítettem ezt a birodalmat.

-         Apám és maga barátok apám sose állt volna össze egy ilyen alakkal.

-         Hidd el pont olyan elszánt vagy mint ő! De engem nem győzöl le. Mindannyian egyszerre jöhettek ellenem. Menj Articuno.

-         A fenébe egy Articuno. Charizard te jösz! Csak én küzdök mindenki nevében. Ha nyerek a jelvényeket mindenki megkapja.

-         Ha én nyerek enyém Charizard.

-         Rendben.

-         Petyo hagy segítsek. – mondta John.

-         Nem ez az én harcom meg bánja h apám nevét az övével említette.

-         Charizard gyere! – azzal felültem a hátára. Együtt küzdünk. Repülj!

-         Articuno menj utána.

Charizardot egy tűzörvényre utasítottam melyet Articuno egy jégsugárral hatástalanított, majd válaszként előidézett egy havazást. A terem akar az északi sark lehűlt, nagyon hideg volt, de nem zavart, csak az amit apámra mondott. Hamar egy jégsugárral válaszolt. De szerencsére Charizardot időben utasítottam, hogy térjen ki. Majd egy Sárkányharagra utasítottam. A támadás célba talált, de Articunonak meg se kottyant válaszolt egy jégsugárral. Charizard nem tudott időben kitérni ezért a támadás az oldalát elkapta és pont a jobb lábamat is érte ami nem volt kellemes, illetve annyira fájt, hogy rosszabb volt mint a halál.

-         Petyo! – kiáltották egyszerre.

-         Nem gond jól vagyok! – bár szerintem ők maguk se hitték el.

Aztán Charizardot utasítottam, hogy zuhanó repülésben használjon egy szárnycsapást Articuno a földre került egy hatalmas kráter keletkezett, de felállt. Aztán neki rontott Charizardnak vérszemet néztünk vele. Majd Charizardot nem is utasítottam, de neki indult Articunonak. A két Pokémon egymásnak estek a földfelézuhanva verekedtek. Ez volt a döntő lépés amelyikünk hamarabb, adja fel az veszít, de már alig volt pár méter a föld és köztünk, de nem számított csak a csata, és hirtelen lezuhantunk. A jég eltört és leestem Charizard hátárol.

-         Ne Charizard!!! Fel kell állnod!

-         Petyo jól vagy. Igen.

-         Combusken olvaszd ki a lábát. – és ekkor Articuno megmozdult, és felállt.

-         Azt hiszem nyertem add át Charizardot. – már lélekben felkészültem, hogy átadom, mikor Charizard is felkelt.

-         Nem adom. Charizard! – elkezdtem rohanni, Charizard repült mellettem és felugrottam a hátára. Fejezzük be. Egy Sárkányharagot. – és ekkor a farkán a láng 3 méter magasra nőt és egy védhetetlen óriási erejű csapást. Articuno azonnal padlót fogott.

-         Kérem a jelvényeket. Jim addoda neki. – és elment ott hagyva Articunot. Articuno jól vagy? – helyeslően bólintott, bár az állapota válságos volt, nem haboztam, hamar rádobtam a Johntól kapott Ultra labdám. Gyorsan menjünk a Pokémon Központba. Charizard pihenj, megérdemled. Pidgeot siess! – hívtam ki a labdából. A Pokémon Központhoz, gyorsan.

Pidgeot hátán hamar odaértünk. Odaadtam a labdát Joy nővérnek és kértem 3 szoba kulcsot. A többiek is ideértek. Este 11 körül mindenki  felment aludni kivéve engem és Estert, de őt is hamar elnyomta az álom. Aztán hajnali 3 körül Joy nővér kijött az intenzívről.

-         Jól van?

-         Nagyon csúnya sebei vannak, de már jobban van, holnap elviheti.

-         Rendben. – azzal, ahogy leültem elaludtam.

 

III. Fejezet

21. Rész

Úton az Indigó ligába

Másnap reggel John kiabálására keltem fel.

-         Micsoda? Még, hogy 5 órán belül? Rendben ott leszek.

-         Mi az John? – kérdeztem az álmosság mámorában.

-         Anyám hívott valami miatt haza kell ugranon Ón városba.

-         Aha, értem.

-         5 órát kaptam.

-         Háth… akkor sietni kellene.

-         Menjünk eggyüt várj hozom Articunot. – elmentem elkértem Joy nővértől. Na most gyorsan elküldjük Oak Professzornak. – a PokéDex segítségével hamar elküldtük.

-         Arcanine bújj elő!

-         Pidgeot rajta!

-         A cél Ón Város! – ordítottuk.

Körülbelül reggel 8 órakor már ott is voltunk, az út egy röpke óra volt. Leszálltunk, már régen jártam Johnéknál.

-         Csókolom. – köszöntem mikor beléptem.

-         Hello anya.

-         Á, sziasztok fiúk. John apád itthon van.

-         Hazajött?!

-         Igen. – John azonnal odafutott az apjához.

-         És Petyo veled mi a helyzet?

-         Semmi különös, apámról most derült ki, hogy barátja volt Giovanninak, mikor kezdték az utazásukat.

-         Dühös vagy rá?

-         Évente egyszer jön haza, és 1 hónapra, nem úgy, mint John apukája, ő gyakrabban jön haza.

-         Háth… igen, apád a Pokémonoknak él.

-         Majd én megmutatom. Következőnek úgyis a Jhotóba megyünk.

-         Rendben.

John és az apja hosszasan beszélgettek addig Peternek szóltam, hogy jöjjenek Johnékhoz, hamarosan megérkeztek. Aztán nem bírtam tovább felhívtam az apámat.

-         Hello apa.

-         Á, szia fiam. Hogy, hogy hívsz?

-         Giovanni móta volt a barátod. Hm?

-         Azt hittem sose kellesz megtudnod. Olyan idősek lehettünk, mint te és John. Aztán Giovanninak lett egy kis balesete. Egy Gengar nekirohant, és pont akkor csapott le egy villám, mondani se kell, hogy túl közel voltak, Gengar eltűnt, Giovanni pedig életveszélybe került, aztán mikor felébredt nem volt a régi gonosz volt, becsvágyó, és legfőkébb hatalom éhes, ezért aztán otthagytuk a többiekkel. Ezután megalapította a Rakéta csapatot.

-         Ez szörnyű, de, hogy hazudtál eddig, Szólnod kellet volna, hogy milyen emberek vannak a világon.

-         Tudom, de kigondolta, hogy találkozol vele.

-         Azt hitted el se jutok Giovanni terméig?! – és leraktam a telefont.

-         Induljunk. – jelentettem ki, felpakoltunk és indultunk vissza Veridian citybe.

Az út rövidnek bizonyult, betértünk egy vendéglőbe és ettünk. Csomagoltunk az útra bőven hiszem most a Victory roadon kell átkelnünk. Az út mely a Victory road bejáratáig visz hosszúnak bizonyult. Elindultunk, ahogy kiértünk Veridian cityből, máris vad Pokémonokkal találkoztunk.

-         Azt a egy Mankey. Elkell kapnom. Rajta Umbreon.

Umbreaon bevetette az ájulás támadást, de Mankey nem érezte meg, vissza is vágott egy alacsony rúgással. Umbreont utasítottam egy árnylabdára, de ám a támadás pontos volt, mégis történt valami, Mankey átalakult Primeapepé. Azonnal bevetette a haragot. Mivel ez a támadás eltart egy ideig utasítottam Umbreont egy öklelésre. A harag elég pontos volt, és megviselte Umbreont. Még éppen, hogy talpon állt. Aztán Primeape a csapkodást vetette be ami a legerősebb támadása. Umbreon elterült a földön, de Primeape dühös lett ránk és nekünk rontott.

-         Ebből baj lesz! Charizard te jösz!

Majd Charizardot utasítottam egy seizmikus támadásra, Primeape a földre került, de felbírt még állni, megelégeltem utasítottam Charizardot egy Tűzpörgésre, de még ezt is kibírtam nem emlékeztem milyen támadást kéne bevetnem Primeape ellen, ami véglegesen kiütné, és akkor beugrott, ha a legerősebb támadást vetném be amire képes, bár azt eddig még nem próbáltam ki, de hátha sikerülni fog.

-         Charizard, egy Robbantás égés támadást.

-         Ha sikerül neki teljesen kiüti Primeapet! – ordította John.

Charizard farkán a tűz elkezdett nagyobb erővel lángolni bár a tegnapi harc óta nem teljesen tért vissza az ereje így valószínűleg nem lesz képes, de a szájában a tűz kezdett gyülekezni, a küzdőteret hatalmas forróság borította el, melegebb volt mint egy sivatagban a növények fonnyadtak, Primeape és Charizard farkas szemet néztek, látszatra Primeape a Mega öklöt akarta bevetni. Charizad farkán a láng még hatalmasabb lett a növények pusztultak és mi is az ájulás szélén voltunk, és akkor a Csapás készen volt. A hatalmas erejű támadás Primeape felé tartott  egy Mega öklöt vetett be, de sikertelenül, a támadás elsöprő ereje útjában mint elpusztított, csak egy nagy feketeség maradt utána.

-         Primeape az enyém vagy. – és azzal rádobtam a labdát.

-         Petyo ez aztán kemény küzdelem volt. – jelentette ki John.

-         Életembe nem gondoltam volna, Charizarddal kevesebb, mint 2 hónapja utazunk és ilyen hamar képes lesz a Robbantás égésre, és amilyen ereje volt. Büszke vagyok rád Charizard, megérdemled a pihenést.

Elindultunk tovább, nem csak mi indultunk már a Indigó liga bajnokságára megérthető Augusztus elsején kezdődik az idei bajnokáság és már Július 20-ka van. Este egy kisseb tisztáson vertük fel a sátrat. Részemről én kiengedtem az összes Pokémonom, a többiek is hasonló képen cselekedtek, Sabina Espeont ápolgatta. Én Charizardot Pidgeotot és Umbreont edzettem. Primeape az Oak Professzorhoz került, még fogalmam nem volt melyik pokémonomra fogom elcserélni, de biztos volt, hogy kell nekem. John Shelgont és Gorvylet edzette. Ester és Katie a kaját csináltál Peter talált egy Trapinch családot azt rajzolt és fényképezte.

-         Egy Trapinch család?! – ordított John. Shelgon készülj. – és ekkor egy Flygon szállt alább az égből.

Előre láthatólag ebből se lesz kis csata. Flygon bevetette a sárkány lehelletet. Shelgon is. A csapás ereje a földet is megrepesztette a füsttől nem lehetette látni semmit. Flygon a szemén lévő hártyát leengedte, hogy jobban lásson és felszált csak hamar láttuk kirepülni felül. Shelgon parázzsal eloszlatta a füstöt. Flygon az égből támadva megharapta. Shelgon vissza akart vágni de Flygon elrepült, rátámadott egy Sárkánylehellettel, de az elől is kitért. Ekkor Flygon az ismert támadások közül az egyik legveszélyesebbet vetette be, a Hipercsapást! Shelgon a földre került valószínűleg vége a csatának John már felkészült, hogy vissza hívja Shelgont, de Shelgon felállt. A kis Pokémon rájött magában, hogy nincs ellene esélye, ezért fehérfényben izzva átalakult Salamanceé. A csata a levegőben fog folytatódni előre látszik.

-         Salamnce! – és hirtelen John mögé repült Salamce. Induljunk. – a sárkányok megértik gazdájuk érzelmeit.

Így tehát Salamance közvetlenül John mellett repült, hogy feltudjon ugrani a hátára. Eszméletlen magasságokban repültek, a talajról 2 pontnak látszottak. Salamce bevetette a Sárkánykarmot. Nagyon megviselte Flygont, de vissza is vágott egy Hipercsapással, Johnék nagy sebességgel száguldtak a föld felé.

-         Charizard! – felpattantam a hátára és utánuk indultunk.

Nagy sebességgel repültünk Charizarddal, éppen, hogy sikerült elkapnunk őket.

-         John jól vagy? – kérdeztem aggódva.

-         Igen, Salamence folytassuk. -  majd visszamentek abba a magasságba.

John valószínűleg megelégelte a hosszantartó csatát, ezért utasította Salamencet a Charizard által használt Robbantás égésre.

-         Salamce csak egy lövésünk van, ne szúrjuk el. – ekkor megjelent a szájában egy láng gömb, még lenn is érezni lehetett a forróságot pedig fenn zajlott, egyre több pusztító támadást kell használnunk, meglátszik a liga nem gyerek játék. Ez az készen van, akkor tűz! – és a csapás hatalmas ereje Flygont a föld felé küldte, de a támadás még nem oszlott el, egyenesen zuhant felén Flygonnal egyetembe.

-         Umbreon, Charizard védjetek meg mindket! – tudtam, hogy ez a csapás a földön fog felrobbani, hatalmas robbanás tört ki.

John a föld felé vette az utját, és ott talált minket a földön összeesve, de bennem annyi erő még volt mielőtt elájultam, hogy azt mondjam neki:

-         Ne hagyd megszökni Flygont, kapd el, velünk később foglalkozz. – megfogadta a tanácsom.

-         Flygon szeretném, ha csatlakoznál hozzám. – azzal rádobott egy Ultra labdát, és a labda befogta a legyengült Pokémont. Pihenjél szükséged lesz rá.

-         Petyo jól vagytok?

-         Aha, én rendben vagyok, csak a fejem fáj és szédülök.

-         Peter ébredj!

-         Igen?

-         Segíts a lányokat bevinni a sátorba hagy pihenjenek. – mondtam.

A mai nap sikeres volt 2 új Pokémonnal gazdagodtunk, illetve 3. A lányok másnap délelőtt 10kor keltek fel Útra keltünk és végre elértünk a Victory road bejáratához…

22. Rész

Út a Victory Roadon

Dél tájban megérkeztünk a Victory Road bejáratához, ott volt egy Pokémon Központ úgy gondoltuk megvizsgáltatjuk a Pokémonjainkat, rájuk fér. A Pokémonok fáradtak és gyengék voltak, Joy nővér azt mondta, maradjunk, estére addig kipihenik magukat. Elkértem tőle Beyleefet és felhívtam Oak Professzort.

-         Jó napot Oak Professzor.

-         Neked is  Petyo, meglepődtem mikor Articunot küldted el nekem.

-         Igen csak véletlenül került hozzám.

-         Értem. És miért hívtál.

-         Ja igen, elszeretném kérni Primeapet.

-         Igen eléggé verekedős kedvébe van.

-         Nem tudja milyen kínszenvedés volt elkapni. 2 Pokémonom a pihenőbe van miatta.

-         Kik?

-         Charizard és Umbreon.

-         A kis Charmander már Charizard lett?

-         Már lassan 3 hete.

-         Meglátszik jó mester lesz. Emlékszem annakidején apád Charmandere csak fél évvel később érte el az a fejletségi szintet, hogy átalakuljon Charizarddá.

-         Mit mondjak Johnékkal együtt, nem nehéz.

-         John is ott van?

-         Persze együtt utazunk.

-         És kik vannak még ott?

-         Hú hát, Ester, Sabina, Peter, Katie.

-         6-an utaztok nem semmi, és melyik terembe készültök?

-         Már a Victory Roadnál lévő Pokémon Központból telefonálok.

-         Ügyesek vagytok, na helyezd a labdát és végre hajtjuk a cserét.

-         Rendben. – belehelyeztem és már meg is kaptam Primeapet. Köszönöm viszlát.

-         Hello.

Ester és én elmentünk sétálni, John elment étterembe Sabinával, Peter portrét rajzolt Katieről. Útközben rátaláltunk egy kis tóra. Nem kell nagyésznek lenni, hozzá, hogy kitaláljátok mit csináltunk fürödtünk. A tó nyüzsgött a Pokémonoktól és akkor vettem észre, hogy egy Dragonair ugrál a vízből ki be. Nem gatyáztam. Szóltam Esternek, hogy nézze meg a PokéDexébe az adatokat. Hamar végeztünk.

-         Wartortle te jösz! Régen harcoltunk cimbora. – helyeslően bólintott.

Utasítottam egy Vízágyura, Dragonair arcát elkapva oldalra esett. Visszavágott egy Csavaróval, Wartortle a víz alá menekült így meguszta a csapás nagyját, de vissza vágott egy harapással, kihasználva ezt Dragonair egy Sárkányharaggal megbombázta Wartortlet. Wartortle a víz alá került. Lebuktam, hogy menézzem jól van-e. Nem volt magánál utána úsztam, kezembe vettem és ekkor fehér fényben izzot, átalakul egy Blastoisezá. Felúszott velem a felszínre. Ráálltam a hátára és szörföltünk, hála, annak, hogy Johnékkal nem is olyan rég szörföztünk, így könnyű volt irányítani. Mintha egyek lettünk volna és ekkor láttam meg, hogy az a Dragonair nem is hasonlít egy átlagoshoz nagyobb volt, és lila színű, és úgy látszik erősebb is. De nem tántorított el sebesen közeledtünk felé. Ekkor bevetette a felháborodást. A lángos gömbök cikáztak körölöttünk nagy nehézséggel kikerültük őket. Ekkor Blastoise utasítottam a Sperciális támadására a folyadék agyúra. A csapás elsöprő ereje leterítette Dragonairt elkezdett süllyedni lemerültünk érte, és rádobtam egy Búvár labdát. De ekkor valami tengeri áramlat egy nagyrakat Gyaradost hozott. Elkezdtek támadni gyorsan siettünk a felszínre.

-         Ester menekülj, szólj Johnéknak, hogy jöjjenek baj van!

-         Indulok!

Kiértem a partra előhívtam az összes nálam lévő Pokémonom Dragonairt, Magmart, Primeapet, Wartortlet  és Pidgeotot. Hamarosan megérkeztek Johnék még köszönni se tudtam nekik, máris felszínre jöttek a Gyaradosok. A hatalmas erejű Pokémonok Hiperágyuval támadtak. Mondanom se kell, hogy megrémült mindenki és ekkor egy tengeralattjáró bukkant fel. Kilépett belőle egy férfi igen ez ő volt, Giovanni.

-         Adjátok át Charizardot és Lucairot!

-         Soha! - ordítottuk Johnnal. Mindenki előre! – és azzal John összes Pokémonja előjött: Salamance, Flygon, Arcanine, Grovyle, Lucairo és Venesaur.

-         Rajta! – hívták elő a lányok a Pokémonjaikat: Beyleef, Growlithe, Swampert, Combusken, Espeon, Rosellia, Kingdra, Dragonite, Shelgon.

-         Gyertek elő! – szólt Peter: Charmander, Skitty, Ponyta.

-         Rendben ha harc hát legyen harc. – és azzal visszaült a tengeralattjáróba.

-         Emberek! Segítsetek! – ordítottam.

Aztán megindították a támadást az a 24 darab óriás kígyó. A Hiperágyujok nyomán fogyott a part. Véres csatának készült én Pidgeot hátán a levegőben lévő Pokémonokat irányítottam, Peter a Parton vezényelt, John Blastoise hátán a vízre ment. A lányok segítettek ellátni a többi edzőt és sérült Pokémonjaikat Joy nővérnek! A küzdelemben a Legtöbb Pokémon alul maradt már csak Pidgeot és Salamence maradt a levegőben. A parton Arcanine, Lucairo és egy edző Magnemiteja maradt talpon. A vízben Blastoise, Swampert, és Dragonair bírták. Az orvosok nem bírták ellátni a rengetek sérültet, mint egy háború szörnyű volt, csak egyre jobban gyűlölöm Giovannit. Megelégeltem Pidgeotot a tenger alatt járó felé vezényeltem majd leugorttam a hátáról, berontottam Giovanni Szobájába:

-         Már vártalak a történelem ismétli önmagát. Apád is így rontott rám régen.

-         Nem érdekel! Gyere te mocsok küzdj mint férfi a férfivel. – odaléptem és behúztam neki egyet.

-         Ez nagy hiba volt. Őrség! – az őrök lefogtak és leütöttek.

3 órával később felébredtem, egy szobában találtam magam. Összesen egy ágy volt. Akkor néztem magamra.

-         Hol a labdatartó övem? – néztem furán. És a táskám? Fenébe mindent elvettek.

Akkor vettem észre, hogy a Pokémon Navigátort nem vették el. Biztosan nem találták, a lyukat a zsebemen. Gyorsan írtam Johnnak rajta:

John elkaptak a rakéták siessetek a helyzetemet folyamatosan küldeni fogom, Ester szeretlek!

Majd valaki jött a kabinom felé.

-         Áruld el hol van Charizard és megmenekülsz!

-         Sose te szemét láda! – azzal újra nekiugrottam.

-         Ostoba gyerek, makacs mint az apja, majd észhez tér.

Tehát Charizard labdája kigurulhatott az övemből mikor leütöttek, de hova? Gondolkoztam az ágyon. Nem jutott eszembe, semmi ötlet. Pihenésemet megzavarta valami nagy robaj. Az ajtó berobbant. Ki volt az vajon?

-         Ester? – kérdeztem meglepetten.

-         Igen szedd már megad és induljunk.

-         Rendben. – kimentünk az ajtón. Várj a cuccom.

-         Siess.

-         Sietek. – és hirtelen egy pokélabda esett ki a nadrágomból. Charizard!

-         Halkabban még meghallanak. – csitított és akkor vettem észre, hogy egy Beidum van mellette.

-         Ezt meg hol fogtad?!

-         Hát útközben, a Victory Roadon ez a Víz a Indigó fensík vize ami a hegy tetei forrásból ered. Ezen jöttetek végig. Siessünk Peter és Katei fenn várnak minket alig tudják feltartani a Rakétákat.

-         Oké. – és elkezdtünk futni a kijárathoz. És Johnék?

-         Johnt elkapták, Sabina éppen keresi.

-         Segítenünk kell!

-         Kateiéknek nagyobb segítség kell! – ordított rám.

-         Fogd. – és odadobtam neki 5 Pokélabdám. Rád bízom őket.

-         És rád ki fog vigyázni?

-         Majd Charizard.

-         Petyo!

-         Tessék? – és odaléptem hozzá.

-         Szeretlek. – mondta és azzal megcsókoltam.

-         Én is szeretlek. – és akkor láttam futni Sabinát. Megvan már John?

-         Nincs.

-         Akkor menjetek, én sejtem hol van! – és elfutottam.

Rohantam le több, szinten át a szintfordulóknál lévő őröket legyőztem, Charizard nagyon fáradt. Végre leértem a Hajómagba. Ott volt egy kutató labor. Berontottam láttam Johnt a túloldalon, intettem neki. Ő meg a lenti Pokémonra mutatott. Valami páncél volt rajta. Elsőnek azt hittem Lucairo, de nem Hosszú farok szürke és lila szín. Emberi magasság, nem ez nem Lucairo volt. Akkor vettem észre, hogy jobb oldalon ott van Lucairo is. Rá is valami páncélt akarnak rá aggatni, de ellen áll. Gyorsan siettem kúsztam óvatosan a szinteken, nehogy meglássanak aztán lenéztem Lucairora pont alattam volt. Leugrottam és gyorsan leszedtem a gépekről előhívtam Charizradot és utasítottam, hogy vigye ki, én pedig ott maradtam, a kutatók elkezdtek üldözni gyorsan rohantom John felé. Eloldoztam és ő előhívta Salamencet. És Flygont. Felültem Flygon hátára és repültünk. Hamar a felszínre értünk a többiek már vártak azzal futásnak eredtek a tenger alattjáróra.

-         Charizard, Flygon, Salamce Hipercsapás. – és elsüllyeztettem az amugy is süllyedő hajót.

Majd a kapunál leadtuk a jelvényeket beírták a Trainer kártyánkra, a termekben elnyert jelvények hitelesítő adatait így bementünk. Megnéztem a barátaim új Pokémonjait. Esternek van: egy Meganiumja, egy Swampertje, egy Arcanineja, Metangja, egy Onixja, egy Crobatje. Sabinának: Blazikenje. Epeonja, Roseliája, Skittyje, Poliwhrilje, Golduckja. Katienak: egy Dragonit, Kingdra, Salamence, a tojásából egy Altaria kelt ki, és még fogott: Vibravát és egy Gyaradost. Peternek: Charizardja lett, Skitty megmaradt, Ponytából Rapidash lett és fogott egy Kadabrát. Aztán kiderült, hogy nem 3 órát, hanem három napot voltam távol. Azt is megtuttam, hogy Umbreon a Pokémon központba maradt így szóltam, hogy küldjék el Oak Professzornak. Majd a fárasztó napot egy alvással jutalmaztuk.

23. Rész

Selejtezők I. rész

Másnap reggel ahogy felkeltünk, máris elkéstünk, mivel a liga szövetség hamarabbra hozta a kezdést. Július 25-kére. Ahogy kaptuk a hírt ami ruha ott volt felkaptuk és indultunk. Pontosan odasikerült érnünk a kezdésre. 1. fordulóban Petyo vs. Adam, John vs. Max, Katie vs. Eliz, Ester vs. Tom, Sabina vs. A mágus.

-         Jé Adammal vagyok. Őt ismerem.

-         Tom az meg, ööö az a Pallet városi srác nem?

-         Ja a szomszédom, meg vagyok áldva vele, nem gondoltam volna, hogy eljut eddig.

-         Én se. – kapcsolódott be John.

-         Ki lehet az a mágus?

-         Nem tudom, majd meglátjuk. – jelentettem ki.

Megkerestem Adamet. Nagy volt a tömeg alig találtam meg.

-         Hello. – köszöntem.

-         Csá régen találkoztunk.

-         Meg hiszem azt, azóta volt néhány bajom.

-         Ja tudom, tegnap a Rakéta csapat.

-         Ne is mondd. 3 napig voltam fogoly azon a rohadt hajón.

-         És?

-         Felrobbantottuk, remélem Giovannival együt.

-         Uhh. Nem lehetet valami jó nem.

-         Mit mondasz Charizard utoljára a csatánkban?

-         Benne vagyok! – kacsintott.

Felmentem a szobámba és gondolkoztam melyik 3 Pokémonom vessem be. Nem akarom az elején megmutatni az összes Pokémon. Végülis úgy döntöttem, hogy Charizardot, Magmart és Blastoiset vetem be. Azután Esterrel elmentem sétálni.

-         És félsz a holnapi ellenfeledtől? – kérdezte.

-         Nem, egyszer már harcoltunk, erős ellenfél, de az utóbbi időben volt részük a Pokémonjaimnak edzésben.

-         Hát igen, az utóbbi idő. Amikor kettesben voltunk mindig megzavartak.

-         De mostmár vége. Giovanni elpusztult. És vele együtt a Rakéta csapat is.

-         Igen az igaz.

-         De kíváncsi vagyok az a Pokémon túlélte – e ami a hajón volt.

-         Ekkora robbanást, semmi nem élhetett túl.

-         Igazad lehet, bár az a Pokémon, minden eddig ismertnél erősebb lehetet. Charizard ereje az övéhez képest, olyan, mint egy hangyáé.

-         Ne rágódj ezen. Inkább velem foglalkozz. – és megcsókolt.

-         De régen csináltuk már ezt. Repetát kaphatok?

-         Amikor csak akarsz. – és megcsókoltam.

Visszamentünk a szálásra, mondani se kell, hogy nem egy kis lakosztály volt. Csak éppen rosszba mentünk a Johnékéba. Nem kell mondanom, hogy smároltak meg minden. Elnézést kértünk és léptünk. A szobában lefeküdtünk és néztük a tv-t. Közbe azé nem feledkeztünk meg egymásról folytattuk amit a séta közbe abbahagytunk. Aztán lefeküdtünk aludni. Másnap reggel korán keltem, átmentem Johnnak, hogy jöjjön enni, mert 8kor kezdődik a meccsem, beugrottunk Peterért és indultunk. Leértünk az Arénához. 7:50 volt, siettem gyorsan Johnék felmentek a nézőtérre. Én pedig elfoglaltam a helyem, Adam már ott várt.

-         Csak hogy itt vagy. – mondta.

-         Nehogy azt hidd, hogy megúszod harc nélkül. – megvártuk a hivatalos kezdést és.

-         Trainerek labdához, - elővettük a labdát – és rajta!

-         Menj Magmar!

-         Menj Pidgeot!

A Harcot én nyitottam meg. Magmart utasítottam egy Tüzes ökölre. Pidgeot felszállt és zuhanó repülésben Magmar felé vette az útját, bár Magmar forró testéhez érvén megégett Pidgeot szárnya. Magmar a gyengén repülő Pidgeotot elintézhette volna, de ekkor Pidgeot egy gyors szárnycsapással. Leterítette Magmart, de még nem ütötte ki, úgy döntöttem vissza hívom, mivel Charizardot még nem hívhattam elő ezért, maradt Blastoise, egy Vízpumpával kiütötte a legyengült Pidgeotot, kíváncsi voltam kit hív, nem tudom mit gondolkodott annyit végül, egy Magnetont hívott ez a meccs kétesélyes volt, mivel Blastoise támadása jók Magneton ellen, de Magneton  elektromos csapásai is hatásosak Blastoise ellen. És elkezdődött. Blastoise egy vízpumpával nyitott, erre Magneton vissza vágott egy Elektrosokkal. Mindkettőt megviselte. Talán Magneton jobban elviselte látszot rajta, hogy nem kevesett foglalkozott vele Adam, de ekkor utasítottam Blastoiset egy hidroágyúra, de Magneton gyorsan reagált és egy elektrosokkal kiütötte. Ekkor beküldtem Magmart akinek nem esett nehezére, de vissza is hívtam és jött a Charizard párbaj. Mindketten előhívtuk a két rettentő sárkányt.  Kétséges sem volt h a csata a levegőben lesz. Utasítottam Charizardot, hogy szálljon fel. Adam is így tett. Először csak méregették egymást, majd Adam megnyitotta utasította Charizardját egy tűz örvényre, Charizard jó ütemben elkerülte látszott rajta, hogy az enyém jobban repül mint az övé így gondoltam egy kis előnyre teszek szert főleg, hogy megvan a Robbantás égés, persze csak a gondoltam a csata kemény volt. Utasítottam Charizardot egy tűzörvényre. Adamék sikeresen elkerülték majd megelégeltem és bevetettem a Hipercsapást. Telibe kapta a felkészületlen Pokémont és földrezuhant. Majd sikerült felállnia Adam a utasította Charizardját, hogy a földről egy Sárkányharagot küldjön Charizardra. Sajna nem tudott időben kitérni így ő is a földre zuhant. Nem bírtam odarohantam mellé, fel kelt látszólag nem viselte annyira meg, megkértem hagy szálljak fel a hátára és azzal felszálltunk. Adam utánunk küldte Charizardot és egy tűzörvénnyel csapott le mivel Charizardnak az én súlyomat is cipelnie kellet nem volt csoda, hogy nem tudta elkerülni a csapást, aztán utasítottam egy Szeizmikus csapásra, sikeresen megragadta Adam Charaizardját és a földbe döngölte. Gyorsan leugrottam a hátáról és csak akkor vettem észre, hogy a karom kiugrott a helyéről de nem törődtem vele és felröppentek annyira magasan jártak, hogy már csak a kivetítőkön lehetett látni. Ekkor utasítottam Charizardot egy Robbantás égésre a nézők jól tudták mi ez. Ekkor Adam is utasította Charizardját egy Robbantás égésre. A 2 Cgarizard farkán a láng óriási lett legalább 2 méter. A szemük lángolt a harci vágytól. Lehettek kb. 1-2 km magasan de a forróság lent teljesen elviselhetetlen lett. A közönségben voltak olyanok akik már az elején elájultak, de ekkor még jobban rákapcsoltak a láng a 4 métert súrolta, de még nem támadták lehetett vagy 80 °C én is kezdtem szédülni ekkor a 2 Pokémon szabadjára engedte a Poklot. A robbanás szele lent is tisztán érezhető volt és a 2 Pokémon elkezdett zuhanni előhívtam Blastoiset, hogy áztassa fel a homokot és így tompul az esés. Kevesebb mint fél perc alatt lezuhantak. A hirtelen sáresőtől teljesen mocskos lettem, de ekkor a 2 Charizard ott feküdt tudni nem lehetett melyik kié és egyszer felállt az egyik az Adam felőli így ő nyert, már hívtam volna vissza mikor elindult felém az én Charizardom maradt álva. Adam visszahívta Pokémonját.

-         Charizard remek voltál te vagy a legjobb! – ujjongtam majd vissza hívtam.

-         A győztes a Pallet városi Petyo! – jelentették ki.

Ki bandukoltam a harctérről az öltözőbe, de előtte megköszöntem a meccset Adamnak a kezem még fájt minden bizonnyal eltörött. Az öltözőbe már vártak rám.

-         Grat Petyo! – ugrott a nyakamba Ester.

-         Ja nagy voltál haver! – mondta John.

-         Szóhoz sem jutok! – gratulált Peter

-         Köszi skacok télleg nem volt könnyű, de most menjünk haza, aztán elmegyek az orvoshoz Jhon a ti meccseitek ugyis csak holnap, lesznek. – azzal elhagytuk az Arénát.

To be countined