A magyar helyesírás alapelveinek alkalmazása és magyarázata példákkal
- a magyar helyesírás betűíró, latin betűs, hangjelölő és értelemtükröző írásrendszer
- hangjelölő, mert: betűi legtöbbször a szóelemekben valóban kiejtett hangokra utalnak
- értelemtükröző, mert: a helyesírás sokat tükröz a magyar nyelv rendszeréből (pl.: külön-és egybeírás, szóelválasztás)
- helyesírási alapelveken azokat az eljárásokat értjük, melyek szerint szavainkat és szóalakjainkat leírjuk
- 4 alapelvet követ a magyar helyesírás: kiejtés, szóelemzés, hagyomány és az egyszerűsítés elve
- 1832-ben az Akadémia kiadta az első magyar helyesírási szabályzatot
Kiejtés szerinti írásmód elve:
- a kiejtés elve értelmében a kiejtett szó hangjait általában a nekik megfelelő betűkkel jelöljük
- a kiejtés elve négy pontban foglalható össze: - a mássalhangzók időtartamának jelölése: pl.: az ikes igéknél zöldellik, hámlik, vagy tyú-tyű, ttyú-ttyű szóvégződés esetében: csengettyű, herkentyű, dugattyú
- a magánhangzók minőségi és mennyiségi szabályai: pl.: a -ból, -ből, -tól, -től, -ról, -ről attól függően kapcsoljuk a szótőhöz, hogy az alapszó magas, mély, vagy vegyes hangrendű-e: házból, vízből; fotelból-fotelből; -ul, -ül igeképző (fordul, terül); határozórag (hátul, kívül)
- kétalakú elemek: olyan szavaknál, amelyeknek két köznyelvi változata van, írásban is két alakot jelent pl.: fel-föl, zsemle-zsömle, törölköző-törülköző, benn-bent
- szóelemek elhomályosulása nyomán felépülő kiejtés szerinti írásmód: olyan szavak, amelyekben annyira elhomályosultak az őket alkotó szóelemek, hogy csak a nyelvtörténet ismerői tudják azokat szétválasztani pl.: aggat, lagzi, küszködik, éjszaka
Szóelemző írásmód elve:
- a több szóelemből álló szavak helyesírását ez az elv úgy szabályozza, hogy a toldalékos szavakon a toldalékok és az összetett szavak tagjai világosan felismerhetők legyenek
- a szóelemeket úgy írjuk le, ahogy külön-külön hangzanak pl.: szénpor (m), vasgyár (zs), hordja (gy)
- a szóelemző írásmód eseteit két csoportba oszthatjuk: - szótükröztető írásmód: ebbe a csoportba tartoznak a hangok találkozásaikor létrejövő hangtani törvények (pl.: részleges hasonulás'az egyik mássalhangzó módosul az ejtésben, a másik megőrzi eredeti formáját pl.: jégkrém (k), sínpár (m), agyonnyom (nny), verébtől (p); teljes hasonulás'több hang találkozásakor az egyik hosszan hallható pl.: merészség, igazság, anyja, éljen, szálljatok, folyjon; mássalhangzó összeolvadás'két mássalhangzó találkozásakor beszédben egy harmadikká alakul pl.: útja (tty), futja (tty), metszi (cc), tanítson (ccs); mássalhangzó rövidülés'a hosszú mássalhangzóra végződő szóhoz mássalhangzóval kezdődő toldalék járul; a tő hosszú mássalhangzója esetében megrövidül pl.: keddre, agglegény, mennydörgés, lanttal
- szóelemek fonematikus írása: azok a szóalakok sorolhatók ide, amelyekben a toldalékolt formában módosult a szótő, és ezt írásban és jelöljük; igeragozásban a "j"-el kezdődő személyragok (jük, ják, jék, jétek) módosulnak, s, sz, dz, z végű igékhez járulva pl.: nézze, játsszák; felszólító módban a "j" módosult alakban járul a tőhöz az s, sz, dz, z végű igéknél pl.: mosson, játsszátok, nézze, vesszünk; a sz-szel bővülő v-s tövű igék felszólító alakjaiban a magánhangzókra végződő tőhöz -gy alakban járul a módjel pl.: legyen, vegyél, vigyük
Az egyszerűsítés elve:
- megkönnyíti a mássalhangzó torlódást
- ha a kéttagú mássalhangzóra végződő szavak véghangját megkettőzzük, akkor a kettős mássalhangzónak csak az első tagját írjuk hosszan pl.: menynyi helyett mennyi, hoszszú helyett hosszú
- kivételek az olyan összetett szavak, amelyekben az első tag végén és a második tag elején azonos kéttagú mássalhangzó áll pl.: mészszagú, nagygyűlés, tanácscsarnok
- ha az alapszó hosszú mássalhangzóra végződik és a toldalék is ugyanazzal a mássalhangzóval kezdődik, nem írunk három betűt, csak kettőt pl.: viccé, hosszal
Hagyomány elve:
- azt teszi lehetővé, hogy a régies családnevekben megőrizhessük az eredeti írásképet, mely általában nem egyezik a kiejtési formával
- a kiejtéssel szemben egy betű esetében marad a hagyományos forma: a "ly" esetében, ahol "j"-t ejtünk pl.: kályha, mályva, komoly, pehely, lyukas, ilyen, helyes // Horváthtal, Kiss-sel, Paállal, Győrffivel