2006. április 6. Interjú Varga Péterrel
Hogy születnek a számok?
Ez igen változó. Régen, amíg torzított gitárokon játszottunk, bonyolultabb volt számokat írni. Ma már az akusztikus gitárok miatt leegyszerusítve zenélünk, és a dalszerzés is változott. Szinte mindig az énekdallam kitalálásával kezdem, legtöbbször egy-egy refrén dallama születik meg eloször. Ezt követoen gyakori, hogy meg is írom a refrén dallamára a szöveget, majd ezután találom ki a versszakok énekdallamát és írok rá szöveget. Végül már nem nehéz megtalálni a kíséro néhány akkordot, legalábbis jóval könnyebb, mint torzított gitárral riffeket írni. Én személy szerint az egyszeruségre törekszem, így csak a legmegfelelobb akkordokat teszem a szöveg alá, nem bonyolítom túl a számokat. Úgy tapasztaltam, hogy könnyebben befogadják így oket, mintha „agyas” zenéket írnék, ami a hallgatót még plusz odafigyeléssel is terheli. Persze, ha Lacával közösen írunk számot, akkor kompromisszumot kötünk, és mindkettonk ötleteit igyekszünk elhelyezni az adott zenében. Az eltéro stílusok ötvözése szerintem az erosségeink közé tartozik.
Hogy érzed, melyik a fontosabb, egy-egy dal szövege, vagy a zenéje?
Régen mindenképpen a zenét éreztem fontosabbnak, a fogós, megjegyezheto, egyszerubb riffeket. Miután kényszerből akusztikussá változott a zenénk, a szövegek kerültek elotérbe. Ezért is van az, hogy ma már meglehetosen kevés szöveget írok, hiszen igyekeznem kell a leheto legjobbat kihozni magamból, míg régen termeltem a szövegeket, de – egy-két kivétellel – nem túl magas színvonalon. Az is nehezíti a dolgomat, hogy alig maradt olyan téma, amirol valamikor ne írtam volna, az önismétléseket pedig nem szeretem. Én egyébként a szövegek tartalmánál is fontosabbnak tartom az énekdallamot. Szerintem hiába jó egy szöveg, ha rossz a dallam, és nem jegyzi meg senki. Az aláfestő zene kevésbé számít szerintem.
Melyik a kedvenc számod, és miért?
Amiket rendszeresen játszunk a bulikon, azokat mindet szeretem, sot, néhány olyat is, amit soha nem játszunk, mivel a többiek nem szeretik. Nekem leginkább a jó énekdallamok és fogós refrének tetszenek. Azt hiszem azok a dalok a legjobbak, amelyiken összestimmel a zene, a szöveg és az énekdallam. Így talán a Lukewarm Water a kedvencem. De nagyon szeretem a Lázas lázadót is, mindegy, hogy a régi torzított, vagy a mai akusztikus hangzásával.
Melyik a kedvenc albumotok?
Azt hiszem, hogy az Exodus sikerült a legjobban, ezt sokszor hallgatom otthon. De csak kicsivel marad el tole a Frivol szív, lehet, hogy ezt újra felvesszük majd, kissé feljavítva. Remélem az új lemezünk is ilyen sikeres lesz, mint ezek.
Jó így kettesben zenélni, vagy esetleg bevesztek majd valakit?
Én évek óta szeretném Szilvát (Szilvai Norbert) dobosnak, és Laca is, de eddig nem jött össze, mert alig volt itthon. Talán idén sikerül újra magunk között tudni, ez nagy elorelépés lehetne. O régi barátunk, zeneileg és emberileg is helye van köztünk. A lányok is könnyen befogadják szerintem, mert szimpatikus, barátságos srác, szóval nem olyan, mint mondjuk én…
Mik a terveid az év hátralévo részére?
Szeretném befejezni a két lemez felvételét, sokat bulizni és kirándulni. Otthon fel kell újítani a melléképületeket, ezen belül az egykori nyári konyhát kéne felfuttatni olyan szintre, hogy télen majd tudjunk itt zenélni és akár bulikat is tartani. Én nem kedvelem különösebben az embereket, valamelyest kerülöm is oket, de a hat barátom társaságára nagy szükségem van, oket szeretem, és jó együtt lenni… Kár, hogy olyan ritkán sikerül.