Ma Szóbelizetem!!!

Mindenki irigykedhet! Túl vagyok rajta!! Még soha nem izgultam ennyire, de így utólag már látom, hogy nem volt olyan szörnyű. Először is bementem, és húztam informatikát. Mikor megláttam a tételt, megörültem, de aztán el is szállt minden vidámságom. Jelek fajtái (analóg, digitális), csoportosítások. Adatrögzítés, mértékegységek, és a mértékegységek közötti átváltás. Leültem a helyemre (eleinte kolbászoltam egy kicsit a padok között, mert nem tudtam hova ülhetek. 5 pad volt össz-vissz, és legalább kettőnél ültek, de én nem tudtam merre van előre). Szóval leültem, és elkezdtem kidolgozni a tételt. Hát, egy része ment, a digitális-analóg téma, de a mértékegységek nem, úgyhogy csak ültem és rimánkodtam. Az ofő nem volt bent már egy ideje, és reméltem, hogy az informatika produkciómnak sem lesz szemtanúja. Ez nem jött be, az ofő viszont igen. Szóval ő is ott volt, amikor kínlódtam, bár jól indult, de a mértékegységek közötti átváltásnál nagyon kellett a tanár segítsége. Aztán az interneten kellett keresgélnem, ami a változatosság kedvéért nem volt zökkenőmentes. Nem emlékszem minden jelenlévő tanárra, mert teljesen sokkos állapotba kerültem. Utána kihúztam a törit: XVIII. Magyar társadalom. Örültem és elég hamar ki is dolgoztam az atlasz, a források, meg persze a tudásom segítségével. Jól is ment a felelés, de utána Kiss Tamás tanár úr megkérdezte, ki uralkodott Mária Terézia után. Ennyi elég is volt. Azt sem tudtam, hogy hívnak. Semmi nem volt a fejemben, azon kívül, ami a papírra volt írva. De azért valahogy csak túléltem. Ezután kimentem egy kicsit a büfébe, ettem egy islert, panaszkodtam anyának, meg a Kacsa anyukájának aztán újult erővel belevetettem magam a magyarba. Nagy mázlim volt. A Móni kihúzta a kedvencem (Kosztolányi), de én sem jártam rosszul. Petőfi Sándor, és Az apostol. Nyelvtanból pedig a kommunikáció verbális és non verbális jegyei. Szerintem még a szomszéd kerületben is hallották, ahogy leesett a kő a szívemről. Erre nem volt túl sok időm. Legalábbis én úgy éreztem. A nyelvtant már csak sebtében írtam le a papírra. Mikor szólítottak, kimentem a tanári asztalhoz. Megkérdezte Kozsán tanárnő, hogy mivel szeretnék kezdeni, én meg mondtam, hogy a memoriterrel. Elmondtam a Szeptember végént. Szerintem jó volt! Csak egyszer pillantottam bele a könyvbe, de nem hiszem, hogy túl nagy fennakadást okozott volna. Szépen végig mondhattam, utána belekezdtem a tételbe. Elég jól mondtam (szerintem), mert egy idő után a tanárnő, szólt, hogy térjek át Az apostolra. Úgyhogy a korszakokat, meg az általános jellemzőket el sem kellett mondanom. A nyelvtan is ment (óriási szerencsém volt, hogy ezt húztam, főleg mivel a kedvenceimet, már mások húzták előttem). Mikor végeztem egy képet kellett elemeznem. Mit fejez ki az arcuk? A testtartásuk, stb. Mindenki bíztatóan mosolygott, és én nagyon megkönnyebbültem. Felálltam, de ekkor Láng tanárnő szólt, hogy ha már ilyen jól összejöttünk, akkor maradjak és essek túl az angolon. Nem tudom mi történt velem, de egészen jól tudtam beszélni. Először arról beszéltem, hol lakom, milyen a lakásunk, a szobám. Utána Magyarország időjárásáról, aztán el kellett mondanom hova utaznék legszívesebben. És ha hiszitek, ha nem szintem mindig volt valami gondolat a fejemben. Aztán hirtelen elröpült az idő, és szóltak, hogy itt a vége fuss el véle. Az elnök (aki nagyon szimpatikus, soha nem szól közbe, végig csak mosolygott) megdicsért, és készen is voltam. Miután kimentem a teremből, odajött hozzám az igazgató, megdicsérte a versmondásom, meg az angoltudásom, én pedig alig tudtam visszatartani a könnyeimet. Annyira megkönnyebbültem. Míg a büfében pakolásztak a nagyok, én csak ültem és bámultam magam elé, közben vigyorogtam, mint egy idióta. Mikor vége lett, olyan boldog voltam, hogy azt mondom megérte a sok izgulás. Már csak azt kell megtudnom, milyen lett az eredmény.

2 Hozzászólás

jelenetek az agyamból

A következő bejegyzésért felelősséget nem vállalok. Íme pár perc zakatoló agyamból:

Egy nagy hülye hülye hülye vagyok! Két hónapja is tudtam, hogy ez lesz. Még egy hét a szóbeliig és nem tudok semmit. Elvesztegettem minden időm egy könyvre, ahelyett, hogy Spiró vagy Madách munkásságával foglalkoztam volna. Mérges vagyok! Tegnap nekiültem az informatikának, és rá kellett jönnöm, hogy nem is reménytelen. De miért tegnap jöttem rá? Amikor tengernyi időm volt, akkor még sz*rnak tűnt az egész. Persze még most sem fenékig tejfel, de akkor is. Most már tudom, hogy volt remény csak elcsesztem. De nem! Pozitívan kell gondolkoznom!!!! Meg tudom csinálni! Végül is van még öt napom (tudom, hogy még 7, de ha péntekre nem fogok tudni mindent, akkor nem megyek el szóbelizni). Biológiából sem tanultam soha, csak a dolgozatokra, és mégis szinte csak ötöseim voltak. Ha kellett, akkor egy délután alatt megtanultam 40-50 oldalt. Szóval van remény.
De mi van, ha rossz tételeket húzok? Nem! Erre még gondolnom sem szabad! Tegnap este is legalább negyed órán keresztül azt sulykoltam magamba, hogy szerencsés vagyok! Az vagyok! Elképzeltem, ahogy remegő térdekkel odaállok a vizsgabiztos elé, és jó tételt húzok! Igenis minden tantárgyból jót fogok húzni!!! Nem kételkedhetem, de most is csak azt csinálom!
Enyém az első nap! Ez jó is, meg rossz is. Jó, mert legalább az első nap kiderül, hogy miből buktam meg. Nem is gondolok ilyesmire. Az informatikával kezdek. 12:50-kor bemegyek és húzok egy info tételt. 80 percem lesz arra, hogy kidolgozzam. Elmondom 10 perc alatt. Utána történelem, amire 60 percem lesz, aztán magyar, a felkészülésre 40 percem lesz, végül, mikor az agyamat már teljesen leszívták jön az angol. Az menni fog! Mióta le tudtam fordítani két Eclipse előzetest, azóta tudom, hogy menni fog, mert jól megy az angol . Csak pozitívan.
Erről jut eszembe! Meg van a Breaking dawn, és benne van a véleményem!!! Igaz kicsit lerövidítették, de legalább ott van. Tegnap előtt nem bírtam ki és beleolvastam. 535 oldalt olvastam másfél nap alatt. Normális vagyok? A 80 megtanulandó tétel helyett egy olyan könyvet olvastam, aminek tudom a végét!!
Eléggé be vagyok tojva. Az infotól félek a legjobban. Az lesz az első. Ha azt elcseszem, akkor már meg lesz az alaphangulat. Az elnök azt fogja gondolni, hogy egy béna vagyok, és az is lesz. Nem! Ha így folytatom, be fogom vonzani a szerencsétlenséget. Nem engedhetek meg magamnak ilyen luxust! Szerencsésnek kell lennem.
Mostanában nem tudok aludni. Néha úgy érzem magam, mint egy zombi. És a pulzusom is újra magas. Tisztára kikészít az életem folyása, és ahelyett, hogy tanulnék itt rimánkodok, meg sajnáltatom magam. De ennyi volt, már be is fejeztem. Megyek és megtanulom az informatikát, csak 6 pontot kell szereznem, és kész! Az csak menni fog. Akkor meg van egy erős négyes és mindenki kezet csókolhat.

0 Hozzászólás

már nincs sok hátra

Még 11 nap és elérkezik a szóbeli érettségi. Teljesen be vagyok tojva. Úgy érzem semmit nem tudok, és most hosszasan sajnáltathatnám magam, de már két hete ezt csinálom, szóval kicsit már én is unom. Ma megtanultam 4 db történelem tételt, és ahogy elküldöm ezt a bejegyzést, már rohanok is a maradék 18-hoz. Úgy tervezem, hogy ezen a héten betáplálom az irodalmat, a nyelvtan és a történelmet a winchesterembe. A jövő hetet pedig az informatikának fogom szentelni. Az ötösről már teljesen lemondtam. És legszívesebben felé se néznék. Kiszámoltam, hogy ha nem szólalnék meg a szóbelin akkor is meglenne a négyes, csak az a baj, hogy valamennyi pontot el kell érni, különben automatikusan megbukok. Szóval legalább 4-5 pontnyit meg kéne tanulni, de még mindig állítom, hogy ezzel az informatika könyvvel embert lehetne kínozni. De tovább már nem húzom az időt, gondolom titeket nem nagyon érdekel a szóbeli.
Nem sokára itt a nyár, vége a sulinak! Már csak 1-2 hetet kell kihúzni!
Remélem elég lelkesítő voltam, akkor most térjünk vissza a lényegre. Halk dobpergés: pam-pam-pam-pam-pam. Igen! Kész az 50 oldal! Megvárom míg mindenki elmorzsol egy legördülő könnycseppet. Köszönöm. Ha bármiféle vállalkozószellem hördül fel bennetek, akkor innen le lehet tölteni, de tényleg csak saját felelősségre. Tényleg csak SAJÁT FELELŐSSÉGRE! (Én szóltam.) Nem nagy durranás az egész. Sajnos nem vagyok egy J.K.Rowling vagy egy Stephenie Meyer. De, ha van fél órányi szabad ideje az embernek, akkor talán nem hal bele. A részemről ennyi volt mára (kedves naplóm). Ja és persze! MINDEN JOG FENNTARTVA! Ha bármi véleményetek van akkor írjátok meg, kegyetlenül és gonoszul!

u.i.: Irány Luther és a reformáció!

3 Hozzászólás