röviden-tömören

u.i.: Vagy nevezhetném inkább elő-iratnak is. Most valahogy nem vagyok formában, tehát a beszámolóm néhol unalmasnak, néhol minden humortól mentesnek tűnhet. Nem haragszom meg, ha ezt most nincs kedvetek elolvasni, hozzászólást írni meg pláne, de azért ha lejjebb görgettek, akkor találtok egy háttérképnaptárat és 9 db msn ikont.

Hm.
Talán azzal kezdem, hogy ezen a héten nem kellett iskolába mennem, ami hihetetlenül jó volt! Az a baj ezekkel a hiányzásokkal, hogy hamar véget ér és ráadásul soha nem tudom felidézni, hogy mivel telt. Ez elég nagy hülyeség, de most is így van.
Arra még emlékszem, hogy hétfőn reggel elmentem a doktornénihez, kb 1 órát töltöttem a rendelőben (ami elég jó, tekintve, hogy várakoztam már 3 órát is), aztán fél 10 körül elindultam haza, de előbb még vettem két csomag szaloncukrot, mert imádom, és mert karácsony után fele annyiba kerül mint előtte. Aztán nagy félve hazajöttem (ez az egyik hátránya a betörésnek, egyszerűen félek hazajönni, félek, hogy nyitva találom az ajtót, vagy egy fekete, csuklyás embert találok itt, aki a cuccaink között matat). Lényeg a lényeg, hogy hétfőn épségben hazaértem és utána. . .kész. Ha jól emlékszem bekapcsoltam a gépet, vagy tv-t néztem, bár az előbbire nagyobb az esély. Ebben az a szomorú, hogy gépezés, vagy tv nézés közben száguld az idő.
Aztán kedden elmentem az Árkádba, vettem a húgomnak még egy-két dolgot a születésnapjára és ezzel el is telet a délelőttöm nagy része, ami után megint nem tudom mit csináltam .
Szerdán volt Csenge születésnapja, délelőtt 10-ig hallgattam a rádiót, utána elmentem bevásárolni anyának és elhoztam a tortát a cukrászdából, aztán felporszívóztam és néztem a tv-t.
Tegnap, azt hiszem számítógépeztem, meg elkezdtem nézni a Grace klinika első évadát, de nem biztos .
Így végig nézve, elég haszontalanul telt az elmúlt hét, bár az utóbbi 6-7 napban elkezdtem komolyan foglalkozni a tételekkel. Már teljesen kidolgozott állapotban van a: Petőfi, Ady, Babits, Kosztolányi, Arany és félig kész van : Vörösmarty, Jókai, Berzsenyi.
Az oldallal is foglalkoztam, de csak minimálisan . Valamelyik nap (vagy hétfő vagy kedd a homályos órák egyikében) csináltam egy háttérképet. Kristen Stewart és Taylor Lautner van rajta (tudom, hogy unalmas már ez az Alkonyat mániám, de nem tudok rajta változtatni). Szerintem nagyon jó lett, teljesen meg vagyok magammal elégedve, de a fő színe a zöld, ami viszont egyáltalán nem kapcsolódik a januárhoz, meg a télhez, ráadásul márciusi háttérképnaptárat csináltam belőle. . . szóval egyelőre nem teszem fel az oldalra, de már csak két hónap és aktuális lesz a dolog.
Viszont tudjátok, hogy soha nem jövök üres kézzel, ezért csináltam egy kék, februári háttérképnaptárt, hogy mindenki érezze a törődést . Nem olyan jó, mint az előző, de azért elégedett vagyok, és van hozzá 9 db msn ikon is.
Így végiggondolva sejtem, hogy mivel töltöttem azt a kb 8-9 órát, amivel nem tudok elszámolni. Szerintem a háttérképekre ment el ez a sok idő. Nem tudom, hogy ez mitől van, de nekem a mai napig is órákba telik egy layout egy háttérkép, vagy akár csak egy béna msn ikon elkészítése is. Pedig már legalább 4 éve "foglalkozom" a témával.
Két lehetőség van, vagy még mindig béna vagyok és ezért kell több órán át a gép előtt görnyednem, vagy ez a bizonyítéka a hihetetlen profizmusomnak, és az alapos munkámnak. Hát én a másodikban bízom, de az elsőre több esélyem van .
A legnehezebb szakasz számomra talán, megfelelő képek keresése, találása, bár általában még akkor sem vagyok ki a vízből, mert az esetek 90%-ban nem tudom megcsinálni azt, amit elképzeltem és ilyenkor elölről kell kezdenem az egészet. Mindig gondban vagyok a színekkel (mániám, hogy minden legyen harmonikus, még akkor is ha ez a végeredményen nem látszik) szóval, amint látjátok nekem az alkotás folyamatának minden lépésével vannak problémáim, de ettől függetlenül is legyetek kegyetlenül őszinték! Nem kell a lelkemet ápolni, hiszen én "kőszikla" vagyok!
Köszönöm, hogy "figyelmeztetésem" ellenére is végigolvastad.




1024x768 1280x1024 1440x900 1680x1050

5 Hozzászólás

"sok esemény rövid idő alatt"

Először is Mindenkinek Boldog Új Évet Kívánok! Ehhez most nem csináltam külön képet, mert lusta voltam, de ettől függetlenül nem kívánok nektek kevésbé, egy szebb és jobb évet (remélem nem túl kusza ez a mondat)
Az elmúlt 8 napban tulajdonképpen nem történt sok minden, de olyan komoly jelentőséggel bírnak, hogy felérnek 3-4 kisebb történettel is. Elmesélhetném most rögtön, de akkor miért olvasnátok tovább. Ezért inkább még húzom az időt.
A karácsony további része nagyon jól telt. A karácsonyfánk napról-napra szebb (ez persze nem igaz) és nagyon jó ajándékokat kaptam a további családtagjaimtól: Egy angol-magyar szótár (aminek nagyon örülök, mert háromszor olyan nagy, mint az, ami eddig megvolt és ebben végre megtalálom a szavakat, amiket keresek), Grace klinika első évad, Marley meg én című könyv, Evermore (ez is könyv), Pokoli báléjszakák (ez is könyv), végre egy ÚJ fényképezőgépet (ennek a későbbiekben még fontos szerepe lesz), csokit ... most más nem jut az eszembe.
Nagyon örülök mindennek, már alig várom, hogy olvassam a könyveket, de egyelőre erre még nincs esély, hiszen most mást olvasok . . . a Breaking dawn-t. Ez azért nagy dolog számomra, hisz még mindig rendületlenül élvezem az olvasást, annak ellenére, hogy angolul van. Nagyon jó a könyv! Van valaki, aki még olvasta/olvassa (kalózfordításban esetleg), annyira kíváncsi vagyok más véleményére, bár ha minden igaz februárban megjelenik a könyv, addig meg tudok várni.
Most nem számoltam meg hány ismeretlen szót szótároztam ki, szóval nem untatlak titeket a statisztikáimmal, a lényeg, hogy elég jól haladok, bár még mindig nem tudok angolul .
Azt hiszem elég sokáig húztam az időt és mindent elmeséltem, ami addig a bizonyos ESEMÉNYIG történt. Képzeljétek, december 28-án betörtek hozzánk.
Tulajdonképpen ez lehet, hogy nem ráz meg senkit (mármint rajtunk kívül), hiszen gyakran lehet hallani ilyesmiről, de ez is úgy van, mint minden más (ez ismét egy kissé zavaros gondolatfordulat ) egészen addig nem hatja meg az embert, amíg nem saját magának kell megtapasztalnia.
Szerencsére, vagy inkább szerencsétlenségünkre nem voltunk itthon, mert a nagymamáméknál karácsonyoztunk, úgyhogy teljesen gyanútlanul ettünk-ittunk délelőtt 11-től 16 óráig, amikor is hazajöttünk. Kívülről nem látszott semmi, csak az ajtón a zárak már nem voltak bezárva és a lakásba belépve sem tapasztaltunk semmi rendelleneset, leszámítva, hogy szinte minden spórolt pénzünknek lába kélt. Nem akarom túlrészletezni a dolgokat, de azért lelkileg elég nagy megzuhanáson ment keresztül a húgom meg anyukám (persze én sem lejtettem rituális örömtáncot, de valahogy nem hittem el a történteket és így elég jól átvészeltem a "megzuhanásos részt"). Az is hozzásegíthetett engem a hidegvérem megőrzéséhez, hogy engem ért a legkisebb veszteség. Eltűnt egy ezüst láncom, meg a különleges pénzgyűjteményem (aminek az értéke kb 500-600 ft), anyukám meg Csenge (aki az egyetlen testvérem, nem tudom, hogy még mindig el kell a külön mondanom, vagy már mindenki számára nyilvánvaló, mindegy inkább leírom, mint, hogy ne tudjátok és örök kétségbeesésben éljétek le az életeteket ) szenvedték meg a legnagyobb kárt. Csininek elvitték a 12 év alatt összegyűjtött spórolt pénzét (több, mint 60.000 ft), anyukámnak is minden "vésztartalékát", valamint elvitték az új fényképezőgépet is. Ez nagy késszúrás mindannyiunk szívébe. Több mint egy éve szerettünk volna egy új gépet (a régi már nagyon csapágyas), végre kapunk egyet, amit 2 nap múlva elvisznek. HIHETETLEN! Pedig gyönyörű volt (lila, pont nekem való). Nem akarok itt pontos adatokat kiszolgáltatni, de végeztem némi számítást, melynek segítségével elképzelheti mindenki, milyen rossz most nekünk.
A minket ért kár értékéből vehettünk volna 317 tábla óriás milka csokit, 200x nézhettük volna meg a New moon-t moziban (kukorica nélkül), 134x kukoricával, 63 könyvet vehettünk volna stb. Ami ezeknél "kicsivel" fontosabb, hogy anya szeretett volna egy új mosógépet, mivel a mienk már nagyon régi és csoda, hogy még működik. Csenge pedig igazi álmodozó, minden nap másra akarta költeni a pénzét, de nézzük a pozitív oldalát, most már nem kell gondolkodnia azon, hogy mit vegyen, mert nincs egy fillérje sem (hát, azért ez elég szörnyű)
Viszont legalább találkozhattam igazi, élő, magyar helyszínelőkkel, akik ujjlenyomatokat kerestek, de nem találtak (illetve kiderült, hogy az elkövető kesztyűt viselt és nagyon profi volt, hát ezzel az információval semmire nem megyünk, de azért jó tudni).
A szilveszter jól telt, évek óta most először apukámmal szilvesztereztünk, ami tulajdonképpen nagyon jó volt, bár 39 fokos lázam volt. És ez volt az utolsó csepp, a képzeletbeli poharamba. Soha, azaz SOHA nem vagyok beteg, csak ha születésnapom van vagy szünet. Komolyan mondom nincs még egy ilyen szerencsétlen egyed a bolygón, mint én. És ráadásul ma már csak a torkom fáj (jóval kevésbé, mint tegnap), szóval szinte semmi remény, hogy a sulikezdésig kitart ez az állapot. Na, mindegy azért tegnap ettem egy csomó lencsét, hogy idén sok pénzünk legyen (amit, aztán a megfelelő pillanatban elrabolhatnak tőlünk).
Hát így telt az én elmúlt 8 napom, remélem nem untattalak titeket.
Azért csináltam 2 háttérképet, én így kívánok Boldog Új Évet. (ezzel a kis hirtelen született rímecskével fejezem be ezt a kisregényt)


1024x768 1280x1024 1440x900 1680x1050 1024x768 1280x1024 1440x900 1680x1050

4 Hozzászólás

Boldog Karácsonyt!

Mindenkinek nagyon kellemes ünnepeket kívánok, meg sok ajándékot és finom ebédeket/vacsorákat!
Elég régen nem írtam, mert egyszerűen nem volt időm semmire. Talán a legfontosabb esemény az a Szalagavatóm volt (pont egy hete), amit szerencsésen túléltem. Képeim nincsenek róla, de amint hozzájutok néhányhoz megmutatom nektek. Mesélhetnék róla órákig, de nem fogok mivel én magam is untam, szóval gondolom ti még jobban.
A szünet elég jól telik, nem csináltam semmit.
Jajj, most nagyon szét vagyok zuhanva. Annyi mindent szerettem volna mesélni, de ahogy ez lenni szokott, minden kiszivárgott a fejemből és nem maradt a helyén semmi.
Gyönyörű karácsonyfánk van! Én minden évben el vagyok ájulva tőle és ez most sincs másképp, és most először képet is "hoztam"!! Íme a fa: Karácsonyfa
Az utóbbi 2-3 évben mindig piros díszek voltak rajta, de most újítottunk.
Nagyon jó ajándékokat kaptam, többek között: a Twilight filmről készült könyvet= A rendező notesze, új pizsamát, felsőket, körömlakkot, naptárat, társasjátékot, szemceruzát stb, ami most számomra a "legfontosabb", az egy új lávalámpa.
Nem tudom, hogy mindenki emlékszik e rá, de nekem elég speciális kapcsolatom van a lávalámpákkal. A dolog lényege, hogy az én közelemben tönkremennek. Ezen nincs mit szépíteni, ez van.
Az első kb fél évig bírta, a második néhány hétig (ha jól emlékszem, bár nem emlékszem tisztán, annyit zokogtam miatta). Készüljetek fel, a tegnap megkapott lávalámpám 3 ÓRA után adta fel!! Lehet nevetni, meg mosolyogni, de én senkinek nem ajánlom .
Valószínűleg, ha nem tapasztaltam volna meg személyesen, akkor nem hinném el, de biztos forrásból tudom, hogy igaz. Pedig olyan nagy szerettel viseltetek minden egyes lámpa iránt. . . lehet, hogy ez a baj? A szeretetemmel végzem ki őket?
A lényeg, hogy én még reménykedem, hiszem, hogy ez a mostani lámpa valójában egy főnix madár, ami halottaiból feltámad (én is tudom, hogy erre az esély a 0-val egyenlő)
Azért hoztam nektek valamit, remélem "értékelitek". Ismét háttérképek, mégpedig 3 db. Használjátok egészséggel!


1024x768 1280x1024 1024x768 1280x1024 1440x900

1024x768 1280x1024

u.i.: Eddigi és leendő lávalámpáim, nyugodjatok békében (és menjetek a pokolba )

u.u.i.: Mégegyszer BOLDOG KARÁCSONYT!

7 Hozzászólás