Untitled Document

1. A csavargó

(szöveg: Petőfi Sándor / zene: Varga Péter)

Önkénytelen az ember,

Mindenre születik,

Mint a magasb hatalmak

A A6

Ott fönn elvégezik.

Fölöttem is határozott

Az égi végzemény:

Csavargónak születtem,

D A D

Csavargó vagyok én.

Betérek Debrecenbe

Bolond Istók gyanánt,

S tovább megyek, ha ittam

Bort és öleltem lyányt.

Ma itten, holnap ottan,

Csak ez az élemény...

Csavargónak születtem,

Csavargó vagyok én.

Igaz, most a cudar sors

Rútul bánik velem:

Lekötve hívatalhoz

Tengodöm egy helyen.

De nem tart ez sokáig,

Igy biztat a remény;

Mint voltam eddig, újra

Csavargó leszek én.

(szóló:VP, majd újra mindhárom vsz.)

A lap tetejére

2. Az árpaföldön

(szöveg: Robert Burns / zene: Horváth László-Varga Péter)

A6 D7

Augusztus elso éjjelén

A6 D7

- az árpa sárga volt már -

A6 D7

szép Annimhoz lopództam én

E E7

tündöklo teliholdnál.

Gyorsan röpült az éjszaka,

és hajnal közeledtén

Rávettem, kísérjen haza

az árpaföld mezsgyén.

D G

Zabföld és árpaföld,

D G

sárguló árpatábla,

D G

ma is emlékszem Annira

s a boldog éjszakára

Kék volt az ég, a hold sütött,

a szello is pihent, s én

gyöngéden lefektettem ot

az árpaföldi mezsgyén.

Tudtam, hogy oszintén szeret,

mint én ot, s megkeresvén

ajkát, csók csókot követett

az árpaföldi mezsgyén.

Zabföld és árpaföld,

sárguló árpatábla,

ma is emlékszem Annira

s a boldog éjszakára

Átöleltem, s megállani tunt

szívverése; szeretném

megáldani boldog helyünk

az árpaföldi mezsgyén!

Holdról, csillagokról soha

nem hullt a földre szebb fény!

Két szív ád, boldog éjszaka

az árpaföldi mezsgyén.

Zabföld és árpaföld,

sárguló árpatábla,

ma is emlékszem Annira

s a boldog éjszakára

Nemegyszer felhangolt a sör

s a cimborák körültem;

pénzhez jutni, az is gyönyör,

eszméknek is örültem.

De hogyha mindazt, ami kéj,

akár meghétszerezném,

nem ér föl véled, boldog éj

az árpaföldi mezsgyén.

Zabföld és árpaföld,

sárguló árpatábla,

ma is emlékszem Annira

s a boldog éjszakára

Zabföld és árpaföld,

sárguló árpatábla,

ma is emlékszem Annira

s a boldog éjszakára

A lap tetejére

3. Víz és bor

(szöveg: Petőfi Sándor / zene: Horváth László)

Le a tenger fenekére

Merül a halász,

Lent a tenger fenekében

Gyöngyöket halász.

B C

Nekem a boros pohárnak

Öble tengerem,

B C

S gyöngy ha van tán dalaimban,

Az csak ott terem.

Bunnek éje ült a földön.

Jött a vízözön.

A víz által a bun éje

Elseperve lön.

B C

Búnak éje ül szivemben;

A bú éjjelét

B C

- Bennem a víz tehetetlen! –

Csak bor mossa szét.

Nyári hévben a virágszál

Sanyarogva no;

A virágot új életre

Kelti langy eso.

Csüggedésben, tikkadásban

Langy esom a bor;

Permetegje enyhe csöpjén

Vérem ujra forr.

Tettetés-e, vagy belösztön,

Vagy akármi más?

Csakhogy a halottra könyet

Ejteni szokás;

Engemet víz ott se érjen,

S már ha sírni kell,

Sírja hát hideg poromra

Könyét borkehely.

A lap tetejére

4. Őrült dal

(szöveg: William Blake / zene: Horváth László)

(VP: a 3. bundon capo!!!- akkordjelzése: kisbetus)

Cm/am B/g

A zord szél zúg,

Cm/am B/g

Diderget a fagy.

Cm/am B/g

Késo van, aludj,

G/e

Hagyd a kínokat.

Cm/am B/g

A csúcsot Keleten

Cm/am B/g

Hajnal festi be fenn

F/d

S a friss madársereg

G/e

Már füttyöget.

(szóló HL)

Dm/hm

Fény-borított

Am/fism

Ég boltja alá

C/a

Megszomorított

G/e

Dalom nyögve száll:

Dm/hm

Az éj fülébe cseng,

Am/fism

Sír tole a nap;

C/a G/e

A vad szél orjöngve tombol

G/e

S a vihar szárnyra kap.

Dm/Hm B/g

Mint szörny, kit rejt a felleg:

F/d

Üvölt kínom.

C/a

Az éj után esengek,

Dm/hm

Az éjt hívom.

B/g

Háttal fordulok keletnek,

F/D C/A

Hol öröm árja reszket,

Dm/hm B/g

Mert fénykarmával az ég

F/d C/a

Agyamba tép.

(szóló VP)

Mint szörny, kit rejt a felleg:

Üvölt kínom.

Az éj után esengek,

Az éjt hívom.

Háttal fordulok keletnek,

Hol öröm árja reszket,

Mert fénykarmával az ég

Agyamba tép.

Dm/hm B/g F/d C/a

Agyamba tép, agyamba tép

Dm/hm B/g F/d C/a

Agyamba tép, agyamba tép

A lap tetejére

5. Vizet iszom

(szöveg: Petőfi Sándor / zene: Varga Péter)

Figyeljetek reám,

És oh bámuljatok!

Mert nem mindennapi,

Amit most hallotok.

Fism

E dolgon magam is

Nagyon csodálkozom,

Fism

De mégis szent igaz:

Nem bort... vizet iszom,

A Fism D E

Ó nem bort... vizet iszom,

Vizet bizon.

A Fism D E

Ó nem bort... vizet iszom,

Vizet bizon.

A szoloket tavaly

Elverte tán a jég?

Vagy a dér csipte meg

S bor nem termett elég?

Nem volt se' jég, se' dér,

Bor terme gazdagon,

De mindazáltal én

Nem bort... vizet iszom,

Vizet bizon.

Vagy tán azt vélitek:

Hogy szomjas nem vagyok?

Dehogy nem! Szomjaim

Krisztustalan nagyok.

S kizárólag pedig

A borra szomjazom,

De mindazáltal én

Nem bort... vizet iszom,

Vizet bizon.

Hogy rajta senki ne

Csigázza az eszét,

Megfejtem röviden

E találós mesét:

Én a bort rendesen

Kocsmából hozatom,

Most pénzem nincs - vizet,

S nem bort, azért iszom,

Azért bizon!

A lap tetejére

6. Adjon az isten

(szöveg: Nagy László / zene: Győri Krisztián)

Adjon az Isten

C D

szerencsét,

szerelmet, forró

C D

kemencét,

C D

üres vékámba

gabonát,

C D

árva kezembe

parolát,

(szájharmonika szóló: VP)

lámpámba lángot,

ne kelljen

korán az ágyra hevernem,

kérdésre választ

o küldjön,

hogy hitem széjjel

ne duljön,

(szájharmonika szóló: VP)

adjon az Isten

fényeket,

temetok helyett

életet -

nekem a kérés

nagy szégyen,

adjon úgyis, ha

nem kérem.

A lap tetejére

7. Zöldül a sás, ó

(szöveg: Robert Burns / zene: Varga Péter)

Dm F

Zöldül a sás, ó!

Dm C

Zöldül a sás, ó!

Életem csak lányok között,

csak köztük volt csodás, ó!

B F

Gond van és bú mindenfele,

B F

minden óra csapás, ó!

B F

Mit ér a férfi élete,

ha nem dévajkodás, ó!

Szerencsét uz a földi szív

s fut tole a szerencse, ó!

S mire vagyont szerez a gond,

már nincs öröme benne, ó!

De ha kedvesem ölelem

s csöndes az alkonyóra, ó!

A föld fia s száz bánata

mehet mind a pokolba, ó!

Húzgálod finnyás orrodat,

te, morcos vén szamár, ó!

Bölcs Salamon jól tudta, hogy

létünk dísze a lány, ó!

(szóló: VP+HL együtt)

F B

Ádámot inas gyúrta, de

F C

Évát mester-tudás, ó!

B F

A természet művén a nő

a diadalmi zászló!

Zöldül a sás, ó!

Életem csak lányok között,

csak köztük volt csodás, ó!

A lap tetejére

8. Én legyek…

(szöveg: Gligorics Teréz / zene: Horváth László)

Legyek a hajnal, ha nincs többé álmod,

G E

Sötétben az égo gyertyafény,

Holnap is én legyek a láthatárod,

G E

Szívedben vigasz, ha nincs remény…

Legyek a napfény a felhotlen égen,

G E

Az éjszakában a csillagod,

Találjam meg a lelked a szélben,

G E

Ha idonként bárhol elhagyod…

F G

Legyek az ölelés, perzselo vágyad,

Nekem szánj minden csókodat,

F G

Legyek a hullám a tenger ha árad,

Könny, ha már mindenki megtagad…

Szíved örökre enyémbe zárom,

G E

Nem leszek sohasem délibáb,

Árnyékod vagyok, a te utad járom,

G E

S kimúlok, ha fény nincs tovább...

(szló: HL)

F G

Legyek az ölelés, perzselo vágyad,

Nekem szánj minden csókodat,

F G

Legyek a hullám a tenger ha árad,

Könny, ha már mindenki megtagad…

Szíved örökre enyémbe zárom,

G E

Nem leszek sohasem délibáb,

Árnyékod vagyok, a te utad járom,

G E

S kimúlok, ha fény nincs tovább...

A lap tetejére

9. Békén, mélyen aludtam én...

(szöveg: Heinrich Heine / zene: Varga Péter)

Hm G

Békén, mélyen aludtam én,

D A

kin, gond nem lelt reám,

Hm G

s im egy álomkép állt elém,

A6 D

a legszebbik leány.

Mint márvány, sápadt volt, fehér,

Csodálatos titok,

hajába lopva turt a szél,

szemén gyöngy csillogott.

A D

És lágyan, lágyan lépkedett

G A

a márványarcu lány,

D G

és szivemen lelt nyughelyet

A A6 D

a márványarcu lány

Kéj s kin között dobogva ver

szivem, mily tüzzel ég!

Nem ver, dobog a szép kebel,

hideg, akár a jég.

„Nem ver, dobog e ko kebel,

akár a jég, hideg;

mégis szerelmi vágy tüzel,

s kéjt, kint ismerek.

És lágyan, lágyan lépkedett

a márványarcu lány,

és szivemen lelt nyughelyet

a márványarcu lány

(szóló: VP)

Nincs pir ajkamban, arcomon,

szivem nem járja vér,

de hozzád jó leszek nagyon

s gyengéd, cseppet se félj.”

És még vadabbul átkarolt,

fájt, ugy borult reám –

kakas szólt – és már messze volt

a márványarcu lány.

És lágyan, lágyan lépkedett

a márványarcu lány,

és szivemen lelt nyughelyet

a márványarcu lány

És lágyan, lágyan lépkedett

a márványarcu lány,

és szivemen lelt nyughelyet

a márványarcu lány

A lap tetejére

10. Felföld, hegyeim

(szöveg: Robert Burns / zene: Horváth László-Varga Péter)

G D

Felföld: oda, csak oda vonz a szivem!

G D

Felföld: oda, csak oda!... Fegyveresen

Am D

száguld a vadász... fut elotte az oz:

C D

Felföldön a szívem, akárhol idoz!

G C D G

Hejhó, hejhó, gyönyöru, hófödte orom,

hejhó, hejhó, szakadék, s zöld-völgy: bucsuzom;

hejhó, hejhó, meredély, s erdok, suhogók,

hejhó, hejhó, patakok, s ti vizek, zuhogók!

(szóló: VP)

Felföld, Hegyeim, kik a host szülitek,

hejhó, bucsuzom most: ég veletek!

Út bárhova, észak akárhova vet,

Felföld, Hegyeim, a szivem tietek!

Hejhó, hejhó, gyönyöru, hófödte orom,

hejhó, hejhó, szakadék, s zöld-völgy: bucsuzom;

hejhó, hejhó, meredély, s erdok, suhogók,

hejhó, hejhó, patakok, s ti vizek, zuhogók!

Felföld: oda, csak oda vonz a szivem!

Felföld: oda, csak oda!... Fegyveresen

száguld a vadász... fut elotte az oz:

Felföldön a szívem, akárhol idoz!

(szóló: VP)

Hejhó, hejhó, gyönyöru, hófödte orom,

hejhó, hejhó, szakadék, s zöld-völgy: bucsuzom;

hejhó, hejhó, meredély, s erdok, suhogók,

hejhó, hejhó, patakok, s ti vizek, zuhogók!

Hejhó, hejhó, gyönyöru, hófödte orom,

hejhó, hejhó, szakadék, s zöld-völgy: bucsuzom;

hejhó, hejhó, meredély, s erdok, suhogók,

hejhó, hejhó, patakok, s ti vizek, zuhogók!

A lap tetejére

11. Bucsúpohár

(szöveg: Petőfi Sándor / zene: Varga Péter)

Hadd támadjon föl mégegyszer a mult,

Hol szivünk és poharunk kicsordult,

D G

Kedv s bor bennök meg nem férve már.

Koszorúnk egy levelét veszíti,

A szél épen engemet röpít ki...

D (Z) G

Cimborák, ez a bucsúpohár!

Amiért a sorshoz úgy esengtem,

Bár sokára, de megadta: engem

Házasélet boldogsága vár.

Hányt-vetett a vad hullámos élet,

S végre, végre meglelém a révet...

Cimborák, ez a bucsúpohár!

Nem veszem már a bort gyógyszeremnek,

Ha a kígyók lelkemen teremnek,

Melyeket a bú szivembe zár;

Barna kislyány ajka mézet árul,

Mézzel élek édes ajakárul...

Cimborák, ez a bucsúpohár!

Még ez este vagyok a tiétek,

Töltsétek meg poharam, töltsétek,

Koccantgassunk, míg e nap lejár;

Holnap messze járok, más vidéken,

Üresen fog itten állni székem...

Cimborák, ez a bucsúpohár!

(szóló: VP)

S mert szeretlek bennetek, kivánom:

Nyiljon ily út nektek is utánam.

Feleség föld s ég közt a határ.

Adja isten azt az áldást rátok,

Hogy egyenként ezt kiálthassátok:

Cimborák, ez a bucsúpohár!

C G

Cimborák, cimborák

C D (Z)

Cimborák, cimborák

Ez a búcsúpohár

A lap tetejére

12. Igyunk!

(szöveg: Petőfi Sándor / zene: Horváth László)

Akinek nincs szeretoje,

A E

Bort igyék,

S hinni fogja, hogy minden lyány

A E

Érte ég.

És igyék bort az, akinek

Pénze nincs,

S az övé lesz a világon

Minden kincs.

És igyék bort az, akinek

B F

Búja van,

S a bú tole nyakrafore

B F

Elrohan.

C7 F

Sem szeretom, sem pénzem, csak

H F

Bánatom;

Másnál háromszorta többet

Ihatom.

Akinek nincs szeretoje,

C G

Bort igyék,

S hinni fogja, hogy minden lyány

C G

Érte ég.

És igyék bort az, akinek

Pénze nincs,

S az övé lesz a világon

Minden kincs.

(szóló:HL)

És igyék bort az, akinek

B F

Búja van,

S a bú tole nyakrafore

B F

Elrohan.

C7 F

Sem szeretom, sem pénzem, csak

H F

Bánatom;

Másnál háromszorta többet

Ihatom.

A lap tetejére

13. A természet vadvirága

(szöveg: Petőfi Sándor / zene: Horváth László-Varga Péter)

Mit ugattok, mit haraptok

B C

Engemet, hitvány ebek!

Torkotokba, hogy megfúltok,

B A

Oly kemény koncot vetek.

Nyirbáljatok üvegházak

B C

Satnya sarjadékain;

A korláttalan természet

B A Dm Dm

Vadvirága vagyok én.

F C

A korláttalan természet

B A

Vadvirága vagyok én.

F C

A korláttalan természet

B A

Vadvirága vagyok én.

Nem verték belém tanítók

Bottal a költészetet,

Iskolai szabályoknak

Lelkem sosem engedett.

Támaszkodjék szabályokra,

Ki szabadban félve mén.

A korláttalan természet

Vadvirága vagyok én.

Nem virítok számotokra,

Árva finnyás kóficok!

Kiknek gyönge, kényes, romlott

Gyomra mindjárt háborog;

Van azért, ki ép izléssel

Üdvezelve jön elém.

A korláttalan természet

Vadvirága vagyok én.

Hát azért nekem örökre,

Szépen békét hagyjatok;

Ugysem sok gyümölcsü munka:

Falra borsót hánynotok.

S kedvetek ha jön kötodni,

Ugy kapkodjatok felém:

A természetnek tövíses

Vadvirága vagyok én.

A lap tetejére

14. Messzi tengeren

(szöveg: Robert Burns / zene: Varga Péter)

G F C

Boldog mint legyen szivem,

ha o a messzi tengeren?

Hogy ne jusson az eszembe:

D G

tán ellenséggel áll ma szembe.

C D G

Akármerre ballagok,

szívem ott, a lelkem ott,

éjjel álmom is suhan

ohozzá, ki messze van.

D G

Messze jár a tengeren,

D A

viharzó, messzi tengeren,

D G

Álmom nappal s éjjelen

hozzá, hozzá visz szüntelen.

Míg nyugszom déli veron,

s liheg a nyáj a legelon,

drága matrózom talán

tüzelve áll az ágyunál:

golyók, kíméljétek ot,

a távoli szeretot!

Sors, légy hozzám oktalan,

kíméld ot, ki messze van!

Csillagtalan éjfelen,

mikor a tél könyörtelen,

ha viharban erdo recseg,

s villámtól ég kettéreped,

a visszhangot hallgatom,

amint zeng a szirtfokon.

Mit tegyek, boldogtalan?

Siratom, ki messze van.

Béke, olajkoszorúd

nyújtsd már s fújd le a háborút;

emberrel testvérkezet

fogasson testvérszeretet:

az ég kedvezo szelet

fújjon hajója felett,

repítse karomba ot,

a távoli szeretot!

Messze jár a tengeren,

viharzó, messze tengeren.

Álmom nappal és éjjelen

hozzá, hozzá visz szüntelen.

Vissza a főoldalra

A lap tetejére