érettségi - 2. nap

Nem húzom az időt, gondolom mindenki már tűkön ülve várja a beszámolómat. Hát ez a mai nap egy NAGY szívás volt! Tulajdonképpen az történt, amit én előre megjósoltam. Egyszerűen annyira nehéz volt, hogy nemhogy 5-ös, de még négyes is csak nehezen. Ennyit arról, hogy az elmúlt 1 évben csak elszórtan voltak a négyesek fellelhetők a tengernyi ötösöm között.
A történelemtől féltem a legjobban, de most már nem érdekel. Lesz, amilyen lesz, ha az eddigi tendenciát vesszük, akkor pocsék.

Puszi

0 Hozzászólás

érettségi - 1. nap

Örömmel bejelentem, hogy az első napot sikeresen átvészeltem. De még mielőtt belecsapnék a lecsóba, azért tartozom néhány vallomással. Hm. . . annak ellenére, hogy legutóbb olyan nagy hévvel ígérgettem fűt-fát, mégsem csináltam meg a kéréseket. Gondoltam rá, hogy füllentek valami szépet és meghatót, de felülkerekedett a jobbik énem. Lusta vagyok, voltam és valószínűleg leszek is. Viszont, már csak 3 napot kell átvészelni és onnantól kezdve lesz 1,5 hónapom, amit legalább félig rátok szánok, a másik felét pedig annak a könyvnek a megírására, amely meghozza számomra a világhírt.
Már egy ideje ígértem tablóképeket, hát most íme itt vannak Remélem nektek is tetszenek (mellesleg, lehet, hogy még nem jelennek meg a képek, aminek az az oka, hogy még mindig nem működik rendesen a net. Már szépen lassan beletörődtem a dologba, mármint abba, hogy már soha nem tudok képet feltölteni, vagy valamiket csatolni ide-oda. Csak az a szörnyű, amikor ezt valakinek elmesélem. Akkor mindenki néz rám, mint Rozi a mozivászonra, ahol valami idiótaságot mutatnak. Senki nem akarja, elhinni, hogy ez a jelenség valóban létezik. Pedig igen, valóban).
Múlt hét pénteken volta a ballagásom, tűrhető volt. Annyiból biztosan megérte, hogy most már tudom, miért sírnak a lányok. Azért, mert több órán át kell menetelni az iskola területén több tonna virággal a kezükben. És ráadásul én úgy szenvedtem végig az egész ceremóniát, hogy egy kényelmes cipő volt rajtam, most képzeljük el milyen tűsarkakban tipegni.
És elérkeztem a várva-várt pillanathoz. Megmondom őszintén nem izgultam az érettségi miatt. Illetve izgultam, de nem jobban. mint egy történelem felelés előtt. Menet közben is többször emlékeztetnem kellett magam, hogy ez az érettségi, az az esemény, ami egész életemben sötét árnyként lebegett felettem. De most már én is tanúsíthatom, hogy túl lehet élni.
Nem akarom sokáig húzni az időt, és az érettségi is olyan téma, ami csak azokat érdekli, akiket érint a többiek meg le***ják (ez elég csúnya, de mindenki érti mire gondolok) Eddig engem soha nem érdekelt ez a téma, mert miért kellett volna.
Az első fele szerintem nem ment jól. Menet közben még reménykedtem, de ma a javítást megnézve, már látom, milyen balga voltam. Bár vannak részek, amivel nem értek egyet, és nem is bírom megállni, hogy nem meséljem el. Volt egy hosszú és unalmas szöveg Janus Pannoniusról. Aztán voltak állítások, és el kellett dönteni, hogy az állítás biztos, vagy csak feltételezés.
A szövegrészlet: "A szerző, francia történész, egy nápolyi kódexből idézte a szöveg részleteit, amelynek a szerzőjét nem ismerte. Feltette a kérdést: vajon ki lehetett ez a humanista költő, aki papírra vetette a René királyt dicsőítő sorokat? " ez alapján kellet eldönteni a következő állítást.
Az elveszettnek hitt panegyricus-részlet megtalálható egy nápolyi könyvtárban őrzött kódexben. Én erre azt írtam, hogy feltételezés. Az útmutató szerint azonban biztos. Miért lenne biztos. Attól, mert Nápolyban írták a kódexet nem biztos, hogy még most is ott van. Vagy, ha még ott is van, ki mondta, hogy egy könyvtárban. Lehetne egy múzeumban vagy magántulajdonban is. (és NEM csak én gondolkodtam így). De nem untatlak titeket tovább.
A második fele szerintem nem reménytelen, bár nem egyezett teljesen a többiekével. De végül is ez egy fogalmazás volt, amit a saját véleményünk alapján kellett írni, tehát ott még van remény.
A holnapi matektól félek. Én vagyok az osztály legjobb matekosa. Szinte csak ötösöm van. Erre írtunk egy próbaérettségit, ami 61%-os lett. Mikor megláttam egy világ omlott össze bennem, de lehet, hogy több is. Szóval most kisebb-nagyobb rettegésben vagyok, de majd megpróbálom a maximumot nyújtani.

Sok puszi nektek és sok sikert minden érettségizőnek (főleg nekem) (szükségem van rá).

4 Hozzászólás

Kedves . . .

Egy örökkévalóságnyi idő telt el azóta, hogy utoljára írtam. De most nincs akkor bűntudatom, mint általában, hiszen előre figyelmeztettem mindenkit (köztük magamat is), így a bűnbánatos bocsánatkérés-özöntől most eltekintek.

Mostani bejegyzésemnek oka, hogy ma gondoltam egyet és megnéztem érkeztek-e kérések az elmúlt 3,5 hónapban, és legnagyobb meglepetésemre érkeztek! Megmondom őszintén ennek hihetetlenül örülök. Lehet, hogy naiv (esetleg kissé szenilis) vagyok, de én ezt úgy fogom fel, hogy még mindig "kedveltek" vagy legalábbis a munkáimat, és ez nagyon jó érzés.
Szóval arra jutottam magamban, hogy elkezdem őket megcsinálni, vagy legalább csinálgatni, ha van még rá igény (van amelyik február elején érkezett, lehet, hogy azok már nem aktuálisak ).
Tulajdonképpen ennyi. Valószínűleg mindenkinek fogok írni egy-egy rövidke levelet, hogy érdemes-e nekem a kérésekkel foglalkozni, de ezennel közlöm, hogy (bár még mindig lusta és megbízhatatlan vagyok) rajtam nem múlik .

Az elmúlt egy hónapot, amúgy teljesen átlagosan töltöttem, leszámítva, hogy immár 26 napja vagyok 19 éves (ez pedig nem történik meg minden hónapban), de ettől eltekintve semmi érdekes nem történt.
Készülök az érettségire, már ha a sok sopánkodást, meg sipítozást annak lehet venni, bár a történelemmel elég komolyan foglalkozgatok.
Elkészült az iskolai tablónk, ami nagyon jó lett. Olyan szívesen megmutatnám nektek, de egyszerűen lusta vagyok a feltöltéssel bajlódni, szóval bocs. Annyit tudok mondani, hogy JÓ, a többit pedig mindenki képzelje el maga . A tablóképemet is meg akarom mutatni, mert azt már egy hónapja beharangoztam, de ugyan úgy lusta vagyok ahhoz is . El tudom képzelni micsoda hőzöngés megy most végbe a monitorok előtt, de nem én vagyok a hibás hanem a net. Egyszerűen olyan lassú, hogy az embernek elmegy minden életkedve. Mostanában mintha kezdené megemberelni magát, remélem ez továbbra is így marad.
Hát, bocsánat, de most csak ennyire futotta az erőmből (mégsem bírtam ki elnézéskéregetés nélkül).

u.i.: Kellem Húsvéti Ünnepeket Kívánok, és további jó tavaszi szünetet!

6 Hozzászólás